Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj,
Hidegen hagy az elhagyott táj,
Hogy eltemettük: róla nem tudunk,
És mégis mondom néktek:
Valamitől mi mindig búcsúzunk.

Reményik Sándor

 
“Te magad vagy az az erő, amely életre hívja a történéseket – a jót, a rosszat egyaránt. 
Rajtad áll, melyikre tartod magad érdemesnek: helyes gondolkodással a szerencsét idézed meg, 
vagy gondolkodás nélkül cselekszel, és bajokat zúdítasz az életedre. 
Rajtad múlik, bearanyozod-e napjaidat vagy feketére fested magad körül a világot.” 
 
Tatiosz


“Sokszor és sokat nevetni; elnyerni az intelligens emberek megbecsülését, a gyermekek ragaszkodását; kivívni az őszinte kritikusok elismerését és elviselni a hamis barátok árulásait; örülni a szépnek, megtalálni másokban a jót; jobbítani egy kicsit a világon – egy egészséges gyerekkel, egy parányi kerttel vagy azzal, hogy biztos lábon állva élsz; tudni, hogy legalább egyvalaki könnyebben lélegzik, mert te voltál.
 Ez a boldogulás, ez a siker.”

 Ralph Waldo Emerson
 
“A világ egy hatalmas tükör. 
Visszatükrözi felénk azt, amik vagyunk. 
Ha kedvesek, ha barátságosak és ha segítőkészek vagyunk,
 akkor a világ kedvesnek, barátságosnak és segítőkésznek fog felénk bizonyulni.
 A világ pontosan az, amik mi vagyunk!” 
 
Thomas Dreier


“Megvallhatjuk titkunkat egy másik embernek, de lehetetlen, hogy áttöltsük lelkébe saját benső világunkat, ami az elbeszélt tényeket, szavakat, cselekedeteket alakította; így e lényeges ismeret hiányában, még bizalmasaink is egészen másként fogják vallomásunkat értelmezni, mint ahogyan mi megéltük. Nyíltságunk csak annak értékes, aki beéri a puszta tények ismeretével, de aki a legmélyebb értelmünkbe akar behatolni, annak a legigazabb titok is csaknem annyira megtévesztő, mint a hazugság.” 

Gustave Thibon: Jákob lajtorjája


Visszavonhatatlanok

“A gondolat örök – amint megszületett visszavonhatatlanul éli életét.
Gondoltál-e valaha arra, hogy valaki beleláthat a gondolataidba?
Gondoltál-e valaha arra, mi történne veled, ha valaki tudomást szerezne minden titkos gondolatodról?
Gondoltál-e valaha arra, hová kerülnek azok a gondolatok, amelyeket nem mondasz ki, és nem váltasz tettekre, melyekről – úgy hiszed -, rajtad kívül senki sem tudhat?
Gondoltál-e valaha arra, mi történne a világgal, ha minden, de minden gondolatod – a szép és a jó, a kegyetlen és az irgalmatlan -, ami valaha eszedbe jutott, megvalósulna?
Gondoltál-e arra, hogy vannak helyes, és vannak gonosz gondolatok, melyek – bár nem mondjuk ki, és nem váltjuk valóra őket – saját életet élnek a világegyetem hatalmas körében?


“100 emberből csupán egy, aki megvalósítja önmagát és képességeit teljes egészében kihasználja. A többség anélkül létezik, hogy igazán élne. Általános vélekedés szerint a legtöbb ember csupán 10%-át hasznosítja életenergiáinak. Csak 10%-át látják a világ szépségének, az emberi érzésvilág mélységének és gazdagságának csupán tíz százalékát élik át. Botorkálnak a világban anélkül, hogy elmélkednének róla, anélkül, hogy kutatnák azt. Úgy élnek, hogy közben a szeretet tört hányadát adják és kapják.” 

