A GYÖNGESÉG EREJE

FELADAT

Uram,

Te minden bajunkat,

minden lelki nyomorunkat és minden testi betegségünket

meg tudod gyógyítani.

Két hete történt:

vasárnap volt, s én egy kórházi parkban egyedül,

kezemben nagy táskával lépegettem egy épület felé,

amelyre ez volt kiírva: „Sebészet”.

Telve voltam kelletlenséggel,

és ilyeneket mondtam magamnak:

'Hát normális vagyok én? Megyek itt, mint valami vágóhídra,

a saját elhatározásomból!'

A józanabbik eszem azt mondta:

'De hát fáj a lábad! Nem tudsz cipőt húzni!

Meg kell operálni!'

És nyomorultul éreztem magam.

Akkor hozzád fordultam, Uram,

és azt kértem, hogy segíts rajtam.

Mutasd meg, hogyan viselkedjem, mit tegyek,

hogy ne legyek ilyen szánalmas.

És abban a pillanatban választ kaptam.

Egy gondolat született meg bennem:

'Itt van előtted ez az épület,

itt lesz mostantól feladatod.

Nem szenvedni mégy, nem azért, hogy kiszolgáltasd magad,

hanem azért, mert itt feladatod van.

Ez az épület telve szenvedő és elcsigázott emberekkel.

Szenvednek, mert betegek,

és elcsigázottak, mert a kimerülésig dolgoznak,

mint orvosok, műtősök,

beteghordozók, nővérek.

Neked az a feladatod,

hogy hozz ide mosolyt,

hozz ide derűt, bizakodást,

hozz ide szeretetet.'

Attól a pillanattól megváltozott bennem minden.

Köszönöm, Uram, hogy segítettél,

hogy a feladatra figyeljek és ne magamra.

És köszönöm, hogy segítetted mindazokat,

akik elhozták hozzám a mosolyukat,

a biztatásukat, a süteményt, az ebédet,

felhívtak telefonon, vagy gondoltak rám.

Áldd meg, Uram, és sokasítsd meg a bennünk élő jót!

Ámen.

AMI VALÓBAN FONTOS

Uram,

a napokban beszélt valaki a rádióban,

aki súlyos műtét után

a halálból jött vissza.

Azt mondta,

gyökeresen megváltozott az élete:

az anyagi javak nem érdeklik többé.

Végeredményben

csak kettő fontos a számára.

Egyik: naponta közelebb jutni hozzád, Uram.

Másik: szeretettel, szorosan fogni

választott társának a kezét,

el nem engedni őt -

vele együtt közeledni hozzád.

Azt mondta, ha ez a kettő megvan,

számára semmi más nem fontos a földi életben.

Nem kellene-e, Uram,

hogy mindannyian egyszer

visszajöjjünk a halálból,

hogy ilyen pontosan láthassuk, mi az,

ami valóban fontos nekünk?

Könyörülj rajtunk, Uram,

adj nekünk egy kissé kevesebb napi gondot,

és egy kissé nagyobb lelki erőt,

hogy több energiánk maradjon

rád és egymásra figyelni.

Ámen.

ÉHSÉG

Uram,

köszönjük a lelki táplálékot,

a lelki kenyeret,

amelyet Szent Testedből adtál,.

Olyanok vagyunk, mint a csecsemő,

aki sír, ha inna vagy enne,

bár nem tudja, mi baja,

csak sír, panaszkodik, erőlködik.

Mi is

csak sírunk, panaszkodunk, erőlködünk,

hisz nem is tudjuk, hogy éhesek vagyunk -

a lelkünk éhes.

Azt olvastuk a múlt heti hírekben,

hogy mégiscsak lesz kenyérgabona,

méghozzá nagyon jó minőségű.

Pedig árvíz is pusztított,

és egy tikkasztó nyár eleji aszály.

Már előre sírtunk, panaszkodtunk, erőlködtünk,

hogy jaj, nem lesz termés!

