Állj meg üres kézzel Isten előtt...

ÁLLJ MEG ÜRES KÉZZEL ISTEN ELŐTT, 

És emlékezz arra, mikor a világot gyönyörűnek láttad: 

Gondolj egy napfelkeltére az alvó város fölött, 

Gondolj egy rohanó folyóra, a Balatonra, 

Vagy a csillagokra, amint tükröződnek a sötét tengerben, 

Gondolj a szobádban bezúduló fényre, 

A cserépben növő virágra - 

Emlékezz arra, mikor a világot gyönyörűnek láttad, 

S ADJ HÁLÁT, 

HOGY ÁLDÓ HATALMAK OLTALMÁBAN REJTVE ÉLSZ. 

EMLÉKEZZ ARRA, MIKOR JÓL ÉREZTED MAGAD A BŐRÖDBEN: 

Gondolj arra, hogy korcsolyáztál a szélben, 

Vagy ahogy ástál a kertben, 

Vagy hegyet másztál, 

(Gondolj arra, mikor gyermekeknek adtál életet,) 

Vagy megsimogattad kistestvéred fejét, 

Vagy ahogy tartottál valakit a karodban, akit szeretsz - 

Emlékezz arra, amikor jól érezted magad a bőrödben, 

S ADJ HÁLÁT, 

HOGY ÁLDÓ HATALMAK OLTALMÁBAN REJTVE ÉLSZ. 

EMLÉKEZZ ARRA, MIKOR VALAMI ÚJAT TANULTÁL AZ ÉLETRŐL: 

Mikor megértettél valamit, ami eddig titok volt, 

Vagy ahogy valakit hirtelen új oldaláról ismertél meg, 

Gondolj valami olyan tehetségre, amiről eddig nem is tudtál, 

Vagy amikor egy jó ötletet hallottál. 

Emlékezz arra, amikor valami újat tanultál az életről: 

S ADJ HÁLÁT, 

HOGY ÁLDÓ HATALMAK OLTALMÁBAN REJTVE ÉLSZ. 

EMLÉKEZZ ARRA, MIKOR VALAMI MEGÉRINTETTE LELKEDET: 

Gondolj egy énekre, mely könnyekig meghatott, 

Egy imádságra, amelyet helyetted mondott ki valaki, 

Egy igehirdetésre, mely tettekre sarkalt, 

Gondolj arra, hogy összenevettél a barátokkal, 

Gondolj a családodra, 

Arra, mikor együtt sírtál valakivel, 

Egy idegenre, aki szívesen fogadott, 

Gondolj arra, aki ezt mondja neked: „Szeretlek” - 

Emlékezz arra, mikor valami megérintette lelkedet: 

S ADJ HÁLÁT, 

HOGY ÁLDÓ HATALMAK OLTALMÁBAN REJTVE ÉLSZ. 

EMLÉKEZZ ARRA, MIKOR NAGYON ELESETT VOLTÁL, 

Mikor egyedül érezted magad, 

Mikor nem volt kitől tanácsot kérned, 

Gondolj arra, mikor csak egy ember is visszautasított, 

Mikor valaki megszégyenített, 

Vagy kínos helyzetbe kerültél, 

Gondolj arra, amikor féltékenység vagy aggódás gyötört, 

S egész életed egyetlen hatalmas csődtömegnek tartottad - 

Emlékezz arra, mikor nagyon elesett voltál, 

Aztán gondolj Jézus szenvedő, megbocsátó, változatlan szeretetére, 

S ADJ HÁLÁT, 

HOGY ÁLDÓ HATALMAK OLTALMÁBAN REJTVE ÉLSZ.

Teréz anya - Taníts meg szeretni

"Uram, taníts meg, hogy szavam ne legyen csupán zengő érchez, vagy pengő cimbalomhoz hasonló, hanem tökéletes szeretetet sugárzó.
Adj hegyeket megmozgató hitet, de ne hiányozzon belőle a szeretet.
Taníts meg a mindig türelmes és mindig kedves szeretetre, amely nem féltékeny, nem kérkedik, nem önző, nem ingerlékeny - olyan szeretetre, amely az igazság öröméről tanúskodik, s mindig kész megbocsátani, hinni, remélni és tűrni.
Hogy végül, ha egyszer minden szertefoszlik, és minden megvilágosodik előttünk, lehessek bár gyönge, de állandó visszatükröződése tökéletes szeretetednek."

"Ki hogyan szeret ...

Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hisz szeretik.
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hiszen szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeretik.
Van, akinek számára a szerelem határos a gyűlölettel.
Van, akinek számára a szerelem határos a szeretettel.
De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti a szeretettel, s nem érti, hogy mások feleletül a gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet.
Van, aki úgy szeret, mint az országútra tévedt nyúl, amely a fénycsóvák csapdájába esett.
Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi azt, amit szeret.
Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost, amelyre bombáit ledobja.
Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők útját vezeti a levegőben.
Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja, hogy megszopja az éhező kisgyerek.
Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába nyelő amőba.
Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke a lángot.
Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.
Van, aki önmagát szereti másban, s van, aki önmagában azt a másikat, akivé maga is válik általa."

Nyitott tenyerek meséje

Az első tenyér azt mondta: - Kinyíltam, mert elengedtem.
A második így szólt: - Nyitva vagyok, mert megáldottam...
A harmadik tenyér ezt mondta: - Nyitva maradok, mert adok.
A negyedik szólt: - Még mindig nyitva vagyok, mert simogatok.
Az ötödik mondta: - Teljesen kinyíltam, mert felemelek.
A hatodik tenyér így beszélt: - Kissé becsukódtam, de csak azért, hogy óvatosabban törölhessem le azt a könnycseppet.
Erre a hetedik kéz is megremegett és kinyílt. 

Nem szólt semmit, de mindenki hallhatta, ahogyan az éles kődarab tompa puffanással a földre hullik...

"Azért van síró, hogy vigasztald,
Éhező, hogy teríts asztalt.
Azért van seb,
hogy bekösse kezed,
Vak, elhagyott azért van, hogy szeresd!
Azért van annyi árva, üldözött,
Hogy oltalmat nyerjen karod között.
Az irgalmat kínok fakasztják,
Mélység felett van csak magasság.
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,
Azért van, hogy megmutassad,
Mennyi SZERETET van Benned!"

 

'Egy jó barát belülről lát,
Ha a külsődet szemléli is.
Egy jó barát mindent megbocsát,
Nem mutat tükröt bűnöknek.
Egy jó barát felsegít,
Minduntalan lelkesít.
Egy jó barát sírni kölcsönzi vállát,
Elhúzni nem tudja.
Egy jó barát céljaid elérésében segít,
Gátolni nem tudna.
Egy jó barát a legmélyebb éned után kutat,
Nem felejti egyetlen elhangzott szavadat.
Egy jó barát segítő kezet ad,
Téged támogat, nem másokat.
Őrült kis világunkban
Ugye milyen jó, ha egy barát velünk van?'

 Angela Labonte

Tanítónk

Kézen fogott és megmutatta,
hogy milyen szép a mi világunk.
Az ő szemével kezdtük nézni,
s ma már a magunkéval látunk.

Látjuk hazánkat, életünket,
s hogy mit tud tenni egy-egy ember,
de e tengernyi tarka képet
ő töltötte meg értelemmel.

Ezt megköszönni gyűltünk össze,
s amit mondunk, nem üres szólam,
a szívünk tiszta muzsikája
csendül e néhány meleg szóban:

amit tudunk, amihez értünk,
az út, amelyen visz a léptünk,
hogy eljussunk egy messze célig,
mind róla vall ma, őt dicsérik
hálás szavaink, neki szólnak,
aki vezetőnk, példaképünk
s jó barátunk: a tanítónknak!

 

 

"Istenem, te felbecsülhetetlen ajándékot helyeztél életünkbe.
Mindenkinek fölajánlod a lehetőséget, hogy jelenléted fényének tükre lehessen.
A Szentlélek által szereteted szándékát nem kőtáblákra, hanem szívünk mélységeibe vésed.
És lelkünket betöltő békességed által képessé teszel minket arra, 

hogy szebbé tegyük mindazok életét, akiket reánk bíztál."

Az élet himnusza

Az élet egyetlen - ezért vedd komolyan!
Az élet szép - csodáld meg!
Az élet boldogság - ízleld!
Az élet álom - tedd valósággá!
Az élet kihívás - fogadd el!
Az élet kötelesség - teljesítsd!
Az élet játék - játszd!
Az élet vagyon - használd fel!
Az élet szeretet - add át magad!
Az élet titok - fejtsd meg!
Az élet ígéret - teljesítsd!
Az élet szomorúság - győzd le!
Az élet dal - énekeld!
Az élet küzdelem - harcold meg!
Az élet kaland - vállald!
Az élet jutalom - érdemeld ki!
Az élet élet - éljed!

Teréz anya

 

Ima Az örök életcél betöltéséért

Végtelen jóságú Mennyei Atyám!
Add, hogy benső szellemi látásom-
Szellemi szemem megnyíljon!

Áldd meg értelemvilágomat!
Hogy a végtelen Isteni bölcsesség
-az élő hit által -
bennem örök bölcsességgé váljék!

Áldd meg érzelemvilágomat!
Hogy a végtelen Isteni szeretet
- az élő alázat által -
bennem örök erővé váljék!