John Powell



“Ha szeretsz, más szemmel nézel a világra;
 nagylelkű leszel, megbocsátó, jószívű, pedig korábban esetleg kemény és rideg voltál. 
Az emberek óhatatlanul is hasonlóan viszonyulnak majd hozzád, s hamarosan abban a szeretetteljes világban élsz, amit te magad teremtettél.” 

Anthony de Mello

Anthony de Mello -  Nyereség és veszteség

“Idézd fel magadban azt az érzést, amit akkor érzel, ha valaki megdicsér, ha elismernek, elfogadnak, megtapsolnak.
Aztán állítsd szembe azzal az érzéssel, ami akkor keletkezik benned, ha a napkeltét vagy a naplementét nézed, vagy csak a természetet úgy általában; ha olyan könyvet olvasol, vagy olyan filmet nézel, amit teljesen élvezel.
Ragadd meg ennek az érzésnek az ízét, és hasonlítsd össze az elsővel, azzal, ami akkor keletkezett benned, amikor megdicsértek. Lásd meg, hogy az első érzés öndicsőítésből, önreklámozásból született! Földi érzés ez. A második viszont egyfajta beteljesülés eredménye, lelki érzés.
Van egy másik ellentét is. Idézd fel azt az érzést, amit akkor érzel, ha sikeresen megoldasz valamit, ha elérsz valamit, ha feljutsz a “csúcsra”, ha megnyersz egy játékot, fogadást vagy vitát. Állítsd szembe azzal az érzéssel, ami akkor ér, ha igazán örömmel végzed a munkád, ha teljesen elmerülsz abban, amit éppen csinálsz. S vedd észre ismét a földi és lelki érzés közti minőségi különbséget!
Más. Emlékezz vissza, milyen érzés volt az, amikor hatalmad volt, amikor te voltál a főnök, felnéztek rád, amikor az emberek tőled kaptak utasítást, vagy amikor népszerű voltál. Most állítsd szembe ezt a földi érzést a meghittség érzésével, az együttlét érzésével – azokkal a percekkel, amikor mindenestül jól érezted magad egy barátod vagy egy csoport társaságában, ahol vidámság és nevetés volt.
Miután elvégezted ezeket az összehasonlításokat, próbáld meg megérteni a földi érzések lényegét, ami nem más mint önreklámozás és öndicsőítés. Ezek az érzések nem természetesek, a társadalom és kultúra hozta létre őket, hogy termelővé és ellenőrizhetővé válj.
Ezek az érzések nem termik meg azt a táplálékot és boldogságot, melyeket akkor érez az ember, amikor a természetben gyönyörködik, vagy barátai társaságának, illetve a munkájának örül. Ezeket az érzéseket azért kreálták, hogy izgalmat, feszültséget, végül is ürességet keltsenek.
Figyeld meg ezután magadat a nap, illetve a hét folyamán, és vizsgáld meg, hogy cselekedeteid közül hány volt, ami nem volt átitatva az ilyen izgalmak iránti vággyal, melyek csak ürességet teremnek: a figyelem, elismertség, hírnév, népszerűség, siker és hatalom iránti vággyal!
Nézz a körülötted lévő emberekre is! Van-e egy is köztük, akit nem fertőzött még meg az ilyen földi érzések iránti vágyódás? Egy is, akit még nem irányítanak ezek az érzések, aki nem éhezi őket, aki még nem tölti ébrenlétének minden percét tudatosan vagy tudattalanul ezeknek a keresésével?
Ha rájössz erre, megérted azt is, hogyan próbálják az emberek megnyerni a világot, s hogyan veszítik el közben a lelküket. Mert így az életük üres és lelketlen lesz.”

 “Baráthoz akkor fordulunk,
Ha kell aki felvidítson.
A barátot nagyra tartjuk,
Hiszen kincs, nem holmi limlom. 
Barát, aki életünkbe
Hoz száz örömöt és csodát.
Ha van barátod, majd meglátod,
Egyre szebb lesz a világ.”

