EGY ÉLET A KEZEDBEN

Ha a gyerekek kritizálva élnek, megtanulják, milyen megbélyegzettnek lenni.
Ha a gyerekek ellenségeskedésben élnek, megtanulnak veszekedni.
Ha a gyerekek kicsúfolva élnek, megtanulnak szégyenlősnek lenni.
Ha a gyerekek megszégyenítve élnek, megtanulnak bűnösnek lenni.
Ha a gyerekek toleráns légkörben élnek, megtanulnak türelmesnek lenni.
Ha a gyerekek bátorítva élnek, megtanulnak bizalommal élni.
Ha a gyerekek megdicsérve élnek, megtanulják megbecsülve érezni magukat.
Ha a gyerekek méltóságban élnek, megtanulják az igazságot.
Ha a gyerekek biztonságban érzik magukat, megtanulnak hinni.
Ha a gyerekek hitelesen élnek,  megtanulják, mit jelent szeretni.
Ha a gyerekek elfogadva és barátságban élnek, megtanulják megkeresni a szeretetet a világon.

    A TE GYEREKEID HOGYAN ÉLNEK?

Mégis! 

Az emberek esztelenek, következetlenek és magukba fordulnak, mégis szeresd őket.
Ha jót teszel, megvádolnak, hogy önzés és hátsó gondolat vezérli cselekedeted, mégis tégy jót.
Ha sikeres vagy, hamis barátokat és igazi ellenségeket nyersz, mégis érj célt.
Ha jó, amit teszel, holnap már feledésbe megy, mégis tedd a jót.
A becsületesség, az őszinteség sebezhetővé tesz, mégis légy becsületes és nyílt.
Amit évek alatt felépítesz, lerombolhatják egy nap alatt, mégis építs.
Az embereknek szükségük van a segítségedre, de ha segítesz, támadás érhet, mégis segíts.
A legjobbat add a világnak, amid csak van és ha verést kapsz cserébe, mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van.

~ a korondi templom kertjében van felfüggesztve ~

'A Szeretet az egyetlen, amit nem kell és nem is lehet kimutatni.
Sem mutatni, sem jelezni, sem beszélni róla.
A Szeretet meleg, mint a kályha.
Odatartod a tenyeredet, és érzed.
Felé fordítod az arcod, és sugárzik.
Egy ember körül, aki szeret, más légkör van. Meleg van!
Kívánom, hogy ezt a meleget egész évben érezzétek magatok körül!'

'Legyetek barátai azoknak, akiknek nincsenek barátai. Legyetek a családja azoknak, akiknek nincsen családja. Legyetek a társasága azoknak, akik kirekedtek minden közösségből. Ha békét akarunk, kezet kell nyújtanunk a szegényeknek. Ismerjék fel világszerte a gazdagok és a szegények, hogy mindnyájan testvérek vagyunk. Mindannyian osszuk meg egymással, amink van, hiszen az egyetlen Isten gyermekei vagyunk, aki mindenkit szeret, és mindenkinek a béke ajándékát szánja.'

Boldog II. János Pál pápa

 

ÁLDÁS

Legyen áldás az úton, amit ma kezdesz el!
Legyen veled az Isten, kérjük kísérjen el!
Kérjük oltalmazzon meg és adjon néked erőt!
Utadon vezessen, formáljon szeressen, legyen a te őriződ!

Legyen áldás az úton, amit ma kezdesz el!
Tegye jóvá az Isten, amit te rontasz el!
Kérjük ragyogja lénye lábad elébe a fényt.
Lásd meg, hogy utadon isteni oltalom vigyáz rád, szeretve félt!

Legyen áldás az úton, amit ma kezdesz el!
Legyen vigasztalásod, ha majd szenvedni kell!
Legyen erőd szeretni, utolsó lenni, ha kell!
Szívesen szolgálni, hálával áldozni, Jézusra mutatni fel!

Legyen áldás az Úrtól, amit ma kezdesz el!
Kérjük kísérjen végig, amíg úton leszel:
boldog lehess és érezd, hogy a te élted Övé!
Érezd, hogy szeretünk, szívünkkel kísérünk életünk célja felé!

Amen.

