'A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.
 A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.
 Mert amikor bennünket elküldtek, az útrabocsátó Hatalom így szólt:
Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit.
Segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni!
Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg!
 Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja!  De jaj neked, ha magadnak tartod!
Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj, és élj, mert a világ a tiéd!'

Hamvas Béla ~ Útravaló


Szeretni, ahogyan Ő szeret

Mindannyian kutatjuk az eget, ahol Isten lakozik,
 de nekünk megadatott, hogy már most az égben legyünk Vele,
hogy boldogok lehessünk Vele – már ebben a pillanatban.
Mit jelent vele lenni most?
Szeretni, ahogyan Ő szeret;
Segíteni, ahogyan Ő segít;
Adni, ahogyan Ő ad;
Szolgálni, ahogyan Ő szolgál;
Gyógyítani, ahogyan Ő gyógyít;
A nap huszonnégy órájában mindig Vele lenni!

Kalkuttai Boldog Teréz anya

Lesznai Anna ~ Imádság

Istenem, nem hallod jól az imádságom!
Vágyódás, óhajtás elhervadjon bennem
Mi szívemben duzzad, lohadjon le lágyan,
Lelkem hadd pihenjen, testem hadd pihenjen.

Kértelek, hogy puhán hullass az ölembe
Apró örömöket s ízes boldogságot,
Melyet feloszthatnék, jusson is, maradjon,
Mint karácsony esti bőséges kalácsot.

Annyi vágyat kértem, teljék csókra, dalra.
Könnyű szárnyú szívem kóborlásra termett,
És te küldtél nékem nagy, nehéz csudákat,
Szikla kőbe vágott oszthatlan szerelmet.

Olyan kényességgel verted meg a szívem,
Fáj, ha messzi kertben új tavaszok érnek,
Piros vérem serked, mikor kelyhe pattan
A rózsaszín ajkú zsenge gesztenyének.

Perzselnek az esték, hajszolnak a percek,
Szörnyű ajándékod alig-alig tartom...
Meggörnyed a vállam, félek, hogy elégek,
...Tévedtem Istenem, játszani akartam.


IRGALOM

Ki soká nem borul emberi vállra,
Ahhoz a fák egyszer közel hajolnak.
Ki soká nem figyel emberi szájra,
Ahhoz egyszer a falevelek szólnak.

Ki soká nem örvend az emberekkel,
Egyszer a kertben, harmatkora reggel
Megérti, mit csíznek a csíz üzenget,
S mit a szél ujja a fákon kipenget.

Ki soká nem olvas emberi könyvet,
Az megtanulja, mit a felhők írnak.
Ki soká nem lát egy emberi könnyet,
Azért az esők patakokat sírnak.

Ki földi csókot imát sose kóstol,
Arra az ég lehajlik csillagostól,
S megérzi egyszer, hogy az Isten szája
Csókol a napban is reája.

      Berde Mária


 AZ IGAZ BARÁT

A barát nem kérdezi, miért könnyezel,
hozzád lép és letörli szemedről a cseppet,
majd átölel karjával, és csak ennyit mondd,
ne félj a holnaptól, míg itt vagyok melletted.

A barát nem jár mérföldekre tőled,
akkor sem, ha rögös útja csillagokba réved,
mert a barát meglátja, ha bánat üli arcod,
s átlépi a végtelen, hogy elérhessen téged.

A barát mindig érzi, ha görnyednek a léptek,
és átveszi helyetted elkorhadt kereszted,
hogy az övével vigye mindaddig a percig,
míg nem érzed erejét, hogy tovább vihessed.

A barát ott van akkor is, ha álmaid vesztek,
s egy halk mozdulattal megfogja a kezed,
majd önkezével felemeli, és szívére helyezi,
hogy annak dobbanása eggyé váljon veled.

Az igazi barát így, ilyen tisztán
és önzetlenül szeret...

Kun Magdolna


 ÉLETEM

Életem szüntelen küzdelem
napjaim folyása sohasem bűntelen
ha nem segítesz,elveszem,
Istenem,
Kit meghalad az értelem
Ki maga a szeretet
Ki fenségesés végtelen.
Adj erőt nekem!