 
“Mindent elérhetsz az életben, mindent legyőzhetsz magad körül és a világban, mindent neked adhat az élet s te mindent elvehetsz az élettől: csak egy ember ízlését, hajlamát, életütemét nem tudod megváltoztatni, azt a másféleséget mely teljesen jellemez egy embert, aki fontos számodra, akihez közöd van.”
 
Márai Sándor - A gyertyák csonkig égnek
 

 
Pilinszky János gondolataiból
"Egy ember élete nagyrészt figyelmének története. Ha két pillantás valóban találkozik: rendszerint döntő pillanat. Szinte kivédhetetlen, hogy szerelem vagy barátság szülessék belőle. Boldog karambol."
"Jézus tettei és szavai ékesen bizonyítják, hogy a bűnt mindenkor el kell utasítanunk, viszont a bűnöst szeretnünk kell."

"A restséggel szemben egyedül az igazság szakadatlan keresése lehet hatásos. Mivel egyedül ez biztosíthatja, hogy fölismerjük, mit is kell tennünk, s hogy valóban meg is tegyük, amit egyszer felismertünk. Minden egyéb tevékenység lényege szerint restség, aktív vagy passzív elodázása annak, aminek elvégzésére megszülettünk."


 

PILINSZKY JÁNOS - AZ ODAADÓ SZERETETRŐL...

Nem csak a tudós törekszik pontos ismeretre, hanem a költő is. Ennek a megismerésnek a neve: szeretet.
Oda akarom adni magamat valaminek, vagy valakinek. Szeretni akarom, hogy megismerhessem, és meg akarom ismerni a világot, hogy szerethessem.
Fel akarom fedezni és meg akarom segíteni a dolgokat, hogy ajándékképp visszakapjam tőlük önmagamat. Hogy élni segítsenek.
Ez azonban csak akkor lehetséges, ha mezítelen valóságukban szemlélem őket, sőt: bajukban, szegénységükben, árvaságukban, azon a ponton, ahol szükségük van rám.
A szeretet a legpontosabb diagnoszta. Csak a mezítelenül őszinte ember képes a valóság egy mezítelen darabjának bizalmába férkőzni, és cserébe kiérdemelni annak viszontbizalmát.
Az írás nem beszámoló a világ megoldott tájairól, hanem cselekedet: nem konyhakertészet, hanem expedíció.
A költő szeretni kívánja a világot, igyekszik az univerzumnak legelesettebb csillagai felé fordulni.
Az éhezőkért és mezítelenekért jött a világra. S dicsősége, ha minél nagyobb mezítelenséget ruházhat fel, s minél esendőbb kezekből kapja meg viszonzásul a maga ünneplőruháját..
De erről már nem beszél. Csak a megközelítés folyamatáról szólhat a költemény.
A szeretet csodáját, ha bekövetkezik, némaság kell, hogy óvja-takarja. Ami drága, azt nem koptathatjuk, azzal birtokoljuk, hogy nem érünk hozzá egy pillanatra sem.

Pilinszky János - Panasz

Elevenen a csillagok alá,
az éjszakák sarában eltemetve,
hallod a némaságomat?
Mintha egy égbolt madár közeledne.

Így hívogatlak szótalan:
az örök hallgatásból,
idegen egeid alól
valaha is kiásol?

Eljut hozzád a panaszom?
Hiába ostromollak?
Köröskörűl a félelem
zátonyai ragyognak.

Számíthatok rád istenem?
Úgy vágyom közeledre,
dideregve csak hevesebb
a szerelmek szerelme!

Temess a karjaid közé,
ne adj oda a fagynak,
ha elfogy is a levegőm,
hívásom sose lankad.

Légy reszketésem öröme,
mint lombjai a fának:
adj nevet, gyönyörű nevet,
párnát a pusztulásnak.