IMA BETEGEKÉRT

Mindenható Urunk, lelkek és testek Orvosa,
aki megalázol és fölmagasztalsz, próbára teszel és
újra meggyógyítasz, látogasd meg beteg
testvérünket a te kegyelmeddel.
Nyújtsd ki karodat, amely gyógyítással
és gondoskodással teljes, és gyógyítsd meg őt,
fölkeltvén őt ágyából és erőtlenségéből.
Szégyenítsd meg betegségének szellemét,
űzz el tőle minden sebet, minden fájdalmat,
minden megpróbáltatást, minden lázat; és ha vétek
vagy törvényszegés volna őbenne, nézd el, engedd el,
bocsásd meg azt a Te emberszeretetedért.
Igen, Urunk, szánd meg a Te teremtményedet
Krisztus Jézusban, a mi Urunkban, kivel áldott vagy
a Te szentséges, jóságos és éltető Lelkeddel együtt,
most és mindenkor és mindörökkön örökké.

Amen.

 

 Te Deum

Engedd meg nékem édes Istenem
Halk 'Te Deummal',
Örök hála dallal
Hadd köszönjem meg ma az életem!

A fehér, tiszta ifjúságot,
A le nem hullott hajnal-álmot,
A dalt, mosolyt, napfényt és árnyat,
A ki nem hűlt tüzet utánad
Golgotát, hogy csendben vártam,
A keresztet, min Rád találtam

Engedd meg nékem édes Istenem!
Zsoltárimával
Neked gyúlt lánggal
Hadd köszönjem meg kiáradt szívem!

A tűzkeresztet, éjszakát, vihart,
A befelé hullt könnyet, kínt, sóhajt,
Az emberek közt bús idegenséget,
S hogy a szívemen fehér tüzek égtek…
A meg nem osztott hótiszta szerelmet,
Mely átölelt és megnyugodott Benned!

 

Sík Sándor ~ Ments meg Uram!

A virágtalan, gyümölcstelen ágtól,
A meddőségtől, lanyhaságtól,
A naptalan és esőtlen égtől:
Ments meg Uram a szürkeségtől!

Édes az ifjak méntás koszorúja,
Fehér öregek aranyos borúja,
Virága van tavasznak, télnek:
Ne engedj Uram koravénnek!

Csak attól ments meg, keresők Barátja,
Hogy ne nézzek se előre, se hátra,
Tartsd rajtam szent, nyugtalan ujjad,
Ne tűrd Uram, hogy bezáruljak!

Ne hagyj Uram megüllepednem,
Sem eszmében, sem kényelemben,
Ne tűrj megállni az ostoba v a n –nál,
S nem vágyni többre kis mái magamnál!

Ha jönni talál olyan óra,
Hogy megzökkenne vágyam mutatója,
Kezem kezedben ha kezdene hűlni,
Más örömén nem tudnék örülni,

Ha elapadna könnyem más bűnén,
A minden mozgást érezni szűnném,
Az a nap Uram hadd legyen a végső:
Szabadíts meg a szürkeségtől!

 

Dsida Jenő ~ Krisztus

Krisztusom, én leveszem képedet falamról. Torz
hamisításnak érzem vonalait, színeit, sohase
tudlak ilyennek elképzelni, amilyen itt vagy.
Ilyen ragyogó kékszeműnek, ilyen jóllakottan
derűsnek, ilyen kitelt arcúnak, ilyen
enyhe pirosnak, mint a tejbeesett rózsa.
Én sok éjszaka láttalak már, hallgattalak is
számtalanszor, én tudom, hogy te egyszerű
voltál, szürke, fáradt és hozzánk hasonló.
Álmatlanul csavarogtad a számkivetettek
útját, a nyomor, az éhség siralomvölgyeit
s gyötrő aggodalmaid horizontján már az eget
nyaldosták pusztuló Jeruzsálemed lángjai.
Hangod fájó hullámokat kavart, mikor
a sok beszéd után már rekedten újra
szólalni kezdtél. Megtépett és színehagyott
ruhádon vastagon ült a nagy út pora,
sovány, széltől-naptól cserzett arcodon
bronzvörösre gyúlt a sárgaság s két
parázsló szemedből sisteregve hullottak
borzas szakálladra az Isten könnyei.

FELTÁMADT!

Egy édes titkom van nekem.
Fénnyel betölti életem,
mosolyra nyitja számat:
a Megváltó feltámadt!

