Jézus feltámadott, nagy örvendezéssel
Áldják hát az Istent hangos énekléssel.
Áldom én is ezért, mert ma húsvét napja
Virradt mireánk, áldott szent órája
Most jöttem Krisztus kicsi mezejéből
Az illatozó rózsák virágos kertjéből
Jézust feszítették nehéz keresztfára
Onnan is levették, koporsóba tették.
De úgy akarta a mennyeknek Atyja
Hogy az O szent testét onnan feltámassza
Azt kívánom, most még sokáig éljenek
Kárt, bút, bánatot sose szenvedjenek
Mind földön, mind mennyben boldogok legyenek






Jacopone da Todi - STABAT MATER

Áll a fájdalomnak anyja,
Kín az arcát könnybe vonja.
Úgy siratja szent Fiát.

Gyász a lelkét meggyötörte,
Kín és bánat összetörte,
Tőrnek éle járta át.

Ó mi nagy volt ama drága
Szűzanya szomorúsága,
Egyszülött szent magzatán!

Mennyit sírt és hogy kesergett,
Látván azt a nagy keservet,
Azt a nagy kínt szent Fián.

Ki ne sírna, melyik ember,
Hogyha ennyi gyötrelemben
Látja lankadozni őt?

Ki ne sírna Máriával,
Hogyha látja szent Fiával
Szenvedni a szent Szülőt!

Népét hogy megmossa szennytől,
Látta tenger gyötrelemtől
Roskadozni Jézusát.

Látta édes egy szülöttét,
Halálos nagy elepedtét,
Látta, hogy halálra vált.

Szeretetnek szent kútfője,
Add, a fájdalomnak tőre
Járjon át a lelkemen.

Hogy szívemben lángra kelne
Krisztusomnak szent szerelme.
Segíts neki tetszenem.

Esdek, hogy szívembe véssed,
Szűzanyám, nagy szenvedésed
S az Átvertnek sebeit.

Gyermekednek, a sebzettnek,
Ki miattam szenvedett meg,
Osszam meg gyötrelmeit.

Add meg, kérlek, hogy mig élek,
Együtt sirjak mindig véled
S azzal, ki a fán eped.

A keresztnél veled állni,
Gyászban veled eggyé válni:
Erre űz a szeretet.

Dicső szűze szent szűzeknek,
Hadd ízleljem kelyhedet meg:
Add nekem fájdalmaid:

Add tisztelnem, add viselnem,
S nem felednem:
holt Szerelmem Krisztusomnak kínjait.

Sebeivel sebesítsen,
Szent mámorba részegítsen
Buzgó vérével Fiad.

Hogy ne jussak ama tűzbe,
Védj meg engem, drága Szűz te,
Ha az ítélet riad.

Krisztusom, ha jő halálom,
Anyád szeme rám találjon,
És elhívjon engemet.

S hogyha testem porba tér meg,
Lelkem akkor a nagy égnek
Dicsőségét lelje meg.

(Sík Sándor fordítása)




Keresztút

I.
Elítélik.
Elítélem.
(Elítélnek.)

II.
Ráteszik.
Ráteszem.
Rám teszik.
(Vállalom?)

III.
Leroskad.
Leroskadok.
(Bírni akarja.
Bírni akarom?)

IV.
Átöleli.
Az útját járja.
(Ránézek-e?
Hogy az utamat járjam!)

V.
Ö segíti.
Elfogadja.
(Segítek-e
Elfogadva?)

VI.
Kendőt nyújt.
Ö arcát adja.
(Ha letörlöm,
nekem adja.)

VII.
Összerogyott.
Összerogyom.
Földre sújtja.
Földre sújtom.
(Újra kezdi.
Újra kezdem?)

VIII.
Megsiratják.
Tovább járja.
(Megsiratom?
Megyek tovább?)

IX.
Földre esett.
Földre rogyott.
(Segítem-e
továbbmenni?
Magam hagyom
megsiratni?)

X.
Megcsúfolják.
Lecsupasztva.
(Bírom-e még
megcsúfolva?)

XI.
Felszögezik.
Felszögezem.
Felszögeznek.
Tehetetlen.
Önként teszik.
Értünk teszi.
(Értük teszem?
Teszem értük?)

XII.
Fölfeszítve teljesíti.
Akaratát véghezviszi.
Elsötétült.
(Befejezte?)

XIII.
Leemelik.
(Nézem-e még?)
Ölbe teszik.
Sötét az ég.

XIV.
Sírba teszik.
(Sírba tesznek.)
Sárba tiport életeknek
Hajnal támad harmadnapra.
Föltámad majd virradatra.
Élet fakad a világnak,
Kivirágzik a virága.


