Pósa Lajos ~ Szeresd a gyermeket!

Szeresd a gyermeket! A gyermek fénysugár,
Közöttünk itt alant mindig ragyogva jár.
Mikor szomorkodol: szemed közé nevet,
Ha bűnre bűn nyom is: ő akkor is szeret.
Szívednek mélyiből kicsalja a borút,
Fejedre rózsákból vígan fon koszorút.
Ne érje gond soha, ki rád hajnalt derít:
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!

Szeresd a gyermeket! A gyermek gyenge tő,
Friss fakadó rügyet szelíden rengető.
Ha ápolója nincs: elcsenevész, lehull!
Mindig vigyázz reá! Állj melléje támaszul.
Fogd meg a romboló viharnak ostorát,
Ne csapkodja vadul azt a kis zsönge fát,
Ne bántsad a jövő szendergő képeit -
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!

Szeresd a gyermeket! A gyermek tiszta szent,
Ártatlan angyal ő a föld porába' lent.
Lelkén nincs semmi folt, mint a galamb, fehér,
Imája a mennybe leghamarább felér.
Kedves az Úr előtt, kinek rá gondja van,
Ezer veszély között, mikor jár gondtalan:
Elküldi angyalát... megfogja kis kezét...
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!

Szeresd a gyermeket! Ne legyen bús, komoly,
Szemének tükriből játsszék örök mosoly.
Maradjon a gyermek: gyermek, míg csak lehet,
Majd érzi súlyosan ő is az életet.
Hintsen a kikelet tarka virágokat,
Daloljon a madár az árnyas lomb alatt.
Csörgesse a patak csillogva gyöngyeit -
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!

Hadd fusson a gyermek álmok fuvallatán
Csapongva illanó arany lepkék után!
Legyen, mint a tavasz, vidám tekintetű,
Kis ajka zendüljön, mint égi csöngetyű!
Harmatos bokrétát hadd tépjen a mezőn!
Hajolj le, csókold meg, öleld szívedre hőn!
Becéző szeretet övezze fürtjeit -
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!

Forrás ~ Internet

URAM KÖSZÖNÖM ...

'Uram, köszönöm, a Te királyságodnak a kulcsait.
Kérlek, adj bölcsességet, hogyan használjam őket
a mindennapi életben, hogy ezáltal is
hasznos szolgád lehessek.' Amen.

Joyce Meyer

Forrás ~ Internet



SZONETTBE ZÁRT IMA

Lángolj fel bennem én erős Istenem!
Égess keményre, perzselj tisztára
Vonj engem szépséged parazsára
Engedj pihennem hófehér szíveden!

Tárulj fel előttem rejtőző Istenem!
A szív tüzéből, lángból lépj elő
Kozmikus rendben nyugodt, szent Erő
Mint kőben a csend, úgy maradj meg bennem!

S ha földre buknék a hosszú futásban
Erősítsen meg szent kezed, s állva
Emeljen arcod fénylő magasába!

Őrizz meg engem örökre magadnak
Foglalj le, Istenem, hogy szavamnak
Mindig Te légy alfája, ómegája!

Smikál György

Forrás ~ Internet


PÜNKÖSD

Ölbey Irén ~ Pünkösdi lélek

Szárnyaljon bennem ének:
Legyek pünkösdi lélek.
A nemesben, a jóban
örömmel munkálkodjam.

S a célom itt a földön
az Isten felé törjön.
Mértéken túli mérték,
szépségen túli szépség:
a szeretet csodája
üssön át, mint a dárda
s hevítsen, lelkesítsen.

Éljek reményben s hitben,
s a fénylő igazságnak
igaz ösvényén járjak
s mindig ihletben égjek.
Jöjj el, jöjj el, Szentlélek.

Reményik Sándor ~ Pünkösdi szomorúság

A Lélek ünnepén
A Lelket lesem én.
A Lelket, amely több, mint költemény.
A Lelket, amely sosem volt enyém.
A Lelket, amely sosem lesz enyém.
A Lélek ünnepén
Szomorún zendül egyetlen igém:
'Hogy születhetik újjá, aki vén?'...

Reviczky Gyula ~ Pünkösd

Piros pünkösd öltözik sugárba,
Mosolyogva száll le a világra.
Nyomában kél édes rózsa-illat,
Fényözön hull, a szívek megnyílnak.

Hogy először tűnt fel a világnak:
Tüzes nyelvek alakjába' támadt.
Megoldotta apostolok nyelvét,
Hírdeté a győzedelmes eszmét.

Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed'
Ma is minden bánkódó szívének,
Hogy ki tévelyeg kétségbe', homályba':
Világító sugaradat áldja.

Habozóknak oldjad meg a nyelvét,
Világosítsd hittel föl az elmét.
Hogy az eszme szívből szívbe szálljon,
Diadallal az egész világon!

Piros pünkösd, szállj le a világra,
Taníts meg uj nyelvre, új imára.
Oszlasd széjjel mindenütt az éjjet,
Szeretetnek sugara, Szentlélek!

Szuhanics Albert ~ Jézus megígérte

Ötven nap húsvéthoz,
mind együtt ülének,
az összes apostol,
ki kedves szívének.

Jézus megígérte,
eljő a szentlélek,
kitöltetvén rájuk,
nagy csodák történnek...

Párthus, méd és zsidó,
római és görög,
csoda történt vélük,
nyelvük másként pörög...

Angyaloknak nyelvén
van, ki megszólal ott,
még az is beszédes,
ki eddig hallgatott!

De hol az igaz csoda,
ami a legnagyobb?
Mert hogy írás szerint
magyar nem szólal ott!

