Az igazságnak nem kell bizonyítani, erőlködni, üvölteni, 

harsogva trombitálni, hogy léte jogossá váljék.

 Az igazság egyszerűen és nyilvánvalóan jelen van. 

Társul a békével és az erővel. 

Az igazság erejében hatalmas lendület van, de ez a lendület nem sodor el. 

Ebben a sodrásban nem lehet elsüllyedni, mert a fény örvénye mindig felemel. Megtart. 

Az önzetlen, érdek nélküli jóság az, ami élteti. 

Az igazság olyan princípium, ami megkérdőjelezhetetlen és ha megdobálják sárral, 

akkor is ragyog, egyszerűen átragyog mindenen, ami hamis, hazug és álszent.

Az igazság minden fenyegetésnek, rosszindulatnak, 

gonoszságnak, álnokságnak ellent áll. 

Nem véletlen, hogy olyan fényes a tekintete minden igaz embernek. 

Szinte ragyog az arcuk és jó a közelükben lenni. 

Az igazság melegít.

 Nem langyos,nem is forró. 

Állandó melegségben tartja az ember lelkét. 

A hamisságban mindig van valami homály, nyirok és nyákos hűvösség. 

Ami igaztalan, az levegőtlen is. 

Egyszerűen elfogyasztja a légkörben a friss oxigént. 

Ezért van az, hogy hazug emberek után szinte ragad a levegő 

a szobában és ki kell szellőztetni, mert fullasztó, amit maguk után hagynak. 

Gyakran olyan erős a hazug emberek kipárolgása,

 hogy saját maguk sem bírják elviselni a nyomasztó levegőt - főleg éjjel,

 amikor a test öntudatlan, kontroll nélkül párolog

- és még a legnagyobb télben is nyitott ablaknál alszanak. 

Szinte jeges levegőben. 

Mert a hazugság fojt. 

Az igazság ezzel szemben friss oxigént pumpál a vérbe. 

Nézd meg az álnok embert. 

Sokat és szinte szünet nélkül beszél, gyakran ismétli meg ugyanazt, 

gyakran kérdez vissza, a tekintete is folyton mozgásban van, 

képtelen hosszan szemkontaktust tartani és mindig rág valamit, ételt vagy rágógumit. 

Mindegy, csak mozogjon a szája. 

Rágja a hazugságot. 

Próbálja igazsággá formálni. 

Nem tudja, hogy nem lehet, ezért állandóan mozgatni kell a test kapuját, 

mert a benne vibráló feszültség és félelem nem engedi nyugodni. 

Zavart lélek. 

Gyakran gyötri álmatlanság és csak kifelé képes élni, 

mivel a belső, valódi lényét nem ismeri. 

Nem is tud a létezéséről. 

Hiteltelen és hitetlen.

 

 A tetteiből kellett volna megítélnem, nem a szavaiból.
Beburkolt az illatával, elborított a ragyogásával.
Szegényes kis csalafintaságai mögött meg kellett volna éreznem gyöngéd szeretetét.
Minden virág csupa ellentmondás.
De én még sokkal fiatalabb voltam, semhogy szeretni tudtam volna.

Antoine de Saint-Exupéry

 

 

Soha ne feledd: minden gondolatodnak teremtő ereje van! 

Nem mindegy, mit gondolsz, nem mindegy, mit teremtesz. 

Kigyógyulhatsz minden betegségből, 

kilábalhatsz a szükségből, 

élhetsz sikeresen és boldogan, 

megtalálhatod ideális társadat.

Soha ne hidd el, ha valaki az ellenkezőjét állítja.

Egyedül tőled függ.

És attól, hogy mennyire engeded át az irányítást 

a szívedben lévő isteni Fénynek...

 

 

Az ember egy porszem, nem látja senki,

S e porszemnek kell embernek lenni!

Ha vérzik a szíved és fájdalmad nagy,

Ember légy mindig és ember maradj!

 

 

Sok ember van az életben, akik egyszerűen kijelentik: 

te ezt úgy sem tudod megcsinálni!!

