Gyógyító gondolatok

 Arról, hogy sokat kell sétálni

Természetesen mindig egyedül kell sétálni, legalább egy, de inkább másfél, s ha lehet, két órán át napjában. A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki. 

Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha célzattal és úti céllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik. A sétáló útközben, minden pillanatban, megérkezett a séta céljához, mely soha nem egy ház vagy fatörzs, vagy szép kilátás, csak éppen ez a levegős és közvetlen érintkezés a világgal. 

Egy ember, aki lassan elvegyül a tájjal, része lesz egy erdőnek vagy mezőnek, ütemesen átadja magát a természet nagy díszletei között az örök valóságnak, az időtlen világi térnek, minden pillanatban úgy érzi, hazatért séta közben. 

A séta a teljes magány. 

Egy szobában könyvek és tárgyak vannak körülötted, melyek életed feladataira és kötelességeire figyelmeztetnek, a munkára vagy a hivatásra. 

Aki sétál, megszabadult munkájától, egyedül van a világgal, lelkét és testét átadja az ősi elemeknek. 

Gondold meg, hogy a földön jársz és csillagok alatt sétálhatsz.

 Nagyszerű dolog ez.
 

Márai Sándor: Füves könyv

Ji-king a rendszeres sétáról

2."A középpont bizonyossága láthatatlanul fejti ki hatását. Üdv!"
Az erőteljes és sikeres cselekvés a gondolatok erejétől függ, ez pedig a gondolatok forrásának tisztaságától.
Mert minél nagyobb a testi és szellemi tisztaság, annál nagyobb a belső igazság és őszinteség, ezáltal pedig a gondolatok forrása is tisztul.
3. "Hol előremozdul, hol visszavonul, nincs meg a közép bizonyossága és ereje, baj!"
Az olyan ember, aki még erősen mozgatott saját érzelmei által, nincs meg benne a bizalom saját erejének forrása iránt, belső érzelmi rendezetlenségei, vágyai és a külső erők egyaránt mozgatják cselekedeteit. 

Ezzel meg van fosztva saját belső forrásától és szabadságától. 

Ha nem tér vissza a középhez és nem bízik saját erejében, akkor aligha kerülheti el a bajt.
 

Mireisz László