ÜNNEPI LÉLEKKEL
BOLDOG ÚJ PERCET
Uram,
január végén járunk,
ilyenkor már
nem az az első szavunk: 'Boldog új évet!'
megelégszünk egy jónapottal,
egy hellóval vagy egy sziával.
Pedig milyen ünnepi, milyen szép,
mikor két ember összeölelkezik,
és boldog új esztendőt kíván egymásnak!
Különösen, ha szívből mondják.
Olyankor valóban úgy érezzük,
hogy boldogabb lesz az új év.
Uram,
add, boldog új évet kívánnunk egymásnak,
tiszta szívből, minden évben!
És add boldog új napot kívánnunk egymásnak,
tiszta szívből minden nap!
És add boldog új órát kívánnunk egymásnak,
tiszta szívből, minden órában!
És add, boldog új percet kívánnunk egymásnak,
tiszta szívből, minden percben!
Boldog új percet, Családom!
Boldog új percet, Falum!
Boldog új percet, Nemzetem!
Boldog új percet, Világ!
Ámen.
KARÁCSONYESTE
Uram,
ünnepi karácsonyi hótakaró borítja a falut,
kemény hideg van,
a templom is hideg.
Majd hazamegyünk a jó meleg otthonunkba,
asztalhoz ülünk,
ízes illatok lengik be a házat,
fények gyúlnak a karácsonyfákon.
Állunk a fa körül,
szívünkben túlcsordul az öröm és a hála:
karácsonyeste van.
És tegyük fel, Uram,
hogy ekkor megzörgeti a kapunkat valaki:
egy csavargóforma ember,
meg egy kétes külsejű asszony,
aki ráadásul gyermeket vár,
és szállást kérnek tőlünk éjszakára.
Tőlünk, akiknek magunknak sincs sok,
tőlünk, akik annyit fáradoztunk
ennek az estének a nyugalmáért.
Uram,
mi mindannyian, akik itt vagyunk:
fiatalabbak és idősebbek,
tanultabb és tanulatlan emberek,
papok és nem papok -
nem tudjuk, mit tennénk ebben a helyzetben.
Ki tudnánk-e nyögni, legalább ennyit:
'Jöjjenek be, jóemberek, és húzzák meg magukat az istállóban!'
Nem vagyunk különbek, Uram,
a kétezer évvel ezelőtt élt zsidó ősöknél.
Kicsinyesek vagyunk, félénkek és szűklátókörűek.
S Te, Uram, Te mit felelsz nekünk,
kicsinyes, félénk, szűklátókörű embereknek?
Te, Uram, Te minden áldott nap szélesre tárod előttünk
házad ajtaját, s azt mondod:
Jer, gyermekem, lépj be bátran,
lépj be szabadon, és érezd otthon magad!
Jer, gyermekem, szeretlek téged!
- ezt mondod nekünk.
Áldunk, Urunk,
mert elfogadsz bennünket, olyannak, amilyenek vagyunk,
és formálsz bennünket,
hogy legalább egy kissé hasonlítsunk arra,
amilyennek lennünk kellene.
Ámen.
HÓTAKARÓ
Uram,
söpröm reggel azt a leheletnyi kis havat,
ami éjszaka hullott,
s közben azt gondolom:
'Istenem, de szép is lenne,
ha karácsonyra fehérbe borulna
a Gerecse meg a falu!
Ajándék lenne felnőttnek-gyermeknek egyaránt.'
Mert a hóesés, Uram,
ajándék nekünk.
Jutalom és vigasztalás.
A hó eltakarja, ami csúf,
és szebbé teszi, ami szép.
Ünnep és tiszta hótakaró.
Indíts, Uram, hóesést
a mi lelkünkben is,
takard el csúfságainkat:
sértődéseinket, kételyeinket,
mulasztásainkat, irigységünket,
pletykáinkat!
Takard el, Uram,
a mi szégyenletes gyöngeségeinket.
Tégy bennünket tisztává,
mint a frissen hullott hó.
És tégy bennünket alkalmassá,
hogy ezt a megtisztulást
ne csak tőled várjuk!
Add megértenünk, Uram,
hogy az adventi megtisztítással
nem neked teszünk jót,
hanem saját magunknak.
Tégy bennünket képessé
ajándékaid fogadására!
Ámen.
ADVENT
Uram,
telve a fejem határidőkkel,
befejezni való munkákkal,
elvégzésre váró feladatokkal,
meglátogatandó rokonokkal, barátokkal,
ünnepi háziasszonyi teendőkkel.
