GYÁSZ

A gyászban sok szépség van. S az átváltozásban, a búcsúban, a fájdalomban mindig megérzem a magasabb világ jelenlétét. Lelkünk soha sincs olyan közel az örök Valósághoz, mint a temetőben. Itt vége az őrületnek, a káprázatnak és a hazugságnak, és a lét éppen olyan meztelenné válik, mint a megszületés pillanatában. Nincs már gazdag és szegény, ellenség és barát - a falak leomlanak, és megszűnik az esztelen loholás.

Müller Péter 

Forrás ~ Internet

EZEKET KÉREM SZÁMODRA

Nem azt, hogy soha ne érjen szenvedés,
sem azt, hogy elkerüljenek a feladatok.
Még azt sem kérem, hogy utadat rózsák szegjék,
és hogy könny soha ne csurogjon végig arcodon,
vagy hogy soha ne tapasztald meg, mi a fájdalom.

Mindezt nem kívánom neked.
Ha így lenne, a könnyek nem tudnának
új felismeréshez vezetni,
a fájdalom nem ötvözne nemesre.

Mély békességet kívánok neked,
mint a hullámverés ritmusos zenéje.
A szélzúgás mély békességét kívánom neked,
ahogy aláfesti a csendet.
A dombhajlatok felett eláradó békességgel köszöntelek.
Az éjszaka ragyogó csillagainak békéje vegyen körül!

Forrás ~ Internet

 KÖSZÖNÖM, HOGY TEREMTETTÉL

Köszönöm, hogy teremtettél
Az anyaméhben is ismertél,
Csillagok fényénél formáltál
Szerető Atyámmá igazultál.

Köszönöm, hogy gondviseltél
Éveimhez jót reméltél
Szívembe ültettél rendet
Örökzöld hömpölygő csendet.

Köszönöm, hogy hozzám szóltál
Igéden át rám találtál,
Szememben tornyot emeltél
Tűz-lángú ostorral szerettél.

S köszönöm, hogy éjt is adtál
Sebeimre felhőt raktál,
S míg vánszorogtam kebleden át
Rám lehelted a hold bánatát. Amen.

Forrás ~ Internet



ÉDESANYA MEGÁLDÁSA

 Nincsen a gyermeknek
Olyan erős vára,
Mint mikor az anyja
öt karjaiba zárja.

Nincsen őrzőbb angyal
Az édesanyánál,
Éberebb csillag sincs
Szeme sugaránál.

Nincs is annyi áldás
 Amennyi sok lenne,
Amennyit az anya
Meg ne érdemelne. Amen.

 ÉDESANYA MEGÁLDÁSA

Mennyei jó Atyám, őriző pásztorom,
Kelő nap fényénél hozzád fohászkodom.
Fejet hajt előtted a fűszál, virágszál,
Hálát adok néked, hogy reám vigyáztál.

Ne hagyj el engemet édes jó Istenem.
Oh, ha te vagy velem, kicsoda ellenem?
Függeszd őrző szemed édes jó anyámra,
Hints áldást fejére, a lába nyomára. Amen.

Forrás ~ Internet




ÁLDOTT LEGYEN A FÉNY

Áldott legyen a Fény, mely rád világít és mely benned van,
Az áldott napfény sugározzon be téged
És melegítse fel szívedet, míg úgy nem lobog mint kandallók tüze,
Így minden idegen melegedni jöhet hozzád és minden barátod is,
Sugározzék szemedből a fény, mint ablakba állított
Gyertya fénye, mely a viharban vándorlókat hívogatja.


Áldott legyen a rád hulló lágy eső.
Hulljanak lelkedre a cseppek és csalogassák
A virágokat, hogy illatukkal megteljék a levegő,
De áldott legyen a nagy vihar és rázza meg lelkedet,
Hogy fényesre és tisztára mossa és sok kis tavacskát
Hagyjon hátra, amiben megcsillan az ég kékje
És időnként egy csillag is.

Legyen áldott a föld, az egész földkerekség,
Hogy mindenütt kedvesen fogadjon
Bármerre is vezessen utad.
Legyen puha a föld mikor terhétől fáradtan lepihensz
És legyen könnyű, amikor majd kinn fekszel alatta.
Olyan könnyen terüljön el fölötted,
Hogy lelked kiröppenhessen felfelé
És elérje útja végén
Az Istent!

Forrás ~ Internet

 A SZERETET HANGJAI

Soha ne add fel önmagad, és az álmaid!
Szállj szabadon, mint a madár,
ne hagyd, hogy a világ letörje szárnyaid!
Ahhoz, hogy ne csak létezz, hanem élj,
önnön lényeged őrizd meg, és bízz a sorsodban.
Járd a saját utad! Légy önmagad!
Ami jön, fogadjátok, ami megy, engedjétek.

Boldog Kalkuttai Teréz anya

Forrás ~ Internet


 KÉRTEM ISTENT

Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet,
de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a büszkeséget
nem veszi el, nekem kell feladnom azt.

Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás
mellékterméke, nem kapni, megszerezni kell.

Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, csak áldását adhatja - a boldogság rajtam múlik.

Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól,
de Ő azt mondta: nem.
A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól és közelebb visz Hozzá.

Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlõdést,
de Ő azt mondta: nem.

Azt mondta, hogy a fejlõdés az én dolgom,
de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.

Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni,
úgy, ahogyan Ő szeret engem.
Erre azt felelte: látom már kezded érteni.

Kértem erőt...
És Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.

Kértem bölcsességet...
És Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat.

Kértem bátorságot,
És Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat.

Kértem adjon szeretetet...
És Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.

Kértem kegyelmet...
És Isten adott lehetőségeket.

Semmit sem kaptam, amit akartam és mégis megkaptam mindent,
amire szükségem volt.

VIDEÓ


 VIGASZ

Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok.
Hisz Napként az égen nektek ragyogok.
Ha szép idő van és kék az ég,
Jusson eszetekbe sok szép emlék!

Ha rám gondoltok soha ne sírjatok!
Inkább a szép dolgokon kacagjatok!
Ha telihold van, az értetek ragyog.
S azt jelenti, hogy boldog vagyok.

Ha hullócsillag száll az éjféli égen,
Akkor mondjatok egy imát értem!
Én is imát mondok majd értetek,
Hogy boldog lehessen a szívetek.

Ha rám gondoltok soha ne sírjatok!
Hiszen szívetekben jó helyen vagyok. Amen.

Forrás ~ Internet


Aranyosi Ervin ~ Emlékezz a szépre

Mikor gyászolsz átérzed a fájó veszteséget,
a pusztulást, mely szívedbe mélyen beleégett.
Lelkedbe, mint dögkeselyű mar bele a bánat,
nem is tudtad, hogy van érzés, mely ennyire fájhat.

Ám szerettünk elvesztése gyötrőn tanulságos.
Ha megérted, értelmet nyer, s talán megnyugvást hoz.
Valójában az élete neked volt ajándék,
s nem az őrjítő fájdalom volt vele a szándék.

Ne a halálára gondolj, hisz többet ért léte!
Gondolj inkább a szívednek szép szeretetére,
amit Ő irántad érzett, s amit tőle kaptál.
Lelki fejlődésed útján általa haladtál.

Emlékezz hát szeretettel, emlékezz a múltra,
- együtt megélt szép percekre, együtt bejárt útra!
Emlékezz a szeretetre, amit kaptál tőle,
s a szívedbe, az ÉLETÉT, vésd bele örökre!

Forrás ~ Internet


 TÜKÖRKÉPEINK

'Mások pusztán éned tükörképei. Semmit sem szerethetsz vagy gyűlölhetsz valaki másban, ami ne azt tükrözné vissza, amit magadban szeretsz vagy gyűlölsz.'

Cherie Carter-Scott

Forrás ~ Internet



 Garai Gábor ~ Jókedvet adj

Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan -
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.

Forrás ~ Internet


Bódás János ~ Új kenyér

 Új búzából új kenyér,
friss illata száll felénk.
köszöntjük szép szavakkal,
nemzetiszín szalaggal.
Testet tápláló manna,
üdv neked és hozsanna!
Áldott legyen a kenyér
István király ünnepén!
Megköszönjük Istenünk
Mindennapi kenyerünk…

Az új búza már ömlik a garatra.
A föld hálás volt, most is fizetett.
Hogy új kenyér került az asztalodra,
tudod-e, hogy kinek köszönheted?


 ÚJ KENYÉR

Köszönd meg népem dolgos önmagadnak,
köszöntsd az ekét, kaszát, szekeret,
követ, szitát - s mind kik szerszámot adtak,
ki fúrt, kalapált, szőtt vagy tervezett,
a vetőket, az aratót, a molnárt,
a péket, s kik a kenyeret kihordták...
De az égre is emeld fel szemed,
tudod, hogy fényt, szellőt, záport ki ad
s töltse be szíved csendes áhítat,
mikor az új kenyeret megszeged.

Forrás ~ Internet




'Szent István napján fogalmazzuk meg vágyunkat, 
hogy a közösségépítés, a családok összetartása, a béke, 
a holnap építésének tüzében akarunk élni!

Szent István megálmodta Magyarországot, a Kárpát-medencét: 
Isten társa lett a világ továbbteremtésében, hisz ország született a földre.

Böjte Csaba


 KORMORÁN ~ HA MESSZE MÉSZ

Ha messze mész,
ha messze mész -
mit elhagytál,
végig elkísér.
Az út kanyarog
szerteszét -
a vége megtalálja
majd az elejét.

Ha messze mész,
előtted nincs határ,
az otthonod
mégis visszavár -
Ne szólj, ha fáj -
tiéd a szenvedély,
nem hagyhatod,
mi örökre benned él.

Ha messze mész -
lehessen élni még,
könnyed törölni -
mindig lesz egy kéz.
Széttépett, elhamvadt
álmok után,
maroknyi csöndet vegyél,
mielőtt elindulnál.

Ha messze mész,
kell, hogy visszanézz,
hosszú út lesz -
még száz vagy ezer év -
Ki megmarad,
aki lesz talán :
olyan maradj!
Mert ő itt visszavár.