Nem, nem maradt a sír ölén.
Ujjongok az örömtől én,
hisz nem vagyok már árva.
Nincs többé sírba zárva.

Velem van nappal, éjjelen.
Mindig velem, mindig velem.
Az úton Ő vezérel
oltalmazó kezével.

Virágok, illatozzatok!
Húsvéti, tiszta fény ragyog
elűzve minden árnyat:
a Megváltó feltámadt!

Túrmezei Erzsébet

 BÉKESSÉG NÉKTEK!

Békesség néktek! Visszajöttem,
három nagy éj maradt mögöttem,
három sötét nagy éjszaka.
A békétlenség szülte őket,
a halált és a szegverőket, –
s a Golgotának hét szava

vád a békétlen élet ellen.
Békesség néktek! Ez a Szellem,
a Lélek, a Test szava most.
Parancs. A Feltámadott adja,
mert azt szeretné, azt akarja:
húsvéti hitben járjatok!

Miért, hogy össze sose fértek,
hogy könyörögtök, egyre kértek,
de tenni érte ki akar?
Engedni magunk önzéséből
nem csak beszélni a békéről
de tenni érte: diadal!

Tanítványaim vagytok nékem,
miért élnétek hát sötétben? –
húsvéti szép nap fénye ég!
Induljatok ezzel a fénnyel,
ezzel az élő békességgel,
legyen mindenütt békesség!

Kárász Izabella

 

Simon András ~ Köszönöm

Mondd sokszor, hogy köszönöm,
akár okod van rá, akár nincs,
ismételd gyakran, mert e szó: kincs.

Talán balga beszéd,
hogy gyümölcs termi a fát,
de egy jókedvű 'köszönöm'
életre hívhatja a köszönet okát.
Amiért hálás vagy előre,
- mert hiteddel reméled -
az feléd hajlik a mennyből,
s lassan majd eléred.

Ez a kicsi szó „köszönöm”,
az Isten virága.
pazarlón hintsd magvát
a gyomlepte világba!

 

Szemlér Ferenc ~ Könyörgés szelídségért
Én Istenem! Pótold erődben,
ami hiányzik belőlem.
Taníts igédhez igazodni,
bölcsességedben bizakodni.

Nehéz utam néha egyengesd,
Kenyeret adj – kicsit, de rendest!
Szemem, szájam óvjad a szennytől
a szívemet védd meg az eszemtől.

Ne sújts szörnyű rettenetekkel,
korbácsodat későbbre tedd el,
ha majd a szárnyaim kinőttek
és nem reszketek már előtted.

Költőd most még kicsi! Csak ember!...
tele ezer ijedelemmel.
Ne légy bírája!... légy csak apja,
ki rossz fiát is simogatja.

 

Szent-Gály Kata ~ A Gazda munkásokat keres
itt vagyok az Ország piacán
és várakozom a várakozókkal
feszül az erő bennem
munkát keresek
értelmes életre vágyom
valami nagyra a kicsiségben is
kérlek
fogadj el engem
Te más vagy mint mások
te nem ígérsz könnyű jövőt előre
tehozzád van bizalmam
kérlek
fogadj el engem.

 

 Boldog Kalkuttai Teréz ~  Uram, ha meggyőződéssel vallom

Uram, ha meggyőződéssel vallom, hogy szegény vagyok,

de egy őszinte pillanatban észreveszem, hogy büszkeségem

és irigységem gazdagon burjánzik, szabadíts meg önmagamtól!

Uram ha véletlenül összekeverem a mennyek országát e világ birodalmaival, 

add, hogy benned boldogságot találjak, és csak benned bízzak!

 

 

II. János Pál pápa ~ Szent Atyánk, az élet és a szeretet

Szent Atyánk, az élet és a szeretet kiapadhatatlan forrása, aki az élő emberben kinyilatkoztatod dicsőséged ragyogását, és szívébe helyezed hívásod csíráját, ne engedd, hogy a mi hanyagságunk miatt megtörténhessen, hogy valaki nem veszi észre vagy elveszíti ezt az ajándékot, hanem járjon mindenki teljes önzetlenséggel azon az úton, amelyen a Te szereteted megvalósul.

