Mácz István ~ Élni vagy meghalni

 'A légszomj görcsbe rántja a testet. 
A szeretetszomj görcsbe szorítja a szívet. 
Mondom neked, mint anyámnak tanácsolta az orvos:
Kérlek, hagyd el magad, ne akard mindenáron, hogy szeressenek. 
Hagyd el magad egy kicsit,
hagyd el magad,
ne várj semmit senkitől,
figyelj,
telik az idő,
te szeress,
egy nap, két nap, egy hét,
és amint szívedből a görcsös akarás oldódik,
érezni kezded: szeretnek,
szeretnek!

És ez nem csoda. Lehet, semmi nem változik körülötted. 
Az emberek nem lesznek mások. Te változol. 
Ökölbe szorított kezedbe lehet virágot tenni?
 Görcsben vergődő lényedet érintheti szeretet?
 Szeress! Megnyílik a szíved. 
Csak a kinyílt szirmokba képes mézet csókolni a Nap.
 Csak a szeretetben megnyílt, bizalommal 
kitárult szívedbe talál be mások szeretete.
Próbáld meg. Érezni fogod.
Eszembe jut a nyár. Verőfénnyel, melegen süt a Nap. 
Aki siet, aki nem tárja testét a Napnak, 
bőre nem ihatja be sem a barnító fényét, sem melegét.
 Ám, aki napozik, elhagyja magát, átadja magát a Napnak...
Lazíts. Érezni fogod: szeretetben élsz.'