“Az egészséges elme nem más, mint a valósághoz való feltétlen ragaszkodás.
Életünket egy valós világban éljük. Hogy jól éljünk, szükséges, hogy a lehető legjobban megértsük a világot. Ez a megértés nem könnyű. A valóság és a valósággal vállalt viszonyunk számos eleme kellemetlen és fájdalmas számunkra. Csak a szenvedés és az erőfeszítés vezethet el a megértésig. Ezt mindannyian szívesen elkerülnénk, ki kisebb, ki nagyobb mértékben. Bizonyos kellemetlen tényeket kilökünk tudatunkból. Azaz: megpróbáljuk tudatunkat oltalmazni a valóságtól. Erre különböző módszereket alkalmazunk, amelyeket a pszichiátria védekező mechanizmusoknak nevez. Mindannyian alkalmazzuk a védekező mechanizmusokat, így korlátozva tudatosságunkat. Ha lustaságból vagy a szenvedéstől való félelemből sikeresen védelmezzük tudatunkat, a világról alkotott képünk igen kevéssé fog hasonlítani a való világhoz.”

M. Scott Peck: A járatlan út



“Hát van olyan idő, amikor nem kell tanulnunk? – kérdezed. S én azt válaszolom: nincs. De amint tanulni minden korban tiszteletre méltó, úgy kioktatást kapni már nem mindegyikben az. Szégyellni való, ha az öreg ember az ábécével vesződik: a fiatalnak tudást kell szereznie, az öregnek pedig alkalmaznia kell ezt a tudást. A szerzés sosem elegendő az élethez, tudnod kell bánni azzal, amit megszereztél: igazából csak az a tiéd, amivel másoknak is a hasznára vagy.” 

Seneca




“Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között,
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal,
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó,
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével,
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér.
Műveled hát saját kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet, nem mástól várod, hogy virágot hozzon neked.
És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz…
Hogy valóban erős vagy.
És valóban értékes.”

Veronica A. Shoffstall

“Kozmikus törvény, emlékszel? A hasonszőrüek vonzzák egymást. Te csak legyél, aki vagy, csendes, egyenes, világosfejű. A dolog önműködő: ha azt adjuk, amik vagyunk, ha minden percben megkérdjük magunktól, valóban azt akarjuk-e tenni, amit tenni készülünk, és csak akkor tesszük, ha a válaszunk igen, akkor automatikusan el fognak kerülni bennünket azok, akiknek nincs mit tanulniuk az olyanoktól, amilyenek mi vagyunk, és vonzani fogjuk azokat, akiknek van, és akiktől nekünk is van tanulnivalónk.” 

Richard Bach - Illúziók

Kassák Lajos - Mindenkihez

Ne kövezzetek meg jó emberek
ha egyszer rámtaláltok
nyomasztó emlékeim és nyugtalan vágyaim bozótjában.
Nem az vagyok én
akinek ti láttok engem.
Árnyék és fény
izzó nyár és fagyos tél
egyformán eltakar előletek.
És íme bevallom
önmagam takarom el önmagam
nem miattam hanem magamért
mint az a gyermek aki bújócskát játszik.
Csak akarnia kell és láthatatlanná válik
a házban ahol együtt él a családdal
vagy az utcákon tereken
ahol az emberek tömegei sodródnak körülötte
azt hiszi senki se látja
és játssza együgyű játékait
önmagával önmagának.
Így élek én is mintegy kiszakadtan a világból
s mégis mindenütt jelenvalón.
Egy szem vagyok a testvéri szeretet füzérében.
szenvedve mindenkiért
és harcban mindenkiért
de sosem mutogatva magam a fórumokon.
Olyan vagyok ahogyan az elvetett magból kikeltem
és nem szégyenkezem miatta.
Tudom jól tiszták a kezeim
nyelvem nem árulja el barátaimat
nem felejtem el halottaimat
s hogy ti másnak láttok engem mint aki vagyok
ám legyen
csak arra kérlek benneteket
jó emberek
ne kövezzetek meg ha egyszer rámtaláltok
nyomasztó emlékeim és nyugtalan vágyaim bozótjában.
 