'A szeretetnek nincs oka. Van. Támad. 
És ha valóban feltámad, kifogyhatatlan. 
Aki megérzi magában ezt az erőt, az szerény lesz.
Van ereje felülemelkedni bármi veszteségen. 
A szerénység növeli az önbizalmát. 
Akinek van önbizalma, nyugodt. 
Egyre többet képes belátni, átlátni a helyzeteket,
 felfogni az összefüggéseket, beleélni magát a másik helyzetébe. 
Tehát mind könnyebb szeretnie: megengedi magának 
a mindent-megbocsátás őrült luxusát.'

Kornis Mihály



Néha szavak nélkül kell megbocsátani. Érteni a szavakban ki nem fejezett bánat és a jóvátételre igyekvő szándék apró jeleit, s jelekkel felelni a jelekre. Felejteni ott, ahol feledésre van szükség, megróni máskor azt, akinek szüksége van a megrovásra.
 Az igazi megbocsátás, mint a szeretet általában, intelligens és leleményes. 
És alázatos is, legfőképpen talán alázatos.

Jelenits István



ÉLETSZABÁLY

Ha egy szép élet vágyát őrzöd,
A múlttal nem szabad törődnöd,
S mindig úgy tégy, ha veszteség ér,
Mint hogyha újjászülten élnél.
Mit akar? - kérd meg minden naptól.
És minden nap felel majd akkor:
Tetteidnek tudjál örülni,
Más tetteit tudd megbecsülni;
Főként ne gyűlölj egy embert se,
S a többit hagyd az Úristenre!

Johann Wolfgang von Goethe

Az ember csak a magafajtával tud együtt élni,
olykor még azzal sem; mert nehéz elviselni azt,
ha a másik pont olyan, mint ő.

Johann Wolfgang von Goethe

 Goethe ~ Ugyanaz

Ne biztass szóra, biztass hallgatásra,
kötelességem a titok;
teljes magam mutatnám én kitárva,
de sorsom tiltva visszafog.

A napvilág időben űzi szét
a sűrű éjt, a fény végül előtör;
a szikla tárja kőkemény szívét,
rejtett forrásait nem vonja meg a földtől.

A részvét bárkinek nyugalmat ad,
baráti vállon a panasz kiárad;
de nékem eskü zárja ajkamat,
és csak egy Isten nyithatja a zárat.

Nemes Nagy Ágnes fordítása



'Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.'

János:13:34-35


 'A szeretetnek nincs oka. Van. Támad. És ha valóban feltámad, kifogyhatatlan. 
Aki megérzi magában ezt az erőt, az szerény lesz.
Van ereje felülemelkedni bármi veszteségen. A szerénység növeli az önbizalmát. 
Akinek van önbizalma, nyugodt.'

GYERTYÁK

A gyertyák nem tudnak imádkozni, de ráhangolhatnak bennünket az imára.
Különböző módon végigkísérik életünket.
Minden gyertya visszatükröződése annak a fénynek, amely valamikor Betlehemben földi világunk sötétjébe jött.
Ahogy a gyertya fénye a sötétben világít, úgy hadd legyen a mi létezésünk is világos Jézus életén keresztül, aki életünk öröme.
A gyertya emlékeztet bennünket keresztelésünkre, a Krisztussal való életünk kezdetére és igaz hivatásunkra, az örök életre.
Hadd ismerje meg mindenki ennek a fénynek a jelentőségét életében!

Uram, meggyújtok egy gyertyát.
Talán nem tudom, hogy most mit imádkozzam.
Ez a gyertya egy kevés abból, amim van, és ami vagyok.
Legyen az a fény, ami által Te engem megvilágítasz az én nehézségeimben, az én döntéseimben!
Legyen az a tűz, ami által bennem minden tisztátlanságot eléget, ami által jó és új keletkezik!
Legyen a tűz, ami szívemnek meleget ad, és szeretni tanít!
Uram, én nem időzhetek tovább templomodban.
Ezzel az égő gyertyával maradjon itt egy darab belőlem, amit szeretnék
Neked ajándékozni!
Segíts, hogy imámat napjaim cselekedeteiben és munkájában folytathassam!
Uram, előttem áll a gyertya.
Nyugtalanul ég, előbb kisebb, majd nagyobb lánggal.
Uram, én is sokszor nyugtalan vagyok.
Nyugtass meg engem!
Meleget és fényt áraszt rám.
Uram, hadd legyek én is fénye a világnak!
A gyertya elfogy, elég szolgálatában.
Uram, hadd legyek én is egy szolgáló ember.
Ezzel a gyertyával más gyertyákat is meg tudok gyújtani.
Uram, add, hogy én is hozzájáruljak mások megvilágosodásához.

