A szellemi szeretet legfőbb öröme, hogy adhat. 

Ahogy a nap se nézi, hány rügy pattan ki fényére, 

mert saját tüzének extázisában él,

 úgy a szellemi szeretet is az éntelenség gyönyörében és szabadságában fürdik. 

Nem függ senkitől, s ugyanakkor tudja, hogy minden hozzá tartozik.

Ha valaki a szellemi szeretet állapotát átéli, látja, 

hogy senki és semmi meg nem szerezhető, de el sem veszíthető. 

Ez a legfőbb, a legteljesebb és a legboldogabb időtlen ölelés. 

Müller Péter