Légy te a béke,
légy te a szó.
Légy te sokszor átkozott,
embernek ó mégis jó !

Ha messze mész,
valahol légy király,
ki itt maradt -
ne felejtsd el szavát.
Az ébredést
vöröslő hajnalon -
azt a lányt,
ki volt a fájdalom.

Ha messze mész,
s majd érkezel -
te az legyél,
aki jól felel.
Ki felhőket járta,
a földre ért -
tudta - itt kell halni,
s élni hazatért.

Légy te a béke,
légy te a szó.
Légy te sokszor átkozott,
embernek ó mégis jó !

Ha messze mész (messze mész),
s majd érkezel (érkezel) -
te az legyél az legyél).
aki jól felel.
Ki felhőket járta,
a földre ért -
tudta: itt kell halni,
s élni hazatért. 

VIDEÓ



 TEREMTSD MA MEG BELSŐ BÉKÉDET

Teremtsd ma meg belső békédet!
Leld meg magadban azt a helyet,
hol csend, nyugalom és Szeretet honol.

Bárhová mész, és bármi is történik körülötted,
 te mindig tudatosítsd magadban, hogy belső békéd
 csendes szeretetében vagy.

Ebből a szerető biztonságból tekints kifelé
és mosolyogj a Világra, hogy felderüljön! Amen.

IMÁDSÁG

Ha sorsom néha megtapos
s bú fogja szívem át,
elmondok egy csodálatos
igéjű mély imát.

Megnyugtató, áldott varázs
árad belőle rám,
s gyógyít a szent vigasztalás,
míg mondogatja szám.

S egyszerre nem fáj semmi sem,
gond és bú nem sebez,
sírok, hiszek s nehéz szivem
oly könnyű, könnyű lesz.

Fordította: Áprily Lajos

'Ne várj nagy dolgot életedbe, Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák: Rajtuk át Isten szól: jövök.'

Reményik Sándor ~ Csendes csodák

Forrás ~ Internet





 KELJ HÁT FEL KEDVESEM

 Kelj föl én kedvesem,
Gyönyörűm most jöjj velem
Mert a tél véget ért
Az eső elmúlt rég!

Nézd a fű zöldül már
És kinyílt minden virág
Vadgalamb szava szól nekünk,
Gyere énekeljünk!

Illatos kertemet
Megnyitom előtted kedvesem
Kelj hát föl, ó ne várj tovább
Gyönyörűm, jöjj hozzám!

VIDEO


Forrás ~ Internet





Kun Magdolna ~ Ilyen voltál fiam

Mikor kicsi voltál fiam, odabújtál hozzám,
mert érezted, én vagyok az-az erős mentsvár,
ami oltalmaz és megvéd mindazon napon,
mikor majd szívedbe mar a kínzó fájdalom.

Mikor kicsi gyermek voltál, mindig tudtad azt,
anyád óvó karjaiban védelmet kaphatsz,
mert azok a karok oly erővel szorítanak téged,
hogy nem bír el vele a kíméletlen élet.

Mikor kicsi voltál fiam, hulló könnyeid
anyád fűzte kristályragyogású fényes diadémmá,
hogy a ködös napokon is tiszta ragyogással bírjon
az a két szomorú, homály lepte szempár.

Mert ha gyermekszemeidben mély-szomorúság ült,
anyád meséket mesélő ajka is el-elcsendesült,
csak két karjának ringatása erősödött fel,
hogy te szendergő álmodból mosollyal kelj fel.

Ma már felnőtt lettél fiam, s nem vigyázhatlak,
gyengült karjaimmal sem ringatgathatlak,
de a vérem lüktetése fiam, még ma is ugyanaz,
mint akkor, mikor szívem alatt ékként hordtalak.

Forrás ~ Internet

Kun Magdolna ~ Nézlek fiam

Nézlek fiam, nézlek,
csodálattal nézlek,
mint egy varázskönyvből kilépő
bűvös meseképet,
melynek színében rejtőzik
az-az élet-ír,
mely hajszolt éveimben
kitartással bír.

Nézlek, csak nézlek,
s titkon könnyet ejtek,
a boldog gyermekkorért,
amik múltba vesztek,
s amiket már többé
nem hozhatok vissza,
csak szép emlékként ringathatok
fáradt karjaimba.

Tudom,
minden gyermek azért nő fel,
mert ez az élet rendje,
s azért, hogyha megöregszik,
az élet nagy-nagy tanítását
tovább mesélhesse,
akárcsak én neked fiam,
akárcsak én,
egy neked írott versbe.

Forrás ~ Internet

Kun Magdolna ~ Egy perc erejéig

Egy perc erejéig simítsatok meg,
hadd érezzem szívem körül a gyermek kezeket,
mert oly kevés már az-az idő, mit sorsom tartogat,
s amiben még tisztán él az anyai tudat.

Csak egy perc erejéig öleljetek meg,
hogy újra átélhessem azokat a boldog éveket,
melyeknek minden percében hinni tudtam azt,
hogy általatok maradok halhatatlannak.

