'Legyél azzá, amiért születtél'
Szenvedély nélkül semmit nem érdemes csinálni. Részben azért, mert ha valaki valamiben sikeres, arról előbb-utóbb kiderül, hogy szenvedéllyel teszi a dolgát. Így tulajdonképpen a sikerességtől fosztjuk meg magunkat, ha nincsen bennünk szenvedély. Részben pedig azért, mert csak attól várható el a minőség, aki szereti azt, amit csinál. Az emberek többsége azonban nem szereti a munkáját. Persze elvégzi, de csak mert muszáj. Így aztán az évek alatt belefásul, és egy idő után már semmiben sem leli örömét. Pedig ha az emberek többsége szeretné azt, amivel a kenyerét keresi, nem csak saját életük, de a világ is szebb lenne. Igen ám, csak gyerekként ki az, aki biztosan tudja, hogy mi akar lenni, és mi a biztosíték rá, hogy jól fog dönteni. És ha rosszul dönt, ugyan kinek van bátorsága váltani? És hol van akkor még a tehetség, meg persze a szerencse. Előbbi bizonyos szinten már elvárás, utóbbi csak ajánlott.
Szóval dönteni egyáltalán nem könnyű, ezért van az, hogy csak keveseknek sikerül. Pedig az élet döntések sorozata, így nem árt jól dönteni. A Szent Márton-találkozón is előadást tartó Böjte Csaba egyszer azt mondta: 'Legyél azzá, amiért születtél, merd vállalni önmagad, és boldog leszel!' Ha ez sikerül, és eljön a nap, amikor számot vetünk az életünkkel, milyen jó lesz majd, hogy se sajnálkozni, se szégyenkezni nem kell. Ha pedig nem ismerjük fel, hogy mire születtünk, azt fogjuk érezni, elpazaroltuk az életünket, pedig ezt tenni egyetlen nappal is vétek, nemhogy egy élettel. Gyerekként, emlékszem, nagyvonalúan bántam az idővel, hiszen olyan sok volt belőle. Ma már másképpen látom, ez lett a legértékesebb kincsem, amit most már félek eltékozolni.
Veres András püspök
Forrás ~ Internet
Szenvedély nélkül semmit nem érdemes csinálni. Részben azért, mert ha valaki valamiben sikeres, arról előbb-utóbb kiderül, hogy szenvedéllyel teszi a dolgát. Így tulajdonképpen a sikerességtől fosztjuk meg magunkat, ha nincsen bennünk szenvedély. Részben pedig azért, mert csak attól várható el a minőség, aki szereti azt, amit csinál. Az emberek többsége azonban nem szereti a munkáját. Persze elvégzi, de csak mert muszáj. Így aztán az évek alatt belefásul, és egy idő után már semmiben sem leli örömét. Pedig ha az emberek többsége szeretné azt, amivel a kenyerét keresi, nem csak saját életük, de a világ is szebb lenne. Igen ám, csak gyerekként ki az, aki biztosan tudja, hogy mi akar lenni, és mi a biztosíték rá, hogy jól fog dönteni. És ha rosszul dönt, ugyan kinek van bátorsága váltani? És hol van akkor még a tehetség, meg persze a szerencse. Előbbi bizonyos szinten már elvárás, utóbbi csak ajánlott.
Szóval dönteni egyáltalán nem könnyű, ezért van az, hogy csak keveseknek sikerül. Pedig az élet döntések sorozata, így nem árt jól dönteni. A Szent Márton-találkozón is előadást tartó Böjte Csaba egyszer azt mondta: 'Legyél azzá, amiért születtél, merd vállalni önmagad, és boldog leszel!' Ha ez sikerül, és eljön a nap, amikor számot vetünk az életünkkel, milyen jó lesz majd, hogy se sajnálkozni, se szégyenkezni nem kell. Ha pedig nem ismerjük fel, hogy mire születtünk, azt fogjuk érezni, elpazaroltuk az életünket, pedig ezt tenni egyetlen nappal is vétek, nemhogy egy élettel. Gyerekként, emlékszem, nagyvonalúan bántam az idővel, hiszen olyan sok volt belőle. Ma már másképpen látom, ez lett a legértékesebb kincsem, amit most már félek eltékozolni.
Veres András püspök
Forrás ~ Internet