Dr. Korzenszky Richárd OSB - Keresztút

VÁLTSÁG

Neki sebei voltak, hogy nekünk ne legyenek,
hogy nekünk ne égjenek, gyógyulva hegedjenek.
Hordott keserű átkot, hogy mi átoktól mentek,
bűnt, egy világnak szennyét, hogy mi tiszták és szentek,
kegyetlen kínhalált, hogy mi élők lehessünk.
És gyűlöletből ácsolt, kemény keresztet hordott,
hogy szeressünk, szeressünk, harmadszor is szeressünk.

S ha nekünk mégis vannak sebeink,
mélységes mélyek, be nem gyógyulók
behegedők, megint kiújulók,
véres, halálos, szörnyű sebeink…
és ha másoknak nem áldás vagyunk,
ha nem úgy élünk, járunk idelenn,
hogy aki lát, azt mondja: kegyelem…
Ha mi hordjuk a bűnünk nyomorát
és esünk, bukunk, botlunk végtelen,
akarva, akaratlanul…
s olyan halálos-holt az életünk,
mintha temető volna a szívünk,
halál fuvalma a leheletünk…
ha gyűlölködünk és nem szeretünk:
ítélet.

Nem volna váltság, nem lenne ítélet.
Akkor élnénk, ahogy lehet.
Sebekkel, kínzó fekélyekkel telten,
bűnünk hordozva, rabul, leteperten,
s nem lenne, aki ítéletre vonná
a mi halálos, átokvert utunk,
ha egyszer másképp nem tudunk.
Élnénk, ahogy lehet.
Tisztaság, szentség, áldás, szeretet
örök elérhetetlenül
tündökölnének a létünk felett.
De most olyan elérhető közel,
olyan hívogatóan tündökölnek.
Miénk lehet a tisztaság, a szent,
halálon, poklon diadalmas élet.
Van váltság! 
S van, ha nem fogadjuk el,
ítélet.

Túrmezei Erzsébet

 
Jókai Anna - Ima virágvasárnap alkonyán

Istenem.
Az az alkony.
A földbe döngölt örökzöldek.
A már üres úton horpadt pléhdobozok zörögnek.
Hasadt nejlonzacskók a bokrokon fennakadva.
Köpésbe ragadt csikkek a taposott fűben.

Istenem.
Ez a piszkos alkony
a hamis csillogású nappal után -
Mert semmi sem volt a híg fényben valódi:
sem a csődület, sem az ujjongás,
sem az integető pálmaágak
sem a fejhangon intonált hozsanna.
Egy álságos jelenet mozgatott bábjai voltunk.
Nem itt dőlt el a sorsunk.

Istenem.
Alkony van.
Kivérzett eufória.
A tömeg berekedt.
Vedel, zabál:
vacsorál.
a Tévé elé ül.
Új üvöltésre készül.
A "feszítsd meg" élvezetesebb.
A kereszthalál érdekesebb.

Istenem.
A nagypéntek a valóság.
Nem csap be engem.
A virágvasárnap illuzióját
engedd elfelednem.




 
Szent Teréz imája

Hozzon a mai nap belső békét  a számodra.
Bízz Istenben annyira, hogy tudd, pontosan ott vagy, ahol lenned  kell.
Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket, amelyek a hitből erednek. 
Használd az adottságokat, amelyeket kaptál, és add tovább a szeretetet, amely  megadatott számodra.
Légy elégedett abban a tudatban, hogy  Isten gyermeke  vagy.

