Aranyosi Ervin ~  Én el tudom hinni

Én el tudom még hinni a legszebbik mesét,
és szívem mélyén érzem, az élet csoda szép.
Bennem megvan feléd a teljes bizalom.
Kérhetsz hát bármit tőlem, én azt neked adom.

Nem félek a világtól, mert egy vagyok vele,
Én vagyok Istenemnek az egyik gyermeke,
S aki itt él e Földön, az mind testvér nekem,
s legyen növény, vagy állat, én mindet szeretem.

Persze, ez könnyű nékem, mert még kicsi vagyok,
nem tömtek tele hittel, a túl okos nagyok.
Nem kötnek zord szabályok, nem bénít félelem
nem kell rettegnem attól, hogy nem lesz élelem.

A dolgom még a játék, s benne ott az öröm,
s ha elbeszélgetsz vélem, boldogan köszönöm.
Az egészségem teljes, mivel teljes vagyok.
Magam után a földön még nyomokat hagyok.

Az ébrenlét, s az álom, egyformán boldogít,
és szeretnék így élni, egész a holtomig,
hogy vegyen körül mindig megértő szeretet.
Ez kéne a világnak, nekem és te neked…

 

 
 Emlékezünk
 
Minden csupa-csupa hófehér virág,
s mintha mécsesből állna az egész világ,
lobogva világít a sok-sok gyertya,
elment lelkek szeretetének lángja.
 
Szülő, nagyszülő, gyermek, testvér,
lelkük most hozzánk visszatér,
körülállják mind az emlékező lángot,
itt vannak, látják ők a sok virágot.
 
Gyertyafüst száll őszülő hajunkba,
akár nagyszüleink keze, simogatva,
lecseppenő viasz mintha könnyük lenne,
összes fájdalmuk, szeretetük belerejtve.
 
Lelkük a miénkkel ismét összeér,
régi szép emlékeket velünk újraél.
 
Merengünk fájón, lelkünkből száll sóhaj,
imát mondunk értük alázatos szóval,
emlékezünk, legördülnek könnyeink,
hiányoztok nagyon, elment szeretteink!



  Legyen ma béke belül. 
Bízz abban, hogy pontosan ott vagy, ahol lenned kell. 
Ne feledkezz meg a végtelen lehetőségekről, 
amelyek a hitből születnek benned és másokban. 
Használd azokat, amiket adnak neked, és
add tovább a szeretetet, amelyet kapsz. 
Légy elégedett önmagaddal, úgy ahogy vagy. 
Hagyd ezt a tudást beépülni a csontjaidba, és add meg a
lelkednek az éneklés, a tánc, az ima és a szeretet szabadságát. 
Ez mindannyiunk számára létezik.



HALLGATÁS

Nem nyitom panaszra a szám,
mert az igazságot én is fájlalnám,
így csak hallgatok-hallgatok,
mint kinek semmi-semmi gondja,
mint akinek balga szívét
könny sem ostorozza. 

A hallgatásból nem lehet
lelket gyötrő harc,
mely elsárgult, elrozsdállt
vérmezőkre hajt,
s nem lehet belőle átkozott viszály,
sem gyűlöletből ágazó
keserv-folyondár.  

A hallgatás ára, sok könnyet nyel el,
de elviselhetőbb,
mintha az igazság átkával
szembesülni kell .
Kun Magdolna


ISTEN A KŐBEN ALSZIK,
A NÖVÉNYBEN ÉBRED,
ÉREZ AZ ÁLLATBAN,
AZ EMBERBEN TUDATÁRA ÉBRED!



NEKED
 
 'Sok minden van amit adhatnék Neked….
Szeretnék Neked bölcsességet adni,
De azt csak a múló évek adhatják meg.
Szeretnék Neked sikert adni,
De annak csak akkor van értéke, ha megdolgozunk érte.
Szeretnék Neked boldogságot adni,
De az oda vezető utat mindenkinek magának kell megtalálnia.
De van egy olyan ajándék, amit adhatok Neked,
Ami mindig Veled lesz és az nem más,
Mint a Szeretet.
Kívánok Neked szerető szívet, ami vezet azért,
Hogy oda, ahol vagy - békesség költözzön!'


 

Az örök szeretet titka...


