Ne állj meg sírva nyughelyem előtt,
ne hidd, hogy alszom, hitt ott sem vagyok.
A halkan fúvó szellőben találsz meg,
és a hóban, mely gyémántként ragyog.
Vagyok a napfény érett búzatáblán,
őszi eső, mely gyengéden alászáll.

Ha kora reggel arra ébredsz,
hogy madárraj száll szárny suhogva,
ha szíved csendes éjben engem érez,
én sugárzom rád, csillagként ragyogva.
Ne állj hát sírva nyughelyem előtt,
emlékezz rám, s a halál nem vesz rajtam erőt!

Greg Schreiner