Szent Ágoston - Ne sírj azért mert szeretsz

"A halál nem jelent semmit.
Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.

Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig szoktál,
ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
folytasd kacagásod,
nevessünk együtt, mint mindig tettük.

Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék a nevem házunkban,
ahogy mindig is hallható volt.
Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.

Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más,
a fonalat nem vágta el semmi,
miért lennék a gondolataidon kívül …
csak mert a szemed most nem lát …

Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg fogod találni lelkemet és benne
egész letisztult szép, gyöngéd szeretetem.

Kérlek, légy szíves, … ha lehet, töröld le könnyeidet,
és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem …"


 

Nagymamámra emlékezve

 

Volt valaki, kit nagyon szerettem
De már nincs velünk, elvesztettem
Azt a kedves szívét nem feledem soha
Az élet lehet bármilyen mostoha
 
Őszülő haját, melyet kontyba fogta
Szelíd, meleg arcát, a nap is beragyogta
Szeme volt a jóság, őszinte csillogás
Érzékeny lelkében sok volt az aggódás
 
Gyerekei, unokái iránt végtelen volt szeretete
Tele volt féltéssel, aggódással az ő arany szíve
Ha valami fájt nekem velem szenvedett
Ha boldognak látott együtt örvendett
 
Sírt, ha sírni látott, megvigasztalt, ha valami bántott
Arca sugárzott, melybe az idő jócskán beleszántott
Mosolya gyengéd volt melyet felém árasztott
Élénken él bennem e sok szép emlék róla
 
Próbálok nem gondolni a rosszra csak a jóra
Mert ő egy jó lelkű asszony volt
Ha valami bántotta nem nagyon szolt
Már tíz éve az égből figyeli lépteinket
 
És hogy az élet szép arra sugall minket
Tovább kell, menjünk s éljük életünk...
De vele elveszett valami, örökre belőlünk
 
Jutalma legyen örök boldogság a mennyekben
Maradjon meg emléke mindannyiunk szívében
Ő nem más, mint az én drága, jó nagymamám
Aki már rég az égből mosolyog le rám... 


 Márai Sándor - Füveskönyv

52  Arról, hogy a csomagolás öregít

Utazz, de kis poggyásszal. 
Utazz, de minden pillanatban tudjad, hogy nincs igazi maradása sehol az utasnak. 
Ne tölts sok időt málhád rendezgetésével, ne cipelj útjaidra fölösleges tárgyakat.  
A csomagolás öregít. 
Az élet apró, mellékes feladatai öregítenek legfurfangosabban. 
A szöszmötölés, a mindennapok szertartásainak fölösleges bonyodalmai, a leszakadt gombok felett érzett bosszúság, az idejében el nem küldött levelek gondja, a csomagolás útközben. 
 Az ember nemcsak dramatikusan öregszik, lengő fehér fürtökkel és meszes erekkel, nem.
 Az ember akkor is idő előtt öregszik, ha a szennyes nem fér egy hét múltán málhádba, holott egy hét előtt, vasalt állapotban, még pompásan elfért. 
Utazz könnyen, mint a madarak.
 Így messzebb jutsz és fiatal maradsz.

Márai Sándor - Füveskönyv

79 A készenlétről
S mert halandók vagyunk – az emberi élet legnagyobb ajándéka, hogy ezt a tényt mindennap egyszerűbbnek látjuk és tökéletesebben megértjük –, úgy kell rendezni köznapi életünket, mint aki készenlétben él. 
Mint Seneca, mikor Néró uralkodik az Urbsban*; mint a hölgyek és urak a Conciérgerie* pincéiben; mint minden ember, aki a forradalomban él. 
Mert az élet forradalom. 
Néha különösen az; például a korszakban, melyet most élünk, s mikor a tömegek ragadták magukhoz a vezetést.
Ezért à jour* kell élnünk.  
Mindennap válaszolni a világnak, levélben, érzéssel vagy gondolattal.
 A kételyt, mely köznapjainkon felmerül, rögtön szemügyre venni; a kérdést, ha lehet, minden erőnkkel megválaszolni; feladatunknak esedékes szakaszát megmunkálni és bevégezni
A természet is à jour él; mindennap, mindent feldolgoz, elintéz, befejez és helyére tesz.

