Lelkünk visszatér a mennybe

Elszáll az élet, látod-e?

Mint könnyű pihe messze száll.

Bárhová rejtjük szívünket,

a halál egyszer ránk talál.

Mert testünk kölcsönbe kaptuk,

mit ruhatáros visszakér.

Oly hajthatatlan ő velünk,

a pulthoz térve nincs remény.

Vándora a vén időnek,

lelkünk visszatér a mennybe.

Barátaink, szeretteink

elmennek a végtelenbe.

Ott várnak az égi honban,

az enyészet testünk sorsa.

Visszatér a lelkünk mennybe,

testünk alászáll a porba.

Emlékeink megszépülnek,

ahogy telik a vén idő.

De lelkünk tovább él,

hiszen van rá jelentkező.

 Szuhanics Albert

Forrás ~ Internet