Áldd meg akaratvilágomat!
Hogy a végtelen Isteni Erő
- az élő remény által -
bennem örök erővé váljék!

Áldd meg földi életemet!
Hogy testet öltésem célját,
a szeretet két fő parancsának betöltését
minden élethelyzetben felismerjem
és mind magasabb fokon betöltsem!

Áldd meg minden ügyet,
melyet szolgálok!
Áldj meg mindenkit,
Akivel kapcsolatba kerülök!

Hogy mindenben minden
Szent akaratod szerint történjen,
Bennem és általam
Ámen !

Elmélkedés

Uram, Jézus Krisztus, megváltó királyom! Kereszthordozásod, szenvedésed és
halálod tanúja szeretnék lenni, ezért Téged szemléllek ma, Nagypénteken,
kereszthalálod napján.

Először a kezeidet nézem. A te megkötözött, sebzett, átszegezett kezeidet.
Milliók kezét látom a te kezedben. Látom a munkanélküli családapa kezét,
aki üres kézzel tér haza és semmit sem tud adni családjának. Látom a
kemény munkától vérző munkáskezeket is. Látom a katonák fegyvereket tartó
kezét, a megsemmisítő, pusztító és ölni kész kezeket. Látom a koldusok
alamizsnát kérő kezét, a gyermekek segítséget kérő kezét és az éhezők
könyöradományért nyúló kezét. Látom a zsugori ember összeszorított markát.
Látom a felindult ember pofont adó kezét. S látok erőszakos kezeket,
melyek megragadnak vagy fellöknek másokat. Látom a szenvedélybetegek
reszkető kezét, amely a cigaretta, az alkohol vagy a kábítószer után nyúl,
s látom a testi betegségben szenvedők elgyengülő kezét. Látom a halál felé
közeledők gyenge, erőtlen, elernyedt kezét. Ugyanakkor más kezeket is
látok a Te kezedben, Uram. Látom az adományt osztó kezet, a segítséget
nyújtó kezet, az elesettet felsegítő kezet. Látom a családapa kenyeret
megtörő kezét. Látom a pap eucharisztiát megtörő kezét. Látom az édesanya
beteg gyermekének homlokára tett kezét, s az anya gyermekét simogató
kezét. Látom, amint a szerelmesek egymás kezét fogják. S látok áldást adó
kezeket, keresztet magasba emelő kezeket.

Aztán a lábaidat szemlélem, Uram. A Te sebzett, vérző, átszegezett
lábaidat, amelyek már egyetlen lépést sem képesek tenni, s amelyekkel már
nem kell tovább menned a keresztúton. S látom azokat is, akik lábbal
tiporják mások jogait. Látom azokat, akik sárba tapossák mások becsületét,
s akik földre tiporják a gyengéket. Látom a kedvetlenek, a kételkedők, a
csüggedők és a reményvesztettek lábát, akik már nem képesek újabb lépést
tenni abba az irányba, hogy kijussanak nehéz helyzetükből. Látom a bénák
mozgásképtelen lábát, látom az amputáltak lábának csonkját. Látom a
menekültek lábát, akik kénytelenek elhagyni hazájukat. Látom a menekülő
lábakat, amelyek nem állhatnak meg egy pillanatra sem, s látom üldözőik
rohanó lábát is. Látom a menkülttáborokban és szükségszállásokon évekig
tengődők piszkos, sebes lábát. Látom az úton lévők mindig siető lábait.
Látom a félrelépők lábát, akik elhagyják házastársukat. Látom a rossz úton
járók lábát, s azokét, akik már nem képesek megállni a lejtőn. Látom a
tanácstalanok és tétovázók bizonytalan lépteit. S látom a maguk lábán
megállni nem tudó szegényeket is. Ugyanakkor látom a mások segítésére
igyekvő lábakat is. Látom a nehéz munkában helytállók lábát. Látom a
házastársakat, akik megvetik lábukat a sziklán, a biztos ponton a válság
napjaiban. S látom a megtérés útjáró lépők lábát.

És most az arcodat szemlélem, Uram, amelyre a töviskoszorú okozta sebekből
vér patakzik Arcodban látom az álarcot viselőket, akik eltakarják igazi
arcukat, s elrejtik bűneiket. Látom azok hiú arcát, akik plasztikai
műtéttel igyekeztek arcukat "szebbé" tenni. Látom az arcátlanul hazudozók
és gazemberek arcát is. Látom az arcnélkülieket. Látom a símaszkos betörők
arcát. Látom az arcukat eltakaró randalírozókat, s látom a rohamsisak
mögötti rendőrarcokat. Látom az éhezők beesett arcát, a betegek sovány
arcát. De látok örömtől sugárzó arcokat is, természetes szépségüket
megőrző női arcokat és ártatlan gyermekarcokat. Látom a szerelmesek boldog
arcát. Látok egymásra mosolygó arcokat, s egy irányba, egy cél felé néző
arcokat. Uram, a te isteni arcod, amely egykor véres nyomot hagyott
Veronika kendőjén, ma sok ember arcán tükröződik vissza.