És lesz.

Köszönjük, Uram,

hogy táplálod a testünket

és a lelkünket is,

és nem nézed, hogy megérdemeljük-e,

vagy csak sírunk és panaszkodunk és erőlködünk,

mint a tudatlan csecsemő.

Ámen.

FÁJDALOM

Uram,

köszönöm, hogy kinyithatom a szíven.

Fájdalom van benne:

találkoztam egy jó ismerőssel, egy apával,

akinek fiát sziklamászás közben

baleset érte,

s a gyermeket most temették.

Uram, Te tudod,

hogy ennek az embernek

mennyire örömteli, sikeres volt az élete idáig.

Nemrégiben még az volt a legnagyobb gondja,

hogy munkahelyi kollégáját jobban megbecsülik,

nagyobb fizetést kap, mint ő.

Most azt mondta,

egyetlen fontos, aminek az életben értelme van:

hogy szeressük egymást.

Uram, úgy látszik,

ennyire nagy fájdalomnak kell érnie bennünket,

hogy megértsük, mit vársz tőlünk:

hogy szeretettel szolgálunk egymásnak!

Nincs több szavam.

Kérlek, légy ezzel az apával,

légy az ő családjával,

segítsd őket nehéz fájdalmukban

Ámen.

EMBERI SZÓ

Uram, 

köszönöm azt a hajléktalant,

akivel a héten

egy budapesti piros lámpánál találkoztam.

Én az autómban ültem,

ő az autók között lépegetett,

a hajléktalanok újságját kínálgatta.

Fáradt és feszült volt az arca,

s az autósok nem törődtek vele.

Mutattam neki,

hogy a lap, amit kínál,

nekem már megvan,

mindig meg szoktam venni.

Akkor az az ember,

nem alázatosan, nem pénzéhesen,

hanem mint egy testvérére,

rám mosolygott,

s a visszapillantó tükörből még láttam,

hogy utánam integetett.

Köszönöm, Uram, ezt a találkozást,

amely megerősít abban,

hogy még aki a legjobban rászorult,

annak sem csak a pénz hiányzik,

legalább annyit ér: az emberi szó.

Köszönök mindenkit,

akitől emberi szót kapok,

aki kedvesen néz rám,

akinek eszébe jutok.

Ámen.

A GYÖNGESÉG EREJE

Uram,

ma egy huszonhárom éves, értelmi fogyatékos

leányért mondok köszönetet,

aki kis mongolos arccal, Down-kórosan született,

és a keresztlányom lett.

Különös módon éppen ő kellett ahhoz,

hogy visszataláljak egyházamba,

ő kellett ahhoz,

hogy szülei ismét hívő, imádkozó

emberek legyenek.

S ő kellett ahhoz is,

hogy egy családi vitás jelenet után

megszólaljon az asztalnál:

'Tudjátok, mi a ti legnagyobb bajotok?

Hogy nem szeretitek egymást eléggé.'

Köszönöm, Uram,

hogy Anikó közöttünk él,

és mi megtanulhatjuk általa,

hogy milyen erő lakozik

a gyöngeségben.

Ámen.

ÁRVÍZ

Uram,

jó nekünk itt lennünk, a te szent hajlékodban.

Most azokra a testvéreinkre gondolunk,

akik határon innen és túl

nem ülhetnek ma templompadokban,

mert a gátakon kell dolgozniuk,

vagy átmeneti szállásokon várják

a víz elvonulását.

Vannak, akik talán ma hazatérhetnek.

Átlépik átvizesedett, fertőtlenítőszagú

otthonuk küszöbét,

és szomorú, nyugtalan szemekkel keresik

az emlékeket:

a sok kedves személytől fényesre koptatott bútorokat,

a szerető gondoskodással felrakott függönyöket,

a fényképeket, amelyeken régi gyerekek nevettek.

