IMÁK MINDEN NAPRA

Bárhol térdelsz
Bárhol térdelsz – előttem térdelsz!
Bárhová nézel – szemedbe nézek!
Bármi a gondod, bármi a vágyad –
Énreám gondolj: ott vagyok nálad!
Hol emberlélek van – Én ott vagyok!
Hol minden néma – Én szólhatok!
Hol üres minden – Engem láss meg ott!
Hol megsemmisül minden – Én ott alkotok –
Mert én Ember – s megváltó Isten vagyok!

~

Gondolod, hogy kerül életed útjába
egyetlen gátló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike,
hidd el, ahol van, ott kell lennie.
De nem azért, hogy visszatartson téged,
s lohassza kedved, merészséged.
Jóságos kéz az utadba tette,
hogy megállj mellette.
Nézd meg a követ és aztán
kezdj beszélni róla Isteneddel.
Őt kérdezd, milyen üzenetet
küld azzal az akadállyal neked?
S ha lelked Istennel találkozott,
utadba minden kő áldást hozott!

~

Adni kell, adni, mindent odaadni:
Munkát, erőt, életet,
Pénzt, ruhát és kenyeret.
Könnyet, mosolyt, simogatást,
Jó szándékot, jó akarást,
Imádságot, egészséget,
Melegséget, élő hitet.
Odaadni akárkinek,
A legelső nincstelennek.
Szeretet adni - adni,
S érte semmit sem kívánni!



Uram,
ha éhezem,
adj nekem valakit, akinek egy darab kenyér kell;
ha szomjazom,
adj valakit, akinek egy pohár vízre van szüksége,
ha fázom,
küldj valakit, hogy felmelegítsem.
Teréz anya

~

Valahol ki van jelölve a helyed...

Azért van síró, hogy vigasztald,
az éhező, hogy teríts neki asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed,
vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
hogy oltalmat nyerjen karjaid között.
Azért roskadnak mások lábai,
hogy terhüket te segíts hordani.
Az irgalmat kínok fakasztják.
Mélység felett van csak magasság.
Hogyha más gyötrődik, szenved - azért van,
hogy te befogadd szívedbe boldogan.

    Dsida Jenő ~ Gyöngék imája

Jó Uram, aki egyként letekintesz
bogárra, hegyre, völgyre,
virágra, fűre, szétmálló göröngyre, -
Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz
csak nagyon-nagyon gyönge.

Mert pókháló és köd a szív,
selyemszőttes az álom,
pehelykönnyű és szinte-szinte semmi
s én erőtlen kezem
még azt sem tudja Hozzádig emelni.

De azért vágyaim ne dobáld a sárba,
ami az Óceánnak
legdrágább, legkönnyesebb gyöngye!
Hiszen tudod, hogy nem vagyok gonosz
csak gyönge, nagyon gyönge.

 Imádság - a létezés öröme

'Uram Istenem, szeretettel kérlek,
add meg nekünk gyermekeidnek,
hogy rátudjunk csodálkozni
a mindennapi létezés kis dolgaira.
Lássuk meg minden percben, az egymást követő,
hullámzó pillanatok hátán felkínálkozó végtelen
boldogság mozaik kockáit.
Segíts, szakítsd fel szívünket a túláradó jóságod
ajándékainak befogadására.
Nyisd fel szemünket a kis dolgokban
rejlő csodák csodálatára!'

Böjte Csaba

 'Semmi sem olyan erős,mint a gyengédség és semmi sem olyan gyengéd,mint a valódi erő.'

       Szalézi Szent Ferenc


'Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek,
 tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez.
 Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, 
hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.'
(Jakab 1:2-4)


Jézus, nem mondhatom, hogy ez a megpróbáltatás örömmel tölt el. 
Nyisd meg a szememet, hogy ezt a nehéz időszakot tanulási lehetőségnek lássam, ami a tökéletesség újabb fokára emel fel. 
Segíts, hogy fontos lépésnek tartsam a Feléd vezető úton. 
Amen.

SZÓL ÖRÖMÉNEK

Szól örömének, száll föl a lélek.
Dicsér minden téged Isten!
Ím eléd állunk, hő vágyunk:
áldást osztón tekints le ránk!
Ifjú szívek téged kérnek:
legyen szent ez ifjúság!
Esdünk értük, vezesd éltük,
és védd őket, téged félőket,
áldott Fény, örök Jóság!

Amen.



 Mária, Mária mennyek szép hajnala

Mária, Mária,
mennyei szép hajnal,
Kit szépen köszöntött
Gábriel arkangyal.
Mária, Mária,
üdvösség hajnala,
Kire felvirradott
boldogságunk napja.
Mária, Mária,
mennyei szép virág,
Kit áldva magasztal
a mennyei világ.
Mária, Mária,
gyászban is fényesség,
árva magyaroknak
Te vagy az ékesség.

Tóth József kórusművének szövege

  Mária, Mária mennyek szép hajnala

Mária, Mária!
Mennyei szép hajnal,
Kit szépen köszöntött,
Gábriel Arkangyal.
Mária, Mária!
Mennyei szép rózsa,
Kinek jó illatján,
Szívünk meggyógyula.
Mária, Mária!
Gyászban is Fényesség,
Árva magyaroknak,
Te vagy az ékesség.
Mária, Mária!
Angyalok Asszonya,
Tenger szép csillaga,
Mennyország ajtója.


Szeretnék angyalként az emberek lelkébe látni,
egy pillanatra megérinteni őket,
s mélyen a szívükbe ásni.
Megőrizni mosolyukat,
s cserébe az enyémet adni,
átélni minden élményüket,
s őket nem szenvedni hagyni.
Átölelni őket, ha éppen
egyedül vannak,
csókot adni nekik,
de csak aki megérdemli annak.
Velük zokogni, s
örülni, amikor csak lehet,
hiszen ez a legtöbb,
amit egy angyal megtehet.







'Képes leszek szeretni minden szeretetlenség fölött,
Adni akkor is, ha mindenemtől megfosztanak;
Örömmel dolgozni minden akadály ellenére;
Kinyújtani a kezem még a legnagyobb magányban
és elhagyatottságban is;
Felszárítani a könnyeimet akkor is, ha zokogok;
És hinni akkor is, ha nem hisznek bennem.'

