ADJ BÉKÉT A MI IDŐNKBEN
Adj békét a mi időnkben Úristen kérünk
Hisz rajtad kívül más nincsen
Ki síkra szállna értünk
Egyedül Te örök Isten
Adj békét a mi időnkben
Úristen Téged várunk
Te segíts dolgos békében
Hűségesen szolgálnunk
Áldd meg Hazánk,
Áldd meg Népünk.
Adj békét a mi időnkben
Add békességet nékünk
Mindenütt, házban, szívben!
Jézus nevében kérünk
Így hallgass meg minket!
Amen.
Még a szív is kevés
Ha megszólalok, ha beszélek, sohase hangozzanak mitseérő, mitsesejtő, mitsesegitő, üres szavak ! Legyen ott a szívem a szóban! Egész szívem ! De még a szív is kevés, Krisztusom, tégy csodát velem ! Szívemben is, szavamban is Te légy jelen ! S akármit teszek, a parányi tettek, mozdulatok is áldássá lehetnek, csak semmit ne végezzek sohasem gépiesen ! Legyen ott minden tettben a szívem ! Egész szívem ! De még a szív is kevés. Krisztusom, tégy csodát velem ! Szívemben is, tettemben is Te légy jelen ! Túrmezei Erzsébet |
UTOLSÓ IDŐK
Utolsó idő! Történelmi kor!
Néha, mint gyermekek színes kockájuk,
e súlyos szavakat játszva dobáljuk,
pedig egy is mi mindent eltipor!
Néha, mint gyermekek színes kockájuk,
e súlyos szavakat játszva dobáljuk,
pedig egy is mi mindent eltipor!
Hiszen elbíbelődni még lehet
kicsi magunkkal! Mi fontosabb nálunk?
Ha szalmaszál az útban, már megállunk,
s évek suhannak el fejünk felett.
kicsi magunkkal! Mi fontosabb nálunk?
Ha szalmaszál az útban, már megállunk,
s évek suhannak el fejünk felett.
Nem érjük fel az óriás napok titkát:
kisgyerek a koránkapott kincsét…
csak vesztegetjük tékozolva!
kisgyerek a koránkapott kincsét…
csak vesztegetjük tékozolva!
Nem halljuk, hogy ezekben a napokban
az Eljövendő súlyos lépte dobban.
Pedig még annyi megbízása volna!
az Eljövendő súlyos lépte dobban.
Pedig még annyi megbízása volna!
Túrmezei Erzsébet
Túrmezei Erzsébet : Krisztusra várunk Nem tudjuk, mi jön, titok a holnap. Némák a titkok, nem válaszolnak. Rejtő ködükbe szemünk nem láthat. De elültetjük kis almafánkat, Bízva, hogy kihajt, Gyümölcsöt terem, Titok a jövő. Sürget a jelen. Nem tudjuk, mi jön, titok a holnap. Némák a titkok, nem válaszolnak. De a ma int, hogy híven szolgáljunk, Mert tudjuk, ki jön: Krisztusra várunk! Ha hirtelen jön, ha észrevétlen, Munkánkban leljen, ne resten, tétlen! Testvérek terhét vállalja vállunk! Mert tudjuk, ki jön: Krisztusra várunk! |
Túrmezei Erzsébet: Úton van feléd (részlet)
"Egy csoda úton van feléd!"
- írta valaki messziről
bátorító levélben neked.
De hadd írjak most én is levelet,
s beszélgessek benne veled.
Örömmel, bátran, bizonyosan
hadd írjam meg, hogy tévedés:
egy csoda kevés!
Nem egy, hanem száz és számtalan,
minden nap új csoda
van úton feléd!
Hogy letörölje könnyed,
hogy kútja legyen erőnek, örömnek,
szolgálatnak, bizakodásnak,
teherbírásnak,
megbocsátásnak,
megoldhatatlan kérdéseidre
váratlan megoldásnak!
Jézus Krisztusban
minden nap új csodák földje
nyílik eléd!
Száz és számtalan,
minden nap új csoda
van úton feléd!
Bár hittel hinnéd,
és soha, soha
ne felejtenéd!
"Egy csoda úton van feléd!"
- írta valaki messziről
bátorító levélben neked.
De hadd írjak most én is levelet,
s beszélgessek benne veled.
Örömmel, bátran, bizonyosan
hadd írjam meg, hogy tévedés:
egy csoda kevés!
Nem egy, hanem száz és számtalan,
minden nap új csoda
van úton feléd!
Hogy letörölje könnyed,
hogy kútja legyen erőnek, örömnek,
szolgálatnak, bizakodásnak,
teherbírásnak,
megbocsátásnak,
megoldhatatlan kérdéseidre
váratlan megoldásnak!
Jézus Krisztusban
minden nap új csodák földje
nyílik eléd!
Száz és számtalan,
minden nap új csoda
van úton feléd!
Bár hittel hinnéd,
és soha, soha
ne felejtenéd!
Fogd a kezem
A ködön át,
az éjen át a mélyen át, a lápon át keresi lelkem otthonát. Én megállanék, leomlanék és botlanék és hullanék, és minden veszve volna rég. De óv a kéz, és tart a kéz, és áld a kéz, a drága kéz. Elveszni lenne így nehéz. Csüggedni mért? Remegni mért? Aggódni mért? Kérdezni mért? Ki vele járt, mind célhoz ért. Magamba' nem, erőmbe' nem, imámba' sem, hitembe' sem, de benne bízom teljesen.
Itt a kezem!
Fogd a kezem: árva kezem, gyenge kezem! Tudom, hogy így megérkezem! Túrmezei Erzsébet |
S.O.S.
Órámra pillantok: sietni kell.
Vár a vonat, a busz , a munkahely,
várnak a feladatok, küldetések...
És Mesteremre gondolok.
Neki nem volt órája, mégse késett.
Soha egy percet se késett.
Mesteremre, aki gyalog járt.
Megállt betegek és virágok mellett.
Mégis odaért vonat, autó, repülő nélkül
mindenhova, amikor kellett.
Mesteremre, aki nem ismert
rohanást, hajszát, időzavart.
Csak egy láthatatlan órát figyelt,
egy láthatatlan vezérlő kezet...
s mindent elvégezett.
Élő Mesterem, irgalmazz! Segíts!
Szent titkodra taníts meg engem is!
Túrmezei Erzsébet