Az örök szeretet titka az, hogy alapelem, hogy erő, és ezzel isteni ős-szubsztancia, tehát az isteni erő összessége. Mintegy anyagszerű valami, szellemi formában, tehát egy lény anyaga, akit csak mint tisztán szellemet kell elgondolni, tehát nem tulajdonságként birtokolja a szeretetet, hanem maga a tiszta szeretet. A még materiális embernek ez elképzelhetetlen és felfoghatatlan, ezért mindaddig titok neki, míg maga is szeretetté nem változott, míg átalakulása által azt nem érzi, hogy erőfolyam itatja át, ami felemeli és láthatatlanul magához az Örök Szeretethez láncolja, míg szeretettevékenységében bensőséges kapcsolatban nem érzi magát Istennel.
Bár ekkor még az Örök Szeretet titka nem lepleződik le előtte, de mindinkább kiformálódik előtte az Örök Istenség lényege. Az ember felismeri, hogy a szeretet elválaszthatatlan Istentől, hogy minden ami van, belőle ered, tehát hogy a látható és láthatatlan világ nem más, mint ennek a hatalmas szeretetnek a megnyilvánulása, hogy tehát a szeretet önmagában erő, amelynek kihatása határtalan.
Tehát a szeretet az örök Istenség szubsztanciája, mert Isten szeretet nélkül egyszerűen elképzelhetetlen. Csak az az ember, aki a Földön magát szeretetté alakítja, az nyer olyan elképzelést, ami megközelíti az igazságot, amennyiben Istent már mindenben meglátja, aki szereteterejéből lett, és így a Teremtőt felismeri a teremtményben.
A teremtmény mindig az ős-erő származéka marad, és az Ős-erő a szeretet, tehát maga Isten. Ezért a teremtmény is elmúlhatatlan, mert Isten nem pusztíthatja el önmagát. És a teremtmények a Teremtővel a legszorosabb összefüggésben állnak, mert az erő nem osztható szét. De az isteni szeretet minden teremtmény ős-szubsztanciája: erő, megszólítható, mint örök Istenség, aki lényegében mindenütt jelenvaló, ahol a szeretet ereje - tehát a teremtett alkotás - látható. Szeretet, erő, teremtmény... mindez ugyanaz... annak a soha el nem szikkadó kisugárzása aki az örök Istenség ős-szubsztanciája. Isten egyidejűleg erő és lényeg. Ő maga a szeretet, és szeretetet sugároz. Az örökkévalóság szelleme, aki mint szeretet anyagszerű lesz, erő lesz, amely megjelenik. Enélkül Isten Szellemét soha nem lehetne megérezni. Ez titok, ami rejtve marad az ember előtt, míg maga át nem szellemül, jóllehet Isten végtelen szeretete kinyilatkoztatja magát neki. Ám az ember mint ember nem fogja fel, míg szeretetté nem változtatta magát.
Ámen.


A barátság kertje

A barátságot mondhatjuk egy kertnek,
melybe sok-sok kis magot elültethetsz.
Kedvesség és nevetés a locsolás,
s a szeretet lesz a kinyíló virág.
Türelem, megértés, gyengéd figyelem
napsütésnél jobban melegítenek.
Így nem hervad a szeretet virága,
s aki ültette, örökké csodálja.

 FÉLÚTON

Sárhelyi Erika ~ Hétköznapi józanság

Csak apró vágyakkal él az ember.
Beéri azzal, ha ágyát megvetik,
ha az éjre ráköszön a reggel,
s ha ősszel eső, télen a hó esik.

Mert mivégre az ezernyi álom,
hogyha újra és újra ébredni kell?
Hiába lépne át minden határon,
kivel a sorsa egyre felesel.

Megtanul hát örülni a fénynek,
a nyugvó Napot két szemébe zárja,
tenyerében még érintések égnek
emlékezve néhány régi nyárra.

Megérti, mit susognak a hársak,
s miről zakatolnak messzi vonatok,
hinni tud tükre szelíd mosolyának,
s nem bánja meg sosem a tegnapot.

Míg apró vágyakkal él az ember,
s nem feszítik az elérhetetlenek,
egy esőcseppben elférhet a tenger,
és egy ébredésből álom is lehet.

Sárhelyi Erika ~ Csendpercek


mint márványban a finom erezet
úgy lopakszik át szívemen a csönd
elringat karján az emlékezet
s a béke mint gondosan vetett föld
lassú-szépen virágzik ki bennem
beborítva a gondok erdejét
csupa illat íz és fény a lelkem
a csend rám lopja könnyű köntösét.

Sárhelyi Erika ~ Már akkor is

mikor csak gondolat voltál
majd szüntelen lázas akarat
mikor még nem tudhattam
hallom-e valaha hangodat
már akkor is

mikor édes bizonyság lettél,
aprócska ugyan de igaz
mikor szívem alatt magad
voltál minden napban a vigasz
már akkor is

mikor testem átformáltad
kedved s akaratod szerint
mikor még nem tudhattad
milyen lesz neked majd idekint
már akkor is

mikor akaratlan osztoztál
velem örömben, bánatban
mikor elindultál felém
egy nap várva várt váratlan
már akkor is
már akkor is
nagyon
szerettelek.

 Sárhelyi Erika ~ Félúton

'... mindig félúton vagyok...'

Valahogy mindig félúton vagyok.
Remélve, nem vagyok útban senkinek.
S míg ,'valahonnan' ,'bárhova' jutok,
valami jót mindig magammal viszek.

Valahogy mindig félúton vagyok.
Úton a múltból talán a most felé.
S ha elhiszem, szép jelenem élem,
hegyek zúdulnak a két lábam elé.

Valahogy mindig félúton vagyok.
S néha félek, elfogy alólam az út.
Olykor elfog az a furcsa érzés,
hiába megyek - minden út körbefut.

Valahogy mindig félúton vagyok.
Mondják: az út a fontos, nem a cél.
Vezet hitem eltökélt-magamban,
s hogy minden lépés a csillagokig ér.

Valahogy mindig félúton vagyok.
Mint ki örökké utazni kényszerül.
Csomagom könnyű, egy szív, s egy lélek.
S próbálok úton maradni - emberül.

 

Valaki értem imádkozott ~ Reményik Sándor

Mikor a bűntől meggyötörten
A lelkem terheket hordozott,
Egyszer csak könnyebb lett a terhem,
Valaki értem imádkozott.

Valaki értem imádkozott.
Talán apám, anyám régen?
Talán más is, aki szeret,
Jó barátom vagy testvérem.

Én nem tudom, de áldom Istent,
Ki nékem megváltást hozott,
És azt, aki értem csak
Egyszer is imádkozott.

