A csend ...

A csend hiány. A szó hiánya, a zaj hiánya, a cselekvés hiánya.
A csend erőt adó hiány, a magamra utaltság ösztönző ereje.
Más a belsőbéke csendje, s más a természet zajgó, zsongó csendje.
Más a feszültség csendje, s az alkotó munka csendje.
A csend néha harsog, néha siket és siketté tesz.
A csendben megszólalnak a belsőhangok, s a fogékony fül számára zenévé olvadnak össze.
Éjszaka csendje, hajnal hallgatása, örökös némaságra ítéltek kétségbeesett próbálkozása.
Beteg emberek lázas csendje, forró szerelmesek piros csendje.
Csönd. Némaság. Üresség. Halál. Világegyetem.
Elszakadt magnószalagok hirtelen csendje. Elválások döbbent némasága.
Áramszünet miatt félbeszakadt hangok hangtalansága.
Kimondatlan szavak bennem rekedtsége. Vihar előtti szélcsend.
Félelem remegő csendje. Hóesés békés csendessége. Csendes éj.
Illatos szerzők csendes selyme. Pillangók néma röpte.
Álmodozások bársony csendje. Az egymásra találás ünnepélyes hallgatása.
A csend jó. A csend béke. A csend nyugalom. A csend minden.

Szeretettel ...

Szeretettel minden megoldható,
A szív melegétől elolvad a hó.
Ha gondod támad, megoldást itt találsz.
Ha egyedül vagy, - a szeretetre vágysz.
A szeretet sok kórnak gyógyszere.
Fájdalmat olt, és gyógyíthatsz vele.
S ha kedvesed a két karjába vesz,
nincs félelem, nincs baj mi megijeszt.
Szeretni kell, csak ennyi az egész,
Nyisd hát szíved, légy szeretetre kész!

"Amilyen mértékben növekszik benned a szeretet, olyan mértékben növekszik a szépséged. Mert a szeretet a lélek szépsége".
(st. Ágoston)

"Utolsó pillanatig erősebbnek lenni, mint a helyzet, amelyet külső erők teremtenek meg körülöttünk. Lélekben nem adni fel semmit, nem engedni; ez a titok."
( Márai Sándor )

“A kedvesség az a nyelv, amelyen a siket hallani tud, a vak pedig látni.”
( Mark Twain )

"Az életet egyetlenegy alapérzéssel lehet boldogan leélni - pedig éppen erre gondolnak legkevésbé az emberek - a hála érzésével."
( Ravasz László

“Sokkal jobb időnként csendességbe visszavonulni,
mint e világ zajától mentes élet után szentimentálisan sóvárogni.”
( Spurgeon )