Ha ilyen történne, csak vegyél egy nagy levegőt, 

fordulj meg, és mondd nekik:

 "Akkor most figyelj és tanulj"

Nem az a feladat, hogy mindig,

 mindenki rendelkezésére állj, 

mert ez lehetetlen és értelmetlen is. 

Tudni kell nemet mondani és elviselni, 

ha ezért valaki neheztel rád. 

Mert úgyis csak az fog haragudni, 

aki nem képes jól szeretni. 

Aki rosszul szeret, 

az sem a "nemet" nem meri kimondani, 

sem a "nemet" nem tudja elfogadni. 

A "nem" ugyanolyan értékkel bíró válasz, 

mint az "igen".

"A földön élő ember ma már igen komplex lény. Rengeteg témában vagy jártas, és számtalan vonatkozásban érintett meg az élet. Születésed óta rengeteg pozitív és negatív 'kötelet' -gondolatláncolatot- húzol, és eddigi életélményed az eddigi 'kötélhúzásaid' mérlegét tükrözi.

Kifejlesztettél néhány rendkívül erős gondolati szokást avagy hitet, amik miatt néhány téma puszta említésétől is már negatív irányú ördögi körbe keveredsz. Bizonyos dolgokra szuperérzékeny lettél, és rendkívül óvatosan próbálod megvédeni magadat tőlük.

Az önelemzés, az önigazoló magyarázkodás és a mások hibáztatása helyett létezik egy sokkal egyszerűbb és célravezetőbb megoldás: akard megismerni a jó közérzet állapotát! Kérd, hogy fölfakadjon benned az érték érzésének kútja! Keress önmagadban -magadat minden oldalról alaposan körbejárva- a jóságodra és az értékességedre utaló bizonyítékokat! Határozd el szilárdan, hogy okokat találsz önmagad csodálására! A vonzás hatalmas törvénye alapján biztosan ígérhetjük, hogy ezen okok száma idővel aztán szinte a végtelenségig nő majd.

Amikor magadra, más emberre vagy bármire nézve hiányt látsz, akkor gondolataid egy bizonyos frekvencián rezegnek. A hiányra koncentrálva negatív érzést fogsz érezni, ami azt jelzi, hogy belső lényed nem rezonál azokkal a gondolatokkal. A nagyon negatív érzés azt üzeni, hogy átmenetileg teljesen elhatárolódtál belső lényedtől, belső erődtől. Az irányváltás módszerével azonban át tudod állítani a gondolataidat a hiányról arra, amire vágysz. Pozitív érzés fogja jelezni, hogy sikerült visszatérni a tágabb perspektívájú bölcsebb részeddel való harmónia állapotába.

Ha az életedet szemügyre véve az egészség, a gazdagság, a tartalmas emberi kapcsolatok vagy bármi más hiányát látod, tudd, hogy annak csak egyetlen oka van: olyan gondolatokat választottál, amelyek -újabb és újabb, hasonló gondolatokkal összekapcsolódva- nem álltak harmóniában belső lényed tartalmával. Azt kaptad, amit gondolataiddal -szó szerint rezgéseiddel- életedbe vonzottál.

Esténként, lefekvéskor, tudatosítsd magadban belső lényed létezését és a vele való kapcsolatodat! Elalvás előtt 'fürdőzz' pár percig a jó lelki közérzet állapotában! Belső lényed ennek hatására szó szerint eláraszt majd tiszta, pozitív, erőteljes energiájával. Fogalmazd meg gondolatban szándékodat, hogy megengeded szervezeted teljes fölfrissítését, tudván, hogy belső lényed szeretettel és komplex módon harmonizálja fizikai tested energiáit! Akard, hogy reggel fölfrissülve, boldogan ébredj!

Reggelre kelve tudatosítsd magadban, hogy most újra a fizikai dimenzióba lépsz vissza, és azonnal fogalmazd meg a célodat: 'ma a legfőbb szándékom azt keresni, amitől jól érzem magam'. Ha ugyanis jól érzed magad, akkor a pozitív vonzás állapotába kerülsz, valamint tökéletesen egybehangolódsz szélesebb perspektívájú, belső lényeddel és a testet öltésed előtt megfogalmazott szándékoddal. Amikor jól érzed magad, olyankor kizárólag olyan érkezhet életedbe, amit jónak ítélsz meg.

