Czéhmester Erzsébet ~  Mikor a Jóisten

Mikor a Jóisten Földre küld egy lelket,
Anyaszívet keres, kis fészket melenget,
Ahol egy kisembert szeretettel várnak-
Így találta meg az én édesanyámat.

Milyen jó, hogy engem épp őhozzá küldött!
Hogyan is élhetnék idegenek között?
Biztosan neki meg én voltam a vágya,
Csakis reám gondolt, míg jöttömet várta.

Amíg készítgette a babaruhákat,
Éppen ilyen kislányt képzelt el magának.
Boldog is lett aztán, mikor megérkeztem!
Élete örömét találta meg bennem.

Drága édesanyám, köszönöm, hogy vártál,
Hogy mint ajándékot örömmel fogadtál,
Azt, hogy pólyázgattál, sok gonddal, örömmel,
Fáradságok közt is mindig szeretettel.

Hogyan köszönjem meg a te sok jóságod?
Mondok majd éretted ezer imádságot,
De most azt suttogom, mit a szívem dobog:
Áldjon meg az Isten, legyél nagyon boldog!