Uram, add, hogy ne csak sajnálkozzunk,

de tegyünk is a bajbajutottakért:

tegyünk a kezünkkel,

tegyünk az adományainkkal,

tegyünk az imáinkkal.

Segítsd őket, Uram,

nehéz helyzetükben!

Ámen.

FOGD A KEZÜNK

Uram,

találkoztam egy idős pappal,

aki kórházmisszióban szolgál:

kórházi betegágyakhoz viszi el

a Te Örömhíredet.

Akad, aki örömmel fogadja,

akad, aki elutasítóan, akad olyan is, aki gúnyosan,

aki szitkozódva vagy durván,

és akad, aki kezet emel rá.

'Sok száz, mindenféle emberrel találkozom'

mondta ez az idős pap,

'de egy bizonyos: az örök élet küszöbén

mindenki megtér.'

Uram, köszönjük,

hogy nekünk nem kell a halálunk percéig várnunk

a Te bizonyosságodra.

Köszönjük, hogy jelen vagy,

biztonságossá és rendezetté teszed

a mi botladozó, kételkedő,

bűnöktől terhes életünket.

Köszönjük, hogy adsz nekünk

hívő testvéreket is,

akik nem néznek bennünket bolondnak,

hanem értik a hit rendjét, amelyben élünk.

Fogd meg a kezünk, Uram,

s vezess bennünket a mindennapokon át,

hogy a hitünk el ne fogyjon!

Ámen.

ERŐ

Uram,

néhány éve ismerek egy apát,

akit még soha nem láttam idegesnek vagy nyugtalannak.

Gyakran mesél szeme fényéről:

csillogó fekete szemű, - hajú kislányáról.

Néhány hete hallottam, hogy a kislány

súlyosan megbetegedett,

a kemoterápiás kezelés miatt

még szép fekete haja is kihullott.

Féltem az apával való találkozástól.

Amikor találkoztunk,

valóságos csoda részese lehettem, Uram,

mert az az ember

pontosan olyan derűs volt és nyugodt,

ugyanolyan szeretettel és hatékonyan

dolgozott, mint azelőtt.

Biztosan tudta, hogy a Te rendelésed az jó,

és nem nyugtalankodott.

Bárcsak ilyen hitem lenne nekem is, Uram!

Milyen csodálatos erőt és magabiztosságot

tudsz nekünk Te adni, Uram!

Áraszd ki ránk Szentlelkedet,

hogy mi is bátrak,

tevékenyek és hatékonyak lehessünk!

Add nekünk azt a bizalmat, amit az apának,

akit még gyermeke súlyos betegsége sem 

taszít a kétségbeesésbe.

Ámen.

HÁROM ARC

Uram,

valaki a családunkból,

politikai okok miatt börtönviselt ember,

azt mondta egyszer a férjemnek:

'Fiam, jegyezd meg:

minden börtönben van

legalább egy emberséges börtönőr.'

És most arcok jutnak eszembe, Uram.

Az első arc

abból az időből mosolyog rám,

amikor Dorka lányom született.

Még a kórházban lábadoztunk.

Az etetéseknél a baba is, én is ügyetlenkedtünk,

és a kudarctól egészen el voltam keseredve,

s akkor ott termett egy fehér köpenyes kedves asszony,

és néhány türelmes mozdulattal

megtanított a gyermekemet táplálni.

A második arccal

egy súlyos karambol résztvevőjeként találkoztam,

amikor csodálatos módon életben maradva,

az autónk roncsai mellett az út szélén ültem kábám,

s akkor egy megálló turistabusz utasai közül

hozzám lépett valaki, fejemre tette a kezét,

és azt kérdezte: 'Jól van?'

A harmadik arcból

egy komoly szempár néz rám egy műtőajtó előtt,

és biztató hangja azt mondja:

'Én vagyok az ön altatóorvosa.

Ne féljen, vigyázni fogok magára.'

