Túrmezei Erzsébet versei


 

ADJ BÉKÉT A MI IDŐNKBEN

Adj békét a mi időnkben Úristen  kérünk
Hisz rajtad kívül más nincsen
Ki síkra szállna értünk
Egyedül Te örök Isten

Adj békét a mi időnkben 

Úristen Téged várunk
Te segíts dolgos békében
Hűségesen szolgálnunk
Áldd meg Hazánk,
Áldd meg Népünk.

Adj békét a mi időnkben
Add békességet nékünk
Mindenütt, házban, szívben!
Jézus nevében kérünk
Így hallgass meg minket!
Amen.

Még a szív is kevés

Ha megszólalok, ha beszélek,
sohase hangozzanak
mitseérő, mitsesejtő,
mitsesegitő, üres szavak !
Legyen ott a szívem a szóban!
Egész szívem !

De még a szív is kevés,
Krisztusom, tégy csodát velem !
Szívemben is,
szavamban is
Te légy jelen !

S akármit teszek, a parányi tettek,
mozdulatok is áldássá lehetnek,
csak semmit ne végezzek sohasem
gépiesen !
Legyen ott minden tettben a szívem !
Egész szívem !

De még a szív is kevés.
Krisztusom, tégy csodát velem !
Szívemben is,
tettemben is
Te légy jelen !

Túrmezei Erzsébet

 

UTOLSÓ IDŐK


Utolsó idő! Történelmi kor!
Néha, mint gyermekek színes kockájuk,
e súlyos szavakat játszva dobáljuk,
pedig egy is mi mindent eltipor!
Hiszen elbíbelődni még lehet
kicsi magunkkal! Mi fontosabb nálunk?
Ha szalmaszál az útban, már megállunk,
s évek suhannak el fejünk felett.
Nem érjük fel az óriás napok titkát:
kisgyerek a koránkapott kincsét…
csak vesztegetjük tékozolva!
Nem halljuk, hogy ezekben a napokban
az Eljövendő súlyos lépte dobban.
Pedig még annyi megbízása volna!

Túrmezei Erzsébet

Túrmezei Erzsébet : Krisztusra várunk

Nem tudjuk, mi jön, titok a holnap.
Némák a titkok, nem válaszolnak.
Rejtő ködükbe szemünk nem láthat.
De elültetjük kis almafánkat,
Bízva, hogy kihajt,
Gyümölcsöt terem,
Titok a jövő.
Sürget a jelen.

Nem tudjuk, mi jön, titok a holnap.
Némák a titkok, nem válaszolnak.
De a ma int, hogy híven szolgáljunk,
Mert tudjuk, ki jön:
Krisztusra várunk!

Ha hirtelen jön, ha észrevétlen,
Munkánkban leljen, ne resten, tétlen!
Testvérek terhét vállalja vállunk!
Mert tudjuk, ki jön:
Krisztusra várunk!

 
Túrmezei Erzsébet: Úton van feléd (részlet)

"Egy csoda úton van feléd!"
- írta valaki messziről
bátorító levélben neked.

De hadd írjak most én is levelet,
s beszélgessek benne veled.
Örömmel, bátran, bizonyosan
hadd írjam meg, hogy tévedés:
egy csoda kevés!
Nem egy, hanem száz és számtalan,
minden nap új csoda
van úton feléd!
Hogy letörölje könnyed,
hogy kútja legyen erőnek, örömnek,
szolgálatnak, bizakodásnak,
teherbírásnak,
megbocsátásnak,
megoldhatatlan kérdéseidre
váratlan megoldásnak!

Jézus Krisztusban
minden nap új csodák földje
nyílik eléd!
Száz és számtalan,
minden nap új csoda
van úton feléd!

Bár hittel hinnéd,
és soha, soha
ne felejtenéd!


Fogd a kezem
A ködön át,
az éjen át
a mélyen át,
a lápon át
keresi lelkem otthonát.

Én megállanék,
leomlanék
és botlanék
és hullanék,
és minden veszve volna rég.

De óv a kéz,
és tart a kéz,
és áld a kéz,
a drága kéz.
Elveszni lenne így nehéz.

Csüggedni mért?
Remegni mért?
Aggódni mért?
Kérdezni mért?
Ki vele járt, mind célhoz ért.

Magamba' nem,
erőmbe' nem,
imámba' sem,
hitembe' sem,
de benne bízom teljesen.
Itt a kezem!
Fogd a kezem:
árva kezem,
gyenge kezem!
Tudom, hogy így megérkezem!

Túrmezei Erzsébet

 

S.O.S.

Órámra pillantok: sietni kell.
Vár a vonat, a busz , a munkahely,
várnak a feladatok, küldetések...
És Mesteremre gondolok.
Neki nem volt órája, mégse késett.
Soha egy percet se késett.

Mesteremre, aki gyalog járt.
Megállt betegek és virágok mellett.
Mégis odaért vonat, autó, repülő nélkül
mindenhova, amikor kellett.

Mesteremre, aki nem ismert
rohanást, hajszát, időzavart.
Csak egy láthatatlan órát figyelt,
egy láthatatlan vezérlő kezet...
s mindent elvégezett.

Élő Mesterem, irgalmazz! Segíts!
Szent titkodra taníts meg engem is!

 

Túrmezei Erzsébet