MAGYAR VAGYOK
Áldalak, Uram,
hogy annak a kis népnek,
a magyar népnek tagja lehetek,
amelyet
a tehetségéről,
a vendégszeretetről,
a szorgalmas, jó munkájáról ismernek.
Köszönöm, hogy őseink,
sokszor kemény harcok árán,
megtartották az anyanyelvünket,
a kultúránkat.
Köszönöm, hogy voltak jó uralkodóink.
Különösen köszönöm Istvánt,
aki ezer évvel ezelőtt
máig élő, szilárd államot szervezett ebben az országban.
Köszönöm, hogy ezer évvel később,
ma, 2000-ben, ismét
keresztény államfője lehet Magyarországnak.
Kérlek, Uram, add,
hogy a látványos gazdasági változások,
amelyek biztató eredményeket mutatnak,
a mi kis családjaink életében is végbemenjenek.
Adj nekünk egy kicsivel kevesebb
napi gondot,
hogy könnyebb lélekkel,
gyakrabban mondhassuk:
köszönöm, Uram, amit adsz,
köszönöm, hogy meghallgatsz,
köszönöm, hogy magyar lehetek!
Ámen.
2000. augusztus 20.
SZÁRAZSÁG
Uram,
kellene egy jó eső az országnak,
mert félő, hogy kiszáradnak
a földjeink, a kertjeink.
És kellene egy jó eső
a lelkünknek,
mert félő, hogy kiszáradnak
a lelkeink.
Azért jövünk ide, a Te házadba,
mert itt azt érezzük,
amit a földek érezhetnek egy jó eső után.
Most azokra gondolunk, akik nincsenek itt,
akik miatt foghíjasok a padsorok:
akik betegek,
akiknek halaszthatatlan dolguk van,
vagy akik elfordultak tőled, Uram.
Különösen azokra gondolunk,
akik elfordultak tőled,
mert ez a lelki eső
nekik is hull,
nekik is részesedni kellene belőle.
Adj nekünk nagyobb hitet, Uram,
hogy legalább egy-két családtagunkat visszahozzuk,
hogy megteljenek újra a padok,
hogy megteljen minden templom
minden padsora
ebben az országban.
Akkor kevesebb gondja lenne
Magyarországnak,
és nekünk is.
Öntözd a földjeinket,
és öntözd a lelkeinket, Uram!
Ámen.
NYÁRI ESŐ
Uram,
köszönjük ezt a jó esőt,
amitől új életre keltek
a kertek és a földek.
Nincs az a drága, ember alkotta
locsoló berendezés,
amely úgy hatna,
mint a tőled ajándékba kapott,
áldott, nyári eső.
És nincs az az
emberi találmány,
amely annyit érne,
mint a Te szavad, Uram.
A Te szavad pedig azt mondja:
'Elég neked az én kegyelmem.'
Ezt kérjük most, Uram,
a Te kegyelmedet,
mert az nekünk olyan,
mint a földeknek
a nyári eső.
Köszönjük, Uram, hogy éltetsz bennünket!
Ámen.
CSODA
Uram,
lassan tíz éve, hogy kivonultak
az idegen megszállók katonai teherautói,
eldübörögtek
az idegen tankok,
s már nem látunk
éhenkórász, idegen kiskatonákat
az útszéli eperfák alatt.
Néha összenézünk, s azt kérdezzük egymástól:
'Hitted volna, hogy elmennek?'
Egyikünk sem hitte, Uram.
Köszönjük a csodát,
köszönjük a szabadságunkat.
Most egy kis időt kérünk, Uram,
hogy valahogy utolérjük magunkat,
és erőt kérünk, hogy ne zavarjanak meg
a körülöttünk zajló változások,
és okosságot is kérünk, hogy szót érthessünk
az új korban növekvő gyermekeinkkel.
Kérünk, Uram, adj emberi lehetőségeket
saját hazánkban,
hogy ne kelljen idegenbe mennünk,
hanem dolgozni és élni tudjunk
a saját falunkban,
a saját országunkban.
Úgy legyen.
2000. nyár
HÉREGI BÚCSÚ
Uram,
köszönjük az ünnepnapokat!
Köszönjük
szeretteink kedves arcát
az ünnepi asztal körül,
köszönjük
a gyermekek örömét,
s köszönjük
a felnőttek boldogságát,
amelyet a gyermekek örömén éreznek.
Áldd meg, Uram,
a mai Szent László napi búcsút,
falunk egyik legnagyobb ünnepét,
adj a lelkünknek tisztulást,
adj egészséget és jókedvet,
s mindehhez tisztes mértéktartást,
hogy holnap egy szép ünnep emlékével
folytathassuk a mindennapokat!