SZERETET

A szeretetnek három alkotóeleme van:
az adni, az elfogadni tudás és a sebezhetőség.
Ha valaki nem képes adni és elfogadni, nem tud szeretni, 
és aki szeret, a rövidre zárt, erőszakos megoldásokat is félreteszi.
A szeretet leleményességét kellene megtanulnunk, s megvalósítani a mindennapjainkban.
Mert bár az ember mindig a saját korát tartja a legszeretetlenebbnek, legelfásultabbnak és legidegenedettebbnek, a szeretet végtelenül hétköznapi dolog.
Nem feltűnő, nem látványos, nem a sikert középpontba állító, 
és az ezt istenítő korban talán ezért nem is lehet olyan népszerű.
A mi korunkban sem az, melynek egyik legfőbb parancsa, 
hogy légy sikeres, rövidtávon és látványosan.
Pedig a csak sikerből élni akaró élet végtelenül szegény emberileg.
Nagyon könnyen összeroppan, és a kudarccal nem tud mit kezdeni.
A szeretet el tudja viselni a kudarcot, és erőt tud adni az újrainduláshoz.

 Bölcskei Gusztáv

HÁLAIMA

Hálát adunk, mert kiárasztod ránk Lelkedet,
hogy Szent Lelked által valósággá váljék közöttünk
az egység, a béke és a szeretet.
Köszönjük, Istenünk, hogy ma is Rád tekinthetünk.
Add, hogy sose szűnjünk meg keresni Téged,
 aki forrása és célja vagy életünknek,
 akiben élünk, mozgunk és létezünk.

Amen.

KÖSZÖNÖM TEREMTŐM

Köszönöm Teremtőm, hogy embernek születhettem erre a világra, 
amely telve van csodával.
 Köszönök minden új napot, minden új lehetőséget, 
köszönöm a munkakedvet és hogy mozogni tudok, 
hogy találkozhatom más emberekkel.
Köszönöm az egyedüllétet és a pihenést, 
a virradatot és az alkonyt, a nyílt horizontot.
 Itt állok, kezeim telve vannak ajándékaiddal, 
segíts nekem, hadd osszam meg önmagamat másokkal.

Amen.

HÁLAIMA

Jóságos Istenem, hálás szível köszönöm Neked mindazt,
 amivel mindennap elhalmozol Jóságodból, 
köszönök mindent azok helyett és nevében is, 
akik ezt nem teszik meg.

Édes Jézusom, határtalan Jóság!
 Milyen sokat tettél azért, hogy az emberek viszontszeressenek.
Miként lehetséges mégis, hogy sokan nem szeretnek Téged? 
Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire
csak képes vagyok, szeretlek Téged mindenek fölött!

Amen.

KÖSZÖNÖM URAM

Köszönöm Néked Uram,
hogy ma reggel is békére ébredhettem.
Köszönöm az életet, hogy fájdalmak és betegségek nélkül,
szabadon lélegezhetek, élhetek.
Köszönöm, hogy őszinte szívvel szólhatok Hozzád,
hogy meghallgatod szavaimat!

Amen.

A család azt jelenti, megosztjuk egymással a hibáinkat, a tökéletlenségeinket és az érzéseinket, miközben nem szűnünk meg szeretni egymást. De még ha szeretet árad belőlünk, akkor sem vagyunk mindig szeretetre méltók. Ha pedig nem vagyunk tökéletesek, lényeges, hogy meg tudjuk bocsátani önmagunknak és másoknak. Azután másnap reggel elölről kezdünk mindent. Olyan folyamat ez, mint a bimbó nyílása. Virágzás, virulás és virágba borulás.

Bernie Siegel



Nagy dolog a szeretet.
Valóban nagy jó, mely egyedül könnyít minden terhet,
 és egyaránt elvisel minden egyenetlent.
A szeretet futván fut, örül, szalad és fel nem tartóztatható.
Mindent elhagy, hogy mindent elnyerjen.
A szeretet nem ismer határt, hanem minden módfelett buzgón lángol.
A szeretet terhet nem érez, fáradságot nem szenved, többre vállalkozik, mintsem elbírná.
A szeretet lehetetlenséget nem ismer, mert azt állítja,
hogy mindenhez van ereje.
A szeretet vigyáz. 
Szunnyadván nem alszik, elfáradván meg nem bágyad, 
szorongattatván meg nem szorul, félvén nem retteg, 
hanem mint a sebes láng és égő fáklya felverődik és bátran átmegy mindenen. 

Kempis Tamás

Czéhmester Erzsébet ~  Mikor a Jóisten

Mikor a Jóisten Földre küld egy lelket,
Anyaszívet keres, kis fészket melenget,
Ahol egy kisembert szeretettel várnak-
Így találta meg az én édesanyámat.

Milyen jó, hogy engem épp őhozzá küldött!
Hogyan is élhetnék idegenek között?
Biztosan neki meg én voltam a vágya,
Csakis reám gondolt, míg jöttömet várta.

Amíg készítgette a babaruhákat,
Éppen ilyen kislányt képzelt el magának.
Boldog is lett aztán, mikor megérkeztem!
Élete örömét találta meg bennem.

Drága édesanyám, köszönöm, hogy vártál,
Hogy mint ajándékot örömmel fogadtál,
Azt, hogy pólyázgattál, sok gonddal, örömmel,
Fáradságok közt is mindig szeretettel.

Hogyan köszönjem meg a te sok jóságod?
Mondok majd éretted ezer imádságot,
De most azt suttogom, mit a szívem dobog:
Áldjon meg az Isten, legyél nagyon boldog!

  

SZÜLŐK IMÁJA GYERMEKEIKÉRT

Add, Uram, hogy nevelhessünk gyermekeket, akik elég erősek ahhoz,
 hogy beismerjék, ha gyengék és elég bátrak ahhoz,
 hogy szembeszálljanak saját magukkal, amikor megijednek;
 olyan gyermekeket, akik büszkék és hajlíthatatlanok a becsületes vereségben,
de alázatosak és szerények a győzelemben.

Add, Istenünk, hogy nevelhessünk gyermekeket, akik meghajtják magukat,
amikor kell, de gerincesek, amikor arra szükség van;
gyermekeket, akik megismernek Téged,
és megtanulják, hogy az önismeret az igazi tudás alapja.
Kérünk, Uram, ne a víg és kényelmes élet útjain vezesd őket,
hanem a nehézségek és feladatok súlya és ösztönzése alatt.
Add, hogy ezen az úton tanuljanak meg járni, helytállni a viharban,
de tudjanak együtt érezni is azokkal, akik elbuknak.