Csak egy percig nézzetek mélyen szemembe,
hadd vigyem el azt a tüzet, mely átmelengette
fagyos lelkemet azon a hosszú-hosszú úton,
ahol fájdalomkönny ült a jelenen, s a múlton.

Forrás ~ Internet


 NE AKARJ KERESZTEDEN KÖNNYÍTENI

Vándor roskad le az útszél kövére.
Bot a kezében. Bárcsak célhoz érne!
De nem megy tovább! Hogyan érje el,
ha olyan nehéz terheket cipel?

Amikor indult, erős volt és boldog.
Azóta annyi minden összeomlott.
Szívében ott a kérdés szüntelen:
Mért lett ilyen az út, én Istenem?!
Ahogy így töpreng, kicsordul a könnye,
és leperdül az útszéli göröngyre.

Aztán elcsendesedik. Lehet-e
ilyen csüggedt, ha Isten gyermeke?
Magasba emeli tekintetét.
Ott majd megérti, amit itt nem ért.
Fogja botját, és indul vánszorogva.

Mintha a domboldalon kunyhó volna!
Odaér. Bemegy. Fáradtan lefekszik.
Elég volt már a vándorlásból estig.
Soká eltöpreng még a bajon, hiányon,
míg végre lassan elnyomja az álom.

S magát álmában is vándornak látja,
útban a távol mennyei hazába.
A mennyei város ragyog feléje.
Oda igyekszik, siet, hogy elérje.
Kezében vándorbot, vállán keresztje.
Vállára azt maga Isten helyezte.

Siet örömmel. Föl! Előre! Föl!
A messzi cél, mint csillag, tündököl.

Hőség tikkasztja. Keresztje teher.
Útközben néha pihennie kell.
Kedves ház kínál pihenést neki.
Súlyos keresztjét ott leteheti.
S ahogy továbbindulna, mit vesz észre?
Tekintete ráesik egy fűrészre.

'Olyan súlyos keresztet cipelek.
Jobb, ha belőle lefűrészelek'
- mondja magában.
'De jó, hogy megtettem!
Sokkal könnyebb!' - sóhajt elégedetten.

Siet tovább. Mindjárt elfogy az út,
s eléri a ragyogó gyöngykaput.
Ó, már csak egy patak választja el!
Jön-megy a partján, hídra mégse lel.
De hirtelen eszébe jut keresztje:

A túlsó partra az most híd lehetne.
Jaj, nem ér át! Hiába próbálgatja:
hiányzik a lefűrészelt darabja.
'Mit tettem!' - kiált kétségbeesetten.
'Most a cél közelében kell elvesznem,
mert keresztemet nehéznek találtam!'
S ott áll a parton keserű önvádban.

Azután új vándort lát közeledni,
s mert keresztjéből nem hiányzik semmi,
mint hídon, boldogan indulhat rajta,
hogy átjusson békén a túlsó partra.

'Rálépek én is!' Reménykedni kezd:
az ismeretlen, idegen kereszt
hátha átsegíti. Rálép, de reccsen
lába alatt. 'Jaj, Istenem, elvesztem!
Uram, segíts!' Így sikolt, és felébred.

Még a földön van. Előtte az élet.
Csak álom volt a kín, a döbbenet.

'Megváltó Uram, köszönöm Neked!
Keresztemet Te adtad, ó, ne engedd,
hogy egy darabot is lefűrészeljek!
Amilyennek adtad, olyan legyen!

Te vezetsz át a szenvedéseken.
A Te kereszted szerzett üdvösséget,
de mivel az enyémet is kimérted,
Te adj erőt és kegyelmet nekem,
hordozni mindhalálig csendesen!'

Kemény a harc, nehéz a kereszt terhe.
Nem bírom már!
- sóhajtod csüggedezve.
De tarts ki! Egyszer meglátod, megérted,
hogy a keresztre miért volt szükséged.

Fordította Túrmezei Erzsébet

VIDEÓ

https://www.youtube.com/watch?v=IdpmT963anY

Forrás ~ Internet


CSAK EGY MIATYÁNKOT MONDJUNK EL NAPONTA

Csak egy Miatyánkot mondjunk el naponta,
Amikor lelkünket bú és bánat nyomja.
Hitünk szárnyán szálljon fohászunk az égbe,
Az örök szent Isten trónja elébe.

Csak egy Miatyánkot mondjunk el naponta,
Amikor testünket betegség kínozza.
Epedve, sóhajtva, láztól égő ajkunk,
Óh, hatalmas Isten könyörülj mirajtunk.

Csak egy Miatyánkot mondjunk el naponta,
Ha betegség, bánat mind jóra fordulna.
A lelkünk mélyéből fakadjon a hála,
Ő hozzá ki mennynek és földnek alkotója.

Örömünk, bánatunk mind Istentől vagyon,
Ő tudja mit, miért, Ő tart minket számon.
Életünk hajója háborgó tengerén,
Ha Ő koronázza békességbe mégyen.

