AMIKOR ELMÚLIK A FIATALSÁG
Amikor elmúlik a
fiatalság, az életbe gyönyörű időszak köszönt be - nyugodt és mély,
mint a napsugaras ősz. Ebben az időszakban érik meg az élet vetése és a
kertben a gyümölcs. Az ifjúság tavaszi szertelensége akkor már nem
helyénvaló.
Mintha földi
hajlékunk épületét most tetőzné be az élet. Ebben az időszakban minden,
amit átélünk - jó és rossz is, az örömteli és a szomorú is -,
megváltoztatja tudatunkat. Lemondunk arról, hogy az ábrándozás
elvarázsolt világában tévelyegjünk, és úgy rendezzük be az életet,
ahogyan azt korlátozott lehetőségeink megengedik.
Az ifjúság
frissessége akkor már elhalványodik, és az ember nem öregedő lelke a
hosszú közös élet után mind világosabban ül ki az arc, a szem
kifejezésében. A hang, a mosoly, a tekintet - minden összhangba kerül az
ember belső világával.
Nem reménykedünk
többé az elérhetetlenben, nem kesergünk többé a hűtlen szerető miatt,
és megbocsátunk azoknak, akik megcsalnak bennünket.
S akkor
odaadjuk a szívünket annak, aki mellettünk állt, aki megszeretett
bennünket, aki hűséges maradt hozzánk az élet minden vihara és minden
keserű elválása után. S érezzük az elégedettséget és nyugalmat a
kipróbált, hű barátok kedves körében.
Keserű azok
sorsa, akik az élet lágy alkonyán új vonzalmakat, új sikereket
vonszolnak hasztalanul, akikre nem vár a meghitt otthon, amelyben
megpihenhetnek, s akiket nem üdvözöl a lámpa meleg fénye, ha este
hazatérnek.
Rabindranath Tagore
Forrás ~ Internet