Add Uram, hogy nevelhessünk gyermekeket,
akik tisztaszívűek és céljaik nemesek; gyermekeket,
akik megtanulnak előbb uralkodni magukon,
mielőtt arra törekednének, hogy mások felett uralkodjanak.
Akik tudnak szívből nevetni, de sohasem felejtik el,
hogy sírni is kell; akik viszik valamire a jövőben, de soha nem felejtik el a múltat.

És miután ezeket megadtad nekik, - adj hozzá, kérünk, elegendő humorérzéket is,
hogy sohase vegyék magukat túlságosan komolyan,
 de mindig komolyak maradjanak, ha ez szükséges.
Adj nekik alázatosságot, hogy mindig előttük legyen az igazi nagyság egyszerűsége;
adj nekik tárgyilagosságot a valódi tudáshoz, s szelídséget az igazi erőhöz.
Ha mindezt megadod nekik, -akkor mi, édesapjuk és édesanyjuk, hálásan mondhatjuk:
NEM ÉLTÜNK HIÁBA!



Szabó Lőrinc ~ Ima a gyermekekért

Fák, csillagok, állatok és kövek
szeressétek a gyermekeimet.
Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.
Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.
Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.
Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.
Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket csillagos éjszaka.
Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.

S ti mind, élő és holt anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,
Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.
Az ember gonosz, benne nem bízom,
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.
Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;
Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek.


'Ha elölről kezdhetném a gyermeknevelést,
fenyegetés helyett festegetésre használnám a kezemet.
Példálózás helyett példát mutatnék.
Nem siettetném a gyereket, hanem hozzá sietnék.
Nem a nagyokost játszanám, hanem okosan játszanék.
Komolykodás helyett komolyan venném a vidámságot.
Kirándulnék, sárkányt eregetnék,
Réten kószálnék, bámulnám a csillagokat.
A civakodás helyett a babusgatásra összpontosítanék.
Nem erőszakoskodnék a gyerekkel, hanem a lelkét erősíteném.
Előbb az önbizalmát építeném, azután a házamat.
Kevesebbet beszélnék a hatalom szeretetéről
és többet a szeretet hatalmáról.'

Diane Loomans

Várnai Zseni ~ Szeretni

Anya tanítsd szeretni gyermeked!
Első fogalma legyen
a szeretet
Mikor még bölcsőjét
Ringatod,
erről szóljon meséd
és dalod.

Hogy együtt nőjön ez az
érzelem
minden gyerekkel, minden
téreken,
s hogy mint tavasszal
a virágos ág,
úgy boruljon virágba
a világ,
közel és távol,
ahol ember él!

E szót röpítse szárnyin
a szél,
szálljon a széles tengerek felett....
Anya tanítsd szeretni
Gyermeked!


IMA A GYERMEKEKÉRT

Atyám Jézus nevében fohászkodom
minden gyermekért a földön.
A reménység meg nem szégyenít,
mert tudom,hogy kinek hiszek,
a Te gondviselésed és szereteted
őrizze őket minden időben.

Védd és oltalmazd őket,
a nehezteléstől,
a gonosz minden tervétől.
Töltsd meg a szívüket
az önzetlen szereteteddel,
adj Uram nekik megbocsájtó szívet,
megértést.

Segítségül hívlak Uram
a nyomorúságuk idején,
a szegénységből, a betegségből,
szabadulást kérek számukra,
gyógyítsd be a sebeiket!

A szeretet és megbocsátás
vezérelje minden lépésüket,
senki senkinek rosszért
rosszal ne fizessen,
mindenkor jóra törekedjenek,
mindenki irányába.

Tanítsd meg őket Uram,
a megbocsátásra,
és a szeretetre.
Indítsd a szívüket,
hogy kövessék mindenki irányába
a békességet és a szentséget,
amely nélkül senki sem látja meg
az Urat!

Töltsd be a szükségeiket,
a Te gazdagságot szerint
dicsőségesen,
a Krisztus Jézusban.

Amen.

Rónay György ~ Himnusz a Boldogságos Szűzhöz

Halkan hull május este harmata,
 Harmatozd rám égi kedved, Mária!
Oszladozzék csüggedt szívem bánata.
 Te vigyázz rám, Boldogságos Szűzanya!

 Hogyha kővel megdobnak az emberek,
Szeljek nékik ízes búza-kenyeret.
Töltse be lelkemet a szeretet,
Tiszta szívvel áldhassam szent Gyermeked.

 Bánatok közt ellankadtam. Légy szelíd
 serkentőm, hogy égi Atyánk fényeit
 szeplőtlenül tükrözhessem, mint a víg
 tengerszem a hajnal ifjú fényeit.

 Gyermek-kedvvel ámuljak a fényeken,
 Rózsa legyen tövisek közt életem.
Piros rózsa, virágozzak ékesen.
Rózsakertek öntözője, légy velem!

 Megaszaló szárazságot messze űzz!
Égjek a szent szerelemben, mint a tűz,
égi Tűznek tűztestvére, kit derűs
kötelék a legfőbb Tűzzel összefűz..

Fáradtságban biztatásod el ne vedd.
Cirógasson langyos, puha tenyered.
Jó öledbe hajtva tikkadt fejemet,
megnyugodjam, mint a szeppent kisgyerek.

 Hogyha majd egy furcsa órán távozok,
mint Fiadat, úgy öleljen két karod...
Köszöntsenek örvendezve angyalok.
Fogadjon be országodba Magzatod.

 Amen.




SZERESSÉTEK AZ ÖREGEKET


Nagyon szépen kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
A reszkető kezű ősz apákat,
A hajlott hátú jó anyákat.
A ráncos és eres kezeket,
Az elszürkült, sápadt szemeket.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.


 

Simogassátok meg a deres fejeket,
Csókoljátok meg a ráncos kezeket.
Öleljétek meg az öregeket,
Adjatok nekik szeretet.
Szenvedtek Ők már eleget,
A vigasztalóik ti legyetek.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.