S végül a szívedet szemlélem, Uram. A Te lándzsával átszúrt szívedet.
Látom a megcsalt vagy elhagyott házastársak sebzett szívét. Látom azokat,
akiknek egy-egy csalódás nagy szívfájdalmat okoz. Látom a megkérgesedett
szívűeket, akikben már nincs részvét mások iránt. Látom a felelőtlen
szívtiprókat, s azokat, akik szívtelenül megtagadják a segítséget a
rászorulóktól. De látom a szíve alatt gyermeket hordozó kismamát is.
Azokat, akik kitárják szívüket embertársaik felé. Látom azokat, akik meg
szeretnék őrizni szívük tisztaságát és a bűntelen életre törekszenek.
Látok nemes szívű embereket. Látok irgalmas szívűeket, akik mindenkor
készek a megbocsátásra.

Uram, ölelj át minden embert karoddal és vezesd a mi lábainkat, hogy a te
utadon járjunk! Segíts minket, hogy fájdalmas és dicsőséges arcod vonásait
hordozzuk arcunkon! Uram, ölelj minket a te megváltó szívedre!

KERESZTÚT

Újrakezdi - Újrakezdem?

1. Elítélik. Elítélem. (Elítélnek.)
2. Ráteszik. Ráteszem. Rámteszik. (Vállalom?)
3. Leroskad. Leroskadok. (Bírni akarja. Bírni akarom?)
4. Átöleli. Az útját járja. (Ránézek-e? Hogy AZ utamat járjam!)
5. Ő segíti. Elfogadja. (Segítek-e elfogadva?)
6. Kendőt nyújt. Ő arcát adja. (Ha letörlöm, nekem adja.)
7. Összerogyott. Összerogyom. Földre sújtja. Földre sújtom. (Újra kezdi. Újra kezdem?)
8. Megsiratják. Tovább járja. (Megsiratom. Megkövetem?)
9. Földre esett. Földre rogyott. (Segítem-e továbbmenni? Magam hagyom megsiratni?)
10. Megcsúfolják. Lecsupasztva. (Bírom-e még megcsúfolva?)
11. Felszögezik. Felszögezem. Felszögeznek. Tehetetlen. Önként teszik. Értünk teszi. (Értük teszem? Teszem értük?)
12. Fölfeszítve teljesíti. Akaratát véghezviszi. Elsötétült. (Befejezte?)
13. Leemelik. (Nézem-e még?) Ölbe teszik. Sötét AZ ég.
14. Sírba teszik. (Sírba tesznek.) Sárba tiport életeknek hajnal támad harmadnapra. Föltámad majd virradatra. Élet fakad a világnak, annak, aki Vele járja.

Imádság

Jézus, Te vagy az Istenem.
Jézus, Te vagy az életem.
Jézus, Te vagy az egyedüli Szeretet.
Jézus, Te vagy a Minden a mindenben.
Jézus, Te vagy minden javam.
Jézus, szeretlek teljes szívemmel, egész lényemmel.

Tudd, hogy van miért élned

"Tudd, hogy van miért élned és van miért dolgoznod!
Egyszer Neked is el kell számolnod, és azon a napon, bizony lesz néhány megválaszolandó kérdés.
Nem az lesz a fontos, hogy milyen autód van, hanem az, hogy hány embert vettél fel az autódba.
Nem az számít majd, hogy mekkora házad volt, hanem az, hogy hány embernek adtál otthont.
És akkor már nem a ruha tesz Téged, hanem az a tudat, hogy mennyi embernek segítettél felöltözni.
És akkor már nem számít se pénzed, se aranyad, de számít, hogyan éltél azért, hogy azokat megszerezd.
És ott nem az lesz a kérdés, mi volt a munkád. A kérdés az lesz, tettél-e elegendő jót.
Nem az lesz a fontos, hány barátod volt. Hanem az, hogy Te hány embernek voltál igaz barátja.
Senki sem kérdi, ki volt a szomszédod. A kérdés az, Te milyen szomszéd voltál.
A bőröd színe és a külsőd akkor már nem lesz fontos. De a mosolyod és a szemed csillogása elárulja majd, ki vagy.
Reménykedj, hogy lesz ott valaki, aki megfogja majd a kezed és szeretettel elvezet téged oda, ahová vágysz.

Légy jó barát!
Tegyél jót!
Segíts magadon és másokon!"