 


Márai Sándor - Füveskönyv

142 A feladatról és a pillanatról
 
Vigyázz arra, hogy ne mulaszd el a pillanatot, amely csak a te pillanatod, 
műved kivitelének végzetszerűen kijelölt időszaka. 
Kényelem, szöszmötölés, gyávaság, lustaság néha késleltetik feladatod kivitelét, noha szíved mélyén tudod jól, hogy az idő telítve van azzal, amit rajtad keresztül el akar mondani, s egy pillanatot sem mulaszthatsz, mert elmondja más helyetted, s nem úgy mondja el, ahogyan te jónak és igaznak hiszed. 
Tudományban, művészetben, irodalomban, közéletben vannak ilyen sürgető pillanatok, mikor egy igazság megérett és ki kell mondani
S ha úgy érzed, végzetesen éppen téged jelölt ki e feladatra a sors, ne késlekedj, mint a rossz színész, 
aki elmulasztja a jelenet végszavát.
Nemcsak műved van, az idő is van.
 S az időn belül meg van a te pillanatod, melyet nem szabad elmulasztani.
 
Márai Sándor Füveskönyv

168 A köznapiról és a látomásról

 
Arra kell nevelnünk eszméletünket és szemléletünket, hogy a köznapiban, a környezőben, a mindennaposban is látni tudjuk az egyszerit, a csodálatosat és a látomásszerűt. 
Mert a csoda nem valamilyen égzengéses pillanat, mikor megnyílnak az egek, kürtök recsegnek, ködök szállanak, sírok felnyílnak, s a zűrzavarban felhangzik Isten szava: 
nem, a csoda legtöbbször egészen csendes. 
Átmegy egyik szobából a másikba, s látsz valamit: egy ember arckifejezését; egy tárgy elhelyezését; s egyszerre feltárul előtted e tárgy igazi értelme és viszonya a világhoz; egy ember hangját hallod, mint soha azelőtt, s a közömbös szavakon túl megérted ez ember titkát; a csoda mindig ennyi csak. 
Nem belevakulni a valóságba, a mindennaposba, látni azt, 
amit már oly gyakran láttál: ez a képesség elhal a legtöbb emberben, 
mint ahogy a civilizált emberben elsatnyul bizonyos érzékszervek működési készsége, például a szaglás.
 Lásd, szimatold a csodát, ott, ahol éppen van. Mindig a közelben van. 
 Legtöbbször oly közel, annyira a kezed ügyében, hogy egy életen át eszedbe sem jut kinyújtani utána kezed.


Kicsi Lélek
Egyszer volt, hol nem volt, az időtlenségen túl, volt egy kicsi lélek, aki ezt mondta Istennek:
- Tudom ám, hogy ki vagyok én!”
- Ez csodálatos! Ki vagy? – kérdezte Isten.
- Én vagyok a Fény! – kiáltotta a Kicsi Lélek
Isten szélesen mosolygott. Nagyon helyes! – kiáltott fel. – Te vagy a Fény.
A kicsi lélek nagyon boldog volt, hogy rájött arra, amit a Királyságban már az összes lélek tudott.
- Pompás! – mondta. - Ez igazán király!
De hamarosan, ez már kevésnek bizonyult. A Kicsi Lélek izgatott lett, és most már az akart lenni, aki valójában volt. Így visszament Istenhez (ami nem rossz ötlet mindazoknak a lelkeknek, akik szükségét érzik, hogy valódi önmaguk legyenek) és azt mondta:
- Szia, Isten! Most, hogy tudom Ki Vagyok, vajon jó nekem, hogy az vagyok?
- Arra gondolsz, hogy az akarsz lenni, Aki Valójában Vagy? – kérdezte Isten.
- Igen – válaszolta a Kicsi Lélek – egy dolog tudni, hogy Ki Vagyok, és egy másik dolog teljes valójában az lenni. Szeretném érezni, milyen Fénynek lenni!
- De te már Fény vagy – válaszolta mosolyogva Isten.
- Igen, de meg akarom érteni, milyen érzés – kiáltotta a Kicsi Lélek.
- Jó – válaszolta kuncogva Isten – feltételezem, tudnom kellett volna. Te mindig a kalandvágyók közül való voltál.
Aztán Isten arckifejezése megváltozott: – Van itt egy dolog.
- Mi? – kérdezte a Kicsi Lélek.
- Igen, nincs itt semmi más csak Fény. Látod, én csak azt teremtettem, aki te vagy; és így nem könnyű feladat megtapasztalni, Ki Vagy Valójában, amíg nincs itt semmi más, ami nem te vagy.
- Huh? – válaszolta a Kicsi Lélek, aki most egy kicsit összezavarodott.
- Gondold csak el – mondta Isten. – Olyan vagy mint a Nap Sugara. Ó, ahol te vagy, ott minden rendben van. Mint milliónyi és milliárdnyi gyertyaláng, együtt alkotjátok a Napot. Nélkületek, a Nap nem lehetne a Nap. Sőt, Napnak lenni a gyertyalángjai nélkül…és ez egyáltalán nem az a Nap lenne; nem ragyogna olyan fényesen.
Mégis, hogyan ismerd meg magad, mint Fény, mikor a Fény között vagy – ez a kérdés.
- Rendben – tért magához a Kicsi Lélek, – Te vagy Isten. Találj ki valamit!
Megint elmosolyodott Isten. – Már megvan. – mondta. – Mivel nem tudod látni magad, mint Fény mikor a Fényben vagy, körülveszünk téged sötétséggel.
- Mi az a sötétség? – kérdezte a Kicsi Lélek.
- Ez az, ami nem te vagy – válaszolta Isten.
Félni fogok a sötétségtől? – kiáltotta a Kicsi Lélek.
Csak ha azt választod – válaszolta Isten. – Nincs ott semmi, amitől igazán félni kellene, hacsak el nem határozod, hogy van. Látod, az egészet mi találjuk ki. Csak színlelünk.
- Ó – mondta a Kicsi Lélek, és már jobban érezte magát.