És ha életünk végórája jönne,
Bátorítást mástól ne várjunk csak Tőle.
Nyíljon akkor ajkunk még egyszer imára,
S csak Miatyánkot mondjunk utoljára. Amen.

Forrás ~ Internet


KORMORÁN ~ LEGYEN SZERETET

Kell egy tiszta vizű tó -
s egy óriási rét,
ahol a gondolat nincs gúzsba kötve,
hol sárkányt fúj a szél.
Kell egy sűrű lombú erdő,
sok énekes madár,
ott rejtőzhetsz a bánatoddal,
hogy új erőt találj.

Kell egy égig érő hegycsúcs -
s kell mély szakadék,
ott értelmet kap minden perced,
mely porrá hullna szét.
Kell egy mindent rontó nagy vihar,
egy őszinte világ,
ahol a csodákat, mit elképzeltél
együtt éljük át.

Kell egy hely, az otthonod,
egy asztal és egy szék -
s az érzés, mi halva volt:
a Napban olvad szét.
Kell egy ember is, egy óriás
s az együtt mondott szó:
hogy a szeretet az egyetlen
mi neked is nekem is jó.

Az égből az angyalok
úgy néznek majd reád
megszületett ím prófétájuk
az új Ember-király.
Ha kérdésedre nincsen válasz,
nincsen felelet,
Egyszerű, csak arra gondolj:
Legyen szeretet.

VIDEÓ

https://www.youtube.com/watch?v=qPaJfbWZd_4

Forrás ~ Internet


 Lelkünk visszatér a mennybe

Elszáll az élet, látod-e?
Mint könnyű pihe messze száll.
Bárhová rejtjük szívünket,
a halál egyszer ránk talál.

Mert testünk kölcsönbe kaptuk,
mit ruhatáros visszakér.
Oly hajthatatlan ő velünk,
a pulthoz térve nincs remény.

Vándora a vén időnek,
lelkünk visszatér a mennybe.
Barátaink, szeretteink
elmennek a végtelenbe.

Ott várnak az égi honban,
az enyészet testünk sorsa.
Visszatér a lelkünk mennybe,
testünk alászáll a porba.

Emlékeink megszépülnek,
ahogy telik a vén idő.
De lelkünk tovább él,
hiszen van rá jelentkező.

 Szuhanics Albert

Forrás ~ Internet


AZ ANDÓCSI MÁRIÁHOZ

Sík Sándor ~ Az Andocsi Máriához

Koldusboton, törött mankón
Jövünk búcsút járni,
Szűzmáriás magyaroknak
Kopott unokái.
Éjfél van a Duna táján.
Magyaroknak éjszakáján
Nincs más, kivirrasszon.
Baráttalan, testvértelen,
Hozzád ver a veszedelem,
Boldogságos Asszony!


Megcsúfolták, megpöködték
Ami bennük szép volt,
Kilencfelé hasogatták,
Ami rajtunk ép volt;
Tépett testünk megtapossák,
Ragadozók ragadozzák
Édes-kevesünket,
Koporsónkat faragdálják.
– Eléd sírjuk, magyar árvák,
A mi keserünket.

Idegenek megnevetik
Drága magyar szónkat,
Idegentől kéregetjük
Kenyerünket, sónkat.
Magyar kezek szántogatnak,
Régi rögön új uraknak,
Néped hegye-völgyén.
Más arat, hol mi vetettünk.
Jövevények, szolgák lettünk
Úr-apáink földjén.

Boldogasszony, ezer évig
Édesanyánk voltál,
Eleink, ha hozzád sírtak,
Hozzájuk hajoltál:
Száz ostorral ostorozzon,
Csak ez egyért, Boldogasszony,
A jó Krisztust kérd meg:
Négy-víz-parton, három-hegyen
Mindörökké magyar legyen
A máriásének.

Magyar búcsújárók éneke 1920-ban.

VIDEÓ

https://www.youtube.com/watch?v=tsKjXhFl5-o

 
 Forrás ~ Internet
 


 
A LEGNEHEZEBB KÉRDÉS

'Legyen meg a Te akaratod!'
Ha elkerülnek a gondok, a bánatok,
Könnyű kimondani ezt a mondatot...
De, ha nehéz órák jönnek, s az öröm ködbe vész?
Ha a szív vérzik s a lélek zokog?
Ha éjszakáknak tűnnek a nappalok,
Akkor nehéz eltördelni ezt a mondatot,
Hogy 'legyen meg a Te akaratod!'

Inkább sikoltanék, Atyám, óh, ezt ne! Ne!
Miért kellett ennek így történnie?
És a szívem keserű lázadásba jut,
Ha érthetetlen előtte az út
Sírva tesz fel kínzó kérdéseket,
Én Istenem! Hát ez a szereteted?