Próbatétel az út

Próbára tette Isten a lelkemet.
Adott számomra testet, szellemet.
Adott szülőt, földi életet.
Szólt az Úr, s útnak engedett

Tiéd a vágy, a gondolat!
"Szeresd felebarátodat, mint magadat!"
Tiéd a sorsod, tégy amit akarsz,
szabad vagy, jó s rossz közül választhatsz.
De vigyázz, mert egyszer mindenről számot adsz!

Foghatod a kezem. S ha jót kérsz, kaphatsz,
De el is engedhetsz, nélkülem is haladhatsz.
Segíthetsz azon, ki porba hullt,
ki feléd kiállt, mert nyomorult.

De ott is hagyhatod, kikerülheted.
Adtam széles utat és keskenyet.
De az Ítéletre minden "út"- Hozzám vezet!

 

 

Túrmezei Erzsébet - Mi az Övé?

Az Úr Jézusé a tenger
meg a csillagok fenn az égen.
Ki tudná őket megszámolni?
Ott tündökölnek réges-régen.

Az Úr Jézusé a föld is:
hegye, völgye meg minden bokra.
Kék egéből Ő visel gondot
minden mezőn a virágokra.

Az Úr Jézusé a kincs is:
arany, ezüst, gyémántok éke.
Ezért nem kell aggódni annak,
akinek Ő a menedéke.

Az Úr Jézusé itt minden,
a kis madárkák neki zengnek.
Csak azt mondd meg, királya lett-e
az Úr Jézus a te szívednek?

Az Úr Jézusé a felleg:
arra száll, merre Ő akarja.
A csillagoknak millióit
szelíden igazgatja karja.

Ha az övé már a szíved,
akkor kérd Őt este és reggel:
vezéreljen téged is híven
a ragyogó csillagsereggel.

Milyen öröm lesz tudni mindig,
ha csillogó szemükbe nézel:
őket fenn és téged itt lenn
Ugyanaz vezet biztos kézzel.

Túrmezei Erzsébet -Mint a harmat....

Harmatélet drága titkát
elindultam megkeresni
pirkadásán hajnaloknak.
Csillogtak a tiszta cseppek:
üdítjük a legkisebbet,
tükrözzük a Legnagyobbat.
Ó, e tikkadt, bús világon
boldog, aki mint a harmat,
úgy szolgálhat, úgy ragyoghat!
Isten áldott, égi cseppje:
üdíti a legkisebbet,
tükrözi a Legnagyobbat.

 

Túrmezei Erzsébet - KÍSÉRTÉS

A kék égből halk szellőrezdülésre
úgy hulltak rám aranyló levelek.
Az ősz köszöntött, mert nem vettem észre.
S fülembe súgta: „Megismertelek.”

„Kies tavasz hiába hódított el,
enyém maradt a szíved ritmusa.
Enyém maradt a dalaid zenéje.
Halálba hull a győzelmes tusa.

Valami nagy tavaszi álom éget,
de lábad ősz-avarban botlik el.
Krisztust követnél, égi fényességet.
De föld kötöz és roskadozni kell.

Csak roskadozz, tündöklő eszményképnek
idétlen, torz valósággyermeke!
Ha majd a kínlódások összetépnek,
ájultan hullsz a két kezembe te,
s az őszi erdő újra dalra zendül,
sebzett szívedre száz szépség szakad.

Nem, nem én nyújtom ki a kezem érted…
sápadtan, sírva, visszajössz magad.”
Hallgatva mentem át a néma kerten
és minden fájt: a cél, a szép, a szent,
melyet én, nyomorult, kitűzni mertem,
hogy elmaradjak roskadozva lent.

Minden úgy fájt. De akkor jött a Mester.
Karjába vett, mint síró gyermeket.
Szava szelíd kötés volt sebemre:
„Nem higgy neki! Hisz elvégeztetett.
Ősztől és téltől, minden ellenségtől,
önmagadtól is megmentettelek.
Hasztalan hullnak kéklő messzeségből
Szívedre sárgult őszi levelek.”

 Ne aggódjatok!

 "Könnyű azt mondani! Mikor tele van az életünk megoldásra váró gondokkal, megvannak a magunk feladatai, hordozzuk keresztünket és akkor így szól az ige: semmiért se aggódjatok! Nem túlzás ez egy kicsit? Hiszen vannak aggasztó dolgok mind életünkben, mind a világban! Legalább egy kicsi aggódást engedhetne az ige...