Ámen.
ROKONOK
Uram,
tegnap a szlovákiai Imelyben jártunk.
Rokonoknál tehát,
hiszen ma már tudjuk,
hogy a héregi őslakosság jó része
Imelyből származik.
Most a szlovákiai rokonokért imádkozom:
Áldd meg, Uram,
az imelyiek nagyon szorgalmas,
nagylelkű, vendégszerető népét,
áldd meg kezük munkáját,
adj nekik további hitet és kitartást,
hogy megmaradjanak
és gyarapodjanak!
Bennük erősítsd, Uram,
a megtalált rokonsághoz való ragaszkodást.
Ne szakítson el eztán bennünket egymástól
semmiféle politikai határ!
Ámen.
HÉREG
Uram,
áldd meg a mi falunkat!
Áldd meg a héregi embereket!
Többször 'leírták' már ezt a falut:
volt, hogy elnéptelenedett,
s azt lehetett hinni, hogy meghalt.
Ám újra benépesült, s élt tovább.
Volt - nem is olyan távoli múltban -,
mikor a messze fenn működő hatalom
úgy döntött, ezt a falut nem fejleszti tovább,
hagyja elöregedni, kihalni, megszűnni.
És most mégis itt vagyunk, Uram!
Él a falu,
s ha szerényen is,
de folyamatosan gyarapszik.
Hiszünk abban, hogy gyermekeinknek, unokáinknak
értelmes jövőjük van Héregen.
Áldj meg bennünket, Uram,
add, hogy a magunk kis helyén
méltóképpen képviseljük a nemzetet.
Áldd meg nemzetünket,
add, hogy ne keveredjünk hatalmi harcba,
ne akarjunk országot, hatalmat, dicsőséget.
Add, hogy éljen István király öröksége,
amely szerint egyedül Tiéd
az ország, a hatalom és a dicsőség
mindörökké
Ámen.
PORSZEMEK
Uram,
köszönjük,
hogy nálad békére találunk.
Fontos ez, mert a világ nyugtalan, háborús,
és elgondolkodtató,
hogy milyen távol került
a világ gyakorlati élete
a Te egyházad lelki életétől.
Képzeljük el például, Uram,
hogy Magyarország a minap
levelet kap a katonai szövetségtől,
amelyben ez a kérdés áll:
'Mit tud Magyarország még adni
Törökország védelme érdekében?'
Tegyük fel, Uram,
hogy a haza vezetői
erre azt válaszolnák:
'Uraim, ez egy kicsi ország.
Nincs óriási fegyveres arzenálunk,
nincsenek anyagi tartalékaink,
de - és ezt a törökök tudják -,
Magyarország keresztény ország.
Éppen ezért mi felajánljuk
a legnagyobb kincsünket: az imáinkat,
Törökország védelme érdekében.'
Mekkora botrány törne ki, Uram!
Ujjal mutogatnának ránk,
hogy csúfot akarunk űzni a katonai szövetségből!
Pedig csak azt ajánlanánk fel,
ami a legfontosabb nekünk.
Uram, mi csak porszemek vagyunk.
De ez a néhány porszem, aki ma templomba jött,
azért van itt,
hogy megfogja egymás porszem kezét,
és erőt merítsen itt nálad,
hogy hazaérve
megújult erővel tudjuk bizonyítani
az életünkkel,
hogy, Uram, a Te törvényed szerint élni,
a Te áldásoddal élni
érdemes élet, értelmes élet, természetes élet.
Köszönjük, Uram, hogy ehhez egyházat adsz
nekünk,
és bőségesen adsz elvégezni való feladatokat is.
Köszönjük, hogy hallod
a mi kis porszem-szívünk fohászát!
Ámen!
2003. március 2.
KÖSZÖNÖM, URAM! JÉZUS, SEGÍTS!
Uram,
itt a naptári év utolsó napja,
az utolsó szentáldozás, az egyik utolsó imádság.
Megfőztem ma az újévi lencsét, Uram,
mert a szokás szerint január elsején azt eszünk,
hogy az új évben majd legyen sok pénzünk.
Nagyanyám ugyan mást is mondott kislány koromban:
'Edd meg a lencsét, Csibikém,
attól lesznek a nagylányok szépek!'
Aztán mást is mondott nagylánykoromban:
'Csibikém, bármilyen sok is a dolgod,
soha ne múljon el nap anélkül,
hogy legalább annyit ne mondanál:
Köszönöm, Uram, ezt a napot! Jézus segíts!'
Uram, elfutott ez az év, mint egy nap.