Amint nekiállsz okokat keresni a jó közérzetedhez, azzal máris elkezdted azt a bizonyos pozitív 'kötélhúzást'. Fölbukkan egy ötlet, majd egy másik, majd egy harmadik, és így tovább. Előfordulhat persze, hogy régi, rögzült szokás eredményeként belopakodik egy-egy negatív érzés vagy gondolat, hogy automatikusan húzni kezdesz valami régi, negatív kötelet. Amint ezen kapod magad, gyorsan eleresztheted az adott gondolatot, mintha csak egy forró tárgy lenne amely megégeti a kezed ha nem engeded el. Ezt követően folytasd annak keresését, hogy mi miatt is érezheted joggal jól magad. Ennek eredményeként idővel, végül a gondolatok aránya a pozitív oldalra billen, s csodálatos kapcsolatod a belső lényeddel erőssé és tisztává válik."

- Abraham-Hicks

Az ember alkotott magának egy külön világot, 

a vízcseppen belül.

 Kiugrott a nagy együttesből, kivonta magát a művészi rendező keze alól, ácsolt magának külön színpadot, pingált magának külön díszleteket s maga osztja ki magának a szerepeket benne. 

Hát ne jajgasson, ha rosszul sikerül az előadás. 

Ha a kontár módon ácsolt kulisszák olykor rászakadnak és rozsdás szögekbe veri a fejét. 

Maga tette oda a szögeket.

Ha rosszul mennek tehát a dolgaid, ne csodálkozz. És főleg ne igyekezz Istenre hárítani a ballépések felelősségét. Szabad kezet kértél, s Ő, amennyire lehetett, szabad kezet adott. A lerombolt házakért, a drágaságért, a feketepiacért, a szénhiányért s azért, hogy pénz nélkül maradtál és vakarod a fejed: Ő igazán nem tehet. Talán nem is tud ezekről. Nem kíváncsi, hogy az Ő rendjén kívül, a sok milliárd vízcsepp közül az egyikben egy izgága kis moszatocska a maga önteltségéből mire végezte. Neki a hóvirágokra van gondja, meg a madarakra. A csillagokra és a fákra. Meg arra, hogy szüless és meghalj. És hogy a gyomrod - feltéve, ha mértéktelenségedben el nem rontottad - megeméssze az ételt, amit adsz neki. Nem felelős, ha szíved idő előtt megunja pumpálni a véredet, mert hanyagul és könnyelműen elrontottad felesleges izgalmakkal, amiket a magad bosszantására sikerrel kiagyaltál.

Egyáltalában: az Istennek hagyj békét saját világoddal kapcsolatban. Nem várhatod, hogy Ő menjen oda hozzád, ha magad voltál az, aki fölényes emberi elmédre hivatkozva hátat fordítottál Neki. Te kell fölkeressed Őt, ha vissza akarsz Hozzá térni. Könnyen megleled, ha igaz és tiszta benned a szándék. Ha nem sértett hiúságodat és csalódott önzésedet akarod Neki elpanaszolni, hanem egyszerűen csak látni akarod Őt s megnyugodni abban, hogy van.

Ott leled mindég, a műhelyében. A vízcseppben, amit számodra alkotott. Csak nyisd ki a szemedet jól.

Megtalálod a fűszálban, amikor éppen nő. A virágban, mikor a szirmait bontja. A pillangóban, ahogy szárnyra kél. Ott dolgozik. És ha elég tisztán és elég egyszerűen állasz meg előtte, levetve minden magadra aggatott bohóc-cicomát, amit társadalompolitikának, tudománynak vagy előítéletnek nevezel: akkor talán reád is néz. Talán még reád is mosolyog.

Mélységes mély, szelíd művész-szemével végigsimogat és azt mondja:

- Bizony látom, rossz bőrben vagy fiam. Ideje volt, hogy visszatérj közénk.

Wass Albert: Te és az Isten

"Teremtésed 99%-a valójában már akkor befejeződött, amikor még semmilyen kézzel fogható, fizikai nyomát sem látod. A legtöbben azonban csak a szemeteknek hisztek. Amíg nem látjátok a megfogható eredményt, addig aggódtok, kételkedtek és gyötrődtök. Fáj, hogy még mindig nincs meg az, amit akartok, s ily módon egyre távolabb lökitek magatoktól az áhított dolgot.