Uram, segíts,
hogy a következő hetekben
ne rohanjak el
advent csodája mellett!
Segíts, hogy legyen erőm és időm minden nap
megállni, rád figyelni,
beszélgetni veled,
elfogadni a Te adventi békédet,
csodálatos adventi ígéreteidet,
elfogadni a Te gyógyításodat.
Uram, segíts, hogy
ne egy enni-innivalókkal, ajándékokkal tömött,
pogány karácsonyünnepre készüljek,
hanem az ünnepi tennivalókból
itt is, ott is lecsípve, szerényebben -
a Veled való találkozásra.
Ámen.
AJÁNDÉK
Uram,
sokat igyekeztünk, sokat fáradtunk,
hogy szép legyen ez az este.
És most itt van:
karácsony szent estéje.
mindenütt titkok, meglepetések,
ajándékok bújnak.
Az ajándék olyan, mint a simogatás:
egyik ember adja,
a másik kapja.
Az ajándékban láthatóvá válik
a láthatatlan szeretet.
Uram, a legnagyobb ajándékot
ma is tőled kapjuk:
mert karácsonykor
Te saját magadat adod
ajándékba nekünk.
És ez az ajándék mindannyiunknak szól,
kivétel nélkül minden embernek a földön.
Hatmilliárd ember kap ma ajándékot tőled:
Téged magadat!
Micsoda gazdagság!
Köszönjük, hogy nekünk is jut belőle.
Ámen.
BÖJT
Uram, Te tudod, hogy gyönge vagyok,
nehezen állok ellen
a konyhai kísértéseknek.
Csipegetek főzés közben,
eszegetek az íróasztalomnál munka közben
vagy a tévé előtt, pihenés közben.
Te tudod, mennyire irigylem
csinos, karcsú nagymama barátnőmet,
akinek nincs ilyen gondja.
Ám ő azt mondta nekem a héten:
Te csak ne irigykedj!
Tudod, hogyan ébredtem hamvazószerdán?
Farkaséhesen!
A reggelitől csak még éhesebb lettem,
az ebédnél viszont már a levessel is jóllaktam,
mondtam is: 'Jaj, Uram,
ma csak egyszer szabad jóllaknom,
és most úgy érzem, hogy máris jóllaktam,
pedig még alig ettem, mi lesz velem estig?'
Egész délután kopogott a szemem az éhségtől,
és este jobbnak láttam, ha korán lefekszem,
A bőrömön éreztem a kísértést egész nap!
Uram, adj nekem ilyen vidámságot,
ilyen öniróniát, hogy így tudjam látni a hibáimat!
Adj nekem több fegyelmet,
adj mindannyiunknak több fegyelmet,
a gyomor ügyeiben,
a családon való uralkodás ügyeiben,
a panaszkodás ügyeiben,
a pletykálkodás ügyeiben,
és minden ügyeinkben,
hogy a böjt valóban közelebb vigyen hozzád.
Ámen.
BETLEHEMI CSILLAG
Uram,
ma délelőtt, szentmisére készülőben
nagyot dobbant a szívem,
mert a rádióban
gyermekkorom templomának,
a kispesti Nagyboldogasszony templomnak a nevét hallottam -
onnan közvetítették a szentmisét.
És László atya azt mondta abban, hogy
legyünk mindannyian betlehemi csillagok.
Éljünk úgy, hogy életünk
fényes betlehemi csillag legyen,
amelyre érdemes odafigyelni,
amelyet érdemes követni.
Uram,
szeretnénk betlehemi csillagként élni,
de hát tele vagyunk kicsinyességgel,
tele vagyunk gyöngeségekkel,
tele vagyunk önzéssel, hibákkal.
Faragnánk a jót,
de bele-beletörik a bicskánk.
Akkor újrakezdjük,
és elrontjuk megint.
És kezdjük elölről.
Uram, segíts, hogy betlehemi csillagként élhessünk!
Hogy legyen fényünk, amely
derűvel, bizakodással, békével világítja be
az otthonunkat,
az utcát, a boltot,
a buszmegállót, az orvosi várót,
az iskolát, a munkahelyünket -
a helyeket, ahol vagyunk.
Uram, Te légy a belőlünk világtó fény!
Segíts betlehemi csillagként élnünk,
hogy ne éljünk hiába!
Ámen.
PÜNKÖSD
Uram,
pünkösd van,
a nagyanyám jár az eszemben.
