Túrmezei Erzsébet

Csillagtitok


Királyi lelkek vannak még a földön.
Királyi lelkek: mert vágyódni tudnak,
És várva várni, hogy a csillag feljön…

és hinni hittel: bús nyomorúságból,
Halálból, bűnből lesz szabadulás még…
Sötétlő égen egyszer felvilágol,

fel, új irányt mutatva lábainknak!...
Királyi lelkek vannak még a földön,
de kél-e nékik betlehemi csillag?!

Kicsi jászol örök csodát melenget.
Támad-e csillag vonni és vezetni
sok vágyban égő, bús királyi lelket?

Valaha régen, szentséges nagy éjen
az a csillag… talán egy sötét szív volt…
Megfürdött boldog, betlehemi fényben…

Áttüzesedett… lángkévék sugára
tört ki belőle… s fölívelt az égre,
világot vetni keresők útjára!

...Szeretnék én is Betlehembe menni.
Találni, venni, égni, felragyogni!
Sötétlő égen olyan csillag lenni!

Érintésére híradó sugárnak
hogy elindulnának! Hányan, mindenünnen…
Hiszen sokan csak a csillagra várnak.