Amikor a földműves elülteti a paradicsommagot, tudja, hogy a termés útnak indult, holott annak fizikai bizonyítékát még nem láthatja. Nem megy ki a frissen szántott földjére toporzékolni, hogy a paradicsom azonnal mutassa meg neki magát. Ehelyett inkább bölcsen megengedi, hogy az univerzum természetes törvényei munkálkodjanak, s így a kis mag idővel azzá váljon, amire szüksége van.

A teremtés számtalan csodálatos magját vetetted már el, de türelmetlenségedben vagy a törvények ismerete híján eddig jobbára a vágyott dolog hiányára gondoltál, és így megakadályoztad vágyaid beérését.

Milyen mértékben függ tőled, hogy mi történik az életedben? Hány százalékban uralhatod átélt élményedet? 100%-ban. Hány más ember felelős azért, hogy éppen mi történik veled? Sehány. Milyen szerepet játszik életedben a véletlen, a sors vagy a szerencse? Semmilyent. Kicsoda az, aki teljességgel és egyes egyedül élményeid megteremtője? Te magad!"

- Abraham-Hicks

Belső világod kertjébe ültess olyan magokat, amilyen termést szeretnél!

Tisztán kell tartanunk belső világunkat, mint egy kertet, a gyomokat el kell távolítanunk. 

Folyamatosan érhetnek minket olyan dolgok, gondolatok, amelyeket ki kell tisztítanunk.

Éld bele magad rendszeresen az álmodba, tartózkodj rendszeresen belső világodba!

Ha magadba nézel, és ott azt látod, amit valóban szeretsz,

 amire vágysz, akkor jó úton vagy, s ez a fizikai világban is meg fog nyilvánulni.

Végzet

Egy asszonynak, aki a végzete ellen panaszkodott, 

ezt válaszolta a Mester:

– Te alakítod a végzetedet.

– De arról nem én tehetek, hogy nőnek születtem.

– Hogy valaki nőnek születik, az nem a végzet. 

Az a sors. 

A végzet az, hogy hogyan fogadod el női mivoltodat, 

s mit hozol ki belőle

A nő olyan erők birtokában van,

melyekkel ámulatba ejti az embert.

Képes kezelni a gondokat és nehéz terheket hordozni.

Magában tudja tartani boldogságát, szeretetét és véleményét. 

Mosolyog, mikor sikoltani szeretne.Dalol, mikor sírni volna

kedve,sír, mikor boldog és nevet,mikor fél.

Harcol azért, amiben hisz.

Kiáll az igazságtalansággal szemben.

Nem fogadja el a „nem”-et válaszul, ha tud egy jobb megoldást.

 Átadja magát, hogy családja gyarapodhasson.

Szeretete feltétel nélküli.

Sír, ha gyermekei győzedelmeskednek.

Boldog, ha barátai jól vannak.Örül, ha

születésről vagy esküvőről hall.

Szíve összetörik, ha közeli rokona vagy barátja meghal,

de megtalálja az erőt, hogy elboldoguljon az élettel.

Tudja, hogy egy csók és egy ölelés meggyógyíthat egy összetört szívet.

Csak egyetlen hibája van….

Elfelejti, mennyire értékes...

"A férfiaknak nem kell az a nő, aki 'harcol értük', mert gyengének tartják."

Sok levelet kapok nőktől: "Harcoltam érte, mindent megtettem, mégis elhagyott!" Ilyenkor megdöbbenek. Ennyire nem tudtok nőül? Ennyire naivak vagytok? Ennyire nem ismeritek a női harcmodort és a férfiakat?

Mi gyengék vagyunk, és az Erőt keressük bennetek. A tartást, a méltóságot, a nehezen megkaphatóságot. Néha szinte az elérhetetlenséget. Azt, hogy ne kelljen felelősséget vállalnunk értetek, sem érzelmileg, sem lelkileg - sehogy. Mert mi menekülünk a felelősségtől, s ha valaki a nyakunkba zuhan, annak finoman - vagy durván - lefejtjük a karjait magunkról, kibújunk az öleléséből - és kereket oldunk.