Most van való' Pünkösd,
legyünk büszkék rája,
mert szent anyanyelvünk
a világ csodája!

Az igaz magyar nyelv,
léleknek harsona,
benne van az ige,
amely Isten szava!

Ige és ígéret,
örökség, s bennünk él,
mert az aki magyar,
szeret, hisz és remél.

Krisztus urunk vettünk,
hitet, engedelmet,
megéltünk, magyarként
rengeteg keservet...

Szent lelked csodát tesz,
vigasztal bennünket,
őrizi, megtartja,
mi árva népünket.

  PÜNKÖSD

A pünkösd jő - de meg nem érti titkát
a szív, amelyben még az Úr nem él;
Itt a tavasz, - bimbófejük kinyitják
a kis virágok, zöldül a levél.
Mit ér, ha a természet újra éled,
a föld örül, madárka énekel,
de a szívünkben még az égi Lélek
élet tavaszát nem költhette fel?

Ha szívünket a Lélek át nem hatja,
hervadt virág csak minden ünnepünk,
Hiába volt a szent karácsony napja,
a húsvét fénye föllángolt - s letűnt.
Az Úr csak egyszer járt itt lenn a földön,
értünk csak egyszer halt kereszthalált,
De kell, hogy pünkösd újra s újra jöjjön,
mert életet csak Isten Lelke ád.

Ismeretlen szerző


PÜNKÖSD

Piros pünkösd öltözik sugárba,
 Mosolyogva száll le a világra.
 Nyomában kél édes rózsa-illat,
Fényözön hull, a szivek megnyilnak.

Hogy először tünt fel a világnak:
Tüzes nyelvek alakjába' támadt.
Megoldotta apostolok nyelvét,
Hirdeté a győzedelmes eszmét.

 Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed'
Ma is minden bánkodó szivének,
 Hogy ki tévelyg kétségbe', homályba':
Világitó sugaradat áldja.

Habozóknak oldjad meg a nyelvét,
 Világositsd hittel föl az elmét.
 Hogy az eszme szívből szívbe szálljon,
 Diadallal az egész világon!

Piros pünkösd, szállj le a világra,
 Tanits meg uj nyelvre, uj imára.
Oszlasd széjjel mindenütt az éjet,
 Szeretetnek sugara, Szentlélek!

Reviczky Gyula

Benedek Elek ~ Pünkösdi harangok

  Olyan szépen cseng a harang,
Mintha nem is harang volna,
hanem ezer harangvirág
Imádságos szava szólna.

Piros pünkösd vasárnapján
Piros rózsa nyíl a kertben,
Kis szívünkben tiszta öröm
Imádsága énekeljen.

Piros pünkösd vasárnapján
Szálljon reánk a szentlélek,
S térde hullva mondjunk hálát
A mindenség Istenének.

Dsida Jenő - Pünkösdi várakozás

Kész a világ,
Feszült ünnepi várás
Tereng felette.
Halotti csend. Csak néha néha
Sóhajt az Isten Lelke.
Kimérve minden pálya
Megtöltve minden lélek-lámpa,
Ahol csak úr a lét...
De jaj, sötét van,
Mélységes, iszonyú sötét!
A zordon tömeg-árnyék
Némán zokogva kering útjain,
S csak egyet tud és egyet érez...
Most váratlanul vágyón megvonaglik
És felzúg Istenéhez:
Betelt az idő!
Sugarat, fényt, színt adj nekünk,
Mert epedünk!
Fényesség nélkül oly sivár az élet!
Nagy alkotónk, oh mondd ki szent igédet
Legyen világosság!...
És ismétlik mindig erősebben
A felviharzott étheren keresztül
És felharsan az egek harsonája
S a végtelennek zsolozsmája zendül
Zsibongva, zsongva...
És nagy szavát az Úr - kimondja!

PÜNKÖSD....

Ha fájni kezd majd, ami vagy,
és ami nem vagy, bár lehetnél,
majd ha bevallod végre, hogy
sosem voltál igaz keresztyén,
ha fájni fog, hogy annyian
vannak, kiket megejt a tévhit,
s ajkadról értük száll ima,
akkor jön el az ébredés itt.

Majd hogyha bűnné lesz a bűn,
s a Golgotához sírva érsz el
letenni ott mind keserűn
nem alkudva testtel és vérrel,
majd ha hálát adsz JÉZUSÉRT,
s a döntésed is végleg megérik,
mert megtisztított az a Vér
akkor jön el az ébredés itt.

Majd hogyha jobban érdekel
kik ők, akik vetnek, aratnak
s közéjük állsz és nem leszel
többé olyan fontos magadnak,
mert látod már a tájat itt,
amely aratásra fehérlik,
s munkára lelkesít a hit
akkor jön el az ébredés itt.

 Füle Lajos

JÖJJ ÉGI SZENT LÁNG

Jöjj, égi szent láng Szentlélek Isten,
Hű támasz minden ínségben,
Kit trónusáról jó Atyánk,
És Jézus Krisztus küld hozzánk,
Jöjj, Vigasztaló Szentlélek Isten!

Jöjj égi szent láng Szentlélek Isten,
Igédet éltesd szívünkben,
Hogy lelkünk teljék meg Veled,
Mert akkor lángol és szeret,
Jöjj, Vigasztaló Szentlélek Isten!

Jöjj, égi szent láng Szentlélek Isten,
Növelj a hitben szüntelen,
Mert Nálad nélkül nincsen itt,
A Krisztust Úrnak valló hit,
Jöjj, Vigasztaló Szentlélek Isten!