Azután lassan elcsitul, 'bocsáss meg, óh, Atyám!'
Hisz Te szeretsz engem mindig igazán.
A kínban vergődő szívemmel is tudom:
Te vezetsz engem a legjobb úton.
Akaratod ellenemre is véghez viheted,
Szívem mégsem lesz ettől csöndesebb...
Taníts meg hát Hozzád méltón imádkozni,
Hogy ne csak szájjal, de szívemből is tudhassam mondani,
'Legyen meg a Te akaratod,

Ahogy Te akarod, mégse úgy, ahogy én,
Mert a békesség csak így lesz az enyém.'
Lehet az út tövises, meredek,
Amerre Te vezetsz, arra én bátran mehetek.
Mindennapi kérésem így csupán egy marad:
Add, hogy csupán Téged kívánhassalak.
Legyen minden úgy, ahogy Te akarod,
Ha az éj temet, ha a Nap nevet.

Fogd meg hát a kezem,
Fogadd el újra a szívem.
Ha az utam célját el is takarod,
Hiszek Benned!
Legyen mindig meg a Te akaratod!

Túrmezei Erzsébet

VIDEÓ


Forrás ~ Internet

NAGYBOLDOGASSZONY

 Édesanyánk ragyog a Napban,
Aki sohasem ismer alkonyatot.
Fény a palástja, koszorúja csillag,
Mosolya elűzi minden bánatod.

Égi Anyánk ragyog a Napban
hófehér virága tárt kehely,
Ha fáradt fejed az ölébe hajtod,
szeretetével boldogan ölel.

Édesanyánk ragyog a Napban
Szentkoronáján tündököl a fény,
Óvd, vigyázd árva nemzetünket!
Anyai szíved titkos rejtekén.

 Tóth Júlia

Forrás ~ Internet


DAL A SZERETETRŐL

Hol ringott bölcsőd: palotában,
Vagy kis kunyhóban, sose kérdem,
Itt vagy ott, egy az valójában,
Ez nem szégyen, az meg nem érdem.
Más, amit kérdek tőled, gyermek,
Nézz a szemembe s úgy felelj meg:
Van-e szívedben szeretet?
Köztünk barátság így lehet.

Igaz szívvel ha tudsz szeretni,
Jöhetsz velem kéz-kézbe térve,
Csöpp szeretetért én tengernyi
Szeretetet adok cserébe.
Nincs gyűlölség, ahol én járok,
Be van temetve minden árok,
Mely embert s embert valaha
Egymástól elválaszt vala.

Ahol én járok, gazdag ember
Nincs, ámde szegényt sem találtok;
Kedve és tudás kit hova rendel,
Ott dolgozik, s nem hallasz átkot.
Erős a gyengét gyámolítja,
Senki a másét nem áhítja:
Kinek munkán a tenyere,
Mindég puha a kenyere.

Ahol én járok, teste, lelke
Tiszta öregnek s ifjú népnek;
Nagy és kicsiny versenyre kelve
Munkára minden jónak s szépnek.
Gyűlölség szennyét kisöpörvén,
Szeretet itt a legfőbb törvény:
Egyetlen lánc, mely megmaradt -
Nyomán egy csöpp vér sem fakadt.

Szeretet lánca! Kössed egybe
Szívét nagyoknak s gyermekeknek!
Gyűlölség! Légy úgy eltemetve,
Hírét se halljuk létednek!
Ez országnak minden lakója
Egymást szeresse, védje, ójja:
Naggyá ország csak így lehet -
- Csudát művel a Szeretet.

Benedek Elek

SZERETNI

Talán nem is tudjátok igazában, hogy mit tesz az, szeretni; nem csodálnám,
ha így állna a dolog. Az az egy bizonyos, hogy nem a szellemi örömökön fordul meg a szeretet nagysága, hanem azon a szilárd elhatározáson, hogy mindent, amit teszünk, Isten kedvéért tesszük s óvatosan kerülünk mindent, ami Őt megbánthatná. Ezek a szeretet jelei.


Avilai Szent Teréz 

Forrás ~ Internet


ÖNARCKÉP

Barátom, ki azt mondod, ismersz engem,
nézd meg szobámat: nincsenek benne díszek,
miket magam választottam; nyisd szekrényemet:
benn semmi jellemzőt sem találsz.

Kedvesem és kutyám ismeri simogatásom,
de engem egyik sem ismer. Ócska hangszerem
rég megszokta kezem dombját - völgyét,
de ő sem tud mesélni rólam.

Pedig nem rejtőzöm - csak igazában nem vagyok.
Cselekszem és szenvedek, mint a többi,
de legbenső mivoltom maga a nemlét.

Barátom, nincs semmi titkom.
Átlátszó vagyok, mint az üveg - épp ezért
miként képzelheted, hogy te látsz engem?