 
 
BOLDOGSÁGOK
 
Boldogok, akik mosolyognak és jó reggelt kívánnak azoknak, 
akiknek oly hosszúak magányos, álmatlan éjszakáik.
Boldogok, aki barátságos szavakkal fordulnak embertársaik felé.
Boldogok, akik nem szólnak meg másokat sem nyíltan, sem titokban.
Boldogok, akiknek éles a szemük és nem a látszat szerint ítélkeznek.
Boldogok, akiknek jó a hallásuk és meghallják embertársaik kéréseit.
Boldogok, akik segítő kezüket mások felé nyújtják.
Boldogok, akiknek türelmes a lábuk és elkísérik a szenvedőket.
Boldogok, akik nem fukarkodnak a szavakkal és finom selymüket másokra borítják.
Boldogok, akik szeretetük hatalmával megjelenítik Jézus Krisztust,
 mert övék a mennyek országa.
Nem az álmok, nem a képzelet országa, hanem az itt és most születő mennyország, 
amely az örök élet kezdete a Földön.
 
Amen.

 
Aranyosi Ervin ~  Mai ima

Drága jó Istenem,
segítsd tiszta lelkem.
Kérlek, hogy fohászom
meghallgatást nyerjen.

Engedd, hogy a hitünk,
mint a mag kikeljen,
engedd, hogy a lelkünk
szeretettel teljen.

Engedd színes álmunk
valósággá válni.
A béke madarát
a vállunkra szállni.

Az emberek lelke
tisztuljon meg szépen,
ragyogjon a jóság
az ébredők szívében.

Szeretetet szórjunk
az éhező világra!
Szívünk hangolódjon,
köszönő imára!

Add uram, hogy kapjak
hitet, bátorságot!
Szeretettel teremts
egy boldogabb világot!



 
 ADJ BÉKÉT ISTENEM
 
Téged magasztallak mielőtt feljön a hajnal
 Hozzád esdeklem sóvárgó ajakkal.
Fogd meg két kezem,  s ne engedd el soha
Engedd, hogy megtérjek féltő karjaidba.
 
Hallgasd meg kérlek minden imámat,
s fogadj el engem is  esdeklő szolgádat.
 
Fáradt éjszakákon, mikor elcsitul minden
Előtted borulok le  igaz, tiszta hittel.
Fohászom szálljon Te Hozzád Istenem
Adj békét kérlek, adj békét énnekem!

Adj békét a földnek, a pusztuló világnak.
Adj békét a gyereknek és adj békét az anyának.
Vonj össze minden szétzúzott családot,
egyesítsd a szívüket bárhol a világon.
 
Etesd meg a síró s éhező gyermeket,
s enyhítsd a kínzó, sajogó sebeket.
Segíts a kolduson, kinek nincs már semmije
önts belé hitet, hogy van miért élnie.
 
Segítsd a forradalmárt, kik a békéért harcolnak.
s emeld fel Magadhoz kik mártírként meghalnak.

Vezesd az ifjakat az Egyenes útra,
s adj erőt a vénnek ki az életét unja.
Egyesíts minden lelket tiszta , igaz hitben,
Engedd, hogy élhessünk örök szeretetben.

Te vagy a Teremtőnk ki életet adtál,
s Hozzád térünk vissza a megváltás napján.
Két kezed formálta e földet és eget,
ne hagyd el Uram, ne hagyd el népedet.

Te vagy ki oltalmaz,s figyelsz reánk  szüntelen
Adj békét a világnak, adj békét Istenem!
 
Amen.
 




AZ ÉLET

Vannak ilyen szédülés-szerű pillanatok az életben, 
mikor az ember tisztábban lát mindent, 
érzi erejét, a lehetőségeket, látja azt, amihez eddig gyáva volt, vagy gyönge. 
Ezek az élet változásainak pillanatai. 
Átmenet nélkül érkezik az ilyesmi, mint a halál vagy a megtérés.

Márai Sándor ~ Az igazi


Mindig váltani az élet ritmusát. 
Tudatosan és figyelmesen cserélni munkát és pihenést, koplalást és bőséget, józanságot és mámort, igen, még gondot és örömet is; tudatosan felállni az élet terített asztala mellől, mikor legjobban esik a bőség, tudatosan bekapcsolni gondokat és feladatokat, melyeknek nevelő erejük van. 
Nem elbízni magad semmiféle helyzetben.

Márai Sándor: Füves könyv ~ Az élet ritmusáról



 AZ ÉRETTSÉG

Az érettség a lélek mélyén ragyog, de még inkább az erkölcsökben. 
Az anyagi súly teszi becsessé az aranyat, az erkölcsi az embert.
 A képességeket feldíszíti, s ez tiszteletet ébreszt. 
A józanság: a lélek homlokzata, a higgadtság: nyugodt méltóság. 
Az érett ember szavai példabeszédek, tettei teljesítmények. 
Mindenki annyira ember, amennyire érett. 
Az ilyen folyton gyarapszik a bölcsőtől a sírig.
 
Baltasar Gracian


 A BÉKE


Van valami, amivel segíthetünk, hogy béke legyen a Földön: 
Ha békéssé tesszük önmagunkat!
 Ebben az első lépés a becsületes önvizsgálat, hogy megtaláljuk, ami békétlenné tett bennünket. 
Mindenki eredeti állapota a béke.
A béke az által utunk és a világ által megteremthető legnagyobb erő.
Ezt a hitet erősítsük! 



A békétlenség oka az elégedetlenség, mert valamiből kevesebbet érzünk, mint arra igényünk van.
Kevesebb nyugalmat, kevesebb vidámságot, kevesebb figyelmet, tiszteletet, kevesebb boldogságot, 

de legfőképpen kevesebb biztonságot, hiszen a béke biztonságot nyújt.
Azt gondoljuk, a békét a biztonság adja. 

