A lelked nehéz, az életed is nehéz,
de fölfedezed,
hogy szárnyaid vannak!
Lassan megrebbented őket, elkezded mozgatni,
egyre
gyorsabban, és merészebben mozgatni - és fölszállsz!
És elhagyod a földet,
mocsarat,
és minden bánatot, gondot,nehézséget.
És szállsz! Repülsz!
Tiéd a kék ég. És a
csillagos ég.
A végtelenség... Nem köt semmi.
Sem a saját lelked, sem egy
vesztébe rohanó világ,
sem egy beteg társadalom gondja.
Szabad vagyok - ez
öröm.
És ami még csodálatosabb érzés:
végre hazataláltál!
Müller Péter