Forrás ~ Internet


'Vagyok aki vagyok'

Ott vagyok a szemed tükrében
Benne a szíved csendjében
Ott vagyok a mosolyodban
A szanaszét guruló gondolatokban
Ott vagyok, mikor kell a támasz
Én vagyok kérdéseidre a válasz
Ott vagyok, ha kell egy ötlet
Sőt én vagyok az ötlet, mit felötlesz
Én vagyok a benned lévő élet lángja
Égek benned, mit egy örökké izzó fáklya
Én vagyok a fényed
Én vagyok az egész lényed
Lelked belőlem lett
Te az óceánból vagy egy csepp
Íly módon Én Te vagyok
S Én vagyok, aki vagyok
Szívedben a szeretet lángja
Lelked végtelen óceánja
S ha hiszel, ha szeretsz, csak nézz körül
Meglátsz engem mindenben és mindenkiben legbelül
Mert én vagyok az egy
Ki neked adta az életet
Szívedben a HIT a REMÉNY és a SZERETET
Mindig veled, s benned vagyok voltam és leszek.

Forrás ~ Internet




Aranyosi Ervin ~ Apának lenni

Hogyan is kellene apának lenni,
  néhány kis 'porontyot' felnevelni?
  Megtanítani szépre és jóra,
  becsületre és szép, igaz szóra.  

  Fiúnak mutatni a példaképet
  és erőt adni, mit elvár az élet.
  S a lánynak apát, hogy Őbenne lássa,
  milyen legyen majd az Ő választása,  
hogy később a méltó párjára leljen  
s benne milyen értékekre figyeljen.  

  Hogyan is kellene apának lenni?
  Anyát szépen és hűen szeretni.  
Tenyéren hordani a kis családot,  
megadva nekik az egész világot.

  Biztatni azt, aki már belefáradt,
  -együtt építeni a homokvárat.  
Szépséges terveket, álmokat szőni
  s látni a gyermeket lassan felnőni.
  S bármi is történik mellette állni
  s ha eljön a napja nagypapává válni.  

  Hogyan is kellene apának lenni?
  Igazi receptet még nem írt senki.
  Egyetlen módon igazol az élet:
  az, kiknek apja vagy, mind szeret téged.



Baranyi Ferenc ~ Őrangyal
 
Ha könnyes szemekkel térsz éjjel nyugovóra,
Mert közelsége nélkül telt el egy újabb óra,
Ha a bánat már nagyobbra nőtt, mint a szerelem,
Ott leszek és meggyógyítom darabokra tört szívedet.

Ha az életedet veszed újra fontolóra,
És a szívedet próbálod meggyőzni, hogy végleg leteszel róla,
Mert a bánat már nagyobbá vált, mint a szeretet,
Ott leszek és megmentem összetört lelkedet.

Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz,
Feltárom előtted az utat, amelyet hiába kutatsz,
Széttárom szárnyaimat és elrepülök veled oda,
Ahol minden egyes pillanat egy valóságos csoda.
Mert én vagyok az őrangyalod.

Ha eleged lett már a magányos éjszakákból,
És semmi jót már nem vársz a nagyvilágtól,
Összeroskadva sírsz, nem tudva mit kaphatsz még a sorstól,
Ott leszek és megvédelek a bizonytalan holnaptól.

Ha elveszted a hited, és nem tudod, merre szaladj,
Jussak eszedbe újra, és ismét felém haladj,
Mondj csak annyit, hogy társaságra vágysz,
És én ott leszek mindig, hogy szívemmel újra játssz.

Higgy nekem, nem hagyom, hogy leess!
Boldogságot adok, hogy mindig csak nevess,
A végső pillanatban fogom meg a kezed,
És az egész világot odaajándékozom neked,
Mert több, mint a barátod vagyok...

Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz,
Feltárom előtted az utat, amelyet már régóta kutatsz,
Széttárom karjaim és szorosan beléjük zárlak,
Hozzám mindig futhatsz, tudod, hogy szívesen várlak.

És ha a két szemed fénye már újra boldogan ragyog,
Akkor biztosan tudni fogod, hogy én vagyok az Őrangyalod.

IMASZOLGÁLAT

Van egy szolgálat, melyhez nyelv se kell,
Se nagy erő, se kéz, se láb,
És mégis ez jut legtovább.
Ez a szolgálat hangtalan,
Nem gyors, sőt mozdulatlan.

Titokzatos: az nem is tudja tán,
Kiért hűn szolgálsz nap-nap után,
Nem is sejti, mi hozza azt,
Hogy bújára talál vigaszt.
Csak azt érzi, hogy megjavul,
Élte lassan átalakul.

Gyönyörűséges iga ez,
Amely boldogságot szerez.
Így szolgálni könnyen lehet,
Nem kell hozzá csak szeretet.
Nem kell nap. Néhány perc csupán,
Jézus nevével ajakán.

Nem tett, csak hit, lélek-erő,
Akarat, égbe emelő...
Aki végzi annak kiváltság,
És mindnyájunké, mert IMÁDSÁG.

'Őrangyalod, ha vigyáz rád, oly mértékig a lényeddé válik,
hogy azt gondolja,amit te gondolsz,azt érzi, amit érzel:
átéli lelked minden zűrzavarát - és ezért pontosan tudja,
hogy hol akarod éppen elrontani az életedet.
Látja, hogy mi készül benned.

Ez nagyon fontos angyaltudás. 
Mindennek, ami veled történhet a jövőben, 
a csírái már ott lappanganak benned; az angyal tudja,
ha mindezt megszülöd, mi lesz a sorsod.
Lelkednek azon a helyén jár, ahonnan jövőd születik, vágyaid
és szenvedélyeid csírái között, ahol sok minden formálható még.

 Úgy néz a lelked-be, mint egy genetikus a mikroszkópjába.
Itt még semmi sincs készen - csak lehet. S az angyal azt súghatja:
 Te, barátocskám!

Ezt ne szüljük meg! Nem mindig hallod. 
Mert az angyal olyan észrevétlen, hogy nem is tudod, hogy ő benned van. 
Fogalmad sincs róla. Csak onnan veszed észre, hogy egy hang megszólal benned. 
Mintha hirtelen világos gondolataid támadnának, és váratlanul azt érzed,
hogy eloszlanak a félelmeid.

 Mész az utcán, és hirtelen jó kedved lesz.. Vagy erőt érzel magadban. 
Fáradt voltál, és egyszerre bizseregni kezd valami benned; 
feltöltődtél, erős lettél, megjött a kedved...'

Müller Péter


Uram, érzem, hogy öregszem!

Sejtem, hogy hamarosan az öregek közé tartozom.
Te is tudod ezt.
Őrizz meg a fecsegési hajlamtól!
Ne engedd úgy vélni, hogy nekem minden alkalommal
és mindenhez hozzá kell szólnom.

Segíts belátni, hogy néha talán nincs igazam.
Szabadíts meg attól a hiú törekvéstől,
hogy én akarjam rend behozni mindenkinek a dolgát.

Őrizz meg attól, hogy mindennapi életem minden
 apró-cseprő dolgával másokat untassak.

Adj türelmet, ha mások panaszolják el nekem szenvedéseiket,
de pecsételd le számat, ha én szeretném egyre súlyosbodó fájdalmaimat,
fogyatékosságaimat kiteregetni.

És ha mégis beszélek róluk, segíts úgy szólni,
hogy szavaimmal a Te kegyelmedet el ne homályosítsam!

Tégy késszé segíteni, de add, hogy ne legyek túlbuzgó!
Gondoskodjam másokról szívesen, de ne akarjak rajtuk uralkodni
S végül, ne hagyj elmagányosodni!
Szükségem lesz akkor néhány barátra, néhány jó barátra, Uram.

Hiszen ezt Te is tudod!
De mindenekelőtt Rád van szükségem!
Formáld ki bennem arcodat!
Érlelj meg, és add, hogy örüljek az örökéletnek!

Amen.