Már besötétedett,
mindjárt vége ennek a napnak, ennek az évnek,
és mi azért jöttünk ide,
hogy legalább ennyit mondjunk:
'Köszönjük, Uram ezt az évet! Jézus segíts!'
Segíts, Uram, a következő évben
személyes dolgainkban,
falunk dolgaiban,
a nemzet dolgaiban!
Uram, nem tudjuk, milyen lesz ez az EU-tagság,
és szorongunk az ismeretlentől.
Úgy vagyunk, mint a gyermek,
akit először visznek óvodába.
Annyi szépet hallottunk mi már
arról az óvodáról,
de vajon lesz-e, aki ott bennünket szívesen fogad
Lesz-e, aki szól hozzánk? Lesz-e, aki érti a szavunk?
Vagy kilöknek? Kinevetnek? Kisemmiznek?
Uram, annak idején, az első óvodai napon
én bizony hazaszöktem.
Egy kisgyermek ezt megteheti,
de egy nemzet nem szökhet meg.
A nemzetnek helyt kell állni.
Légy velünk, Uram, hogy megálljuk a helyünk!
Adj nekünk bölcsességet,
szeretetet, leleményességet,
hogy úgy tudjunk viselkedni, ahogyan azt Te szeretnéd,
ahogyan azt Te elvárod tőlünk.
Köszönjük, Uram, az elmúlt évet! Jézus, segíts 2004-ben is!
Ámen.
2003. december 31. Hálaadás
TÜCSÖKMUZSIKA
Uram,
a héten megszólaltak a tücskök.
Egy a konyhánkba is beköltözött,
és olyan hangosan muzsikál,
hogy még a telefonba is behallatszik.
Mondta is a svájci barátnőm,
akivel az este beszéltem:
'Tücsök?
Tudod, mit adnék én egy otthoni tücsökért?
Nálunk itt, Svájcban nincsenek tücskök!'
Uram,
ezen a csodálatos, verőfényes vasárnapon
megköszönjük neked mindazt a szépséget,
amellyel itt, a mi kis falunkban
körülveszel bennünket!
Köszönjük a Gerecse csúcsát,
a Hosszú-hegyet, Bikarétet,
köszönjük a Király kutat,
köszönjük falunk utcáit, házait,
a házakban élő szeretteinket,
köszönjük kedves állatainkat,
kerti veteményeinket,
fáinkat, virágainkat,
köszönjük a madárdalt.
Uram, köszönjük, hogy mindezt
nem valahol idegenben, drága pénzért,
esetleg megtűrt idegenként,
hanem itthon, hazánkban, falunkban
adod meg nekünk!
Itt, ahol a temetőben szeretteink nyugszanak,
és ahol a gyerekeink, unokáink születnek.
Légy áldott, Uram!
Köszönjük a hazai tücsökmuzsikát!
Ámen.
ESDEKLÉS
Uram,
Te megtisztítasz bennünket,
mint a szükséges esti fürdő.
Te felüdítesz bennünket,
mint a megérdemelt éjszakai pihenő.
Te táplálsz bennünket,
mint az édesanyánk-főzte,
jó vasárnapi ebéd.
Jó nekünk itt nálad, Uram!
Szükségünk van az ünnepi,
vasárnapi alkalmakra!
Uram, gyermekeid vagyunk,
héregi gyermekeid.
Alázattal kérünk,
sokszorozd meg az erőnket!
Sokszorozd meg
plébánosunk erejét is,
és add meg nekünk eztán is
a vasárnapi szentmiséket!
Gyöngék vagyunk, Uram,
félő, hogy az ünnepi szertartások nélkül
elbátortalanodunk, megkeseredünk,
csalódottá válunk,
és úgy érezzük, hogy magunkra maradtunk.
És magunkban, Uram,
ezt már tudjuk,
nem vagyunk sem elég erősek, sem elég okosak.
Uram, elfogadjuk
a Te döntésedet,
de kérünk, ha lehetséges,
tartsd meg nekünk eztán is
a mi ünnepi, vasárnapi szentmiséinket!
Benned bízunk, Uram!
Te vagy a reményünk!
Ámen.
2007. augusztus 12.
FELTÁMADÁS
Uram,
tegnap, egy gyermekeinkkel együtt töltött
szép nap végén,
este, a templomból hazatérve,
szívemben a feltámadás örömével,
férjem azzal fogadott,
hogy felmutatott az égre:
'Nézd, megjöttek a fecskék!'
Éppen csöndesen hálát adtunk
az egész teremtett világ feltámadásáért,
amikor megcsörrent a telefon,
s egy ismerősünk
kellemes nyusziünnepet kívánt.
Így: nyusziünnep.