De nem! 
A béke adja a biztonságot!
Fel kell ismernünk, hogy sohasem mások veszélyeztetik a békénket,

 hanem saját gondolataink és érzéseink. 
Meglehet, azok mások magatartása miatt keletkeztek. 
De akkor is mi teremtettük. 
Ha viszont megértjük, hogy a békével minden körülmények között rendelkezhetünk,
akkor értelmét veszíti a körülményeinktől való félelem.
Mindannyian reális, hosszú távú megoldásokra törekszünk, hogy tervezhessünk.
Minél fontosabb számunkra egy cél, annál inkább ennek megfelelően gondolkodunk.
Ám a megnyugtató eredményhez békés eszközökre van szükség: párbeszédre, megértésre, együttműködésre, toleranciára és tiszteletre, a másik értékeinek felismerésére.
A stabil békét csak az teremtheti meg, ha véget vetünk a harcnak,
és mindenki győztesként, méltó módon, biztonságban élhet.
De ezt először önmagunkban kell megteremtenünk!

Kép ~ Béke mandala
 





BÉKE  LEGYEN

 Béke legyen Keleten és Nyugaton,
Béke legyen Északon és Délen,
Béke legyen fönt és alant,
Mindent átható, mindent átölelő Béke.

A csöndes tavak és dombok és erdők békéje,
A nyári esték és a csillagos égbolt békéje,
A nyugvó tenger és a holdas éjszakák békéje,
A hűséges és elégedett szívek békéje,

A Nagyok és Szentek áldása és békéje,
Áradjon reánk és rajtunk keresztül mindenkire.
Béke áradjon rólunk mindenkire,
Mindenkiről mindenkire mindhárom világban,

Béke, béke, béke.

Ne legyen már többé 'Én'  és az 'Enyém',
Központ legyünk csupán a békében,
Belemerülve, belefeledkezve a békébe.
Béke, mindent átható, mindent átölelő Béke.
Béke minden lénnyel, mindörökre béke.







A HIT

A hit
nem benyomás vagy érzelem,
nem az életigenlő optimizmus egyik formája,
nem a biztonságérzetünket szolgálja.
 
A hit
nem vélemény,
nem erkölcsi életszabály,
nem okoskodásra alapozott meggyőződés,
nem tudományos bizonyosság,
nem nevelésből eredő társadalmi szokás.
 
A hit elsősorban kegyelem, azaz Isten adománya.
Ez a kegyelem segít bennünket, hogy találkozzunk egy élő személlyel, 
 Jézus Krisztussal, lehetővé teszi számunkra, hogy bizonyosságot szerezzünk arról, 
hogy ő igazat mondott és hogy tanúbizonyossága hiteles. 

E bizonyosság erejében a hit azt eredményezi,
 hogy magunkévá tesszük Jézus Krisztus látásmódját,
 az ő szemével látjuk magunkat, a többieket, a dolgokat, az emberiséget,
 a történelmet, a világegyetemet, Istent magát és ennek megfelelően cselekszünk. 

Michel Quoist




Ragyogj!
 
Ragyogj,
mert szeretetre születtél,
mert az élet hordozója lettél,

Ragyogj,
mert érzelmek élnek benned,
értelmet adva az életednek.

Ragyogj,
hogy erőt sugárzó lényed
szülője lehessen a reménynek.

Ragyogj,
mert a közöny sivársága
nem vethet árnyat a napsugárra.

Ragyogj,
mert szép vagy és ragyognod kell!
Mert lelkedben rejtett csillag tüzel,

Ragyogj, mert Isten üzenete vagy!
Szebb lesz tőled a világ, s boldogabb!


Pecznyík Pál ~  Mi az imádság?

Az imádság: hívő ember lélegzetvétele;
érte szíve Isten iránt, hálával van tele.
Az imádság: égbe szálló mélységes hódolat;
Istenünkkel a legbensőbb, szent, titkos kapcsolat.

Az imádság: beszélgetés, őszinte, gyermeki;
Atyával, ki a gyermekét, áldja és szereti.
Imádság: a lélek szerve, amellyel lélegez;
imádság nélkül a lélek, elsorvad, vége lesz!

Az imádság: lelkünk szárnya, mely felfelé emel;
Isten trónja elé suhan, s eléje térdepel.
Az imádság: csodás ének, lelkünk szép éneke;
miért nincs a szívünk mindig, ily énekkel tele?

Az imádság: betegeknek esdő, mély sóhaja;
Isten a sóhajt is hallja, s nem veti el soha.
Az imádság: lelki fohász, Istenhez, kit szeret;
aki Fiát áldozta fel, minden bűnös helyett!

Az imádság: földi kérés, 
válasz rá mennyben van Atyánknál, 
kit válaszáért, imádunk boldogan.
Az imádság: hálaadás a sok szépért, jóért;
mellyel Atyánk betölt minket, Fia váltságáért!

Az imádság: csodás oltár, melyen áldozhatunk;
hálaáldozattal azért, amit ad hű Urunk.
Az imádság: felelősség, mert felelős vagyok;
azokért, kiket imámban, szívemben hordozok.

Az imádság: emberekhez lehajló szeretet;
imádságban ölelhet át szívem, bús szíveket.
Az imádság: vallástétel, merjük hát vallani;
Megváltónknak Jézust, aki meg is tud tartani!

Az imádság: lelki szemünk, amellyel láthatunk;
már láthatjuk égi hazánk, melyet ád hű Urunk!
Az imádság: felemelt kéz, s míg felemelve van;
bűnünk felett, világ felett, győzhetünk boldogan.