Ellentétben a közfelfogással és az évezredes hazugsággal, mi a "gyengébb nemben" nem a gyengeséget keressük, hanem az erőt. Szeretünk uralkodni a nőkön. Jólesik, ha valaki szolgál minket és odaadó - de ha túlságosan is az, menekülünk tőle.

Mi ahhoz vonzódunk, akit nem tudunk legyőzni, aki erősebb, mint mi. Akitől függünk. Akinek ki vagyunk szolgáltatva érzelmileg. Lehet, hogy ez nem normális, hanem egy gyermekkori "anyuka-függőség", de mégis ez a valóság.

Felnőtt férfit nem igen találsz manapság. Az ugyanis nem menekül, nem árul el, nem hagy faképnél, hanem felelősséget vállal érted. Ráülhetsz a tenyerére, és megtart téged. Nem esel le róla. S főleg, nem hagy el. Érzelmi biztonságban csakis egy felnőtt (igaz) férfi oldalán lehetsz, de hol van ma ilyen? No, látod.

Légy erős, öntörvényű és szabad. Ne függj senkitől - tőled függjenek, mert te vagy az erősebb. Ha pedig nem: légy az!

Müller Péter

Ami elől megpróbálsz elmenekülni, 

azt felerősíted magadban. 

Ha valamiről nem akarsz tudomást venni , 

azt szándékosan elfojtod, 

és amit nem létezővé próbálsz tenni, 

az kivívja magának a jogot a létezésre.

Egyszer eljön a nap, amikor bármi történhet, senki és semmi nem fog tudni kimozdítani a harmónia állapotából, mert képes leszel -akár egy fűszálon is- megtartani magadat. 

Tudni fogod, hogy mindent Te teremtesz és minden önmagadból ered.

A szem a lélek tükre, és visszatükröz mindent,

 ami rejtve van. 

De a belülről fakadó ragyogáson kívül más szerepe is van a szemnek: 

kifelé is tükörként működik.

 Azt is visszatükrözi, aki belenéz.

Paulo Coelho

Tökéletes önmagad nem olyasmi, amit létre kell hoznod, mivel Isten már megteremtette. 

Tökéletes önmagad a benned áramló szeretet. 

Marianne Williamson

Pozitívnak lenni nem azt jelenti, hogy mindenbe belenyugszunk. 

Sokkal inkább, hogy a jó megoldás reményében felkutatjuk az erőforrásainkat, 

és azt tesszük, ami helyes és megfelelő

Kurt Tepperwein

Amikor megtanulunk elcsendesedni, és a saját belső énünkön elgondolkodni, 

akkor kezdünk el kielégítettséget érezni, 

és ilyenkor mély elégedettség tölt el bennünket azzal kapcsolatban, amit belül találunk. 

Sokkal kíméletesebbek leszünk az eredményeinket illetően, 

és elkezdünk másokat is elfogadni olyannak, akik. 

Minél inkább képesek vagyunk az elfogadásra, annál gyorsabban találunk harmóniát a kapcsolatainkban. Elkezdünk spórolni az energiánkkal, takarékosabbak leszünk a gondolatainkkal és a szavainkkal. 

Ezeket kíséri a türelem, a tolerancia, rugalmasság, könnyűség minden vonatkozásban. 

A csend életművészetet tanít.

Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod
veszteség volt és pusztulás,
fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni.
Csak most kezdek rádöbbenni,
hogy az életed ajándék volt,
s egyre erősödő szeretet maradt utána.
A halál miatti elkeseredés
elpusztította magát a szeretetem tárgyát,
ám a halál ténye
nem pusztíthatja el mindazt, amit tőled kaptam.
Kezdek rádöbbenni, hogy az életedre kell gondolnom,
nem pedig a halálodra, és arra, hogy elmentél közülünk.

Marjorie Pizer

 

"A stressz alapvetően akadálya az ember belső összeszedettségének, 

a stresszes ember tudata szétszórt, 

és nem képes koncentrálni. 