 

Krisztus a kereszten

Kitárt karjával ég és föld között
rám néz, még itt van… élet és halál között.
Még szólni akar, szeme még keres,
nevemen szólít, azt suttogja: szeress!
Értem függ a fán, ujjai tárva,
nem lehet többé a szívem bezárva.
Igen, jól látom, Ő felém tekint.
Kezét szög tartja, csak szemével int.
Jézus, Megváltó megbízást ad,
szemével üzen: folytasd munkámat.
Legyél jószívű, legyél irgalmas,
hagyd el a rosszat, mindenkit meghallgass.
Te légy a lábam, szívem és kezem,
hogyha vállalod, becsukhatom szemem.
Kitárt karjával ég és föld között
Rám vár, még itt van élet és halál között.
Még szólni akar, szeme még keres,
Nevemen szólít: jöjj, és engem kövess!

 

Reményik Sándor ~  'Tündérfok'

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Mely rejtve őrzi boldogságod,
Egy sziklafok, ahonnan Te az élet
Töretlen teljességét látod,
Hol imádkoznál hosszan, térden állva,
Mert onnan végtelen a panoráma.

Az életednek van egy titkos csúcsa
Köröskörül őserdő, ősbozót –
Keresztül-kasul vágtató csapások,
A sok hamistól nem látni a jót,
Isten előre ment, a csúcson vár be –
Csak az a kérdés, hogy odatalálsz-e?

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Hová a mélyből kibukkan fejed
S a szépség minden gazdagsága, fénye
Megáldja két csodálkozó szemed,
Hol tiszta vagy, mint kristálypatakok
S megnyitod szíved, mint egy ablakot.

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Vezetnek hozzá szent véletlenek,
Jaj, hogy leszállni kell, jaj, hogy nem adhatsz
A pillanatnak örökéletet!
S botlasz újra sok rögös, buta úton. –

De mindegy. Egyszer fenn voltál a csúcson.

Reményik Sándor ~ Ha számbavetted...

Ha számbavetted mind a vétkeid,
Szemed ha metszőn önmagadba látott:
Az ismeretlen sok-sok bűnödért
Még mondj el egypár miatyánkot!

Mert szüntelen a mi bűnbeesésünk,
Mert végtelen a vétkeink száma
S talán nem az a legölőbb csapás,
Mit sújt az öklünk tudva, odaszánva.

A legsikoltóbb seb talán nem az,
Mit oszt a kardunk nyílt, lovagi tornán
S tán az se, mit suttogva, hátamögött
Ejtünk kajánul, titkon és orozván.

A legsikoltóbb, legégőbb sebek
Egy mosolyunktól nyílnak, úgy lehet,
Mely indult jóakarat ösvényén
És öntudatlan gúnyba tévedett.

A legszörnyűbb lavinák úgy lehet,
Indulnak egy elejtett szó nyomán,
Mit elhallgatni - véltük - nincs miért,
S mit elhallgatni jobb lett volna tán.

S mikor egy gyötrődő szív úgy eped
Egy szónkért, mely meg tudná váltani,
S virágoskertből sivatag lesz,
Mert azt az igét nem mondottuk ki.

Mert elnéztünk a ködös messzeségbe,
S léptünk rajta döngve áthaladt,
Semmit se tettünk-csak nem vettük észre
És eltapostuk, mint egy bogarat.

Oh végtelen a vétkeink száma,
Mi álomroncsba, tört reménybe járunk,
Pusztán azáltal, hogy élünk, megyünk,
Szüntelen egy virágot tör le lábunk.

Ha számbavetted mind a vétkeid,
Szemed ha metszőn önmagadba látott:
Az ismeretlen sok-sok bűnödért
Még mondj el egypár miatyánkot.

MI ATYÁNK…

Ne mondd, „mi”,
ha elszigetelten élsz önzőségedben.
Ne mondd, „Atyánk”,
ha nem viselkedsz minden nap gyermekeként.
Ne mondd, „aki a mennyekben vagy”,
ha csak a földi dolgokra gondolsz.
Ne mondd, „szenteltessék meg a te neved”,
ha nem tiszteled.
Ne mondd, „jöjjön el a te országod”,
ha ezt összekevered valamiféle anyagi eredménnyel.
Ne mondd, „legyen meg a te akaratod”,
ha nem fogadod el, amikor fájdalmas.
Ne mondd, „mindennapi kenyerünket”,
ha nem aggódsz az éhezőkért.
Ne mondd, „bocsásd meg vétkeinket”,
ha haragot tartasz testvéreddel.
Ne mondd, „szabadíts meg a gonosztól”,
ha nem foglalsz állást a gonosz ellen.
Ne mondd, „Ámen”,
ha nem érted meg, és nem veszed komolyan a Miatyánk szavait.

