A képzelet

A Föld a hazugság tisztítótüze;

 itt minden hazug körülöttünk: 

a tér ál-végtelenje, a dolgok ál-valósága, önmagunk ál-sokasága.

 S az ember-agyban még az igazság is táncol: egyszerre minden igaz, 

és egyszerre semmi sem igaz. 

A hazugság-áradatból az egyetlen kivezető út éppen az,

 amely a leghazugabbnak látszik: a képzelet. 

A sok ál-valóság közt képzeletedre van bízva az igazi valóság helyreállítása.

Nem a hegy és nem a völgy a valódi, hanem a szépség, 

melyet képzeleted a hegyek-völgyek formáin élvez; 

és a jelenség világ ál-végtelenjéből képzeleteden át vezet az út a benned rejlő igazi végtelenbe.

Más a képzelet és más a képzelődés, ahogy más a beszéd és más a fecsegés. 

A képzelődés az élet törvénye szerint működik és az éhen maradt vágyakat köddel eteti; 

a képzelet a lét törvénye szerint működik és amit megteremt, 

műalkotást, tettet, gondolatot: valódi és igaz.

A Földön mindaz, ami keletkezik és elmúlik, valóságnak neveztetik; 

csak éppen a képzelet tűnik olyannak, mintha teremtményeit a semmiből húzkodná elő. 

Az ál-semmi, ahonnét a képzelet merít: a valóság; 

s a sok külön-lévő ál-valóságban csak az a valódi, 

ami bennük semminek, képzeletnek rémlik: érzékelhetetlen,

 közös lényegük, a változó megnyilvánulások mögötti változatlan létezés.

 Weöres Sándor - A teljesség felé