Jöjj, égi szent láng Szentlélek Isten,
Tarts mindhalálig hűségben,
Hogy éltünk Téged hirdessen,
S megálljunk végig győztesen,
Jöjj, Vigasztaló Szentlélek Isten!

Jöjj, égi szent láng Szentlélek Isten,
Ne hagyj a végső órán sem,
S mi áldva mondunk éneket,
Most és a mennyben is Neked,
Ó, Vigasztaló Szentlélek Isten!

Sík Sándor ~  Rózsakoszorú

Minden ige már betellett.
Az elgördült szikla mellett
Két fehér angyal lebeg.

És felelvén egy a másnak,
Énekelnek és hárfáznak
Szép angyali éneket.

'Jaj, hogy hullott drága vére
Gethsemáne friss füvére!
Keresztények sírjatok!'

'Szél a felhőt szerte fújja.
Él a Krisztus! Allelúja!
Emberek! Feltámadott!'

'Véres ajkán ostoroknak
Izzó gyöngyszemek csorognak,
Forró vére földre hull.'

'Fényben fürdik fönn a Tábor,
Zeng az ég és zúg a távol:
Fényes felhőn száll az Úr.'

'Vérzi főjét ráfonódva
Sebző tüskék szörnyű csókja.
Szánjátok meg, emberek!'

'Szeretetét ránklehelte:
Ég a Pünkösd izzó Lelke,
Zúgnak élő nagy szelek.'

'Nézd a véres nagy keresztet!
Jaj, sebes két térde reszket,
Jaj, le kell roskadnia.'

'Rózsaszínű fellegekben
A mosolygó mennybe lebben
Asszonyunk szűz Mária.'

'Föld megindul, holt megéled.
Jaj, kereszten függ az élet!
Minden elvégeztetett.'

'Énekelnek allelúját,
Boldogasszony koszorúját
Szép angyali seregek.'

Így dalolt az angyalének,
És mindenek figyelének,
Fű, fa, virág hallgatott.
Minden hívek koszorúja
Énekelje: Allelúja!
Él az Úr! Feltámadott!

Forrás ~ Internet

'OLTALMAD ALÁ FUTUNK'

Oltalmad alá futunk, Istennek szent Anyja,
könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején.
Hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől,
mindenkor dicsőséges és áldott Szűz.
Mi asszonyunk, mi közbenjárónk, mi szószólónk,
engeszteld meg nekünk szent Fiadat,
ajánlj minket szent Fiadnak,
mutass be minket szent Fiadnak. Amen.


Forrás ~ Internet
 
NYÍLJON KI SZÍVETEKBEN

Nyíljon ki szívetekben az örömvirág, 
Zengjetek, hogy hallja meg az egész világ. 

Édesanyánk, hozzád jöttünk, lángadozva,
 Mert szeretünk, óh Szűz Mária, 
hogy köszöntsünk úgy, mint egykor az Úr angyala. 

Nincsen abban élő hit, nincsen szeretet, 
Aki így nem köszönti a te nevedet. 

Édesanyánk, hozzád jöttünk, lángadozva,
 Mert szeretünk, óh Szűz Mária, 
hogy köszöntsünk úgy, mint egykor az Úr angyala. 

Aki hittel, reménnyel tebenned bízik, 
az soha életében nem csalatkozik. 

Édesanyánk, hozzád jöttünk, lángadozva,
 Mert szeretünk, óh Szűz Mária, 
hogy köszöntsünk úgy, mint egykor az Úr angyala. 

Jöjjön ide bús, özvegy, szomorú, árva, 
Aki a Szűz Anyának oltalmát várja.

Édesanyánk, hozzád jöttünk, lángadozva,
 Mert szeretünk, óh Szűz Mária, 
hogy köszöntsünk úgy, mint egykor az Úr angyala. 


 Ó ÉN ÉDES JÓISTENEM

 Ó én édes jó Istenem,
oltalmazóm, segedelmem,
vándorlásban reménységem,
ínségemben lágy kenyerem.

 Vándorfecske sebes szárnyát,
vándorlegény vándorbotját,
vándor székely reménységét,
Jézus áldd meg Erdély földjét.

 Vándorfecske hazatalál,
édesanyja fészkére száll.
Hazajöttünk, megáldott a
Csíksomlyói Szűz Mária.

Forrás ~ Internet


EZEKET KÉREM SZÁMODRA

Nem azt, hogy soha ne érjen szenvedés,
Sem hogy elkerüljenek a feladatok.
Meg azt sem kérem, hogy utadat rózsák szegjék,
És hogy könny soha ne csurogjon végig arcodon,
Vagy hogy soha ne tapasztald meg, mi a fájdalom.
Mindezt nem kívánom neked.

Ha így lenne, a könnyek nem tudnának
Új felismerésekhez elvezetni,
A fájdalom nem ötvözne nemesre.
Hogyan vigasztalhatna meg
A Boldogasszony és Gyermeke Mosollyal és reménységgel,
Ha nem ismered a szenvedést?

Kívánságom számodra ennél ezerszer gazdagabb.
Őrizzed lelkedben a hálát,
És a köszönet ki ne fogyjon ajkadról.
Szíved legyen telve
A visszaemlékezés gazdag szépségével
Arról, ami betöltötte életedet.

Azt is kívánom, hogy bátran nézz szembe
Életed feladataival és a próbákkal,
Amelyeket kitesz.
Amikor pedig súlyosnak érzed keresztedet
És a csúcsot meredeknek, ahova az út vezet,
Pontosan akkor növekedjen meg benned
A remény és a bizalom.