S én ismét elgondolkodhattam,
hogy egyazon népnek a tagjai,
egyazon országban élő emberek vagyunk,
és mégis mennyire más világban élünk!
Ami egyikünknek az élete értelme,
örömhozó, szép remény: a Feltámadás,
az a másiknak: nyusziünnep.
Uram, adj igazi feltámadást a szívünkbe,
adj feltámadást a családjainkba,
adj feltámadást a plébániánknak,
adj feltámadást egyházunknak!
Add, hogy türelmesebbek,
nagylelkűbbek, tettrekészebbek legyünk!
És adj, Uram, valódi feltámadást nemzetünknek!
Adj népünknek olyan vezetőket, Uram,
akik bennünket a Te utadon:
a Feltámadás útján vezetnek!
Ámen.
2006. Húsvét vasárnap.
ANYÁK IMÁJA
Uram,
az anyák nevében imádkozom.
Uram,
gyermekeink sokfélék:
van csöndes, van nagyszavú,
van félénk, van élen járó,
van megbúvó, van forradalmár,
van kíváncsi,
van, akit csak magukkal sodornak a többiek.
Uram,
ők mind,
ezek a gyermekek és fiatalok,
fiúk és lányok,
fiatal anyák és apák,
ők harcoltak értünk azon az őszön,
ők adták fiatal életüket,
amikor összeroppantotta őket a túlerő.
Értük imádkozunk, Uram:
a csöndesekért, a nagyszavúakért,
a félénkekért, az élen járókért,
a megbúvókért, a forradalmárokért,
a kíváncsiakért
és akiket csak magukkal sodortak a többiek.
S imádkozunk a szüleikért, családjaikért,
imádkozunk a megtévesztett,
kérlelhetetlen túlerőért,
s imádkozunk a világért,
amely fotelből, papucsban figyelt őket,
és nem mert segíteni.
Imádkozunk, Uram,
hogy végre megértsük,
mi is történt azon az őszön velük.,
és mi is történt ezen a mostani őszön velünk,
és m is történik ezen az őszön velünk.
Add, Uram, hogy minden, ami érték,
az értékek közé kerüljön,
és minden, ami értéktelen,
az értéktelenek közé kerüljön.
Add, Uram,
hogy az igazság és béke költözzön az életünkbe!
Akkor majd megnyugszik az anyák szíve is.
Ámen.
20006. október 23.
APÁK
Uram,
a héten a rajzszakkörben a gyerekek
gyönyörű kakasokat festettek.
Az egyik képen a kakas mellett
ott egy csibe.
Mondom a gyerekeknek, Uram,
hogy a családban a kakas az apa.
Mire ők, Uram, egy hangon bizonygatják,
hogy igen, és az apa ugyanúgy
szereti, védi, őrzi a gyerekeit,
mint az anya.
Uram, köszönjük neked
a jó apákat!
Köszönjük mindazokat,
aki együtt kerékpároznak,
együtt fociznak, együtt barkácsolnak,
együtt beszélgetnek e gyerekeikkel.
És különösen köszönjük
a gyermekeikkel együtt imádkozó apákat!
Adj, Uram, a mi falunknak jó apákat,
akik együtt kerékpároznak,
együtt fociznak, együtt barkácsolnak,
együtt beszélgetnek
és együtt imádkoznak a gyerekeikkel!
Akkor a mi falunkat
nem kell többé félteni.
Amen.
EGY SZÍVVEL
Uram,
itt állunk előtted böjt első vasárnapján:
a héregi kis szentmisei közösség
és a tarjáni testvérek.
Itt állunk, Uram,
a héregi és tarjáni - úgy mondják - civakodó ősök
egymással megbékélt,
egymásnak testvéri kezet nyújtó utódai.
Uram, Te azt mondtad:
'Egy szívet adok nékik, és új lelket adok beléjük.'
Áldd meg, Uram, a mi testvéri igyekezetünket!
Áldd meg Zoltán atyát,
a mi közös lelkipásztorunkat,
hogy napról napra megújuló erővel,
ötletekkel, derűvel és bölcsességgel
terelgessen bennünket a közös úton.
És áldd meg, Uram,
a mi civakodó, testvérietlen,
békétlen hazánkat!
Add megértenünk,
hogy az ilyen testvéri összefogásokban rejlik
a nemzet megmaradásának egyetlen esélye!
Nincs olyan kicsiny összefogás,
amelytől az egyház és a nemzet
ne lenne erősebb!
Tárva a szívünk ajtaja, Uram,
előtted és testvéreink előtt.
Ámen.
Döbrentey Ildikó: Beszélgetek az Úrral 21. századi imák
Forrás ~ Internet