A jövendő terhe vállaidon fekszik; légy erős, légy törhetetlen, hogy azt diadalmasan elviselhesd. Mi egy szabad hazát adunk nektek örökségbe s a túlvilágról is eljövünk számon kérni, hogy tartottátok fenn a magyarok hazáját. Isten vezéreljen minden pályátokon.
Jókai Mór

Madách Imre - Az ember tragédiája
- részlet - harmadik szín.

Minden, mi él, az egyenlő soká él,
A százados fa s egynapos rovar.
Eszmél, örül, szeret és elbukik,
Midőn napszámát s vágyait betölté.
Nem az idő halad: mi változunk,
Egy század, egy nap szinte egyre megy.
Ne félj, betöltöd célodat te is,
Csak azt ne hidd, hogy e sártestbe van
Szorítva az ember egyénisége.
Látád a hangyát és a méherajt:
Ezer munkás jár dőrén össze-vissza
Vakon cselekszik, téved, elbukik,
De az egész, mint állandó egyén,
Együttleges szellemben él, cselekszik,
Kitűzött tervét bizton létesíti,
Mig eljön a vég, s az egész eláll. -
Portested is széthulland így, igaz,
De száz alakban újolag felélsz,
És nem kell újra semmit kezdened:
Ha vétkezél, fiadban bűnhödöl,
Köszvényedet őbenne folytatod,
Amit tapasztalsz, érzesz és tanulsz,
Évmilliókra lesz tulajdonod.

Petőfi Sándor - Én

A világ az Isten kertje;
Gyom s virág vagytok ti benne,
Emberek!
Én a kertnek egy kis magja,
De az úr ha pártom fogja:
Benne gyom tán nem leszek.

Tiszta e kebelnek mélye;
Égi kéz lövelt beléje
Lángokat.
És a lángok szűzen égnek
Szent oltárúl az erénynek
El nem romlott szív alatt.

Nem építek sors kegyére,
Tűrök, mit fejemre mére,
Jót, rosszat;
Mit ma ád, elvészi holnap;
Majd megadja, amit elkap;
Jellemképe: változat.

Mint a róna, hol születtem,
Lelkem útja tetteimben
Egyenes!
Szavaimmal egy az érzet,
Célra jutni álbeszédet
Tétovázva nem keres.

És az ég szivem földébe,
Drága fádat ülteté be,
Szerelem!
Koszorúba fűzöm ágit,
Koszorúm szerény virágit
A hazának szentelem.

Kecskemét, 1843. március
AZ ÉLET CÉLJA

Valaki azt mondja:
- Az élet célja rejtve van előttem.
Válasz:
- Az utat azonban láthatod. Ha azon az úton haladsz, amelyen a náladnál tökéletesebb emberek nyomai látszanak, mindig nyugodtan gondolhatsz az utad végére.
Gárdonyi Géza



Megértettem végre azt, hogy miért is kell az a bizonyos valaki - a pár.
Az a valaki, akinek a lelkébe MINDENT lepakolhatsz anélkül,
 hogy bármit hozzáfűzne ahhoz, amit lát. 
Elfogad úgy, ahogy vagy, és támogat. 
Inspirál és motivál, felnéz rád, de férfi marad melletted. 
A tenyerén hordoz, és ragyog a szeme, amikor rád néz. 
Rá kell jönnöm, hogy erre van szükségem, és nem fogadok el mást. 
Nem akarok.



 
Valójában sohasem mondunk egymásnak búcsút. 
Mindig ott marad valami, egy pillanat, ami még visszajöhet.
 Megérkezhet újra, bekopoghat akár kérdés nélkül. 
Ugyanis az élet tartogat meglepetéseket. 
Az, aki még tegnap nem volt az életed része, ma már az, a másik, aki meg rég elveszett,
 bármikor előkerülhet. 
Vannak szálak, amikről azt hiszed, már lezárultak, közben meg nem.



