VIRÁGVASÁRNAP

'Virágvasárnap Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának emlékünnepe, húsvét előtti vasárnap. Már a 7. század óta pálmát szenteltek ezen a napon. Nálunk ezt a barka helyettesíti. A barkát a pap rendszerint a nagymise előtt szentelte meg, majd kiosztotta a híveknek.

Jézus Jeruzsálembe való bevonulásakor az emberek ruhájukat és lombos ágakat terítettek a Megváltó elé az útra, ma ennek emlékére barkát szentelnek a templomokban. De a barkavirág mást is jelképez. Ahogyan véget ér a böjti időszak, úgy ér véget a tél is. A húsvét egyben az újjászülető természetnek is az ünnepe.  A virágvasárnapi barkaszentelés egyházi eredetű népszokás ugyan, de a szentelt barkát felhasználták rontás ellen, gyógyításra, mennydörgés, villámlás elhárítására is.'

'E kedves napon szívem kitárom:
Vonulj be oda, égi Királyom!
Nincs pálmaágam, szép virágom sincs,
Te leszel nekem a legdrágább kincs!'

Forrás ~ Internet

 

Schvalm Rózsa ~ Virágvasárnap

Új tavasz varázsa, friss illata árad,
integetnek virágzó fák, feslő barkaágak.
Ünneplő tömeg a Mestert várva várja,
szamárcsikón érkezik a remény Messiása.

Fogadja Őt a nép öröm - rivalgással,
benne megmentőjét, a hős szabadítót látja
Köszönti virággal, letört barkaággal,
elé ruháit szórva , és Hozsannát kiáltva.

De félreértést rejt, az ünnepi lárma,
nem ismeri fel Jézust, mint égi Messiása.
Az ÚR elfogadja: e nap ünnepelt királya,
ám szemébe, könnyeket csal a bús jövő árnya.

A ma embere ó, Uram, bár jól látna,
ismerné fel benned, Te vagy mindenek Királya!
Hogy a szeretetnek fennkölt rajongása,
többé soha ne váljon sötét, fekete gyászba.

Bár gonosz indulat szögezett a fára,
a keresztedről felénk, mégis irgalmad árad.
Szeretettel ölel fájdalma, s drámája,
értünk, bűneink miatt, drága véred hullása.