Aranyosi Ervin ~ Melegítsd át a lelkünk!

Ha úgy érzed körötted kihűlt a világ,
ha elveszíti szirmát minden vadvirág,
mikor megfagy az élet, s a lélek kong, – üres,
mikor minden, mi élő, menedéket keres,
akkor van te rád szükség! Hát legyél te a tűz,
mely élő melegével gondhalmokat elűz,
és világítson fényed, mely bevonz lelkeket,
mely felcsillanó remény zsarátnoka lehet!

Légy kandalló, vagy kályha, amely meleget ad,
s minden gyarló lelket bűvkörébe fogad!
Engedd a közeledbe, ki csepp örömre vár,
legyél a gondoskodó, termőre fordult nyár!
Biztasd az éhezőket, adj éltető hitet,
ne hagyd pokol tüzében kínok közt fagyni meg!

Mutasd meg a világnak a szeretet mit ér,
olvadjon fagyos szívünk, tűnjön a sarki tél!
Legyél hát te a kályha, s gyűljön köréd a nép,
mert mindannyian fázunk, s a fagyból rég elég.
Szeretet melegével olvaszd fel jégszívünk,
add vissza szép reményünk, add vissza szép hitünk.
Ha átmelegszik tőled a kihűlt, zord világ,
és újra nyitja szirmát millió vadvirág,
ha szívünk is felolvad, mert értelmet kapunk,
majd együtt világítunk, mint fénylő szép Napunk…