Ilyenkor jussanak eszedbe azok az évek,
Amikor melletted volt Isten kegyelme és öröme,
És volt igaz barát, aki reményt adott.
A múlt erőt ad arra,
Hogy kivárjad a vihar elmúltát
És a felhők elvonulását.

Így lesz elég erő és idő,
Hogy a magad hegycsúcsára feljuthass.
Barátodban az Isten Fia mosolyog rád!
Maradjon meg benned
Ez a biztos tudás mindörökre,
S akkor megtalálsz mindent,
Amire vágyódsz, és ami boldoggá tesz.

Forrás ~ Internet

EZEKET KÉREM SZÁMODRA

Nem azt, hogy soha ne érjen szenvedés,
sem azt, hogy elkerüljenek a feladatok.
Még azt sem kérem, hogy utadat rózsák szegjék,
és hogy könny soha ne csurogjon végig arcodon,
vagy hogy soha ne tapasztald meg, mi a fájdalom.

Mindezt nem kívánom neked.
Ha így lenne, a könnyek nem tudnának
új felismeréshez vezetni,
a fájdalom nem ötvözne nemesre.

Mély békességet kívánok neked,
mint a hullámverés ritmusos zenéje.
A szélzúgás mély békességét kívánom neked,
ahogy aláfesti a csendet.
A dombhajlatok felett eláradó békességgel köszöntelek.

Forrás ~ Internet

KÍVÁNOK NEKED ELEGENDŐT

Kívánok Neked elegendő szeretetet a Szívedbe és elegendő közösséget Lelkeddel.

Kívánok Neked elég fényt, hogy megvilágosítsa leckéidet,
és elég sötétséget, hogy elvezessen bölcsességedhez.

Kívánok Neked elegendő adást, hogy megnyissa szívedet,
és elegendő ajándékot, hogy hazavezessen Téged.

Kívánok Neked elegendő vagyont, hogy gazdagítsa bankszámládat,
és elegendő szolgálatot, hogy gazdagítsa életedet.

Kívánok Neked elég tevékenységet, hogy élesítse elmédet és erősítse testedet,
és elegendő pihenést, hogy békét hozzon Neked.

Kívánok Neked elegendő napfényt, hogy melengesse arcodat
és megtisztítsa szívedet.
Kívánok Neked elég szellőt, hogy felemelje hajad és álmaid.
Kívánok Neked elegendő barátságot, hogy emlékeztessen rá,
nem vagy egyedül, és elegendő magányt, hogy emlékeztessen középpontodra.
Kívánok Neked elég esőt, hogy táplálja kertedet, és megtisztítsa lelkedet.
Kívánok Neked elegendő vihart, hogy elsöpörje a régit és helyet készítsen az újnak.
Kívánok Neked elegendő ködöt, hogy elhozzon Téged az Itt és Mostba, és emlékeztessen Téged saját varázslatos voltodra.

Kívánok Neked elegendő sarat, hogy táplálja növényeidet,
és hogy biztosan tartsa a földön talpadat.
Kívánok Neked elegendő felhőt az égen, hogy arra buzdítsanak,
láss mögéjük!
Kívánok Neked elég madarat, hogy röptük gyönyörködtesse szemedet, és elegendő madárdalt, hogy szerenád legyen fülednek.
Kívánok Neked elég puszit és ölelést, gyermekeket és állatokat,
hogy elhozzák Neked a mindennapok örömét.
Kívánok Neked elegendő földet, hogy biztosan tartsa fáid és szándékaid gyökereit.
Kívánok Neked elegendő csillagfényt, hogy táplálja képzeleted,
és elegendő holdfényt, hogy simogassa Lelked.

Kívánok Neked mindenből elegendőt.

Forrás ~ Internet

ÁLDOTT LEGYEN A SZÍV

Áldott legyen a szív, mely hordozott,
És áldott legyen a kéz, mely felnevelt
Legyen áldott eddigi utad,
És áldott legyen egész életed.

Legyen áldott Benned a Fény,
Hogy másoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
És melegítse fel szívedet,

Hogy lehess meleget adó forrás
A szeretetedre szomjasoknak,
És legyen áldott támasz karod
A segítségre szorulóknak.

Legyen áldott gyógyír szavad,
Minden hozzád fordulónak
Legyen áldást hozó kezed
Azoknak, kik érte nyúlnak.

Áldott legyen a mosolyod,
Légy vigasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás
Minden téged keresőnek.

Legyen áldott immár
Minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen aki megbocsátja,
Végtelenül szeret téged.

Őrizzen hát ez az áldás
fájdalomban, szenvedésben.
Örömödben, bánatodban,
bűnök közti kísértésben.

Őrizze meg tisztaságod,
Őrizze meg kedvességed.
Őrizzen meg Önmagadnak,
és a Téged szeretőknek.

Forrás ~ Internet

ÁLDÁS

Legyen előtted jól kitaposott út,
Hátad mögül fújjon mindig a szél,
A nap melegen süsse arcodat,
Az eső puhán essen földjeidre,
S míg újra találkozunk,
Hordozzon tenyerén az Isten!

Forrás ~ Internet

MINDIG CSAK ADNI

A jó öreg kút csendesen ontja vizét
így telik minden napja.
Áldott élet ez, fontolgatom:
csak adni, adni minden napon.

Ilyen kúttá kellene lennem.
Csak adni teljes életemben.
Mindig csak adni?

Ez terhet is jelenthet!
Jó kút, nem érzed ezt a terhet?