Semmi nem ér annyit, hogy aggódjunk érte? Nem ebből az irányból kell nézni a dolgainkat. Hanem Isten felől. Ha csak önmagunkra tekintünk, akkor bizony elfog az aggódás, a nyugtalankodás akár a feladataink, akár a szenvedések, akár a jövőnk kapcsán. De pontosan ezért kell önmagunk helyett Istenünkre nézni! Mert aggódásával senki sem tudja meghosszabbítani életét még egy arasznyival sem! Az aggódás, idegeskedés nem más, mint megfeledkezés az Úr hatalmáról! Arról, hogy Ő erős Isten, hogy tudta és akarata nélkül egy hajszál sem eshet le a fejünkről!

Vizsgáld meg: mennyire vagy aggódós, nyugtalan, ideges típus? Aggódásunk és Istenbe vetett bizalmunk fordítottan arányos. Minél nagyobb az aggódás bennünk, annál kevésbé bízunk Urunkban, és minél inkább bízunk Istenünk jóságában, kegyelmében, annál kevésbé jellemez az aggódás! Isten bizalmat kér önmaga iránt, hogy megszüntesse aggodalmainkat! Bízzatok az Úrban örökké!"

 

 Mit jelent erősnek lenni!

Erősnek lenni annyi, mint - valakit csendben szeretni.
Erősnek lenni annyi, mint – ragyogni a boldogságtól akkor is, ha szerencsétlen vagy.
Erősnek lenni annyi, mint –igyekezni másnak megbocsátani még akkor is, ha nem érdemli meg.
Erősnek lenni annyi, mint – várni a felgyógyulást, még ha nem is hiszel benne.
Erősnek lenni annyi, mint – nyugodtnak megmaradni a kétségbeesés idején is.
Erősnek lenni annyi, mint – jókedvűnek lenni akkor is, ha szomorúak vagyunk.
Erősnek lenni annyi, mint – mosolyogni, habár sírhatnékunk van
Erősnek lenni annyi, mint – valakit megörvendeztetni, jóllehet a szívünket bánat nyomja
Erősnek lenni annyi, mint – hallgatni, amikor szeretnénk valakivel megosztani a problémáinkat
Erősnek lenni annyi, mint – valakit megvigasztalni, noha magunknak támasztékra van szükségünk
Erősnek lenni annyi, mint – vallásos meggyőződésűnek lenni, ha nem vagyunk vallásosak.
Még ha kemény realitás is az élet – szeress és légy erős!
Legerősebb ember nem az, akinek legtöbb az ereje, hanem aki legtöbbet kibír!

 

 Amikor elkezded szeretni magadat

"Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy a kínok, a szenvedések és érzelmi fájdalmak csak figyelmeztető jelei annak, hogy a saját igazságom ellenében élem az életem.
Ma már tudom, hogy ez: HITELESSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy mennyire tud bántani valakit az, ha rá akarom erőltetni a vágyaimat, miközben az idő még nem jött el erre, illetve az adott személy még nem állt készen rá, még akkor is, ha ez a személy én magam voltam.
Ma ezt úgy hívom: TISZTELET.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy másfajta élet után vágyakozzak és láttam, hogy minden, ami körülvesz, az valójában egy lehetőség arra, hogy fejlődjek.
Ma ezt úgy hívom: ÉRETTSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy minden körülmények között a megfelelő helyen és időben vagyok és minden a megfelelő pillanatban törétnik. Így nyugodt lehetek.
Ma ezt úgy hívom: ÖNBIZALOM.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy raboljam a saját időmet és abbahagytam a jövőre vonatkozó nagy tervek gyártását.
Ma csak olyan dolgokat cselekszem, amik örömet okoznak nekem és boldoggá tesznek. Olyan dolgokat, amik felvidítják a szívemet. Mindezt a magam módján csinálom, a saját ritmusomban.
Ma ezt úgy hívom: EGYSZERŰSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felszabadítottam magam azok alól a dolgok alól, amik nem tettek jót az egészségemnek - ételek, emberek, dolgok, helyzetek és minden, ami elvitt önmagamtól. Először ezt a hozzáállást egészséges egoizmusnak tartottam.
Ma már tudom, hogy ez: ÖNMAGAM SZERETETE.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal a próbálkozással, hogy mindig igazam legyen, és azóta sokkal kevesebb alkalommal tévedtem.
Ma ezt úgy hívom: SZERÉNYSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, elutasítottam, hogy a múltban éljek és a jövő miatt aggódjak. Most, csak a pillanatnak élek, ahol MINDEN történik.
Ma napról napra élem az életem és úgy hívom: BETELJESEDÉS.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy az elmém képes arra, hogy zavarjon és beteggé tegyen. De ahogy összekapcsoltam a szívemmel, az elmém nagyon hasznos szövetségessé vált.
Ma ezt úgy hívom: A SZÍV BÖLCSESSÉGE.