Az imádság: mély hódolat, hű Teremtőnk előtt;
alázatunk, ha őszinte, Szentlelkével betölt.
Az imádság: bűnvallomás, ha bánt, kínoz a bűn;
ki őszintén bánja bűnét, azon megkönyörül!

Az imádság: alázatos bűnbocsánat kérés;
kinek Isten megbocsátott, nincs már abban félés.
Az imádság: megbékülés égi Teremtőnkkel;
aki békére törekszik, minden gyermekével.
Az imádság: már e testben, drága benső élet;
hűséges imádkozókra vár, az örök élet!

Odagyűlünk, ahol meleg van

Ha kihűlt körülötted a világ és jéggé fagyott az élet, 
fűts be önmagadba, mint egy tüzes kis kályhába, és áraszd a meleget!
Meglátod, mennyien jövünk majd köréd.
Mert mindannyian fázunk.
És oda gyűlünk, ahol meleg van még.
 
Müller Péter

Szeretetről nem lehet csak fejjel írni - szív is kell hozzá.
 A szeretet 'boldog lelkek tánca'. Időtlen ringás.
 Ha ringattál már gyermeket, emlékszel rá: ez lágy tengerringás, jóságos víz dajkálása.
 Így lebegtél valaha Isten végtelen lelkében, később az ősvizek tápláló ölében,
 és talán az anyád méhében is.
 
Müller Péter
 
A hópelyhek és zenék harmóniája

Nem is tudjátok, hogy nem az érzelmeitek mélysége miatt buktok el - hiszen szeretitek egymást, néha annyira, hogy fáj! -, hanem mert nincs rend a fejetekben.
 Ez nem valami erkölcsi szabály, hanem a lélek harmóniája; 
a hópelyhek csipkéjének, a kristályok geometriájának és az egész teremtésnek a rendje.
Láttad már, hogy milyen gyönyörű hatszögű csillaggá rendezi a szeret érzése a vízkristályokat?
Ahol a psziché zűrzavaros, kusza, ahol mindenki önmaga körül tántorog,
 ott a párkapcsolat felbomlik, és a családok összeomlanak.
Hiába 'szeretitek' egymást.
A forró érzések és heves ölelések nem elegendőek.
Az igazi szeretetnek benső rendje van.
Más szóval: harmónia.
 
Müller Péter



Szeretsz engem?
 
A meggyötört, eladott, kiközösített, leköpött, megvert, 
megkínzott és megfeszített Jézus visszatér a túlvilágról, 
s azt kérdi a gyáva tanítványától:
- Szeretsz engem?
'Amas me?'
Ez minden emberi lény legvégső kérdése.
A tiéd is.
Szeretet nélkül még az Isten sem tud élni.

Müller Péter

 Minden igazi találkozás: tűzrakás
 
A szeretet Napja régóta nem süt már a földön.
Nekünk kell egymással és önmagunkból tüzet rakni.
Hogy melegedhessünk körülötte.
Minden igazi találkozás: tűzrakás. 
Amíg közelében vagyunk, értelmet kap az életünk, és megfeledkezünk arról, 
hogy néhány lépéssel arrébb már fagy van, félelmetes sötét és halálos ridegség.
 
Müller Péter

Valódi jótett
 
A valódi jótett nem lehet más, mint hogy a másik embert önmagához visszavezetjük. 
Saját erejére, sorsmegoldó hatalmára ráébresztjük - végső soron megtanítjuk önmagát szeretni.
Márpedig ha ezt önmagunkkal nem tudjuk megtenni, másokkal sem fog sikerülni.
 
Müller Péter


Te nem a földön élsz!

Ha a szív szemével nézel, nincs menthetetlen ember.
 Mert lehet, hogy aljassága a poklok fenekére viszi, de te tudod, 
hogy egyszer onnan is kimászik valahogy.
Én is tudom, hogy ez egy korszerűtlen mondat.
Manapság biztosra lehet menni, hogy ha választanunk kell, 
legtöbben a sötét utat választjuk.
Soha még az egoizmusnak ilyen démoni ereje nem volt.
Szeretni ma azt jelenti, hogy a világ ellen élsz.
"Te nem a földön élsz!" - mondják ilyenkor.
Ez így van.
És jó, hogy így van!
 
Müller Péter

A szeretetlen szemek sugarában eltörpésedünk

Ha olyan légkörben élsz, ahol nem szeretnek, számíts rá,
 hogy nem tudod kihozni magadból azt, ami igazán benned rejlik.
Legyen az egy párkapcsolat, egy család vagy egy ország.
A szeretetlenség lefokoz.
De ez csak ránk, átlagemberekre vonatkozik.
A nagy lelkek naponta képesek megújulni, gyűlölettel és közönnyel mérgezett levegőben élni, 
és magányos erőfeszítésükkel csodálatos teljesítményre képesek - igaz, 
hogy ebbe végül is beleroppannak.
Olvasd el a magyar költők és írók élettörténetét.
 
Müller Péter
 
Varázshatalom

Egy arcon látszik, ha szeret vagy ha szeretik.
Megnemesedik. Megszépül. Eltűnik az eltunyult lélek jele, a püffedés.
 Ad magára. Szeme megváltozik. 
Tekintete izzóbb lesz, mélyebb, derűsebb vagy szomorúbb.
Tudom, hogy szerelmes.