Belenézek, tükre rám ragyog,
de hiszen a forrás nem én vagyok!
Árad belém, csak továbbadom,
vidáman, csendben és szabadon.

Hadd éljek ilyen kút-életet,
osszak áldást és sok-sok szeretetet!
Nem az enyém, Krisztustól kapom,
egyszerűen csak továbbadom.

Túrmezei Erzsébet

 

ÁLDÁS TÖRVÉNYE

A világba küldött áldás a gondolatenergia legtisztább és legfinomabb formája, és az univerzum leghatalmasabb erejét, az isteni szeretetet mozgósítja. Megáldani annyit jelent, hogy egy személy vagy egy helyzet számára Isten kegyelmét kérni. Amit tiszta szívemből megáldok, az abban a pillanatban áldott lesz és az áldás hatalma azonnal megkezdi áldásos tevékenységét. Amit tiszta szívemből megáldok, az áldásként száll vissza rám. Hagyhatom, hogy az áldás csak úgy megtörténjen, de el is képzelhetem, amint fény vagy sugár formájában alászáll.

Forrás ~ Internet


 Dsida Jenő

1907 május 17. - 1938 június 7.

Dsida Jenő ~ Sírfelirat

Megtettem mindent, amit megtehettem,
kinek tartoztam, mindent megfizettem.
Elengedem mindenki tartozását,
felejtsd el arcom romló földi mását

Forrás ~ Internet


HAZATÉRÉS

Miért mentem Tőled el, már nem tudom, de félek.
Nem vár ott senki rám, hova visszatérek.
De hívnak az otthoni fények, elfelejteni végleg
az el nem múló éjszakát, a kínzó vágy szavát.


Nincs újabb állomás, megfáradt már a léptem.
Megcsalt sok széles út: sehová nem értem.
De hallom a hangod az éjben,
hát gyújts reményt a sötétben,
a visszatérők csillagát küldd az égen át.

Tudom itt voltál velem, soha nem hagytál el engem,
örök éj várt volna tán, ha te nem vigyázol rám.
'Jézus érzem, hogy itt vagy velem,
érzem, hogy fogod kezem,
érzem, hogy hozzád érkezem.'

Megtérő szolgaként ismerj el országodban!
Nem vágyom többre már ölelő karodban.
Te, aki vársz rám az égben, vezesd a földön a léptem,
az álmok tépett városán a hosszú tél után.

Tudom itt voltál velem, soha nem hagytál el engem,
örök éj várt volna tán, ha te nem vigyázol rám.
'Jézus érzem, hogy itt vagy velem,
érzem, hogy fogod kezem,
érzem, hogy hozzád érkezem.'

Ne engedj visszanéznem, ha újra hív a tél.
Engedj ma átlépnem a remény küszöbén!
'Jézus érzem, hogy itt vagy velem,
érzem, hogy fogod kezem,
érzem, hogy hozzád érkezem.'

VIDEÓ

https://www.youtube.com/watch?v=hHs-aNMLRYY

Forrás ~ Internet
 
 
 'Én vagyok a szelíd őszi eső'

Ne állj zokogva síromnál; Nem vagyok ott.
Nem alszom. De ott vagyok az ezer szélben, mi fú.
Én vagyok a gyémánt csillogás a havon.
Én vagyok a napfény az érett gabonán.
 Én vagyok a szelíd őszi eső.
Amikor felébreszt a reggeli zsivaj,
Ott vagyok minden hangban veled,
 A csendesen köröző madár szavában,
de én vagyok a csillag is, mely rád süt az éjszakában.
 Ne állj hát zokogva síromnál;
 Nem vagyok ott. Nem haltam meg.

Forrás ~  Internet

 

'A szépet csodálni,
Az igazat óvni,
A nemeset tisztelni,
A jót körülölelni,
Ez vezeti az embert
Az életben célokhoz.'

Rudolf Steiner

Forrás ~ Internet



HÁLAIMA 

Köszönöm, Uram, hogy hitet adtál,
mélyet, komolyat, égőt és szépet.
Tudok örülni minden jónak,
és gyermek szívvel imádlak téged.

Az élet verhet, ostorozhat,
de nem gyűr le a gyötrő bánat.
Vérző szívvel, de nem csüggedve
küldöm tehozzád hő imámat.

Nekem vesztett reményem nincsen,
és nincsen átkozódó hangom.
Kezem támasztom a keresztnek,
s az élet súlyát állom, tartom.

Köszönöm, Uram, hogy hitet adtál,
mélyet, komolyat, élőt és szépet,
mert így az élet minden kínja
egy égbe húzó szent ígéret. Amen.

Forrás ~ Internet


ÖRÖK KÜZDELEM

A jó és a rossz örök harcban állnak érted.
Ha azonban átadod magad Istennek, Szent Lelke által.
Ő győzi le benned a rosszat a szívedben lakó jó erejével.

Simon András

Forrás ~ Internet


A SZERETETRŐL

Valakit, valamit szeretni kell.
Istent, szülőföldet, hazát.
Kinek lelkében nincs szeretet:
Az élete csupa pusztaság.

Valakit, valamit szeretni kell.
Nyíló virágot, kék eget,
Minden koldusnál százszor koldusabb,
Ki senkit, semmit nem szeret.
Valakit, valamit szeretni kell.

Jók vagyunk, ha szeretünk.
Az Isten a szeretet tüzét
Szövet nélkül adta nekünk.
Valakit, valamit szeretni kell.

Hogy szívünk boldogabb legyen,
Kivert kutyánál is gazdátlanabb
Az ember, hogyha szívtelen.