Gyermekkoromban, pünkösdkor,
nagyanyám sarkig táratta velünk
az ajtókat-ablakokat,
hogy a Szentlélek beáradjon rajta,
és betöltse az otthonunk minden zugát.
Uram, mi, akik itt állunk előtted,
szeretnénk most sarkig tárni
életünk, a lelkünk ajtaját,
hogy Szentlelked beáradhasson rajta.
Uram,
talán nyikorog ez az ajtó,
hisz olyan ritkán tárjuk ki előtted úgy igazán.
Most azonban ezt tesszük,
kitárjuk lelkünket,
és fennhangon kérünk:
Jöjj, Szentlélek!
Töltsd be a mi szívünket, lelkünket egészen!
Jöjj, Szentlélek!
Újítsd meg gondolatainkat,
mozdulatainkat, lépéseinket!
Ha Te velünk vagy,
úgy képesek vagyunk lépni - egymás felé.
Ha Te velünk vagy,
úgy képesek vagyunk tenni
- nemcsak magunkért, hanem egymásért is.
Ha Te velünk vagy,
úgy képesek vagyunk gondolkodni -
tisztán, bátran, derűsen.
Jöjj, Szentlélek!
Mint gyermekkoromban, úgy kérlek:
Jöjj, és töltsd be az én lelkem otthonát egészen!
Ámen.
ELSŐÁLDOZÓK
Uram,
milyen csodálatos,
amikor a mesében feltárul egy titkos kapu!
A lélegzetünk elakad, amikor belépünk rajta,
s megpillantjuk az utat, amely mögötte kezdődik:
vajon milyen meglepetések, milyen kalandok,
milyen kincsek várnak ránk ezen az úton?
Kérünk, Uram,
nyisd meg a Te titkos kapudat
ezek előtt a héregi gyermekek előtt,
akik ma eljöttek ide hozzád,
és kopogtatnak a kapudon.
Ez a kapu nem mese.
Ez a Te szeretetednek a kapuja.
Nyisd meg, Uram,
engedd őket belépni,
s engedd őket elindulni a Te utadon!
Engedd megismerniük
a Te titkaidat,
a Te meglepetéseidet,
a Te kalandjaidat!
Engedd, Uram, megismerniük, hogy
a legnagyobb kincs,
amely ezen az úton végigkíséri őket:
a Te szereteted.
Légy velük, légy szüleikkel,
keresztszüleikkel, nagyszüleikkel,
légy egész családjukkal,
és légy velünk!
Ámen.
HÁLA
Uram,
hálát adok, mert hallod a hangom!
Hálát adok, mert itt vagy közöttünk,
jelen vagy, és velünk ünnepelsz.
Hálát adok, mert jelen voltál akkor is,
amikor a nagyapák, köztük az én nagyapám is,
a kispesti mocsarak lecsapolása közben
lelkes gyűjtésbe és adakozásba kezdtek,
hogy majd legyen templomuk - nekik és az utódoknak.
Hálát adok, Uram, mert a nagyszüleim
már ebben a templomban esküdhettek,
és hálát adok, mert szüleim is itt mondták ki az igent,
és az az igen, Uram, a haláluk percéig szólt.
Hálát adok, Uram, mert engem is itt kereszteltek,
itt voltam elsőáldozó, itt bérmáltak,
hálát adok, Uram, mert most ebben a templomban,
a Te színed előtt, imában emlékezhetem.
Hálát adok, Uram, mert Te adsz nekünk időt,
hogy átértékelhessük az emlékeinket!
Hogy kihulljon a rostán minden,
ami lényegtelen,
s megmaradjon minden,
ami fontos, erőt adó és nemes.
Hált adok, Uram, ezért a templomért!
És hálát adok mindenkiért,
aki ebben a templomban szolgált és szolgál!
Áldj meg bennünket, Uram,
mindannyiunkat, akik ma itt vagyunk!
Áldd meg elődeinket,
akik már az örök életben vannak,
és áldd meg utódainkat,
akik még az örök életben vannak!
Áldj meg bennünket,
és töltsd meg egészen a mi lelkeink templomát!
Hálát adok, Uram, mert hallod a hangom,
és a zsoltárossal mondhatom:
Inkább ülök a Te házadnak küszöbén,
mint a gonosz sátrának termeiben.
Ámen.
Döbrentey Ildikó: Beszélgetek az Úrral 21. századi imák
Forrás ~ Internet