Nem kell, hogy féljünk a vitáktól, összekülönbözésektől vagy bármilyen problémától önmagunkkal vagy másokkal.
Még a csillagok is összeütköznek néha, és a találkozásukból új világok születnek.
Ma már tudom, hogy EZ AZ ÉLET!!

 

 "Elengedni nem azt jelenti, hogy nem törődsz valakivel, hanem csak azt, hogy nem tudsz többet tenni érte.
Az elengedéssel nem zárkózol el előle, csak felismered, hogy nem irányíthatod.
Az elengedés nem azt jelenti, hogy mindent megengedsz, hanem hagyod, hogy tanuljon a következményekből.
Az elengedés az erőtlenség elismerése, miszerint a végkifejlet nincs, és soha nem is volt a te kezedben!
Az elengedéssel nem próbálsz megváltoztatni vagy hibáztatni más valakit, hanem a lehető legtöbbet hozod ki magadból.
Ha elengeded, többé nem gondolkodsz róla, de törődsz vele; nem “megjavítani” akarod, hanem támasza lenni;nem te vagy a középpontban, rendezgetve a végkifejletet, hanem engeded, hogy ki-ki befolyásolja a saját sorsát; nem védelmező vagy, hanem hagyod, hogy szembesüljenek a valósággal;
nem tagadsz, hanem elfogadsz; nem zsörtölődsz, korholsz vagy vitatkozol, hanem megkeresed a saját hiányosságaidat, és azokon dolgozol; nem azon igyekszel, hogy saját vágyaidhoz igazíts, hanem elfogadsz minden napot úgy, ahogy jön, és örülsz neki;
nem kritizálsz vagy regulázol másokat, hanem megpróbálsz olyanná válni, amilyen lenni szeretnél;
nem bánkódsz a múlt miatt, hanem növekedsz, és a jelenben élsz.
Valójában az elengedés azt jelenti: Kevésbé félsz… Bízol Istenben…. és jobban szeretsz."
 

"Éhes szellem" - azaz a csillapíthatatlan vágy

Évek kemény munkája. Elismerés, jó fizetés, cégautó, telefon, évi öt-hat külföldi utazás. Aztán egyszer csak az üresség. Legbelül. Mindenem megvan ahhoz, hogy jól érezzem magam, valami mégis hiányzik. Hatalmas robajjal zuhan alá a betontömb súlyú sóhaj a lelkemben…és visszhangzik napokon át a mérhetetlen ürességben. Kint süt a nap, én mégsem látom. Befelé figyelek, hallgatom a csöndet, várom, hogy az üres tér mögül meghalljam a halk hangot, ami csak lassan és csendesen bújik elő, ahogy tavasszal a hótakaró alól az első hóvirág. Egy eddig ismeretlen részem többre vágyik bennem. Táplálékra, fényre, új gondolatokra, új tudásra…éhes.

Jónéhány évvel ezelőtt, amikor ezek az érzések uralkodtak el rajtam, még nem tudtam, hogy annak, ami történik velem, neve van. A buddhizmusban ezt a csillapíthatatlan vágyat úgy hívják: Éhes Szellem. Körülvesz a materiális bőség, a hírnév az elismerés, mindenünk megvan. Elégedetten és élvezettel élhetnénk az életünket, és mégis üresség támad a lelkünkben. Kezdetben magunk sem értjük mi történik. Miért vagyunk mégis boldogtalanok? Aztán szép lassan rájövünk, hogy az anyagi táplálék már kevés, lényünk egy talán eddig kevésbé ismert része is táplálékra vágyik: szellemi táplálékra. És egyszerre kinyílik a lét egy más dimenziója. Egyszerre fény gyúl és látjuk az eddig láthatatlant, érezzük a tapinthatalant, valami mágnesszerű erő húz új, váratlan, ismeretlen felismerések, új tudás felé. A szellemünk tanulni, tapasztalni vágyik. Keresni kezdi a választ a honnan jöttem, ki vagyok és merre tartok kérdésekre.

Rengeteg dolgot értünk a világból, önmagunkat viszont alig értjük. Miért élünk? Miért dolgozunk? Pénzért? Autóért? Hírnévért? Utazásért? Hogy eltartsuk a családunkat? A gyerekeinkért? Mi a célunk? Hova szeretnénk eljutni? És ki vagyok én ezen az úton és mivé szeretnék válni? Ha nem tudjuk, hogy valójában kik vagyunk, hogyan tudnánk boldogan élni? Hatalmas irodalma van ma már ennek a témának, talán nem véletlen, hogy egyre gyakrabban beszélünk róla. De hiába olvassuk is el akár az összeset, hiába hallgatunk bölcs tanítókat a lét értelméről beszélni…a valódi válaszokat csak mi magunk adhatjuk meg. Mi a boldog élet titka? A válaszok bennünk vannak, csak el kell csendesedni, befelé figyelni, meditálni és engedni, hogy előbújjanak, mint tavasszal az olvadó hótakaró alól a hóvirág…

 Forrás: Jógával az élet

"Nagy különbség van a részvétlen némaság és az együtt érző meghallgatás között. 