 

Ne tegyétek Őket szűk odúkba
Ne rakjátok Őket otthonokba.
Hallgassátok meg a panaszukat,
Enyhítsétek meg a bánatukat.
Legyen hozzájuk szép szavatok,
Legyen számukra mosolyotok.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

 

Ők is sokat küzdöttek értetek ,
Amíg fölnevelkedtetek.
Fáradtak Ők is eleget,
Hogy ti módosabbak legyetek.
Ők is elfogadtak titeket,
Mikor Isten Közéjük ültetett.
Azért én kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

 

Ha majd az örök szeretet
Elhívja Őket közületek,
Ti foglaljátok el helyüket,
Mert ti lesztek majd az öregek.
S mindazt, mit nekik tettetek,
Azt adják nektek a gyerekek.
Azért előre intelek titeket,
Szeressétek az öregeket.


Óbecsei István

ÁLDÁS

Hogy mit kívánok neked a lét minden napjára?
- Azt, hogy lássál,
- Hogy a sötétben is lásd a fényt,
- Hogy a háborgó világ ellenére is, béke lakjon a szívedben.
- Hogy egyedül se legyél magányos,
- Hogy tudjál örülni a vannak,
- Hogy ne hazudj magadnak hamis örömöket,
- Hogy megtaláld a kezdet tisztaságát,
- Hogy ne sirasd az időt,
- Hogy meglásd benne a végtelen lehetőségét,
- Hogy a csendben,a benned levő csendben
meghalljad a lelked szavát.
- Bölcsességet kívánok, sok-sok bölcsességet,
- Hogy felismerd, hogyan helyes lépned,
Mit érdemes meglátnod,
Mit kell megtenned,
Mit kell szólnod,
Hova kell eljutnod.
- Hogy soha semmit ne kelljen megbánnod.



Túrmezei Erzsébet ~ Légy Krisztushordozó!

'Azt szolgálom, aki a legerősebb!'
'Én vagyok azt!' – hazudta rá az ördög.
Alkut kötöttek, s elszegődött.

Aztán Jézus nevét ismerte meg.

Látta, hogy ahányszor kiejtik,
az ördög rémülten remeg.
'Hazudtál, mert Jézus a legerősebb!'

 – kiáltott, és otthagyta egyik este.

Jézust kereste,
hogy néki ajánlja fel erejét.

Ment, mendegélt.
Zúgó folyamhoz ért.
Egy hófehérszakállú, halk öreg
útközben
olyan különös dolgokat beszélt:
hogy Jézust az szolgálja itt,
aki máson segít,
és gyámolítja
kicsinyeit, szegényeit,
a gyengéket, a védteleneket.


Megállt a zúgó folyam partján:
'Igaz lehet.'

És akkor rimánkodva,
odatipegett egy öreg anyóka:
'A hidat elvitte az ár!
Sose jutok a túlsó partra már!'


 Karjára vette. Átlábolt vele.
S szíve egyszerre
szokatlan melegséggel lett tele.
'Ez lenne hát Jézus szolgálata?


Amint hajnalra vált az éjszaka,
a parton kunyhót épített,
s vitte, vitte át a hullámokon
a gyengét, a kicsinyt…
szolgált és segített.
Tudta: ez mind
Jézus szolgálata.


Néha mégis feltört a kérdés:
'De hol van Ő maga?'

Új reggel virradt, és a tiszta fényben
csendesen és szerényen
elébeállt egy gyermek.
'Vigyél át engem!' – kérte.


Vigyázva vette
széles vállára, mint a könnyű pelyhet;
s a hullámokba lépett.

Mire középig ért, roggyant a térde,
terhe olyan nehéz lett.
A gyermek fenn a vállán egyre nőtt.
És mintha már az vitte volna őt!


A másik parton remegve borul le a lába előtt.
'Ki vagy te?' – kérdezte riadtan.
'Jézus!' – csengett a felelet. 'Ne félj,
szolgálatodat elfogadtam.'


 Átszegezett, bilincset oldozó
kéz pihent lehajtott fején.
Szemét vakította a fény.
Aztán… nem látta már…
de szolgálta tovább.


És lett a neve Krisztushordozó.

Legenda volt. Régóta ismerem,
de most kezdett zenélni bennem,
s ki kellett énekelnem,
hogy szívtől-szívig szárnyaljon a szó:
Van-e közöttünk Krisztushordozó?


Mert Ő ma is megáll
előttünk csendesen.
Várja, hogy megnyissuk a szívünk,
s bent a szívünkben
hordozzuk Őt végig az életen.

Hogy lábunkkal elveszettet keressen,
és kezünkkel gyengét védjen, vezessen,
szemünkkel szenvedőkre rátekintsen.


Van-e Krisztushordozó? Jaj, ha nincsen!

Szegényen és gyengén, ó Legerősebb,
leborulok én is előtted.
Rég rámvetetted bilincsoldozó,
átszegezett,
áldó kezed.


A szent keresztvíz hullt, permetezett,
s homlokomra írta az új nevet:
'Légy Krisztushordozó?'

Segíts, hogy mindhalálig az legyek!


JEAN RACINE ~ EGY KERESZTÉNY PANASZA

Egy keresztény panasza amiatt, hogy magában ellentmondásokat tapasztal

Uram, mily szörnyű háborúság!
Magamban két embert lelek.
Harcol az egyik, hogy legyek
szerető szívvel hű tehozzád.
A másik meg merő dacosság
törvényed ellen, ellened!

Az egyik csupa fény és szellem;
azon van, hogy égre tapadt
szememnek az örök javak
kincsén kívül semmi se kelljen.
A másik súlyával szünetlen
földre görbeszti vállamat.

Jaj, magammal víva csatákat,
békét ígyen hol lelhetek?
Akarom, s mégse köthetek.
Akarom, s jaj - ily bajt ki látott! -
A rosszat teszem, mit utálok,
és nem a jót, mit szeretek.
Szent kegyelem, ó, üdv sugára,
jöjj, békíts végre össze már:
édes erőszakkal akár
ejts rabságba, vidd szolgaságba
a lázadót; ő is kívánja,
mert gazdája most a halál

Illyés Gyula fordítása



Túrmezei Erzsébet ~ GYERMEKSZEMEK

Egy kicsi gyermek képe kísér el
mindenűvé a tiszta szemével,
tiszta szemében nagy ragyogással,
csodavárással, bizakodással.
Csüggeteg, tépett, szomorú lelkem
vággyal ezerszer rajtafelejtem.
Apja meg anyja tenyerén hordja.
Mosolya van csak, nincs neki gondja.

Szeretet erős, ölelő karja
ringatja, óvja, védi, takarja.
Megnőttem én már, nagyon megnőttem.
Nem vagyon én már gyenge, erőtlen.
Járni a lábam megtanult régen.
Tévelyegni is rengetegében
ennek a földnek… botolni, esni…
Régi helyébe újat keresni.