Áldd meg, Uram, azt az idős bábaasszonyt,

aki megtanított a gyermekemet táplálni!

Áldd meg azt az izraeli turistát,

aki együtt érzett velem!

Áldd meg azt az altatóorvost,

aki lelket próbált önteni belém!

Köszönöm, Uram,

hogy nehéz helyzetben

mindig van legalább egy ember,

aki segíteni képes.

Add, hogy soha ne feledkezzem el azokról,

akiknek köszönettel tartozom.

Ámen.

HIÁNYOZNAK

Uram,

mi mindannyian, akik itt ülünk,

gondolunk most valakikre,

valakikre a szeretteink közül,

akik nem tudtak eljönni ma a Te házadba.

Talán, mert gyönge a testük,

s betegség köti ágyhoz őket.

Vagy talán, mert gyönge a lelkük,

s nem tudnak hinni benned.

Vagy talán hisznek, de a templom,

az egyház vesztette értelmét a szemükben.

vagy talán jönnének, de ma is dolgozniuk kell - 

oly sok oka van, amiért kedves szeretteink

hiányoznak innen a templomból.

Értük imádkozunk most, Uram,

akik nem tudnak itt lenni.

Légy velük, erősítsd őket Szentlelkeddel,

adj a szívükbe békét és reményt!

Különösen légy fiatal szeretteinkkel,

akik tapasztalatlanságuk miatt

még oly könnyen sebezhetők!

Uram,Te magad vagy

az Út,az Igazság és az Élet,

segíts nekik megmutatni

az értelmes, a helyes, a jó irányt!

Segíts, Uram,

hogy jobban figyeljünk szeretteinkre,

hiszen talán éppen

a mi figyelmünk hiányzik nekik.

Hisszük, Uram, hogy a Te segítségeddel

egyszer újból együtt lehetünk

itt, a Te házadban.

Ámen.

HALOTTAK NAPJA

Uram,

ez a ma reggeli szél

szinte megkopasztotta öreg hársfánkat:

hajnalban még teli volt levéllel,

és mostanra, alig néhány óra múltán,

csupaszon áll a házunk előtt.

Milyen gyors az elmúlás, Uram!

Milyen megállíthatatlan!

Erre gondolunk most,

amikor megköszönjük

mindazokat a szeretteinket,

akiket már hazaszólítottál.

Köszönjük a meghalt édesanyákat, édesapákat,

a meghalt nagyszülőket,

s mind a többi felmenőt,

köszönjük a meghalt férjeket, feleségeket,

köszönjük meghalt gyermekeinket,

s mind a többieket:

meghalt rokonainkat, barátainkat,

szomszédainkat, ismerőseinket.

Hitünk szerint ők már

nálad vannak, Uram,

otthon vannak,

hazataláltak,

de az is lehet,

hogy még a kapud előtt állanak.

Értük imádkozunk most,

meghalt szeretteinkért:

fogadd be őket, Uram, az Örök Hazába!

Hadd éljenek

a Te tisztaságodban, a Te békédben,

a Te örömödben!

Éljenek, és a Te világosságod

fényeskedjék nekik, mindörökké.

Ámen.

DÖNTÉS

Uram,

tépelődtem ma reggel.

Néhány napja ismét gond van a lábammal:

egy-egy rossz mozdulatra kiakad a térdem,

s olyankor nem tudok mozdulni.

Eléd tártam a kérdést, mondtam:

'Nézd, Uram,

hogyan álljak helyt,

ha leesek a lábamról?'

Közben, húsvétra készülőben,

napról napra végigélem, Uram,

a Te földi életed utolsó tizenkét óráját,

megkínzatásodat, szenvedésedet.

És szégyenkezem, Uram,

hogy nekem ennyire fontos a lábam!

Mi volt a Te istenemberséged titka, Uram,

hogyan tudtál fölülemelkedni a szenvedéseken?

Nem értem.

Hogyan álltál helyt a kísértések közepette?