 
Minden pillanatban ott a lehetőség, hogy betoppan valaki igazán különleges az életedbe. 
Sohasem tudhatod, hogy melyik lesz az a perc, amikor ott terem melletted.
 Hiszen ilyen ez: jön, amikor eljött az ideje, megérkezik, és nem kérdés a folytatás. 
Persze van, hogy már annyira vágysz arra, hogy betoppanjon, hogy minden apró lépésre azt hiszed, 
hogy boldoggá fog tenni, közben meg csak hátráltat az összes.




"A nő legfőbb küldetése, hogy a férfit elvezesse a lelkéhez, azáltal, hogy összekapcsolja őt a Forrással.
 A legrosszabb, amit tehet, hogy elválasztja a férfit a lelkétől, és hagyja őt szeretetlenül bolyongani.

A férfi legfőbb küldetése, hogy megvédje a nőt, hogy szabadon, ártatlanul sétálhasson a Földön.
 A legrosszabb, amit egy férfi tehet egy nővel, hogy csapdába ejti, ráerőlteti a saját útját, 
és fenntartja ezt az egész élete során."

Cherokee indián bölcsesség


“Egyetlen házasságot sem nevezhetünk valóban sikeresnek, ha a házastársak nem egymás legjobb kritikusai. A barátságról is ugyanez mondható el, mégpedig a hagyományos elképzelés ellenére, mely szerint a barátság konfliktustól mentes kapcsolat, kölcsönös szívességek és bókok viszonya. Az ilyen kapcsolatok azonban felszínesek, és nem érdemlik meg a barátság nevet.
Minden emberi kapcsolatnak lényeges része, hogy szükség esetén a két fél bírálja egymást. Enélkül minden kapcsolat sekély vagy sikertelen.
A kritika a vezetés, illetve a hatalom gyakorlásának egyik formája. Ami nem más, mint kísérlet arra, hogy előre megfontolt módon befolyásoljuk az eseményeket. Azért bírálunk, hogy megváltoztassuk valakinek az életét. Természetesen a befolyásolásnak nem egyetlen s nem is a legmagasabb rendű módja a kritika. Lehet befolyásolni példával, javaslattal, példázattal, jutalmazással, büntetéssel, tiltással vagy engedélyezéssel, tapasztalat révén, szervezéssel stb. A hatalom gyakorlásáról köteteket lehetne írni. Mi azonban beérjük azzal, hogy azt mondjuk: aki szeret egy másik embert, annak gyakorolnia kell ezt a művészetet, mert ha valakit érdekel egy másik ember lelki fejlődése, akkor fel kell készülnie arra, hogy az adott pillanatban a lehető legmegfelelőbb módon segítse azt elő.”

M. Scott Peck: A járatlan út

 

A mosoly értéke

“Semmibe se kerül, de sokat ad.
Gazdagabbá teszi azokat, akik kapják, és mégsem juttatja koldusbotra azokat, akik adják.
Egy pillanatig él csak, de az emléke örökké megmarad.
Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle, és senki sem olyan szegény, 
hogy ne lenne gazdagabb tőle.
Boldoggá teszi az otthont, táplálja a jóakaratot az üzleti életben, és a barátság biztos jele.
Nyugalom a megfáradtnak, napfény a csüggedőnek, világosság a szomorkodónak, és a természet legjobb orvossága a bajok ellen.
Mégsem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni, mert nem áru, csak önként lehet adni.
Mert senkinek sincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki maga már nem tud mosolyogni!"


“Nemcsak azért szeretlek, ami vagy,
Hanem amivé válok, amikor velem vagy.
Nemcsak azért szeretlek, amivé magad tetted,
De azért is, amit velem teszel.
Szeretlek, mert többet tettél bármely krédónál:
Tetted, hogy jól érezzem magam; és jobban
Bármily végzetnél, tetted, hogy éljek boldogan.
Egyetlen érintés nélkül tetted ezt,
Szavak nélkül, jelek nélkül.
A lényed volt az, mely ezt művelte.
S talán épp ebben áll a barátság.”