Megnőttem én már, nagyon megnőttem.
Átok utánam, átok előttem:
kutató elme, keserű kétség…
fagyos lehelet… ború, sötétség.

Volna, ki engem vinne, emelne,
Kiben a lelkem célt, utat lelne.
Messze elűzne felleget, árnyat,
vinné a gyönge, vinné a bágyadt
gyermeket lágyan, ölelve, védve,
által az éjen hajnali fénybe.


Csak hinnék benne! Csak bíznék benne!
Gyermeki, édes, jó sorsom lenne.
Borúja gondnak sose borongna,
felhőt se vonna bús homlokomra.
Tele lehetne két szemem fénnyel,
tiszta örömmel, drága reménnyel.
Tele lehetne nagy ragyogással,
Csodavárással, bizakodással.


Tűnődöm a kis mosolygó arcon.
Tusám, küzdelmem, mennyi a harcom,
mivel megnőttem, nagyon megnőttem,
mert nem vagyok már gyenge erőtlen. –
Magam vívódom, nem bízom másra…
se kegyelemre, se megváltásra.
Jaj, ne tovább így! Jaj, átok ver meg!
Legyek erőtlen! Ó, legyek gyermek!


Sajog a szívem, eped a vágyam:
Kegyelem karja, emelj föl lágyan!
Rád hagyom, bízom, utam és tervem,
életem, álmom, könnyem, keservem,
mindent, ó mindent! Hadd nyerje vissza
két szemem azt a gyermeki tiszta,
drága mosolygást. Nevető fénnyel:
boldog örömmel, égi reménnyel:
hadd legyek tele nagy ragyogással!
Csodavárással! Bizakodással!



Túrmezei Erzsébet ~ AZ ENYÉM

Hogyha vesztes a harc, az enyém.
Ha nem megy a munka,
ha nincs eredmény,
ha hiába küzdök,
ha mégsincs remény:
munka és kudarc az enyém.


Ha sötét az út,
homályos, tekergő,
elfödi a célt
ősrengeteg erdő,
hogyha egyre lejt,
alább meg alább,
felfele akar,
s lejjebb jut a láb:
tudom, az az út az enyém.


Ha terhek terhelnek,
bilincsek kötöznek,
ha jártomban titkos
kötelék kötöz meg…
érzem a nyomását,
viselem az átkát,…
nem mások kötözték!
Ismerem szövőjét,
ismerem kovácsát!


Teher és bilincs az enyém.

De ha bajok múlnak,
sebek begyógyulnak,
terhek semmisülnek,
bilincsek lehullnak…
ha könnyű a lelkem:
boldog, szabad szárnnyal
mindig magasabbra
ha dalolva szárnyal:
szabadulás, ének az Övé.


Ha cél felé tart
az út egyre előre…
hogyha mindenre rajt’,
sebző gyöngyre, kőre,
már a cél fénye hull,
el nem takarja semmi…
megállni sem enged,
ernyedten pihenni:
bizony az az út az Övé.


Ha áldott a munka,
ha élet kíséri,
ha lelkem a lelkek
mélységét eléri,
szemek felragyognak,
bús, szomorú arcok…
ha diadalmasak,
dicsőek a harcok:
az áldott munka
s a diadalmas harc az Övé.

Az enyém gyáva, gyönge,
az Ő lelke hatalmas.


Az enyém vesztes, terhes,
az Övé diadalmas.
Az enyém bűnös, átkos,
az Övé szent és áldott.
Bizony az Isten lelke
győzi meg a világot!
Legyen az Övé minden,
soha semmi az enyém:
a munka, út és élet!
Legyek én üres edény
és áradjon belém
és töltsön be az Övé,
az erős, győztes Lélek!

'Az imádságban csodálatos kicserélődés történik: 
Isten akaratát a magunk akaratává tesszük, s ezzel a magunk akaratát teljes lendülettel az Isten akaratának szolgálatába állítjuk.
 Nem mi adjuk tudtul Istennek, hogy mi mit akarunk, mert azt ő úgyis jobban tudja, 
hanem azt tanuljuk meg, hogy Isten mit akar tőlünk.'

Ravasz László

Pecznyík Pál ~ Mi az imádság?

Az imádság: hívő ember lélegzetvétele;
érte szíve Isten iránt, hálával van tele.


Az imádság: égbe szálló mélységes hódolat;
Istenünkkel a legbensőbb, szent, titkos kapcsolat.


Az imádság: beszélgetés, őszinte, gyermeki;
Atyával, ki a gyermekét, áldja és szereti.


Imádság: a lélek szerve, amellyel lélegez;
imádság nélkül a lélek, elsorvad, vége lesz!


Az imádság: lelkünk szárnya, mely felfelé emel;
Isten trónja elé suhan, s eléje térdepel.


Az imádság: csodás ének, lelkünk szép éneke;
miért nincs a szívünk mindig, ily énekkel tele?


Az imádság: betegeknek esdő, mély sóhaja;
Isten a sóhajt is hallja, s nem veti el soha.


Az imádság: lelki fohász, Istenhez, kit szeret;
aki Fiát áldozta fel, minden bűnös helyett!


Az imádság: földi kérés, válasz rá mennyben van;
Atyánknál, kit válaszáért, imádunk boldogan.


Az imádság: hálaadás a sok szépért, jóért;
mellyel Atyánk betölt minket, Fia váltságáért!


Az imádság: csodás oltár, melyen áldozhatunk;
hálaáldozattal azért, amit ad hű Urunk.


Az imádság: felelősség, mert felelős vagyok;
azokért, kiket imámban, szívemben hordozok.


Az imádság: emberekhez lehajló szeretet;
imádságban ölelhet át szívem, bús szíveket.


Az imádság: vallástétel, merjük hát vallani;
Megváltónknak Jézust, aki meg is tud tartani!


Az imádság: lelki szemünk, amellyel láthatunk;
már láthatjuk égi hazánk, melyet ád hű Urunk!


Az imádság: felemelt kéz, s míg felemelve van;
bűnünk felett, világ felett, győzhetünk boldogan.


Az imádság: mély hódolat, hű Teremtőnk előtt;
alázatunk, ha őszinte, Szentlelkével betölt.


Az imádság: bűnvallomás, ha bánt, kínoz a bűn;
ki őszintén bánja bűnét, azon megkönyörül!