Nem értem.

Így tépelődtem, Uram,

és akkor azt a döntést hoztam:

'Leteszem én, Uram, az én problémámat

a Te kezedbe,

Tégy velem, ahogy jónak látod!

Rád bízom, Uram, a lábamat,

rád bízom a kezemet,

rád bízom az életemet.

Tégy vele, ahogy gondolod,

s én elfogadom.'

Köszönjük, Uram, hogy vagy,

s ha rád bízzuk magunkat, 

elfogadsz bennünket.

Ámen.

EMBERNEK LENNI

Uram,

nézzük az árvízi híradásokat,

és még ebben az önző világban is,

a zajos és durva hatásoktól

eltompult érzékszerveinkkel is

látjuk, hogy ilyenkor, katasztrófa idején

mennyi hősies odaadás

és mennyi segítőkész cselekedet

tűnik elő az emberekből.

Uram, lehet, hogy azért vannak a katasztrófák,

hogy el ne felejtsünk embernek lenni?

Uram, légy azokkal, akiknek az árvíz miatt

el kellett hagyniuk otthonaikat!

Légy azokkal, akiknek az árvíz miatt

el kellett hagyniuk otthonaikat!

Légy azokkal, akik a gátakon dolgoznak!

Légy azokkal, Uram,

akik minden percben

az otthonaikért aggódnak és dolgoznak!

S nekünk, Uram, akiknek ilyen gondunk nincsen,

add meg, hogy

a katasztrófáktól és szenzációktól mentes,

egyszerű hétköznapjainkban

több megértéssel,

több segítőkészséggel legyünk egymás iránt!

Adj nekünk, Uram, több szeretetet

Te szeretetedből!

Ámen.

NE FÉLJ!

Uram,

köszönjük, hogy itt vagy velünk!

Itt ülsz közöttünk egyszerű ruhádban,

sugárzón, biztatón, bátorítón,

hogy ne féljünk, ne rettegjünk

valamitől, ami ránk vár.

Uram,

nem tudjuk, milyen eredményeket hoz

az elkövetkező hét.

Csak azt tudjuk, hogy Te velünk leszel.

Velünk leszel minden nap

minden órájában,

minden percében.

Velünk leszel az egyszerű kerti munkákban,

intéznivalóinkban, az utazásainkban,

a beszélgetéseinkben,

velünk leszel az iskolai vizsgákon,

az orvosi vizsgálatokon,

velünk leszel

minden születésben

és minden teremtésben.

Uram,

ha Te velünk,

ki lehet ellenünk?

Uram,

köszönjük neked,

hogy a zsoltárossal mondhatjuk:

'Ha az Úr velem, túljutok minden falon!'

Ámen.

TŐLED, ÁLTALUNK

Uram,

ma a betegekért

és a szenvedőkért imádkozunk.

Értük, akik talán

egy szövettani vizsgálat eredményére várnak,

akik talán

az első kemoterápiás kezelésre várnak,

akik talán

egy orvos érthető magyarázatára várnak,

akik talán 

egy nővér biztató jelenlétére várnak,

akik talán 

a család látogatására várnak,

akik talán

egy pohár vízre várnak,

akik talán

egy jó szóra várnak.

Tudjuk, Uram,

hogy tőled mindezt megkaphatják.

Tőled - általunk.

Tégy bennünket képessé. Uram,

hogy mindig észrevegyük a szenvedőt,

tégy bennünket leleményessé,

hogy mindig legyen időnk a segítésre,

tégy bennünket bátorrá, derűssé és bizakodóvá,

hogy bátorságot, derűt és bizakodást

vigyünk oda, ahol szükség van rá.

A mi kezünkkel fogd a betegeink kezét, Uram,

s általunk vigyázz rájuk!

Ámen.

Döbrentey Ildikó: Beszélgetek az Úrral 21. századi imák

 

Forrás ~ Internet