Aztán Isten elmagyarázta, azért hogy valamit is meg tudjunk tapasztalni, pontosan az ellentéte fog elénk tárulni. – Ez egy óriási ajándék – mondta Isten -, mert e nélkül nem tudhatnád meg, milyen bármi más.
Nem ismerheted a Meleget a Hideg nélkül, a Fentet a Lent nélkül, a Gyorsat a Lassú nélkül. Nem tudhatod mi az a Bal a Jobb nélkül, az Itt az Ott nélkül, a Most állapotát a Később nélkül.
Így tehát – foglalta össze Isten -, mikor körülvesz a sötétség, ne rázd az öklödet, ne emeld fel a hangodat, és ne átkozd a sötétséget. Inkább légy a Fény a sötétségben és ne légy dühös érte. Aztán, tudni fogod Ki Vagy Valójában, és mások szintén tudni fogják. Engedd, hogy a Fényed ragyogjon, ebből mindenki tudni fogja, milyen különleges vagy!
- Úgy érted, az rendben van, hogy a többiek láthatják, mennyire különleges vagyok?
- Természetesen. – kuncogott Isten. Nagyon jól van! De emlékezz, a „különleges” nem azt jelenti, hogy „jobb”. Mindenki különleges, mindenki a saját módján! Azért ezt sokan elfelejtették. Csak akkor fogják megérteni, hogy jó különlegesnek lenni, amikor látják, hogy neked, jó különlegesnek lenni.
- Remek! – mondta a Kicsi Lélek, mókásan táncolt, szökdécselt, nevetett és ugrált. – Olyan különleges lehetek, amilyen csak akarok!
- Igen, és elkezdheted már most rögtön.- mondta Isten, aki táncolt, ugrált és együtt nevetett a Kicsi Lélekkel.
- Miben akarsz különleges lenni?
- Miben különleges? – ismételte a Kicsi Lélek. – Nem értem.
- Rendben. – kezdte el a magyarázatot Isten. – Fénynek és különlegesnek lenni sokféle részből áll. Különlegesen kedvesnek, gyengédnek lenni. Különleges alkotó képességgel rendelkezni. Vagy különlegesen türelmesnek lenni. El tudsz képzelni, még bármilyen más módot is, hogy különleges légy?
A Kicsi Lélek csendben leült egy pillanatra. – El tudok képzelni sokféle módot, hogyan lehetek különleges! – kiáltott fel – Különleges dolog segítőkésznek vagy jószívűnek lenni. Különleges barátságosnak, és különleges előzékenynek lenni másokkal!
- Igen! – értett egyet Isten, – és bármelyik pillanatban, bármi vagy bármilyen különleges dolog a tiéd lehet, amit csak kívánsz. Ezt jelenti Fénynek lenni.
-Tudom mit szeretnék! Tudom mit szeretnék! – jelentette be a Kicsi Lélek nagyon izgatottan.
A különlegesnek az a része szeretnék lenni, amit megbocsátásnak hívnak. Ugye, különleges a megbocsátás?
- Ó, igen.- biztosította őt Isten – Ez nagyon különleges.
- Rendben – mondta a Kicsi Lélek. – Ez az, amit óhajtok. Megbocsátó szeretnék lenni. Szeretném megtapasztalni.
- Jó – mondta Isten – de van még itt egy dolog amit tudnod kell.