Legyen ez a tudat teljesen a  tiéd, és adja meg lelkednek a dal, a tánc, a hála és a szeretet szabadságát.
 Ez  mindannyiunké.



IMA A GYÓGYULÁSÉRT
 
Istenem kérlek, tekints reám
Gyermeked hív szívből, mert szólni kíván
Szent Fényed, mi éltet küldd most le nekem
Hogy gyógyítson be rajtam minden fájó sebet.
Mit magamra vettem hibám miatt
kérlek, töröld le most rólam mindazt
Jézus nevében, ki hullatott vérével
Megváltotta lelkünket szenvedésével.


Istenem kérlek, tekints reám
Gyermeked hív szívből, mert szólni kíván
Adj gyógyírt azoknak, kik kedvesek nekem
Értük könyörgöm Tehozzád, Istenem.
Küldd le angyalod, ki ölelésével
Biztonságot ad szerető Lényével
Hogy teljességed Fénye gyógyulás legyen
Mindannak kinek így kérem, Istenem.


Istenem kérlek, tekints reám
Gyermeked hív szívből, mert szólni kíván
Köszönöm mindazt, mit értünk teszel
Áldásodban részesül minden gyermeked.
Legyél mindig szerető, igaz Atyánk
Ki védelmez bennünket létünk okán
Erősítsd meg hitünket Tebenned Uram
Hogy dicsőítsük mindig Országodat.
Ámen
 
Pusztai Orsolya

ÉRINTS MEG

Érints meg, – erre kérlek, – ha kisbabád vagyok!
Ölelj gyakran magadhoz, nélküled “megfagyok”!
Ne csak pelenkázz, mosdass, ha éhezem etess!
Puszild meg arcom százszor, mert így természetes!
Ringass el két karoddal, nyugtasd meg lelkemet,
öledbe bújva érzem, hogy jó szülőm szeret!
Érintésed ha érzem, az biztonságot ad,
Érints meg, ez az érzés, mindig velem marad!

Érints meg, – erre kérlek, – ha gyermeked vagyok,
s nem értem a világot, s félelmeim nagyok.
Ne tarts magadtól távol, ha veled dacolok,
helyemet nem találom, sok még az új dolog!
Keresd az utat hozzám, próbálj megérteni!
könnyű álmokat hozz rám, s akarj érinteni!
Jó éj puszid oly édes, olyan megnyugtató,
mesélő érintésed álomba ringató!

Kamasz fiaddá váltam? Érints meg akkor is!
Lelkem nem érzéketlen, csak más világba visz!
Ne hidd, hogy azért bántlak, mert most komisz vagyok.
Ezer tüském is vágyja az ölelő karod!
Magam felnőttnek érzem, – s hangodra szomjazom,
az élet viharához így alkalmazkodom.
Ketté szakadt világban, még helyem nem lelem,
viselj el hogyha bántlak, s maradj mindig velem!

Érints meg! – erre kérlek, – ha barátod vagyok!
megnyugtat ölelésed, ha más felzaklatott!
Biztató szép szavakkal lelket is önts belém.
értelmet adj a létnek, és tarts tükröt elém.
Kétségeimet vesd el, tudasd: fontos vagyok!
Lehet hogy érintésed, minden, amit kapok.
Ha szomorú a lelkem, vidámíts végre fel,
legyél velem ha baj van, s nem hagylak én sem el!

Kedvesem, éltem párja, most hozzád fordulok,
érintésed, szerelmed, a legszentebb dolog.
Ám tévedés azt hinned, a szenvedély elég.
Ezer félelmem kerget a karjaidba még.
Megnyugtat ölelésed, vigaszt nyújtasz nekem,
lágyan szoríts magadhoz és szebbítsd életem!
Ilyenkor végre érzem, – szemünk együtt ragyog.
Olyannak szeretsz engem, amilyen ÉN vagyok.

Felnőtt gyereked lettem, most már csak az leszek,
s van már saját családom, kiket ölelhetek.
Anyám, s apám karjára mégis számíthatok.
Érints meg most is, kérlek, mikor gyenge vagyok.
Szülői ölelésed, ma is sokat jelent,
így segíts értékelni múltat, jövőt, jelent.
Már én is másképp látlak, jobban becsüllek már.
Ami fájt elfelejtem, az élet jó tanár.