Az imádság: alázatos bűnbocsánat kérés;
kinek Isten megbocsátott, nincs már abban félés.


Az imádság: megbékülés égi Teremtőnkkel;
aki békére törekszik, minden gyermekével.


Az imádság: már e testben, drága benső élet;
hűséges imádkozókra vár, az örök élet!


 Teréz Anya ~ Gyógyító szeretet

A testi betegségekre ott vannak a gyógyszerek, de a magányt, kétségbeesést és reménytelenséget egyedül a szeretet képes meggyógyítani. Sokan vannak a világban, akik egy darabka kenyérre éheznek, de még többen olyanok, akik csak egy kis szeretetre.

 Mosolyogjatok egymásra, a férjetekre, a feleségetekre, gyermekeitekre, válogatás nélkül minden embertársatokra - s ez segít majd, hogy kibontakoztassátok egymás iránti szereteteteket.

Teréz anya




'A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik...'



Pál 1. Levele a Korintusiakhoz 13, 4-8.



ÁRADJON RÁD ÁLDÁS

Áradjon Rád áldás,
ISTEN gazdagsága és hűsége,
ISTEN ereje és vigasztalása,
ISTEN öröme és irgalmassága!

Áradjon Rád az Áldás.
hogy azzá légy, akinek Ő szeretne látni Téged,
hogy teljesítsd azt, amit küldetésként Rád bízott,
és ISTEN öröméből élj!

Járjon Veled a kegyelem,
ma és életed minden napján,
és töltse be szívedet
ISTEN nagy békességével!

Amen.


Túrmezei Erzsébet ~ Napfényben 

Oszlasd a ködöt, fénylő napsugár!
Vonj árvaságon át aranyhidat!
Köszöntse egymást az egész határ,
s lássa meg az egyik fa a másikat!
Oszlasd a ködöt, szeretetsugár!
Miért lenne nagy magány az életünk?
Ha minket Atyánk kitárt karja vár,
S egymásnak testvérei lehetünk?!

Túrmezei Erzsébet  ~ Mi az Övé?

Az Úr Jézusé a tenger
meg a csillagok fenn az égen.
Ki tudná őket megszámolni?
Ott tündökölnek réges-régen.
Az Úr Jézusé a föld is:
hegye, völgye meg minden bokra.

Kék egéből Ő visel gondot
minden mezőn a virágokra.
Az Úr Jézusé a kincs is:
arany, ezüst, gyémántok éke.
Ezért nem kell aggódni annak,
akinek Ő a menedéke.

Az Úr Jézusé itt minden,
a kis madárkák neki zengnek.
Csak azt mondd meg, királya lett-e
az Úr Jézus a te szívednek?
Az Úr Jézusé a felleg:
arra száll, merre Ő akarja.

A csillagoknak millióit
szelíden igazgatja karja.
Ha az övé mát a szíved,
akkor kérd Őt este és reggel:
vezéreljen téged is híven
a ragyogó csillagsereggel.

Milyen öröm lesz tudni mindig,
ha csillogó szemükbe nézel:
őket fenn és téged itt lenn
Ugyanaz vezet biztos kézzel.




Reményik Sándor ~ Valaki értem imádkozott

Mikor a bűntől meggyötörten
A lelkem terheket hordozott
Egyszer csak könnyebb lett a lelkem
Valaki értem imádkozott.

Valaki értem imádkozott,
Talán apám, anyám régen?
Talán más is, aki szeret.
Jó barátom vagy testvérem?

Én nem tudom, de áldom Istent,
Ki nékem megváltást hozott,
És azt, aki értem csak
Egyszer is imádkozott.


 ÁLDÁS

Ezeket kérem számodra
Nem azt, hogy soha ne érjen szenvedés,
sem azt, hogy elkerüljenek a feladatok.

Még azt sem kérem, hogy utadat rózsák szegjék,
és hogy könny soha ne csurogjon végig arcodon,
vagy hogy soha ne tapasztald meg, mi a fájdalom.

Mindezt nem kívánom neked.
Ha így lenne, a könnyek nem tudnának
új felismeréshez vezetni,
a fájdalom nem ötvözne nemesre.

Mély békességet kívánok neked,
mint a hullámverés ritmusos zenéje.
A szélzúgás mély békességét kívánom neked,
ahogy aláfesti a csendet.

A dombhajlatok felett eláradó békességgel köszöntelek.
Az éjszaka ragyogó csillagainak békéje vegyen körül!

Amen.


JÓ TANÁCS
 
Mielőtt szádat panaszra nyitod,
Gondold meg, nincs-e hálára okod
Sok jóért, mit Isten adott neked!

Ki hálaadásba kezd könnyek között,
Mindig nyer új kitartást, erőt,
Hordozni fájdalmakat, terheket.

S ha ezt napról napra folytatod,
Végül minden panaszod, sóhajod
Hálaadássá, dicséretté lehet.

Fordította: Túrmezei Erzsébet


  FOHÁSZ

Legyek támasza a támasz nélkül lévőknek,
vezetője az úton levőknek,
csónak, a híd és átjáró a túlpartra kívánkozóknak
Minden érző lény fájdalma,
teljesen szűnjön meg,
legyek én az orvos a gyógyszer,
legyek én az nővére
a világ minden betegének gyógyulásukig.
épp,mint az űr
s az elemek, mint a föld,
legyek örökös támasza mind a számtalan lénynek
amíg el nem múlik a fájdalmuk,
legyek az élet forrása
minden életformában élőnek,
akik tere a végtelenig ér.


 FOHÁSZ

Mikor elfog a bizonytalanság és nem tudom mit tegyek,
mi lenne akkor a legjobb, s mit lehet.
Hozzád fordulok Uram segítesz-e nékem?
Sokszor magamat, olyan elesettnek érzem.
Bármi is legyen válaszod azt biztosan tudom,
hogy hitem és bizalmam, irántad soha fel nem adom!
Vezessen bárhová is az élet, Tudom csak én dönthetek
De ha rád bízom sorsomat, ugye nem hagysz el engemet?
Kérlek Uram adj erőt nekem, nem kérek én egyebet!
Csak erősítsd a lelkem, s így vele létemet.

Amen.