A Kicsi Lélek egy kicsit türelmetlen lett. Úgy tűnt még mindig van némi komplikáció. – Mi az? – sóhajtotta.
- Nincs senki, akinek megbocsájthatnál.
- Senki? – A Kicsi Lélek nehezen tudta elhinni, amit az imént hallott.
- Senki! – válaszolta Isten.
Minden amit teremtettem, tökéletes. Nincs egyetlen lélek sem az egész teremtésben, aki kevésbé tökéletes mint te. Nézz csak körül.
A Kicsi Lélek csak most vette észre, hogy egy hatalmas tömeg csoportosult köré. Lelkek jöttek, az egész Királyság széltéből és hosszából, hogy hallják a Kicsi Lélek rendkívüli társalgását Istennel.
Körülnézve a megszámlálhatatlanul sok összegyűlt lelken, a Kicsi Léleknek egyet kellett értenie. Senki nem tűnt kevésbé csodálatosnak, kevésbé pompásnak, vagy kevésbé tökéletesnek, mint a Kicsi Lélek, maga.
Olyan csodálatos lelkek csoportosultak köré, és annyira csodálatosan testesítették meg a Fényt, hogy a Kicsi Lélek alig bírta nézni őket.
- Tehát kinek akarsz megbocsátani? – kérdezte Isten.
- Srácok, ez többé már nem vicces! – morgott a Kicsi Lélek. Meg szeretném tapasztalni, milyen Megbocsátónak lenni. Szeretném tudni, milyen „különlegesnek” lenni.
És a Kicsi Lélek megtanulta, milyen az, amikor szomorúságot érez. De aztán egy Barátságos Lélek kilépett a tömegből.
- Ne aggódj, Kicsi Lélek – mondta – Én segítek neked.
- Te fogsz segíteni? – ragyogott fel a Kicsi Lélek – De mit tudsz tenni?
- Adhatok valamit, amiért megbocsáthatsz!
- Tudsz?
- Természetesen! – csiripelte a Barátságos Lélek – Megjelenek a következő életedben és teszek valamit, amiért megbocsáthatsz.
- De miért? Miért tennéd ezt? – kérdezte a Kicsi Lélek. Te, aki annyira abszolút tökéletes vagy! Te, aki oly gyors sebességgel vagy képes vibrálni, hogy létrehozod a Fényt, nehezen tudom ezt elképzelni rólad! Hogyan tudnád megtenni, hogy a vibrálás, amitől oly fényesen ragyogsz, lelassuljon annyira, hogy a Fényed átalakuljon sötétséggé és sűrűséggé? Hogyan lennél képes te, aki oly könnyed vagy, hogy a csillagok tetején táncolsz és a gondolat sebességével jutsz át a Királyság túloldalára, hogy bekerülj az életembe és megtegyed ezt a nagyon nehéz és rossz dolgot?
- Egyszerű – válaszolta a Barátságos Lélek – Megtenném, mert Szeretlek.
A Kicsi Lélek meglepettnek tűnt a válasz hallatán.
- Ne légy meglepve – mondta a Barátságos Lélek – Megtetted már ugyanezt értem. Nem emlékszel? Ó, rengetegszer együtt táncoltunk, te és én. Ezer meg ezer éven keresztül, és eonokon át táncoltunk együtt. Sok helyen és sokszor játszottunk együtt. Csak te most nem emlékszel. Mindketten voltunk már Minden. Voltunk a Fent és Lent, a Bal és Jobb. Voltunk az Itt és Ott, a Most és az Aztán. Voltunk férfi és nő, jó és rossz – mindketten voltunk áldozat és cselszövő is.
Így jöttünk sok idővel ezelőtt együtt, te és én, mindegyikünk pontosan és tökéletesen hozta a Kifejezés Lehetőségét és a Megtapasztalást, hogy Kik Vagyunk Valójában.
És így – magyarázta tovább a Barátságos Lélek – Megjelenek a következő életedben, és most én leszek a „rossz”. Valami nagyon szörnyűt fogok tenni, és akkor megtapasztalhatod a megbocsátást.
- De mit fogsz tenni? – kérdezte a Kicsi Lélek egy kicsit idegesen – Nagyon szörnyű lesz?
- Ó – felelte a Barátságos Lélek kacsintva – Majd kitalálunk valamit.
Aztán a Barátságos Lélek komollyá vált, és halkan azt mondta – De tudod, egy dolog felől biztosítanod kell.
- Mi az? – akarta tudni a Kicsi Lélek.
Le fogom lassítani a rezgésemet, hogy nagyon nehézzé váljak, és megtegyem ezt a „nem túl szép dolgot”. Valami nagyon eltérőt fogok mutatni, mint amilyen vagyok. És egy szívességet kérek tőled a visszatéréshez.
- Ó, bármit, bármit! – kiáltotta a Kicsi Lélek, és elkezdett táncolni és énekelni. – Megbocsátó leszek! Megbocsátó leszek!
Aztán a Kicsi Lélek észrevette, hogy a Barátságos Lélek nagyon csöndben maradt.
Mi az? – kérdezte – Mit tehetek érted? Te egy igazi angyal vagy, hogy hajlandó vagy megtenni ezt értem!
- Természetesen, a Barátságos Lélek egy angyal! – szólt közbe Isten. – Mindenki az! Mindig emlékezz: Soha nem küldtem mást, csak angyalokat!