Müller Péter
 
Amit elhanyagolsz, azt nem is szereted

A 'Nekem így vagy jó, ahogy vagy', nem a szeretet szavai.
A kertedet sem fogadod el, ha gazos, a kutyádat sem, ha loncsos,
 és magadat sem tudod elfogadni koszosan és túl kövéren, 
mert ha szeretsz bármit, bárkit, gondozod. 

Föl akarod emelni-nevelni, oda, ahová látod.
Önmagadat is.
Akit az ember elhanyagol, azt nem szereti.

Müller Péter


GONDOLATOK A HÁZASSÁG HETÉBEN

Minden egészséges házasság alapja a mély, bensőséges közösség, 
szeretet, elismerés és tisztelet.

Gary Chapman

 A valódi szeretet és a házastársi intimitás lényege a másik szükségleteinek betöltésére, 
valamint az áldozathozatalra való készség.

Gary Chapman 

Ha a harmonikus házasság és a szülői szerep egyaránt Isten tervének része, 
akkor bizonyára van rá mód, hogy mindkettő sikeresen megvalósítható legyen.

Gary Chapman

Amit az egyik személy a szeretet megnyilvánulásaként értelmez, nem feltétlenül értelmezi annak a másik. Ez áll a háttérben olyankor, amikor férj és feleség őszintén kimutatják egymás iránti szeretetüket, de egyikük sem tapasztalja, hogy a másik valóban szeretné és elismerné.

Gary Chapman

Ha a szeretet választás kérdése, akkor szerethetjük a házastársunkat annak ellenére,
 amit tett vagy éppen elmulasztott megtenni. Szerethetjük őt saját érzéseink ellenére is. 
Csalódottságunk, megbántottságunk, megvetettségünk, magányosságunk, haragunk, 
sőt ellenérzéseink ellenére is dönthetünk úgy, hogy szeretni akarjuk a házastársunkat. 
Nem vagyunk az érzéseink rabszolgái.

Gary Chapman

Minden problémás kapcsolaton lehet segíteni, ha a felek - vagy legalább az egyikük - hajlandóak olyan pozitív lépéseket tenni, amelyek megváltoztatják a házasság érzelmi klímáját.
 A megváltozott légkörben előbb-utóbb választ találnak a problémáikra.

Gary Chapman

A házastárs nem olyan, mint egy félresikerült befektetés,
 hanem élő személy, akinek érzelmei és vágyai vannak!
 Életünk bizonyos szakaszában szorosan kötődtünk hozzá,
 és őszinte szeretetet éreztünk iránta. 
Olyan mélyek voltak az érzelmeink, hogy nyilvánosan is vállaltuk
 egymás iránti elkötelezettségünket, 'míg a halál el nem választ'. 
Most már közös múlt köt össze minket, esetleg gyermekeket is nevelünk együtt.
 A házastársunkat nem hagyhatjuk el olyan egyszerűen, 
mint ahogy a részvényeinktől megszabadulunk.

Gary Chapman

Nincs olyan válás, ami után a felek 'boldogan élnek, míg meg nem halnak'. 
Döntésük következményeit egész életükben viselniük kell. 
Nem állítom, hogy nincs élet a válás után. 
Csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, 
hogy válás után az élet mindig bonyolultabb, mint előtte volt.

Gary Chapman

Mivel a házasság egészen különleges emberi kapcsolat, és a házaspárt mély érzelmek kötik össze (legalábbis addig, amíg megosztották egymással az életüket),
 ezért nem lehet fájdalom nélkül odébbállni. 
A múlt jó és rossz emlékei velük maradnak, és akármilyen kapcsolatot is tartanak fenn 
egymással a jövőben, a problémáik nem oldódnak meg.

Gary Chapman




 LÉLEK DIADAL

"A legfinomabb női lüktetés felemelő gondoskodásának gyümölcse éltető erőt szállít majd az igaz s szeretetteljes életet szomjazóknak, s tudd nincs ennél nemesebb feladat."
Lődi Adrienn

Az igazi erő mindig a lélek diadala!

Láthatatlan mumusként kísérteni jöttél, de nincs uralmad felettem, ha szívem az égbe tartom, s Isten kegyelmének ajánlom. Nem létezünk félelmek nélkül, olyan ez, mint egy belénk kódolt program. Csupán döntésünk van, a határainkat átlépve a világot lábunk elé vetjük, vagy mi fekszünk önként az út porába.
Bevallom töredelmesen, voltam én már az utóbbi helyzetben is, azonban innen felállni is lehet, erre itt vagyok én elő példának. Kemény s fájdalmas áron tudtam hátamat újra kihúzni, zsibbadt lábaimat újra lépésre biztatni. A szívemet újra kinyitni pedig a leg embert próbálóbb feladat, de másképp nem lehet teljes a gyógyulás. Újra hinni, lelkesedni a jónak s gyermeki áhítattal tekinteni magadra a tükörben. Sáros, vérző sebek tarkítják még testedet, de a megbocsátás vizében megmártózva, hamar eredeti fényében tündökölhet. Sőt ennél, tovább megyek.