 Weöres Sándor 

Forrás ~ Internet
    
Babits Mihály ~  Miatyánk

Miatyánk ki vagy a mennyekben,
harcokban, bünökben, szennyekben,
rád tekint árva világod:
a te neved megszenteltessék,
a te legszebb neved: Békesség!
Jöjjön el a te országod.
Véres a földünk, háboru van,
kezed sujtását sejtjük, uram,
s mondjuk, de nyögve, szomoruan,
- add hogy mondhassuk könnyebben -:
Legyen meg a te akaratod!
- mint angyalok mondják mennyekben.
Előtted uram, a hon java,
s hulljon a lomb, csak éljen a fa:
de vajon a legkisebb lombot
nem őrzi-e atyai gondod?
nem leng-e az utolsó fürtön is,
áldva miképen mennyekben,
azonképen itt a földön is?
Megráztál, nem lehet szörnyebben,
már most ami fánkon megmaradt
őrizd meg őszig a bús galyat:
mindennapi kenyerünket add
meg nekünk ma, és gyermekeinket
növeld békére, ha bün hogy lábunk
ma vérbe csuszik meg: értük az!
Bocsásd meg a mi büneinket,
miképen mi is megbocsátunk
ellenünk vétetteknek, a gaz
tied, büntetni, mienk csak az
hogy védelmezzük a mieinket!
És ne vigy a kisértetbe minket,
hogy ártatlanságunk tudatát,
mint drága páncélos inget
őrizzük meg bár véresen
hogy át ne hasadjon sohasem.
Jaj, aki ellenünk mozdul:
megvívunk, készen, bármi csatát,
de szabadíts meg a gonosztul,
mert tied az ország,
kezedbe tette le sorsát,
s te vagy a legnagyobb erősség,
ki neveden buzdul,
bármennyit küzd és vérez,
előbb vagy utóbb övé lesz
a hatalom és a dicsőség!

Forrás ~ Internet



 SZENTÍRÁS

'Ez a könyv soha be nem csukódik,
ez az írás soha fel nem göngyölődik előlük,
mert te vagy könyvük, írásuk örökké;
mert magasra emelted őket írásod erőssége fölé.
A Szentírást a lent lakó emberi nem gyöngesége
fölé rendelted, hogy legyen mire föltekintenie,
s megismernie könyörületességedet,
amely az idők beláthatatlan folyamán keresztül
folyton tanúságot tesz rólad,
az időknek is alkotómesteréről.'

Szent Ágoston

Bódás János ~ Szeretet
 
Azért van síró, hogy vigasztald, és éhező, hogy teríts asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed, vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött, hogy oltalmat nyerjen karjaid között.
Azért roskadnak mások vállai, hogy terhüket te segítsd hordani.
Az irgalmat kínok fakasztják, - mélység felett van csak magasság.
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved, azért van, hogy te megmutathasd,
mennyi szeretet van benned.



Forrás ~ Internet

 Tóth Zoltán ~ A nyugdíjas imája

Hosszú szolgálatnak nyugalom a vége,
Amikor elértem, felnéztem AZ égre
hála AZ Istennek most már megpihenek
Nem parancsol senki, magam ura leszek.

Nem lesz többé nekem zsarnokom AZ óra,
Nem pislogok félve a nagymutatóra,
Nem kell olvasgatnom mikor üt és hányat
Nem kell odahagynom a jó meleg ágyat.

Csak akkor kelek fel, amikor jólesik,
AZ egész háznépem kívánságom lesik
Etetnek, itatnak s vakarják a hátam
Ezt a boldog időt, jaj de régen vártam.

Rám virradt AZ első nyugalomnak napja,
feleségem így szólt, hallja e kend apja:
ITT rám villantotta gyanúsan a szemét,
hát most már igénylem fele segítségét.

Elvégre nekem ezt esküvel fogadta
De hát amíg szolgált, nem volt foganatja,
már egy kis pihenés, énrám is rám fér
meglátja nem sok ez, s azután ráér.

Ezelőtt feleség, háziállat s gyermek
én nálam mindnyájan hamarabb felkeltek,
Most már négy órakor a házba nem férek
Azon a jogcímen, hogy most már ráérek.

Feleségem eddig sohasem volt bajban
még a jövés- menés sem fogott ki rajta,
amióta végleg eljöttem nyugdíjba
Minden nap más bajok mutatkoznak rajta.

Emiatt kell nekem legkorábban kelni,
Emiatt kell nekem a piacra menni
Emiatt vár rám ezer féle dolog
Sokszor a szemem, már alig-alig forog.

Amikor szolgáltam, megkímélt mindenki
még a gyermeknek sem volt szabad mukkanni,
Most már mindenkinek szabaddá lett a tér
ITT is AZ a jogcím, AZ öreg már ráér.

Éjjel ha a cica elnyiffantja magát
így szól feleségem, ihol van a kabát
bocsásd ki öregem, várd is meg, Te nem félsz
Majd lepihensz azután, Te legjobban ráérsz.

Hogyha üzletekbe vagy piacra megyek
utolsó vásárló biztosan én leszek
elfáradok bele, olyan sokszor kérek
De hát leintenek, várjak, én ráérek.

Ha meg elülhetnék jönnek AZ unokák,
Szilaj borzas fiuk, maszatos kislánykák
Mind AZ én nyakamba ömlenek szegények
cibálnak s tűrnöm kell mivel, hogy ráérek.

Én édes Istenem! Hátha már ráérek
én üljek azért is, akit elitéltek?
Hol volt ez a sok baj idáig megbújva?
Pont csak arra vártak, hogy menjek nyugdíjba.
Mindennek meg van a maga nehézsége
Na ha majd meghalok, megpihenek végre.