Így, a Kicsi Lélek még többet akart tudni, mint valaha, hogy eleget tegyen a Barátságos Lélek kérésének.
- Mit tehetek érted? – kérdezte újra a Kicsi Lélek.
- Egyszer bántani foglak és legyőzlek – válaszolta. – Abban a pillanatban, amikor a legrosszabb dolgot teszem veled, amit talán el tudsz képzelni…
- Igen? – szólt közbe a Kicsi Lélek – Igen…?
- Emlékezz, Ki Vagyok Valójában.
- Ó, Emlékezni fogok! – kiáltotta a Kicsi Lélek – Megígérem! Mindig emlékezni fogok rád, mint ahogy itt és most vagy!
- Jó – válaszolta a Barátságos Lélek – mert látod, keménynek kell látszanom, és el fogom felejteni, ki vagyok. És ha te nem emlékszel rám, mint ahogy én magam sem, nagyon hosszú ideig nem leszek képes emlékezni. És ha én elfelejtem Ki Vagyok, te is elfelejtheted, Ki Vagy Te, így mindketten elveszettek leszünk. Aztán szükségünk lesz egy másik lélekre, aki eljön, és emlékeztet rá minket, Kik Vagyunk.
- Nem, nem lesz szükségünk rá! – ígérte meg újra a Kicsi Lélek – Én, emlékezni fogok rád! És megköszönöm, amiért elhozod ezt az ajándékot, és a lehetőséget melyben megtapasztalhatom, Ki Vagyok Én.
Így, létrejött a megállapodás. A Kicsi Lélek, elindult az új életbe, izgatottan, amiért egy különleges dolog részese lesz, amit Megbocsátásnak hívnak.
És a Kicsi Lélek nyugtalanul várakozott, hogy meg tudja tapasztalni a Megbocsátást, és megköszönje akármelyik lélek tette is azt lehetővé.
Új életének minden pillanatában, valahányszor csak egy új lélek bukkant fel a színen, és az új lélek örömet vagy szomorúságot hozott – és főleg, ha szomorúságot hozott – a Kicsi Lélek visszaemlékezett arra, amit Isten mondott.
- Mindig emlékezz – mosolygott Isten: – Soha nem küldtem mást, csak angyalokat.

 Sziget
Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: A Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is. Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott. A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett. Ő megkérdezte:
- Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
- Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép
hajóval közeledett:
- Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?
- Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! - válaszolt a Büszkeség,- itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!
Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:
- Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!
- Oh, Szeretet – mondta a Bánat – én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta a szeretet kérését. Hirtelen megszólalt egy hang:
- Gyere Szeretet, én elviszlek téged!
Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan
boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte,
sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:
- Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
- Az IDŐ volt, mondta a Tudás.
- Az IDŐ?- kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ? A Tudás
válaszolt:
-"Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!"
Sokféle tanulságot levonhatunk ebből a történetből életünkre nézve. Én azt vonom le, hogy töltsünk minél több időt Krisztussal azért, hogy általa jobban szerethessük egymást – ne csak karácsonykor! Életünk legyen a szeretet szigete mások számára: családtagok éppen úgy hadd tapasztalják meg a bennünk lévő jézusi szeretetet, mint munkatársaink, szomszédaink és barátaink!