Érints meg még! – ezt kérem – idős szülőd vagyok.
Erős karodra vágyom, mielőtt meghalok!
Érints meg, ahogy egykor érintettelek,
amikor apró voltál, kis, védtelen gyerek.
Ülj le a közelembe, fogd kezem, adj erőt,
simíts az öreg arcon, sok ráncot, vad redőt!
Melegítsd át a szívem, megfáradt tagjaim,
te rólad szólt az élet, a legszebb álmaim.

- Aranyosi Ervin -


PUSZTAI ORSOLYA - TISZTÍTÓ IMA


Isteni Tisztaság ölelj körbe Engem
Hozd egységbe lelkem igaz Szellememmel
Áradó Fényesség járja át a testem
Tisztaság angyala karjába zár Engem

Egy vagyok a Fénnyel és a Tisztasággal
Harmónia rezeg ebben a Világban
Árad belőlem, megtisztít most mindent
Mivel utam során kapcsolatba lépek

Hogy tisztuljon eggyé a Szent Létezésben
Mit Atyám átölel tisztító Fényével
Ezért befogadlak Tisztaság Ereje
Teljesedj, sugározz, ragyogj a Szívemben!


Minden emberben benne van az isteni szikra....

Minden emberben benne van az isteni szikra. 
A lelki érettség foka dönti el,
mikor kezdünk kutatni rejtett énünk után. 
Az, aki nem a saját útját járja, előbb
utóbb megbetegszik, hiszen minden fizikai fájdalom, rossz érzés üzenet a
lelkünktől 
A lényeg, hogy azzal foglalkozz, ami Te vagy, találd meg az életben
a megfelelő segítőtársakat, és teremtsd meg a belső harmóniádat. 
Csak ez számít, semmi más.

Szepes Mária

Szeresd a könnyeidet....

Szeresd a könnyeidet, de azért egyre ügyelj! Van termékeny, és van terméketlen szenvedés is. 
A termékeny szenvedés mögött süt a Nap. 
A terméketlen szenvedés mögött nincs Nap - világvége van. 
Ha fáj valami: sírjál.

Sós könnyeket, mint a tenger vize.
 Szeretsz a végtelen tengerben úszni? 
Nos, tudd, hogy ilyenkor Isten könnyében úszol. 
Ilyen csodálatos lehet a szomorúság.

Müller Péter
,
Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod - nem azért, mert látod az arcán, hanem mert a bántás pillanatában önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj - és tudod, hogy nem kellett volna.
Nemcsak neki, neked is sajog, azonnal.
A szeretet nem ismer sem időt, sem távolságot.
Ha gondolsz valakire, azonnal ott vagy, ha történik vele valami, azonnal érzed, s ha mélyen szeretsz valakit, kilépsz az időből, s az örökkévalóságot éled tovább: látod, hogy a bimbóban ott a virág, a virágban a hervadás, s elhervadt virágban az új élet csírája.
Akik szeretik egymást, azoknak nem lehetnek titkaik, mert látják egymást nemcsak ma, holnap és holnapután, de ezer inkarnáció múlva is látják, és tévedhetetlenül fölismerik egymást.
Bármilyen jelmez és maszk mögött is: ő az!
Ismerem!
A szeretetben nincs felejtés.
Ezért megrendítő, ha elveszíted azt, akit szerettél: a halál olyasmit kér tőled, ami lehetetlen - hogy felejtsd el, akivel egy vagy.
Soha senki sem tudta ezt megtenni, vagy ha igen, nem szeretett igazán.
Amikor Jézus olyasmit mond, hogy minden elmúlik, kivéve az Én szavaim, valószínűleg erről beszél: a szeretet nem halandó.
Akár élünk, akár halunk, jön velünk; akik szeretik, ismerik is egymást, ott legbelül ismerik, mert egyek - s ezen nem fog ki sem az idő, sem a halál.
A szeretetben minden most van.
Minden együtt és minden egyszerre van: nincs múlt és jövő ideje.

Müller Péter