 
“Az anya a legigazabb barát, amikor kemény, 
hirtelen próbákkal találjuk szemben magunkat; 
amikor a hányattatások átveszik a jólét helyét.”
 
Washington Irving


“Kezdet a véggel szükségszerűen összhangban áll. 
Aki azért lett barátod, mert ez kifizetődik, abba is hagyja, ha az a kifizetődő. 
Majd megörül valamilyen értéknek a barátságért cserében, 
ha a barátságban is valami másnak örült. 
Mivégre szerzek barátot? 
Hogy legyen, akiért meghalhassak, hogy legyen, akit a száműzetésbe kövessek, 
akinek halála elé vessem és feláldozzam magam.”
 
Seneca
 
 
“Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között.
Miért csillag a barát?
És miért barát a csillag?
Mert olyan távol van, és mégis bennem él?
Mert az enyém, és mégis elérhetetlen?
Mert az a tér, ahol találkozunk nem emberi, hanem kozmikus?
Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit?
Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; 
és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég?
Nem lehet rá válaszolni.
Nem is kell.
De, ha nem is lehet, barátom iránt mindig azt fogom érezni, hogy csillag,
a világegyetemnek rám ragyogása.” 
 
Hamvas Béla


Csak saját magammal kell összhangba kerülnöm, 
annak örülnöm, ami belőlem való, akkor ezt a boldogító harmóniát 
olyan erőnek fogom érezni, amely önmagában elegendő, de kifelé is sugárzik.

Anselm Grün

Meg kell tanulnunk életünk minden pillanatában újjászületni.
Így meg tudjuk változtatni a rossz szokásainkat - éppúgy, mint a jelen helyzetünket.
Minden pillanatban van mód az újrakezdésre.




Engedd el, hogy valakiért aggódsz, mert ezzel azt fejezed ki, hogy nem bízol benne.
Engedd el, hogy valaki hiányzik, mert ezzel csak magadat sajnálod, sajnáltatod.
Engedd el, hogy ok kell a boldogsághoz, légy ok nélkül boldog!
A valóságod belőled épül fel. 
Tedd rendbe érzéseid, gondolataid és érezd már jól magad végre!





A gyermekeid azért vannak az életedben, hogy megmutassák, min kell dolgoznod magadban. 
Ne félj attól, hogy velük együtt oldd meg a problémákat. 
Meg fogsz lepődni, mennyire össze vannak kapcsolódva az inspirációval és milyen bölcsek. 
A gyermekek megfigyelnek téged; nem hallgatnak meg. 
A szeretet és az elfogadás egymás iránt alapvetőek a jóllétünkhöz. 
A legjobb, amit tehetünk velük, hogy megmutatjuk,
szeretjük magunkat és elfogadjuk magunkat úgy, ahogy vagyunk. 
Ez a legjobb ajándék, amit a gyermekednek adhatsz,
 és ez fogja segíteni őt, hogy ne rossz helyen keresse a szeretetet és az elfogadást, 
valahol kívül, ahogy mi tettük. 
Szeretned kell magad, boldognak kell lenned, hogy példát mutass. 
A szerető szülők szerető gyermekeket teremtenek 
és a szerető gyermekek teremtik meg a szeretet világát.