A szellemi fejlődés kulcsa viszont a belső összeszedettség, a belső béke és harmónia, 

amely kizárja a stresszes állapotokat. 

Nem a stressz, hanem a stressz uralása és meghaladása, ami a szellemi fejlődés igazi előmozdítója. 

A stresszes helyzetek is bizonyos tapasztalásokhoz és átélésekhez vezetnek, 

amelyek helyes feldolgozása közvetett módon szolgálhatják az ember fejlődését."

 Váradi Tibor

 

 

"A bölcsesség tulajdonképpen egy tudatállapot, 

amely magában hordozza a belső béke és nyugalom állapotát. 

Amikor egy átlagember ideges, akkor elveszíti a kapcsolatát a jelennel, és vagy azon idegeskedik, 

hogy mit kellett volna máshogy csinálnia a múltban, vagy azon aggódik, hogy mi vár rá a jövőben. 

A bölcs ember a jelenben él, és ezért nincs oka az idegeskedésre. 

Belső békéje nem zavartalan, de megzavarhatatlan. 

Mivel teljesen ura belső világának és lelki folyamatainak, 

ezért a külső események és körülmények nem képesek felidegesíteni őt, 

és kimozdítani belső egyensúlyából. "

 Váradi Tibor

 

"A bölcs ember fáklyaként világít a világban, s életével példát mutat a többi ember számára. 

Bár szavai is fontosak, de elsősorban tetteivel mutatja a helyes utat embertársai számára. "

Váradi Tibor

 

 

 

"A bölcsesség alanyi tudás – valódi ÉN-magamnak a tudása -, amely a szívből fakad, 

és nem a mennyiségen, hanem a minőségen van a hangsúly. 

A minőségi tudás átformál – átalakít, ezért itt nem az információn, hanem a transzformáción alapszik. 

A mai nyugati kultúra erősen intellektuális beállítottságú. 

A szív és a fej közötti egyensúly hiányzik, a nyugati ember a „fejében él”. 

Az oktatás is a fejközpontúságot erősíti, hiszen az információ átadásán és a tárgyi tudáson van a hangsúly. 

Az okosságot horizontális gondolkodásnak is nevezhetnénk, hiszen elsősorban az érzékelhető,

 fizikai világ megértését célozza meg, míg a bölcsesség, mint vertikális tudás jelenik meg, amely összeköti az eget a földdel."

Váradi Tibor  

 

"A megelégedettség a bölcsességnek nem előfeltétele, hanem következménye. 

A bölcs ember tudja, hogy az élettől - a létezéstől mindent megkap, amire igazából szüksége van. 

A bölcs ember megelégedettsége a bőség-tudatából fakad, ezzel szemben az átlagember a bölcsesség hiányában folyton panaszkodik, elégedetlenkedik és kritizál. 

Nem tud elégedett lenni, mert úgy érzi, hogy a boldogságához szüksége van bizonyos dolgok megszerzésére. A bölcs ember viszont az ok nélküli boldogság állapotában állandó megelégedettség és hála állapotában él."

Váradi Tibor 

 

"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. 

Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak 

- amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. 

Ám azt hiszem, többről van itt szó. 

A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. 

Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. 

És szerintem ez a legrosszabb. 

Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen." 

Stephen King

“Rálátásunk a valóságra olyan, mint egy térkép, melynek segítségével igyekszünk eligazodni az élet területén. Ha a térkép jó, rendszerint meg tudjuk határozni helyzetünket, s ha tudjuk, hova kívánunk eljutni, rendszerint azt is leolvashatjuk róla, mely útirány vezet el célunkhoz. Ha a térkép rossz, többnyire eltévedünk.

Mindez nyilvánvaló, az emberek mégsem mindig látják be. Nem látják be, mert a valósághoz vezető út nem könnyű. Először is, az ember nem a térképpel együtt született, előbb meg kell rajzolni, ez pedig erőfeszítést kíván. Minél nagyobb erőfeszítés megtételére vagyunk hajlandóak, annál nagyobb és pontosabb térképünk lesz. Ám sokan nem hajlandóak semmilyen erőfeszítésre. Mások befejezik a rajzolást kamaszkoruk végére. Az ő térképük kicsi marad és vázlatos, a világról alkotott képük egyoldalú és félrevezető. Életük delén az emberek rendszerint fölhagynak térképük rajzolásával. Úgy érzik, térképük teljes, világnézetük helyes (sőt: szent és sérthetetlen), és semmi szükségük nincsen újabb értesülésekre. Mintha kifáradtak volna.