BELSŐ BÉKE

Belső béke

Néha kialszik bennünk a fény, de aztán ismét felgyúl, ha találkozunk egy másik emberi lénnyel. Mindannyian óriási hálával tartozunk azoknak, akik képesek újból felgyújtani ezt a belső fényt.
Albert Schweitzer

Hozzon a mai nap belső békét a számodra. Bízz az Istenben annyira, hogy tudd, pontosan ott vagy, ahol lenned kell. Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket, amelyek a hitből erednek. Használd az adottságokat, amelyeket kaptál, és add tovább a szeretetet, amely megadatott számodra. Légy elégedett abban a tudatban, hogy az Isten gyermeke vagy. Legyen ez a tudat teljesen a tiéd, és adja meg lelkednek a dal, a tánc, a hála és a szeretet szabadságát. Ez mindannyiunké.
Avilai Szent Teréz

Belső béke

Tapasztalatom szerint az igazi boldogság legfőbb jellemzője a béke: a belső béke.
Ez nem valamiféle 'elszállt'  érzés. Nem is az érzelem hiánya.
Ellenkezőleg, a béke, amiről beszélek, a másokkal való törődésben gyökerezik, és nagyfokú érzékenységet és érzelmet foglal magába.
A boldogság legfőbb jellemzője tehát a belső béke.
Ez megmagyarázza azt a paradoxont, hogy míg vannak emberek, akik minden anyagi jólét ellenére elégedetlenek, addig mások a legnehezebb körülmények között is boldogok maradnak.
Dalai Láma ~ Tendzin Gjaco




BOLDOG KALKUTTAI TERÉZ ANYA IMÁI

Boldog Kalkuttai Teréz anya imája

Uram, ha meggyőződéssel vallom
Uram, ha meggyőződéssel vallom, hogy szegény vagyok, 
de egy őszinte pillanatban észreveszem, hogy büszkeségem és irigységem gazdagon burjánzik, szabadíts meg önmagamtól!
Uram ha véletlenül összekeverem a mennyek országát e világ birodalmaival, 
add, hogy benned boldogságot találjak, és csak benned bízzak!

Amen.

 Boldog Kalkuttai Teréz anya ~ Mikor nyugtalan voltam

Mikor nyugtalan voltam, csillapítottad gyötrelmeimet.
Mikor fáradt voltam, Te adtál pihenést.
Mikor egyedül voltam, szeretetet hoztál.
Mikor beteg voltam, gondoskodtál rólam.
Mikor megsértettek, Te segítettél.
Mikor idősödtem, mosolyt varázsoltál arcomra.
Mikor gondjaim voltak, megosztottam veled és segítettél.
Mikor boldog voltam, örömömben is részt vettél.

Amen.

 Boldog Kalkuttai Teréz anya ~ Megfeszített és föltámadt Urunk!

Megfeszített és föltámadt Urunk!
Taníts meg minket arra, hogyan küzdjük meg a mindennapi élet harcait,
és így teljesebbé váljon életünk.
Te türelmesen és alázatosan viseled az emberi élet terheit, 
miként kereszthalálod és szenvedésed kínjait.
Segíts, hogy napi fájdalmainkat és konfliktusainkat, 
mint növekedésre kapott lehetőségeket fogadjuk, 
és így egyre hasonlóbbá váljunk Hozzád.
Add, hogy türelmesen és bátran viseljük a szenvedéseket, 
bízva abban, hogy Te támogatsz.

Amen.

Boldog Kalkuttai Teréz anya ~  Mária, Jézus anyja

Mária, Jézus anyja, légy mindnyájunknak édesanyja,
hogy mi is tisztaszívűek legyünk, miként te voltál,
hogy szeressük Jézust, ahogyan te szeretted őt,
hogy a legszegényebbek szolgálatára legyünk,
ahogy te tetted, hiszen mindannyian Isten szegényei vagyunk!

Amen.

Boldog Kalkuttai Teréz ~ Atyánk!

Atyánk!
Itt vagyok szolgáltadra, a Te gyermeked, 
hogy rajtam keresztül folytasd szereteted munkáját a világban azáltal,
 hogy Jézust adod nekem, rajtam keresztül másoknak és az egész világnak.
Imádkozzunk egymásért, hogy Jézus szerethessen bennünk és általunk azzal a szeretettel, mellyel az Atya szereti Őt.
Amen.

Boldog Kalkuttai Teréz ~ Amikor a keresztre nézek..

Jézus karjai kitárva, hogy átöleljen engem, feje lehajtva,
hogy megcsókoljon, lábai szorosan szögezve, hogy szabaddá tegyen engem.
Vére kiöntve, hogy lelkemet mossa, szíve szélesen kitárva, hogy befogadjon engem.
Akkor tudom, hogyan szeretett Jézus engem.

Amen.


Antoninus de Saint Exupéry imája

Uram! Nem csodákért és látomásokért
fohászkodom, csak erőt kérek a
hétköznapokhoz.

Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé,
hogy a napok sokféleségében és
forgatagában időben rögzítsem
a számomra fontos felismeréseket
és tapasztalatokat.
Segíts engem a helyes időbeosztásban.
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok
fontossági sorrendjének, elsőrangú vagy
csupán másodrangú fontossága
megítéléséhez.

Erőt kérek a fegyelmezettséghez és a
mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak
az életen, de értelmesen osszam be
napjaimat, észleljem a váratlan
örömöket és magaslatokat.

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy
az életben minden simán kell,
hogy menjen. Ajándékozz meg azzal a
józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések
az élet magától adódó ráadásai,
amelyek révén növekedünk és érlelődünk.

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt,
akinek van elegendő bátorsága és
szeretete az igazság kimondásához.
Az igazságot az ember nem magának
mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma éppen
Úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.

Kérlek segíts, hogy tudjak várni.
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk
Van a barátságra. Add, hogy az élet legszebb,
legnehezebb, legkockázatosabb és
legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk.

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a
kellő pillanatban és a megfelelő helyen
szavakkal vagy szavak nélkül egy kis
jóságot közvetíthessek.

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől.
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt,
amire szükségem van.

Uram! Taníts meg a kis lépések művészetére!

Amen.

 AZ ÉDESANYÁK ÜNNEPÉN

Ámon Ágnes ~ Anyák napjára

Ébresztem a napot, hogy ma szebben keljen.
Édesanyám felett arany fénye lengjen.
Ébresztem a kertet, minden fának ágát,
Bontsa ki érette legszebbik virágát.
Ébresztem a rigót s a vidám cinegét,
dalolja mindegyik legszebbik énekét.
Ébresztem a szívem, forróbban dobogjon,
az én Édesanyám mindig mosolyogjon! 