Mabel Katz


Ne akarj élni érzelmeid nélkül,
Olyan mintha sírnál könnyeid nélkül.
Néha a könnyek ugyan könnyítik az életet,
De olykor jobban sír az, ki kifelé nevet.
Engedd, hogy az érzések szabadon szálljanak,
Hagyd, hogy a vágyaid valóra váljanak.
Ne építsél várat, ne vonulj toronyba
Na fagyaszd a szíved jéghideg burokba.
Engedd, hogy szeressenek nincs annál jobb dolog,
Mikor a szíved valakiért hevesebben dobog.
Ne feledd a múltat, csak tanuljál belőle,
Emeld fel fejed s tekintsél előre.
Keresd a szerelmet, ne harcolj ellene,
Ez amiből mindenkinek nagyon sok kellene
Ha csalódsz se csüggedj hallgass a szívedre,
S tedd a bánatot mindörökre hidegre.
A szemeddel látsz, a szíveddel érzel,
Ha valakit megszeretsz fogd meg két kézzel.
Ne hagyd,hogy elmenjen, mert megfogod bán
Mert olyat, mint ő már keveset találni.



  
A vonzás törvénye határozza meg az univerzum egészének rendjét, 
beleértve a te személyes életed minden egyes pillanatát és történését is. 
Nem számít, hogy ki vagy és hol élsz, teljes egészében a vonzás törvénye határozza meg tapasztalataidat, mégpedig az elmédben felbukkanó gondolatok által. 
Ez utóbbiak révén te magad hívod életre és működteted ezt a mindenható törvényt.

Rhoda Byrne


Ez az élet a Tiéd.
Legyen erőd azt választani
amit akarsz,
és azt jól végezni.
Legyen erőd szeretni azt,
amit elvársz az élettől,
és ezt őszintén szeretni.
Legyen erőd sétálni egy erdőben
és a természet része lenni.
Legyen erőd életedet
a saját kezedbe venni,
senki sem tudja ezt helyetted.
Legyen erőd életedet boldoggá tenni.



Ha semmi sem megy, mi könnyen lehet,
S az út is mit jársz hegyre felvezet,
Kevés a pénz és sok a teher
Mosolyra indul szád – de bús sóhajt lehel.
Bármily sok is a gond – mi válladra szakad,
Pihenj ha kell – de feladni nem szabad.
Az élet furcsa, van benne sok csavar
Mit megtanul idővel, ki győzni akar.
Akkor is, ha gyakran sok a baj,
Amit legyőz – aki a sikerre hajt,
Ne add tehát fel, ha a győzelem messze
Más utat válassz – azzal jutsz sikerre!
A siker is kudarc-csak éppen kifordítva
Nagy kétség felhői ezüsttel bevonva.
Sokszor nem tudod, hogy mikor van közel
Távolnak látod – és akkor éred el.
Te is készülj harcra – hogyha téged ütnek.
Akik nem adják fel – majd győztesek lesznek.




 
 Figyelj és hallgass meg!
 

Ha arra kérlek, hogy hallgass meg
és te tanácsot adsz
nem teljesíted a kérésemet.

Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg
érzéseimet és te elmagyarázod
miért rossz, hogy így érzek
akkor rám tiportál.

Ha arra kérlek, hogy hallgass meg
és te úgy érzed, hogy valamit
tenned kell, hogy a probléma megoldódjon
bocsáss meg, de én úgy érzem, hogy
te süket vagy,
nem kértem mást,csak, hogy figyelj rám
és hallgass meg,
nem kértem, hogy tanácsolj,
sem hogy tegyél, nem kértem mást, csak, hogy
hallgass meg.

Nem vagyok tehetetlen
csak gyönge és elesett,
amikor teszel valamit helyettem
amit nekem kell megtennem
csak megerősíted félelmemet és gyöngeségemet.

De ha elfogadod, hogy úgy érzek ahogy érzek
meg ha ez az érzés számodra érthetetlen is
lehetővé teszed, hogy megvizsgáljam
és értelmet adjak az értelmetlennek

Ha ez megtörténik a válasz világossá válik
és tanácsra sincs szükség.

Talán azért használ sok embernek az imádság
mert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást
figyel és meghallgat, a többit ránk bízza. 
 
Tehát, te is kérlek figyelj rám és hallgass meg
ha szólni akarsz, várj egy ideig
és akkor már én is tudok rád figyelni.
 
 Agnes Begnin