Csakhogy álmot láttam, ami megmutatja
MI vár odaát, a szegény nyugdíjasra.
A menny kapuja előtt, ott áll egy nagy sereg
Fele bosszankodik, fele meg kesereg.
Kérdem, miért áll kívül ennyi szellem utas?
rá mondja egy bakter, ez ITT mind nyugdíjas.

Van ITT kérem olyan, aki kétszáz éve
kóborog idekint s vár a bemenésre,
Mert ha AZ ajtóig némelyik el is ér
Péter így mordul rá, : kend nyugdíjas, ráér

No, ha valamikor még újra születek
Tudni fogom már, hogy mitévő legyek.
Leszek taligás, vagy örök vándor utas
Akármi, csak éppen NE legyek nyugdíjas
​.
Forrás ~ Internet


ÁLMOD ÚGY VALÓSUL MEG ...

'Álmod úgy valósul meg,
Ha apránként építesz
A sok kicsi, sokra megy,
Így gyarapszik a műved

Életed éld szabadon
S szánj időt a szépre!
Ne sokat tégy, de azt jól,
S öröm lesz a bére

Napról-napra, lépésről-lépésre
Titkod majd beérik
Így növekszel nap, mint nap,
Míg elérsz az égig'

VIDEÓ

Tarr Erika ~ Napfivér, Holdnővér

 https://www.youtube.com/watch?v=cayi4xG4GpY

Forrás ~ Internet



FIVÉREM A NAP ÉS NŐVÉREM A HOLD

Fivérem, Nap és nővérem, Hold
Oly ritkán látlak, hallom hangotok
Lefoglal a sok gyötrelem és gond

Fivérem, szél és nővérem, lég
Nyissátok fel szemem,
Hadd lássam mi szép,
Ahogy körülölel a ragyogás, dicsfény

Mert Isten része minden földi lény,
Érzem jóságát és szívem újra él
Fivérem, Nap és nővérem, Hold
Most végre látlak és hallom hangotok
S megölelném az egész világot

VIDEÓ

https://www.youtube.com/watch?v=QQ80Zj3Oqkc

Forrás ~ Internet


  URAM!

Engedd meg, hogy ma és mindig, mindenkinek csak
Örömet szerezhessek!
A nap minden órájában helyesen szólhassak!
Add meg nekem a szerető szív bölcsességét!

Segíts, hogy megtaláljam az utat mindenki szívéhez!
Segíts meglátnom az élet apró kedvességeit.
Hálás szívvel adjam és fogadjam őket.

Szeretni, szolgálni, taníts Uram!
Örömhírt szétvinni, küldj el Uram!
Sebeket kötözni, könnyeket törölni,
Igédet megélni segíts Uram!

Békét, bocsánatot adni, segíts,
Roskadót, szenvedőt bízni taníts!
Nevedet dicsérve, Igédet követve,
Áldásos életre vezess Uram!

Terheket hordozni segíts Uram,
Engedelmességgel áldj meg Uram!
hogy hálás életem, áldozatos szívem,
hogy dicsérő énekem, Tiéd legyen!

Jöjjetek testvérek, vár ránk Urunk!
Győzelmes életre eljuthatunk,
Ha néki szolgálunk,
Szeretetben járunk

Haragot bocsátunk teljes szívből,
Bocsánatban élni segíts,
Gyötrelmes önvádtól
Te szabadíts
Áldozatod vére mosson hófehérre
Lelkünk üdvére, ments meg Urunk! Amen.

Forrás ~ Internet


 IMA A BÉKÉÉRT

Kérem a Mindenhatót, hogy segítsen nekünk
békét és nagyobb megértést teremteni a Földön,
minden olyan helyen, ahol viszály dúl.

Kérem a Mindenhatót, hogy segítsen nekünk
feloldani azokat a gátlásokat, amelyek
elválasztanak bennünket egymástól.

Kérem a Mindenhatót, hogy segítsen bennünket abban,
hogy felekezettől, etnikai hovatartozástól, vallástól,
 pártállástól függetlenül, békében elfogadjuk egymást.

Kérem a Mindenhatót, hogy segítsen kitárni egymás felé
a szívünket, hogy befogadhassuk a másik ember igaz valóját.

 Kérem a Mindenhatót, hogy segítsen fellebbenteni
a fátylat azokról az igazságokról, amelyek eddig rejtve voltak előttünk, 
 és amelyek segítenek felismerni igaz valóságunkat.

Kérem a Mindenhatót, hogy adjon nekünk erőt és bátorságot,
 hogy minden olyan helyen elmondhassuk ezt az imát,
 ahol békétlenkedés, viszálykodás tölti be a mindennapokat. Amen.

Forrás ~ Internet


Túrmezei Erzsébet ~ Ha nem teszek semmit

Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Most megnyugoszom,
most elpihenek
békén, szabadon,
mint gyenge gyerek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

S míg ölel a fény
és ölel a csend,
és árad belém,
és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten,

új gyümölcs terem,
másoknak terem,
érik csendesen
erő, győzelem...
ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

VIDEÓ