Valakit, valamit szeretni kell.
A szerető szív tündököl.
S Isten világa örök éj marad
Annak, ki mindent csak gyűlöl.

Endrődi Sándor

Forrás ~ Internet


ÁLDOM AZ URAT MÉG ÉLEK

Eléd lépek jó Uram, hol béke és nyugalom vár,
vágyom, hogy érints lelkeddel, hogy múljék ami fáj.
Hiszem, hogy itt vagy közöttünk és halkan szelíden hívsz
és mi társaid leszünk örökké,
Hol boldog dalát zengi minden szív.

Áldom az Urat míg élek és szeretem örökké,
örömmel mondok hálát a világon mindenért.

 Közénk térdelsz jó Urunk, féltő szeretettel
és egy új életnek boldogsága érző szívre lel.
Én tudom, hogy itt vagy közöttünk és halkan szelíden
hívsz és mi társaid leszünk örökké,
Hol boldog dalát zengi minden szív.

Áldom az Urat míg élek és szeretem örökké,
 örömmel mondok hálát a világon mindenért.:

VIDEÓ





 

TE ERŐT ADSZ

Ha szívem fáj és kétely lakik bennem,
A csüggedés oly közel jön hozzám,
Én várok rád s te mellém ülsz a csendben,
Megvigasztalsz a jelenléteddel.

Te erőt adsz ha megfárad a lelkem,
Erőd adod velem vagy te nem hagysz el!
Felemelsz tovább viszel az úton,
Te erőt adsz mely nem fogy el sosem.

A szívem már csak nálad lel békét,
Nem élhetek te nélküled tovább!
Nézlek és lelkem megtelik csodával,
Az életem véled ragyogja át.

Te erőt adsz ha megfárad a lelkem,
Erőd adod velem vagy te nem hagysz el!
Felemelsz tovább viszel az úton,
Te erőt adsz mely nem fogy el sosem.
VIDEÓ
Forrás ~ Internet

 A SZAVAK ÁLDÁSA

'A szavaid szabadjára engedhetik Isten jóindulatának az árját. A szavaid fordulópontot jelenthetnek valakinek az életében. Tartsd észben ma, hogy a szavaid életet vagy halált hordoznak. Válaszd az életet, bátoríts másokat, és engedd, hogy áradjon az áldás a szavaidon keresztül.' Joel Osteen

Forrás ~ Internet


HÁROM KAPU

Egy királynak volt egy okos és bátor fia. Hogy felkészítse őt az életre, elküldte egy bölcs öreg emberhez.
- Világosíts meg engem: mit kell tudnom az életben?
- Szavaim eltűnnek majd mint lépteid nyoma a homokban, ám mégis adok neked néhány tanácsot. Utad során az életben, három kapuval fogsz találkozni. Olvasd el, mit ír mind a három kapun. Ne próbálj meg visszafordulni, mert arra ítéltetsz, hogy újra és újra átéld azt, amit megpróbálsz elkerülni. Nem mondhatok többet. Te magad kell átmenj ezen, szívvel és testtel. Most menj! Kövesd az előtted álló egyenes utat!
Az öreg bölcs eltűnt és a fiatal elindult életének útján.

Nem sokkal ez után, egy nagy kapu előtt találta magát, melyen ezt olvasta:

VÁLTOZTASD MEG A VILÁGOT!

Ez volt az én szándékom is, gondolta a herceg, mivel bár vannak dolgok amiket szeretek ezen a világon, más dolgok, egyáltalán nem tetszenek nekem.
Ekkor kezdődött el az első harc. Ideálja, képessége és élénksége arra késztették őt, hogy harcba kezdjen a világgal, létrehozzon, hódítson, saját kívánsága szerint modellálja a világot.
Megtalálta a hódító élvezetét és mámorát, ám szíve vigasztalást nem nyert.
Sikerült neki néhány dolgot megváltoztatnia, ám sok más ellenállt neki.
Múltak az évek. Egy napon, ismét találkozott a bölcs öreggel, aki megkérdezte tőle:
- Mit tanultál ezen az úton?
- Megtanultam megkülönböztetni azt ami hatalmamban áll, attól ami kisiklik hatalmam alól, ami tőlem függ, attól ami nem tőlem függ.
- Rendben, mondta az öreg. Használd erődet arra, ami hatalmadban áll és felejtsd el azt, ami kicsúszik ujjaid közül. És eltűnt.

E találkozás után nem sokkal, a herceg a második kapu előtt találta magát, melyen ez állt:

VÁLTOZTASD MEG A TÖBBIEKET! 

Ez volt az én szándékom is, gondolta ő. A többiek az élvezet, öröm és elégedettség forrásai, ugyanakkor a fájdalom, baj és frusztráció forrásai is.
Tehát harcba szállt minden ellen, ami nem tetszett neki vagy zavarta őt a környezetében.
Megpróbált behatolni jellemükbe és kipellengérezte hibáikat. Ez volt az ő második csatája.
Egyik nap, amikor a mások megváltoztatására tett törekvésein meditált, ismét találkozott a bölcs öreggel, aki megkérdezte tőle:
- Tehát, mit tanultál ezen az úton?
- Megtanultam, hogy nem mások az örömöm vagy fájdalmam, elégtételeim vagy vereségeim forrásai. Ők, csupán egy alkalom, mely fényre hozza ezeket. Mindezek a dolgok, bennem gyökereznek.
-Igazad van, mondta az öreg. Az által, amit ők felébresztenek benned, lelepleznek önmagad előtt. Légy hálás azoknak, akik vibrálásra késztetik benned az örömet és az élvezetet, de azoknak is, akik által megszületik benned a szenvedés vagy frusztráció, mert általuk mutatja meg neked az élet azt, hogy mit kell még megtanulnod és milyen utat kell követned.