Csak viszonylag kevés ember elég szerencsés ahhoz, hogy élete végéig folytassa a valóság titkainak feltérképezését, hogy a világ és az igazság megértését újra és újra felülvizsgálja, térképét nagyobbítsa, vonalait finomítsa, egy-egy vonalat újrarajzoljon.

A térképezés legnagyobb problémája nem az, hogy a semmiből kell kezdeni, hanem az, hogy állandóan felül kell vizsgálni a munkát. Maga a világ állandóan változik.”

M. Scott Peck: A járatlan út

 

Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj,
Hidegen hagy az elhagyott táj,
Hogy eltemettük: róla nem tudunk,
És mégis mondom néktek:
Valamitől mi mindig búcsúzunk.

Reményik Sándor

 

“Te magad vagy az az erő, amely életre hívja a történéseket – a jót, a rosszat egyaránt. 

Rajtad áll, melyikre tartod magad érdemesnek: helyes gondolkodással a szerencsét idézed meg, 

vagy gondolkodás nélkül cselekszel, és bajokat zúdítasz az életedre. 

Rajtad múlik, bearanyozod-e napjaidat vagy feketére fested magad körül a világot.” 

 

Tatiosz

“Sokszor és sokat nevetni; elnyerni az intelligens emberek megbecsülését, a gyermekek ragaszkodását; kivívni az őszinte kritikusok elismerését és elviselni a hamis barátok árulásait; örülni a szépnek, megtalálni másokban a jót; jobbítani egy kicsit a világon – egy egészséges gyerekkel, egy parányi kerttel vagy azzal, hogy biztos lábon állva élsz; tudni, hogy legalább egyvalaki könnyebben lélegzik, mert te voltál.

 Ez a boldogulás, ez a siker.”

 Ralph Waldo Emerson

 

“A világ egy hatalmas tükör. 

Visszatükrözi felénk azt, amik vagyunk. 

Ha kedvesek, ha barátságosak és ha segítőkészek vagyunk,

 akkor a világ kedvesnek, barátságosnak és segítőkésznek fog felénk bizonyulni.

 A világ pontosan az, amik mi vagyunk!” 

 

Thomas Dreier

 

“Megvallhatjuk titkunkat egy másik embernek, de lehetetlen, hogy áttöltsük lelkébe saját benső világunkat, ami az elbeszélt tényeket, szavakat, cselekedeteket alakította; így e lényeges ismeret hiányában, még bizalmasaink is egészen másként fogják vallomásunkat értelmezni, mint ahogyan mi megéltük. Nyíltságunk csak annak értékes, aki beéri a puszta tények ismeretével, de aki a legmélyebb értelmünkbe akar behatolni, annak a legigazabb titok is csaknem annyira megtévesztő, mint a hazugság.” 

Gustave Thibon: Jákob lajtorjája

Visszavonhatatlanok

“A gondolat örök – amint megszületett visszavonhatatlanul éli életét.

Gondoltál-e valaha arra, hogy valaki beleláthat a gondolataidba?

Gondoltál-e valaha arra, mi történne veled, ha valaki tudomást szerezne minden titkos gondolatodról?

Gondoltál-e valaha arra, hová kerülnek azok a gondolatok, amelyeket nem mondasz ki, és nem váltasz tettekre, melyekről – úgy hiszed -, rajtad kívül senki sem tudhat?

Gondoltál-e valaha arra, mi történne a világgal, ha minden, de minden gondolatod – a szép és a jó, a kegyetlen és az irgalmatlan -, ami valaha eszedbe jutott, megvalósulna?

Gondoltál-e arra, hogy vannak helyes, és vannak gonosz gondolatok, melyek – bár nem mondjuk ki, és nem váltjuk valóra őket – saját életet élnek a világegyetem hatalmas körében?