 
Igazság és tévedés

Az igazság a lélek fénye. Van úgy, hogy semmi igazat sem látunk, és látjuk az igazságot, semmi szépet sem látunk, és látjuk a szépséget.
Az igazság színe világos, áttetsző és magától értetődő.
Szeretek egyszerre két igazságot látni: minden jó hasonlatnak ez az előnye.
Látni és felismerni mindenütt az igazat az ellenvetésekben, a szemrehányásokban, sőt még magában a hamisban is. Látni és felismerni azt, ami az igazságtalanságban igazságos.
Ami igaz, az még nem az igazság, és az, ami nem igaz, még nem tévedés. Egy jótett még nem az erény, és egy hiba még nem a bűn.
"Csak az igazság szeretetreméltó." Így van. Magában véve azonban ez még nem elég.
Az igazság a szellem számára pontosan az, ami a fény a szem számára. Vélekedésünk számára a bizonyosság ugyanazt jelenti, mint amit az erős talaj a lábak számára. A kételkedés az ingadozásnak és a hullámzásnak az állapota.
A történeti igazság csak a tudósokat érdekli, a fizikai csak testünket érinti, egyedül a morális igazságnak van jelentősége a lélek, az élet, a halál kérdéseire vonatkozóan.
Amikor hiába kopogtatunk az igazság ajtaján, meg kell kísérelnünk az ablakon bejutni.
Az illúzió az igazságnak kiegészítő része, lényegesen hozzátartozik, akár a hatás a hatóokhoz.
Az idő és az igazság barátok, mégis vannak pillanatok, amelyek az igazsággal ellentétbe kerülnek.
Ami a lámpafényben igaz, az még nem feltétlenül igaz a nap fényében.
Az általános igazságok Isten igazságai. A különleges igazságok csupán emberi vélemények. Az igazság névvel csak azt szabadna illetni, ami a természetre és a lényeges dolgokra vonatkozik, és sohasem olyasmit, amit nem feltétlenül kell tudnunk. Erre a szép névre csak a szívet megvilágító igazságok és cselekvéseket irányító elvek méltók. Ha az igazság szót anyagi dolgokra alkalmazzuk, azzal tisztaságát homályosítjuk el. A morális elveken és az elvont fogalmakon kívül minden egyéb találó neve: tény.
Istennek minden hasznára van, még csalódásaink is. A csalódások forrása az ég, a tévedéseké pedig mi magunk vagyunk.
A hiszékenység a szívből ered és a szellemnek nincs kárára.
Aki véleményét soha vissza nem vonja, jobban szereti önmagát, mint az igazságot.
Mindenekelőtt ne az igazzal és hamissal törődjünk, hanem a gonosszal és a jóval, mert nem a tévedés a félelmetes, hanem a gonosz.
A tévedés felzaklat, az igazság megnyugtat.

“Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok – emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád.
Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket.
Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd.
Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok.
Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon.
De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket.
Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen tiéd.
Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és lényeddel.”

"Ajánljátok fel nekem szíveteket és vezetni foglak benneteket.
Megtanítalak titeket megbocsátani, szeretni ellenségeiteket és Fiam szerint élni.
Ne féltsétek magatokat.
Fiam nem felejti el bajaikban azokat, akik szeretnek.
Mellettetek leszek.
Kérni fogom a Mennyei Atyát, hogy ragyogtassa rátok az örök igazság és szeretet fényét.
Imádkozzatok pásztoraitokért, hogy böjtötök és imátok által szeretetben vezessenek benneteket."
Felajánlom Neked, Szűz Mária, Égi Édesanyánk szívemet, hogy vezess engem. Kérlek, taníts meg megbocsátani, szeretni ellenségeimet és Fiad szerint élni. Hiszem és bízom benne, hogy Jézus nem felejti el a bajban azokat, akik szeretnek és Te Szűzanyám, mellettem leszel. Köszönöm, hogy kéred a Mennyei Atyát, hogy ragyogtassa rám az örök igazság és szeretet fényét. Imádkozom pásztorainkért, hogy böjtöm és imáim által szeretetben vezessenek minket.
Mennyei Atyánk, aki Fölséged dicsőségére és az emberiség üdvösségére Egyszülött Fiadat Főpapnak és Jó Pásztornak rendelted, engedd kérünk, hogy akiket szolgáinak és evangéliuma hirdetőinek választott, az elnyert tisztség betöltésében hűségesnek bizonyuljanak. Krisztus Urunk által. Ámen.
 


Isten számít rád

Egyedül Isten tud teremteni, de teremtését te tudod otthonoddá tenni.
Egyedül Isten tud életre hívni, de te tudod azt óvni és továbbadni.
Egyedül Isten tud egészséget ajándékozni, de te tudod megtartani és a betegséget gyógyítani.
Egyedül Isten tud reménységet adni, de te tudsz a testvérednek bizalmat szavazni.
Egyedül Isten tud szeretetet ajándékozni, de te tudsz mást szeretetre tanítani.
Egyedül Isten tud békét ajándékozni, de egyedül te egy mosolyt.
Egyedül Isten tud erőt adni, de te tudsz az elcsüggedtbe erőt önteni.
Egyedül Isten az út, de te tudod azt másnak megmutatni.
Egyedül Isten a fény, de te tudsz a másik szemébe ragyogást hozni.
Egyedül Isten tud csodát tenni, de te tudod az öt kenyeret és a két kenyeret elhozni.
Egyedül Isten képes a lehetetlenre, de te tudod a lehetségest megtenni.
Isten egymagában mindenre képes, mégis, úgy látja jónak, hogy rád is számítson!

Belenyugvás és elfogadás különbsége

,,A belenyugvás az, hogy megadjuk magunkat a sorsnak.
 Az elfogadás az, hogy megadjuk magunkat Istennek.