Nem sokkal ez után, a herceg elérkezett egy újabb kapuhoz, melyen ez állt:

VÁLTOZTASD MEG ÖNMAGADAT!

Ha én vagyok problémáim oka, akkor ez azt jelenti, hogy ezt kell tennem, mondta, és elkezdte a harcot önmaga ellen. Behatolt önmaga belsejébe legyőzni tökéletlenségeit, hibáit, megváltoztatni mindazt, amit nem szeretett magában, mindazt ami ideáljának nem felelt meg. Miután néhány évet önmagával harcolt, miután pár sikert, ám kudarcot és ellenállást is megtapasztalt, a herceg ismét találkozott a bölcs öreggel, aki megkérdezte tőle:
- Mit tanultál ezen az úton?
- Megtanultam, hogy léteznek bennünk olyan dolgok, melyeket enyhíthetünk, ám olyan dolgok is, melyek ellenállnak nekünk és nem tudjuk legyőzni őket.
- Így van, mondta az öreg.
- Igen, de elegem van abból, hogy mindennel, mindenkivel és önmagammal is harcoljak! Vajon, soha nem lesz vége ennek? Szeretnék lemondani, feladni és megnyugodni.
- Ez lesz az utolsó leckéd, ám mielőtt tovább mennél, fordulj vissza és szemléld meg a bejárt utat, válaszolt az öreg, majd eltűnt.

Visszatekintve, a herceg meglátta a távolban a harmadik kapu másik felét, melyen ez állt:

FOGADD EL ÖNMAGAD!

A herceg. Elcsodálkozott azon, hogy nem látta az írást akkor, amikor először lépett be e kapun, a másik oldalról.
A harc közben vakká válunk, mondta magának. És közben, meglátta maga körül a földön mindazokat akiket visszautasított vagy legyőzött az önmagával vívott harcban: saját hibáit, árnyékait, félelmeit és korlátait. Valamennyit felismerte és megtanulta őket elfogadni és szeretni. Megtanulta összehasonlítás, ítélkezés vagy bűntudat nélkül szeretni önmagát.
Ismét találkozott a bölcs öreggel, aki megkérdezte tőle:
- Mit tanultál még pluszban ezen az úton?
- Megtanultam, hogy ha gyűlölöm egyik részemet, arra ítélem magam, hogy soha ne értsek egyet önmagammal. Megtanultam teljes mértékben, feltétel nélkül elfogadni magam.
- Rendben, ez az első dolog, amit soha nem szabad elfelejtened az életben, most tovább mehetsz.

A herceg megpillantotta a távolban a második kaput, mely másik oldalán ez állt:

FOGADJ EL MÁSOKAT!

És körülötte, felismerte mindazokat a személyeket, akikkel találkozott életében, azokat akiket szeretett, és akiket gyűlölt, azokat akiken segített, és akiket legyőzött. Ám meglepetésére, most képes volt meglátni tökéletlenségeiket, hibáikat, melyek valamikor módfelett zavarták őt, melyek ellen harcolt.
A bölcs öreg ismét megjelent és megkérdezte tőle:
- Mi az a többlet, ami ez úttal megtanultál ezen úton?
- Megtanultam, hogy ha összhangban vagyok önmagammal, senkit sem vádolok és senkitől sem félek.
- Rendben, ez a második dolog amit észben kell tartanod. Folytasd az utad.

A herceg megpillantotta az első kaput, melyen régóta átment és elolvasta a másik felére írt szöveget:

FOGADD EL A VILÁGOT

Körülnézett és felismerte azt a világot, amit meg akart hódítani, átalakítani, megváltoztatni.
Elborította őt az összes dolgok szépsége, tökéletessége. Mégis ugyanaz az egykori világ volt. Vajon a világ változott meg, vagy saját tekintete?
Ekkor megjelent az öreg és megkérdezte tőle:
- Mit tanultál ezen az úton?
- Most megtanultam, hogy a világ lelkemnek tükre. Hogy én nem a világot látom, hanem önmagam benne. Amikor boldog vagyok, a világ csodálatosnak tűnik számomra, amikor boldogtalan vagyok, a világ szomorúnak tűnik nekem. A világ nem vidám, nem is szomorú. Egyszerűen létezik. Nem a világ szomorított el engem, hanem saját lelkiállapotom és gondjaim. Megtanultam ítélkezés és feltétel nélkül elfogadni azt.
- Ez a harmadik fontos dolog, amit nem szabad elfelejtened. Most megbékéltél önmagaddal, másokkal és a világgal!
Készen vagy arra, hogy elindulj az utolsó próba felé: átmenet a beteljesülés nyugalmáról - a nyugalom beteljesítésére, - mondta az öreg és örökre eltűnt.