A modern ember egyik legnagyobb keserve, hogy nincs hol, nincs kinek a batyuját kiteregetni.

 Ezért olyan keresettek a pszichiáterek, akik türelmes, fizetett szak-meghallgatók, s olykor nem is tesznek mást, csak hagyják, hogy a páciens alaposan kibeszélje magát, s már ezzel is gyógyítanak. 

Holott egymás orvosai lehetnénk - egy kis szeretettel, empátiával, valódi és nem színlelt érdeklődéssel embertársunk személye iránt. 

Megérinteni a remegő kezet, elmélyedni a repdeső tekintetben, azt sugallni: 

„Most te, egyedül te vagy a fontos", s lenyugtatni a zaklatott lelket, azáltal, hogy osztozunk vele... 

Örömben együtt lenni? 

Az se könnyű, irigység nélkül együtt nevetni, akkor is, ha nekünk magunknak éppen kevés okunk van a derűre..."

Jókai Anna

 

Képzeld...

Képzeld azt, hogy egy folyóban úszol! A víz kéklő és élő.
Az élet vize ez.
Képzeld azt, hogy néha hullámokat vet a víz és sodródsz hol lassabban, hol gyorsabban!
Az élet dolgai ezek.
Képzeld azt, hogy néha elfáradsz, szürke felhőkből eső áztat, és olyankor a partra kívánkozol!
Nehézségek ezek.
Képzeld azt, hogy egy-egy öbölben a folyó lelassul, és te megpihensz!
A gondoskodás öblei ezek.
Képzeld azt, hogy partra szállsz és gazdagon nyíló, illatos rétre találsz!
Száz meg száz mosoly örökké nyíló szirmai ezek.
Képzeld azt, hogy langyos szellő karjai ölelnek, s szárítják nedves ruhádat!
Szerelmes kezek lágy fuvallatai ezek.
Képzeld hozzá az aranyló napot! Melegségét érzed a bőrödön és a szíved mélyén.
A törődés sugarai ezek.
Képzeld azt, hogy a part mentén gyümölcsfák ontják feléd tavaszló zöldjüket és te lombjaik alatt üldögélsz!
A nyugodt pihenés árnyai ezek.
Képzeld azt, hogy behunyt szemmel falevelek suttogását és fűszálak hajladozó neszét hallgatod!
A csend hangjai ezek.
Képzeld azt, hogy gyümölcsöt szakítasz a fáról, és ízét kívánva beleharapsz! 

A mézédes nedv hegyről lezúduló kristálypatakként mossa át tikkadt torkodat.
Új életerő íze ez.
Képzeld azt, hogy fürge szárnyú, röpke pillangók játszadoznak pajkosan gondolataid körül!
Az öröm apró gyermekei ezek.
Képzeld azt, hogy zamatos, fűszer illatú levegőt szívsz be az orrodon, mely felüdíti tested, lelked!
A szabadság illata ez.
Képzeld azt, hogy amikor kinyitod a szemed, és az égre pillantasz, fehér felhők vattapamacsán átívelő szivárványt látsz, mely a nap sugaraitól áttetszően ezerszínűre festi folyódat!
A szeretet sokszínűsége ez.

És most képzeld azt, hogy mindez valóság! 

ismeretlen szerző tollából

Túrmezei Erzsébet

Csillagtitok

Királyi lelkek vannak még a földön.

Királyi lelkek: mert vágyódni tudnak,

És várva várni, hogy a csillag feljön…

és hinni hittel: bús nyomorúságból,

Halálból, bűnből lesz szabadulás még…

Sötétlő égen egyszer felvilágol,

fel, új irányt mutatva lábainknak!...

Királyi lelkek vannak még a földön,

de kél-e nékik betlehemi csillag?!

Kicsi jászol örök csodát melenget.

Támad-e csillag vonni és vezetni

sok vágyban égő, bús királyi lelket?

Valaha régen, szentséges nagy éjen

az a csillag… talán egy sötét szív volt…

Megfürdött boldog, betlehemi fényben…

Áttüzesedett… lángkévék sugára

tört ki belőle… s fölívelt az égre,

világot vetni keresők útjára!

...Szeretnék én is Betlehembe menni.

Találni, venni, égni, felragyogni!

Sötétlő égen olyan csillag lenni!

Érintésére híradó sugárnak

hogy elindulnának! Hányan, mindenünnen…

Hiszen sokan csak a csillagra várnak.