Erdélyi Ilona ~ Édesanyám szeretete

Édesanyám szeretete
olyan, mint a nap sugára,
amely áldást, fényt, meleget
áraszt szerte a világra.
Lenne bár a szeretetem
olyan, mint a holdnak fénye,
mely a napnak fényességét
visszavetíti a égre!

 Varga Erzsébet ~ Virágcsokor a kezemben

Virágcsokor a kezemben,
szeretet van a szívemben.
Csordultig van az örömöm,
édesanyámat köszöntöm.
Kis szívemből azt kívánom,
hogy sok boldog napot lásson,
teljesüljön imádsága,
az Úr Jézus bőven áldja!


IMA A NAGYMAMÁMÉRT

Gyermekszívemet
hála járja át,
és köszöntök ma
minden nagymamát,
akik szeretve
szolgálnak nekünk,
megértő szívvel
örülnek velünk.


Minden örömünk
megtízszerezik,
s a bánatunkat
mind megfelezik.
Áldja meg az Úr
nemes szívüket,
és jutalmazza
szeretetüket!


Amen.

IMA AZ ÉDESANYÁMÉRT

Édes jó Istenem
Hallgasd meg imámat,
Áldd meg minden jóval
Édes jó anyámat.
Áldó két kezedet
Tartsad mindig rajta,
Mosolyogj rá szeretetet
Ne legyen bús napja.


Amen.

Dsida Jenő ~Hálaadás

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat.
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.


Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm Istenem az édesanyámat!

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.

Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
itt e földön senki sem szerethet jobban! –
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem köszönöm az édesanyámat!

Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!

Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!

Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!

Amen.

AMÍG LEHET      

Ha édesanyád is öreg lett,
és te magad is 'öregebb',
ha - miket addig meg se érzett -
nem bírja már a terheket...
ha kedves hű szeme se lát úgy
az életbe, mint azelőtt,
ha lába ügyefogyottan
nehezebben hordozza őt:
legyen támasza erős karod,
és kísérése örömed!
Üt az óra, amikor sírva
utoljára kísérheted.

És ha kérdez, felelj a szavára!
Ha újra kérdez, akkor is!
Ne türelmetlenül! Gyengéden,
ha megkérdez, harmadszor is!
Magyarázz meg mindent derűsen,
ha valamit nehezen ért!
Üt az óra, melyben
tőled többé semmit se kérd.

németből ~  Túrmezei Erzsébet

 Túrmezei Erzsébet ~ Első aranymondásom

Az eget rőtszínűre festve,
tűz volt falunkban egyik este.
S amikor másnap reggel jártam ott,
láthattam az üszkös romot,
s azt olvashattam a kormos falon:
'Látod, a tűz micsoda hatalom!'

Ötéves koromban történhetett.
Este édesanyám lefektetett.
Az imádságot elmondtam hibátlan,
s szemem álomra zártam.
De szívem elfogta a félelem.
Ha újból tűz támadna hirtelen!
Rekedten kongna a harang megint,
és ami szép, kedves, elégne mind!

Édesanyám odajött: miért nem alszom?
Aggódva simogatta meg az arcom.
Elpanaszoltam, miért remegek:
A sötétben talán rossz emberek
lopódzkodnak és meggyullad a ház,
amikor senki nem vigyáz!
S édesanyám – most is emlékezem –
akkor összekulcsolta a kezem,
és az első aranymondásra engem
akkor tanított életemben.

'Hogyha Isten velünk, ki ellenünk?'
Mi az Ő oltalmában pihenünk,
Ő vigyáz reánk minden pillanatban.
'Ha Isten velünk'... Mondtam, mondogattam…
S nem ijesztett a romok képe sem…
Nemsokára aludtam édesen.
Azóta már a fél világ is égett,
Édesanyám, most is áldalak téged,
hogy kezem akkor este összetetted,
hogy ezt a hitet szívembe vetetted.
Azóta annyi minden porba hullt.
Sok emléket eltemetett a múlt.
De átkísér ezernyi változáson
ez az én legelső aranymondásom.
Kinyílnak, elhervadnak a virágok,
de ez a virág nem hervad el, látod.
Édes vigaszával járunk-kelünk:
'Ki ellenünk, ha az Isten velünk?'

S mit akkor meg se köszöntem talán,
most köszönöm neked, édesanyám.

NEM EJTI LE 
   
    Földgömb az utazási irodában.
    Szép, nagy, kerek.
    Forgatni is lehet.
    Ragyogó szemmel nézi egy gyerek.
   
    S míg édesanyja sorra
    intéz ügyeket, jegyeket,
    Ő is bekalandozna
    Tengereket és hegyeket.
   
    De anyai szem ilyet
    Szó nélkül hogyan nézne!
    „Kisfiam, ne nyúlj hozzá,
    mert ha leejted, vége!”
   
    Elkapja kis kezét,
    S csodálja mozdulatlan.
    Kimennek. Elvegyülnek
    Az utcaforgatagban.
   
    Tűnődik. Hiába hívja
    Kirakatok szépsége.
    'Ha a jó Isten ejti le,
    Anyu, akkor is vége?'
   
    'Minek, kisfiam?' 'Hát a Földnek!
    Azt mondtad, Ő tartja kezében.
    De ha elfárad a keze?
    Ha leejti valamiképpen?'
   
    'Kisfiam, attól sose félj!
    Ha leejtené, nagy baj lenne.
    De Isten keze oly erős,
    A Föld biztosan pihen benne.'
   
    S a fényes, tiszta gyerekszemben
    Felragyog a csoda titka:
    'Úgy-e, ha az egyik elfárad,
    akkor átveszi a másikba?!'

    Túrmezei Erzsébet








Gerzsenyi László ~ Anyák napjára

Ajándékul adott téged az Isten,
Ahogy földnek adta a napot,
Aranynál is drágább vagy nékem,
Az Úrnak érted hálát adok.

Nyári tűzben vagy fagyos télben,
Nyomodban mindig virág fakad,
Nyugalmat találok közeledben,
Nyereség nekem minden szavad.

Áldom Istent érted éjjel-nappal
Áldozatod nem felejtem el,
Átadom most e pár virágszállal,
Átadom, mit szó sem mondhat el.

Messze sodorhat tőled az élet,
Mégis mindig gondolok reád,
Magammal hordom szent örökséged,
Megőrzöm arcod mosolyát.