Forrás ~ Internet


AMIKOR A SZERETET INT FELÉTEK

Amikor a szeretet int felétek, kövessétek őt,
Jóllehet minden útja nehéz és meredek
És mikor szárnyai átölelnek, engedjétek át néki magatokat,
Jóllehet a belsejében rejlő kardok sebet ejthetnek rajtatok.
És amikor szól hozzátok, higgyetek szavának
Jóllehet hangja összetörheti álmaitokat,
miként az északi szél pusztává sepri a kertet.
Mert amiként a szeretet koronával ékesít,
azonképpen fog keresztre feszíteni is.
Amiként növekedésteket segíti elő,
azonképpen nyeseget is.
Amiként felszárnyal magasságotokba,
és megsimogatja leggyengébb ágaitokat,
Azonképpen száll le gyökereitekhez is,
és megrendíti őket a földhöz való kapaszkodásban.
Mint a gabona kalászait, úgy gyűjt be benneteket magának.
Kicsépel benneteket, hogy mezítelenné váljatok.
Megrostál benneteket, hogy megszabadítson a pelyvától.
Fehérre őröl benneteket.
Megkeleszt benneteket, míg képlékennyé nem lesztek
És azután szent tüzére vet benneteket,
hogy szent kenyérré legyetek Isten szent lakomáján
Ezt teszi véletek a szeretet, hogy megismerjétek
szívetek titkait, s e tudás által az
Élet szívének egy darabjává váljatok.

Kahlil Gibran

Forrás ~ Internet


ŐRANGYAL

Melletted vagyok de előtted járok.
Az élet országútján rád várok.
Reménységeid virágait öntözöm.
Ne ártson nekik a mélabú a közöny.


Előre tudom mi vár rád.
Látom lelked összes álmát.

Árnyékod vagyok mindenhová követlek.
Mégsem vagy szoros védő őrizetben.

Boldogságod örömét keresem.
Ha kell a világot is érte tűvé teszem.
Elűzöm bánatod sötét fellegét.
Tőle lelkem erős szeretete véd.

Álmaidat lelkemben őrzöm.
Mégsem érzed azt sose hogy börtön.
Ha rossz úton jársz, jó útra vezetlek.
Megmutatom neked de nem kényszeríthetlek.

Csalódás sötét démonait mellőled elkergetem.
Lelkedet szívvel lélekkel szeretem.

Kálmán Ilona 

Forrás ~ Internet

ANYÁK NAPJÁRA

Ébresztem a napot,
hogy ma szebben keljen,
Édesanyám felett
arany fénye lengjen.

Ébresztem a kertet,
minden fának ágát,
bontsa ki érette
legszebbik virágát.

Ébresztem a rigót
s a vidám cinegét,
dalolja mindegyik
legvígabb énekét.

Ébresztem a szívem,
forróbban dobogjon,
az én édesanyám
mindig mosolyogjon.

Simon Ágnes

Forrás ~ Internet

 

  Sántha Károly ~ Imádkozzál

Imádkozzál, ha Istened megáldott,
S vidáman folynak élted napjai;
Ha szépnek tartod ezt a szép világot,
Érte légy kész Istent áldani.

Mert szép az élet s édes élni ebben,
Ha szeretet s békesség van szívedben,
S ha utadon szedhetsz öröm-virágot:
Imádkozzál, ha Istened megáldott!

Imádkozzál, ha szíved bú szorítja,
S könnyhullatással sózod kenyered,
Ha napodat sötét felhő borítja,
S kiket szerettél, mind eltemeted.

Atyád Ő, ki bút küld rád az égbül,
Oh, boldog az, ki sorsával kibékül;
Isten a mennyet néked is kinyitja:
Imádkozzál, ha szíved bú szorítja!

Imádkozzál és áldás száll fejedre,
Áldás örömben s szenvedésben is.
Imádkozzál és gondolj Istenedre
S öröm nem szédít, nem sért a tövis.

Hidd el, az a boldogság titka itten:
Ha mindened mind sírodig az Isten,
Ha Őhozzá köt a hit mindörökre,
Imádkozzál és áldás száll fejedre!

Forrás ~ Internet

SZENTLÉLEKHEZ

'Te lélegezz bennem Szentlélek,
Hogy szent dolgokat gondoljak.
Te űzzél engem Szentlélek,
Hogy a szeretet tegyem.
Te csalogass engem, Szentlélek,
Hogy a szentet szeressem.
Te erősíts meg engem, Szentlélek,
Hogy a szentet őrizzem.
Te óvj meg engem, Szentlélek,
Hogy a szentet többé el ne veszítsem.'


Szent Ágoston


NE ÁLLJ MEG SÍRVA

Ne állj meg sírva nyughelyem előtt,
ne hidd hogy alszom, hisz ott sem vagyok.
A halkan fúvó szellőben találsz meg,
és a hóban, mely gyémántként ragyog.
Vagyok a napfény érett búzatáblán,
őszi eső, mely gyöngéden alászáll.

Ha kora reggel egyszer arra ébredsz,
hogy madárraj száll arra szárny suhogva,
ha szíved csendes éjben engem érez,
én sugárzom rád, csillagként ragyogva.

Ne állj hát sírva nyughelyem előtt!
Emlékezz rám, és a halál
nem vesz rajtam erőt!

Ne állj zokogva síromnál,
nem vagyok ott
nem alszom.

De ott vagyok az ezer szélben, ami fú.
Én vagyok a gyémánt csillogás a havon,
én vagyok a napfény az érett gabonán.
Én vagyok a szelíd őszi eső,
amikor felébreszt a reggeli zsivaj,
Ott vagyok minden hangban veled.
A csendesen köröző madár szavában,
De én vagyok a csillag is,
mely rád süt az éjszakában.

Ne állj hát zokogva síromnál;
Nem vagyok ott,
Nem haltam meg.

 Greg Schneider

Forrás ~ Internet

 ÜZENET

Miért sirattok?
Hisz Isten arca volt,
mely simogatón,
hívón rám hajolt.

És én mentem…
S most fényözönben élek
És nem vagyok más
Csupán tisztult lélek.

Sziromhullás volt…
Árnyékom lehullt…
A szemetek hát könnybe
miért borult?

Forrás ~ Internet