Megtanultam, hogy magam vagyok az önnön megtisztuló víz, magam vagyok a forrás maga. Belső viharaimban sziklának csapódva hasadok meg és hullok vissza a mindenbe. Azonban be kell látnom, ha nem hagyok fel az állandó meghasadás fájdalmas kínjával az út poklok-poklává változik bennem.
A bölcs nem viharrá változtatja a sokszor fájdalmas megtapasztalását, hanem csendesen partra veti magából a felesleges hordalékát. Néha zátonyok kerülnek az útra, de nem azért, hogy megtorpanj, nem azért, hogy visszafordulj. Sokkal inkább lágyan más lehetőségeket tár eléd. Nem derékba törni kíván, csupán rugalmasabbá, erősebbé tesz, s ha kell folyammá változva sziklákon áthatolva utat moshass magadnak, amivel oázissá változtathatod a szárazföld szívét is, hogy legyen elég erőd végig haladni ezen a csendes kitartással épülő lelki tápcsatornának. A legfinomabb női lüktetés felemelő gondoskodásának gyümölcse éltető erőt szállít majd az igaz s szeretetteljes életet szomjazóknak, s tudd nincs ennél nemesebb feladat.
A női ki testéből testének ád életet. Oly nagyság ez, melyet parányi szavak magukba foglalni sem képesek. Megérezni és megérteni magadban az ár-apály kiegyenlítődését, ráébredni belső bölcs mesteredre, s mi nagyon fontos ne feledj hallgatni halk irányt mutató szavára. Ne akar szembeszegülni vele, ne vond kérdőre, ne bíráld felül, csak viharodat lecsendesítve érezd meg az igazi önnön ébredésed.

Száz meg száz szó se lenne elég, mely a benned rejlő lelki teremtő erőd csupán csak megbecsülhetné. Te miért kétkedel, csak merd hinni, merd életre kelteni szunnyadó lelkedet! Tárd ki karod a világra, hogy az a keblére ölelve felemelhessen Téged is a végtelenbe!
Lődi Adrienn


AZ ÉN DALOM

Az én dalom lesz a szellő muzsikája, amely körülfon téged, 
gyermekem, mint a százkarú szerető szerelem.
Az én dalom, mint áldó csók, érint majd homlokon. 
Magányodban melléd surran, és belesuttog a füledbe, 
melletted lesz a tömegben, és szelíd tartózkodással övez.
Az én dalom lesz a szárny, ha álmodsz, álmaidban 
ezen a szárnyon száll közelebb a szíved az ismeretlenhez. 
Ott ragyog feletted, mint hűséges csillagod,
ha életutadon az éj sötétje borong.
Az én dalom ül szembogaradon, és ráirányítja a tekintetedet a dolgok mélyére.
És ha a halál csendje elnyeli hangom, az én dalom - a te élő szívedben - tovább dalol...

Rabindranath Tagore



IDÉZETEK A KIS HERCEGBŐL

“Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, hogy milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe szívemet… Szükség van bizonyos szertartásokra.”
(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)

“Ha hajót akarsz építeni, ne hívj össze embereket, hogy tervezzenek, szervezzék meg a munkát, hozzanak szerszámokat, vágjanak fát, hanem keltsd fel bennük a vágyat a nagy, végtelen tenger iránt.” (Antoine de Saint-Exupéry)

“Nem akkor alkottál tökéleteset, ha már nem tudsz mit hozzátenni, hanem ha már nem tudsz mit elvenni belőle.” (Antoine de Saint-Exupéry)

"- Nálatok – mondta a kis herceg – az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.
- Nem találják meg – mondtam.
- Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák…
- Minden bizonnyal – feleltem.
- Csakhogy a szem vak – tette hozzá a kis herceg. – A szívünkkel kell keresni."
(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)



 A HÁLA


A hála mindenre gyógyír – legyél hálás érte és gyakorold!


HÁLA

Semmi sem jó? Semmi sem elég? Lát­szó­lag min­de­nünk meg­van, és még­sem vagyunk elé­ge­det­tek, még­sem vagyunk bol­do­gok? Valami fon­tos min­dig hiány­zik, ami miatt aztán az egész élet, úgy ahogy van egy soha célba nem érő küz­de­lem? Csak annyit kér­de­zek: vol­tál ma már hálás leg­alább egy valamiért?

Mi a hála?

A hála egy, nap­ja­ink­ban kissé meg­ko­pott, avítt foga­lommá vált érzés. Jel­lemzően a val­lá­sok egy fon­tos lelki aktusa, mely nem túl bevett része modern, kapi­ta­lista élv­haj­há­sza­tunk­nak. De a modern pszi­cho­ló­gia most újból zász­lóra tűzi azt az érzést, azt a viszo­nyu­lást, ami a napi köz­ér­ze­tünktől kezdve az egész éle­tünk meg­élé­séig min­dent átszí­nez­het. Dr. Robert Emmons ame­ri­kai pszi­cho­ló­gus Thanks! c. könyve meg­pró­bálja örök elé­ge­det­len kis tuda­tunkba újra elül­tetni ezt az éle­tet meg­szé­pítő, apró, de annál hatá­so­sabb varázs­erőt: a hálát.

A hála három aspektusa

Emmons sze­rint a hála három alap­vető össze­tevője az (intel­lek­tu­á­lis) elis­me­rés, a (kész­sé­ges) mél­tá­nyo­lás és az (emo­ci­o­ná­lis) nagy­ra­be­csü­lés. Lénye­gé­ben nem más­sal job­bít­juk belső és külső vilá­gun­kat, mint egy olyan jótet­tel, amit vagy máso­kért teszünk, vagy mások­tól elfo­ga­dunk. Hálá­sak így hát akkor vagyunk, ha elis­me­rünk, mél­tá­nyo­lunk és nagyra becsü­lünk egy jótet­tet vagy elfo­gad­juk azt.