Túrmezei Erzsébet ~ Hiszek a szeretetben

Fehér szobánkban napsugarak járnak.
Kék őszi ég, nincs rajt egy kósza felleg.
Szívemben boldog, halk dallamok kelnek:
Hiszek a szeretetben.

Valamit kérve kértem, várva vártam,
s úgy tusakodtam a keserű 'nem'-mel.
Most bízom, s várok békén, türelemmel.
Hiszek a szeretetben.

Hiszek benne, ha nem látom, ha látom,
Hiszek, ha ád és hogyha 'nem'-mel éget.
Nem ismerek mélységesebb mélységet.
Hiszek a szeretetben.

Tudom, hogy enyém. És tudom: a létem
Szétosztogatni édes kötelesség!
Hogy mások is ujjongva hirdessék:
Hiszek a szeretetben.

 ÁLDÁS

 

Ezeket kérem számodra:
Nem azt, hogy soha ne érjen szenvedés,
sem azt, hogy elkerüljenek a feladatok.
Még azt sem kérem, hogy utadat rózsák szegjék,
és hogy könny soha ne csurogjon végig arcodon,
vagy hogy soha ne tapasztald meg, mi a fájdalom.
Mindezt nem kívánom neked.
Ha így lenne, a könnyek nem tudnának
új felismeréshez vezetni,
a fájdalom nem ötvözne nemesre.

Mély békességet kívánok neked,
mint a hullámverés ritmusos zenéje.
A szélzúgás mély békességét kívánom neked,
ahogy aláfesti a csendet.
A dombhajlatok felett eláradó békességgel köszöntelek.
Az éjszaka ragyogó csillagainak békéje vegyen körül!

Érints meg!
 

Ha kisbabád vagyok – érints meg!
Szükségem van az érintésedre, 

úgy ahogyan talán sosem képzeled.
Ne csak mosdass, pelenkázz és etess.
Ringass el. Puszild meg az arcomat és simogass.
Nyugtató, lágy érintésed biztonságot és szeretetet ad.

Ha gyermeked vagyok – érints meg!
Akkor is, ha dacos vagyok és elutasítalak.
Ne add fel, keress új utakat, hogy közel kerülj hozzám.
Jóéjtpuszid édes álmokat hoz.
Mindennapi érintésed elmeséli, mit érzel.
 

Ha kamasz fiad vagyok – érints meg!
Ne hidd, hogy nem kell éreznem, hogy törődsz velem
Csak azért, mert már majdnem felnőttem.
Szükségem van szerető karjaidra, szükségem van lágy hangodra.
Az élet viharában a bennem élő gyermek érted kiált.
 

Ha barátod vagyok – érints meg!
Semmi sem mutatja jobban szeretetedet, mint egy meleg ölelés.
Mikor szomorú vagyok, egy gyógyító érintés mondja el, hogy szeretsz.
Azt mondja el, hogy nem vagyok egyedül.
Lehet hogy az érintésed minden, amit kapok.

Ha életem párja vagy – érints meg!
Talán azt hiszed, hogy szenvedélyed elég nekem.
De csak karjaid tartják távol a félelmet.
Szükségem van lágy, vigasztaló érintésedre
Mely emlékeztet, hogy olyannak szeretsz, amilyen vagyok.

Ha felnőtt gyermeked vagyok – érints meg!
Ha van is saját családom, akiket megölelhetek,
Mégis szükségem van anyám vagy apám karjára,

 amikor gyenge vagyok.
Szülőként máshogy látlak.
Már jobban tudlak becsülni.
 

Ha idős szülőd vagyok – érints meg!

 Ahogy én érintettelek, mikor kicsi voltál.

Fogd a kezem, ülj közelebb, adj erőt.

Melegítsd megfáradt tagjaimat közelségeddel.

Bár a bőröm ráncos, érintésre vágyik.

Ne félj. Érints meg!