 A belenyugvás csendben lefekszik egy üres univerzumban. 
Az elfogadás felkel, hogy találkozzon Istennel, 
aki a világmindenséget céllal és rendeltetéssel tölti meg. 

A belenyugvás azt mondja: "képtelen vagyok rá". 
Az elfogadás azt mondja: "Isten képes rá". 

A belenyugvás megbénítja az életfolyamatot. 
Az elfogadás felszabadítja az életet a legnagyszerűbb kreativitásra. 

A belenyugvás azt mondja: "Számomra mindennek vége".
 Az elfogadás azt mondja: "Hát itt vagyok, most mit legyen, Uram?".

 A belenyugvás azt mondja: "Micsoda veszteség!". 
Az elfogadás azt mondja: 
,,Hogyan tudod ezt a bajt üdvösségemre használni, Uram?".

 A beletörődés azt mondja: "egyedül vagyok".
 Az elfogadás azt mondja: "Tied vagyok, Uram".



Felajánlás

"Ajánljátok fel nekem szíveteket és vezetni foglak benneteket.
Megtanítalak titeket megbocsátani, szeretni ellenségeiteket és Fiam szerint élni.
Ne féltsétek magatokat.
Fiam nem felejti el bajaikban azokat, akik szeretnek.
Mellettetek leszek.
Kérni fogom a Mennyei Atyát, hogy ragyogtassa rátok az örök igazság és szeretet fényét.
Imádkozzatok pásztoraitokért, hogy böjtötök és imátok által szeretetben vezessenek benneteket."

Felajánlom Neked, Szűz Mária, Égi Édesanyánk szívemet, hogy vezess engem.
 Kérlek, taníts meg megbocsátani, szeretni ellenségeimet és Fiad szerint élni. 
Hiszem és bízom benne, hogy Jézus nem felejti el a bajban azokat, 
akik szeretnek és Te Szűzanyám, mellettem leszel. 
Köszönöm, hogy kéred a Mennyei Atyát, 
hogy ragyogtassa rám az örök igazság és szeretet fényét. 
Imádkozom pásztorainkért, hogy böjtöm és imáim által szeretetben vezessenek minket.
Mennyei Atyánk, aki Fölséged dicsőségére és az emberiség üdvösségére Egyszülött Fiadat Főpapnak és Jó Pásztornak rendelted, engedd kérünk, hogy akiket szolgáinak és evangéliuma hirdetőinek választott, az elnyert tisztség betöltésében hűségesnek bizonyuljanak.
 Krisztus Urunk által. 
Ámen.
 


 Kötelesség vagy szeretet
A kötelesség ezt kérdi: "Mit szabad?"
A szeretet: "Mit szolgálja az ügyet?"
A kötelesség zúgolódik: "Meddig kell még elviselnem ezt a valamit vagy valakit?"
A szeretet minden elvisel.
A kötelesség ezt kérdezi: "Mikor elég?"
A szeretet így szól: "Az elég nem elég!"
A kötelesség ezt mondja: "Nekem is vannak jogaim."
A szeretet a kegyelemből kíván élni.
A kötelesség a munkaidőt várja;
a szeretetből végzett szolgálat örömet okoz.
A kötelesség fix programjai és határidői vannak,
a szeretet szívesen hagyja magát zavarni.
Minden kötelességnek szüksége van engedményekre;
a szeretet teljességre törekszik.
Minden kötelesség a végére ér,
de a szeretet soha el nem múlik.
A kötelesség ezt kérdi: "Tönkre kell tennem magam, fel kell őrlődnöm az Úr iránti szolgálatban egészen a szívinfartusig?"
A szeretet tudja: "Jó az Úr, akiknek a szolgálatában állok. Senki sem törődik velem jobban, mint az én mennyei Atyám!"


 

  Nem kellenek...


Mondat értelem nélkül
Szavak tartalom nélkül
Jelek jelentés nélkül
Arcok tekintet nélkül
Nem kellenek!

Lépés mozdulat nélkül
Álom oltalom nélkül
Ima áhítat nélkül
Ember emberség nélkül
Nem kellenek!

Magány reménység nélkül
Falak ablakok nélkül
Igaz valóság nélkül
Való igazság nélkül
Nem kellenek!

Zene felhangok nélkül
Vonzás szemérem nélkül
Tested szerelem nélkül
Élet életed nélkül
Nem kellenek!
És neked?

Adamis Anna


 Mi kell a jó házassághoz?