A hálá­hoz nem kell jótévő

Emmons úgy véli, a klasszi­kus hála fel­fo­gás egy mes­ter­kélt foga­lomra és viszo­nyu­lásra épít. Való­já­ban az igazi hála meg­élé­sé­hez nincs szük­ség jótevőre. A hála leg­in­kább az élet jósá­gá­ban, a jó dol­gok­ban való hit­ben és azok elis­me­ré­sé­ben rej­lik. Nagyon leegy­szerű­sítve, tekint­sünk úgy min­den jó dologra az éle­tünk­ben, mint aján­dékra. Jó dolog, hogy meg­szü­let­tünk és kezd­he­tünk az éle­tünk­kel bár­mit is. Ha nehéz­nek érez­zük, legyünk hálá­sak a kihí­vá­sért. Hogy meg­pró­bál­ha­tunk vál­toz­tatni rajta. Hogy van hozzá elménk, gon­do­la­ta­ink. Hogy moz­gás­ké­pe­sek vagyunk. Hogy isko­lába jár­ha­tunk. Hogy van csa­lá­dunk, vagy teremt­he­tünk csa­lá­dot. De lehe­tünk hálá­sak akár a met­ró­ért. Büdös, koszos oly­kor? De van. Valaki meg­ter­vezte, fel­épí­tette. A világ nagyobb hányada szinte tel­je­sen nél­kü­lözni kény­te­len a tömeg­köz­le­ke­dést. Hogy ivó­víz folyik a csap­ból. Kicsit kló­ros? De meg­nyi­tom a csa­pot, és folyik és iható. Talán bugyu­tá­nak tűn­het ez a példa, de az oly elcsé­pelt­nek hangzó vessző­pa­ripa, ami igenis élet­szagú és fáj­dal­mas, hogy van­nak, akik a víz­hi­ányba hal­nak bele, még nap­ja­ink­ban is. Hálá­sak lehe­tünk egy könyv író­já­nak, mert élete és alkotó ener­gi­ája leg­na­gyobb részét fek­tette abba a műbe, ami akár szem­lé­let­for­máló is lehet szá­munkra, vagy csak egy nagyon jó élmény oko­zója. Legyünk hálá­sak a nyár­nak, vagy akár a tél­nek. Mennyi és mennyi külön­böző élmény, érzés, tapasz­ta­lat, mind a fejlő­dé­sünk szol­gá­la­tá­ban. Van mun­kánk? Nem tet­szik? De van mun­kánk, és itt a remek lehető­ség jobbá tenni. Esik az eső? Lesz ter­més, és végre meg­néz­he­tem a ked­venc fil­mem egy forró kakaó mel­let. Minden-minden csak a mi néző­pon­tunk könnyen for­mál­ható képe. Éljünk vele!

Ha hálás vagy egész­sé­ge­sebb és har­mo­ni­ku­sabb lesz az életed

Kuta­tá­sok alá­tá­maszt­ják, hogy mind a lelki, mind a testi egész­sé­günkre igen szem­re­való hatást gya­ko­rol az a képes­ség, hogy örülni tud­junk körül­mé­nye­ink­nek, lehető­sé­ge­ink­nek, a leg­egy­szerűbb, leg­ap­róbb kis dolog­nak is, ami­vel kap­cso­latba kerü­lünk. Emmons sze­rint a hálás embe­rek inten­zí­veb­ben élik meg a pozi­tív érzel­me­ket: lel­ke­seb­bek, bol­do­gab­bak, opti­mis­táb­bak, job­ban örül­nek és nagyobb sze­re­tet élnek át. Sőt, gyor­sab­ban gyó­gyul­nak fel beteg­sé­ge­ik­ből, tra­u­mák­ból, kap­cso­la­tai erő­seb­bek. És ami a leg­fon­to­sabb: a hála ellen­áll az irigy­ség­nek, kap­zsi­ság­nak, meg­éde­síti a keserű­sé­get, eny­híti a hara­got. Mielőtt azt hin­nénk, könnyű hálás­nak lenni, ha vala­ki­nek „min­dene meg­van”, jöj­jünk rá, hogy „min­de­nünk meg­van”. Ez csak illú­zió, hogy mások­nak könnyebb, hogy a másik fűje min­dig zöl­debb. A hála­ér­zet tel­je­sen füg­get­len az objek­tív­nek tűnő jó körül­mé­nyektől. Csakis a sze­mé­lyi­ség­től és az attitűdtől függ. Nehéz hely­zet­ben pedig a meg­küz­dés leg­jobb barátja a hála.

A hála tanulható

Emmons könyve több gya­kor­lati tanáccsal is hoz­zá­se­gít­het min­ket a hála meg­élé­sé­ben. Ezek közt talá­lunk önref­lek­tív medi­tá­ciót, vagy a hál­anapló írá­sára buz­dító taná­csot. Ez utóbbi egy­szerű­sége, de nagy­szerű­sége annyi, hogy min­den este leír­juk pár mon­dat­ban, miért vagyunk hálá­sak azon a napon.

Az élet szí­ne­zete tehát néha csak annyin múlik, hogy mielőtt han­got adnánk egy panasz­nak, vagy áten­ged­nénk magun­kat a keserű­ség, önsaj­ná­lat rom­boló invá­zi­ó­já­nak, áll­junk meg egy ásó­nyomra, és keres­sük meg a hely­ze­tünk­nek azon jó olda­lait, ame­lye­kért őszin­tén át tud­juk élni a hálát. Jóma­gam hálás vagyok, hogy meg­ír­hat­tam ezt a cik­ket, volt lehető­sé­gem, lap­to­pom, ára­mom, időm; és ha csak egy olvasó is, aki­nek adott egy ébresztő gon­do­la­tot, akkor már megérte!

Beré­nyi Aurélia

Forrás ~ Internet