Jó fejük legyen a házasoknak, mert gyakran kell fejet hajtaniuk egymás előtt.
Jó foguk legyen, mert egy-egy szót gyakran el kell harapniuk.
Jó szemük legyen, mert gyakran kell szemet hunyniuk.
Jó hátuk legyen, mert időnként nagy terheket kell cipelniük.
Jó válluk legyen, mert semmit sem vehetnek félvállról.
Jó idegeik legyen, hogy önuralommal egyszerre ketten ne legyenek mérgesek.
Ebből adódóan a türelem az első háziadó, amellyel a házasok egymásnak tartoznak.
 


"Minden nőnek megvan a maga sajátos szép része: 
a vidám nevetés, huncut pillantás, vágyakozó szem, lehajtott fej, 
kíváncsi értelem, csendes melankólia, 
 mély sejtés, figyelmeztető búskomorság, égi honvágy, meg nem gyónt indulatok, 
kérlelő ajkak, titkokat rejtő homlok, csábító fürtök, álcázó szempillák, 
földi büszkeség, szűzi szemérmesség, angyali tisztaság, lebegő szárnyalás, 
vágyakozó álmok, titokzatos sóhajok, karcsú termet, 
szelíd járás, dús kebel, ringó csípő, apró láb, selymes érintésű kéz. 
Mindegyiknek megvan a maga szépségrésze, 
s ami az egyikben nincs meg, megvan a másikban."

Sören Kierkegaard


VAN SZEM...

Van szem, mely szüntelen figyel reánk,
Van fül, mely meghallja esdő imánk,
Van kar, mely azonnal segít, ha kell,
Van szív, mely mindig értünk esdekel.

Van értelem, mely bölcsességet ád,
Van Úr, ki értünk hallatja szavát,
Van vár, mely nekünk erős oltalom,
Van béke és van édes nyugalom.

Van fény, mely nem fog letűnni soha,
Van hely, mely lelkünk örök otthona,
Van út, mely oda bizton elvezet,
Van Úr, aki megváltotta lelkedet.

Van hit, mely megtart téged gondosan,
Van remény, amely táplál gondosan,
Van szeretet, mely soha nem fogy el,
Van Isten, kihez majd megérkezel.



Várakozás...... 

Vajon mit tartogat nekünk az élet?...
Bízom, hogy csupa jót és szépet.
Bármerre nézek, kereslek téged...
Csak várom puha, suhanó lépted.

Érzem egyszer el fogsz te jönni....
Mikor már nem merek remélni.
Hogy újra bearanyozd a napom...
Talán bátor leszek, s elfogadom.

Addig csak várok türelmesen....
És átnézem a világot tüzetesen.
Tanítgatom a lelkemet szépre....
Bomlasztgatom a falait végre.

Bár erős páncél a külső borítás...
S nem törheti be kisebb hódítás.
Mégis keresem azt az apró rést....
Ahol bepréselhetek egy nevetést.

Úgy sejtem mikor megérkezel....
Egyedül azzal, hogy te létezel.
Minden tett és szép szó nélkül....
A világ fakó színe megélénkül.

A homályból feltűnik egy ajtó....
Mely általad lesz csak nyitható. 
S amikor belépsz majd azon.... 
Elcsendesedik a zajos vadon.

Először rémisztő lesz, én tudom....
De ne félj, az ajtót nyitva hagyom.
A szabadság soha el nem veszik....
A szeretetettel az nem vetekszik!



Hegyi Éva
 
TANULJ MEG VÁRNI!
 
Tanulj meg várni,
ahogy az emberiség évezredeken át
sóvárogva és imádkozva várta a Messiást.

Tanulj meg várni,
ahogy Mária várta gyermekét,
boldog reménységgel a názáreti csendben,
titkát Istenre bízva.

Tanulj meg várni,
ahogy az idős Erzsébet
türelmesen ki tudta imádkozni,
hogy Isten neki ajándékozza a várva várt fiút.

Tanulj meg várni,
ahogy az apostolok Máriával együtt
imádkozva várták, hogy eljöjjön a
megígért Szentlélek.

Tanulj meg várni,
a karácsonyra, a születésnapokra,
ne add át előre az ajándékot,
ne rontsd el az ünnepvárás örömét.

Tanulj meg várni,
amikor valakinek szüksége van rád,
ne zaklasd kérdésekkel, ne halmozd el tanácsokkal,
csak legyen számára nyitott a szíved.

Tanulj meg várni,
az imádság csendjében,
ne sürgesd Istent, hogy beszéljen hozzád,
engedd, hogy átöleljen, és akkor szóljon,
amikor Ő akarja.

Tanulj meg várni,
ahogy napról-napra vár rád az Isten,
hogy majd a végső órán
belehulljon lelked az Örök Jóság szerető kezébe