SMINK NÉLKÜL
SMINK NÉLKÜL
Uram,
a héten Budapesten volt dolgom,
s már előző éjjel is ott aludtam.
A reggeli ébredés után
mit veszek észre?
- Az egész piperetáskámat
itthon felejtettem, Héregen.
Fogkefém még csak akadt,
de sehol egy kis púder,
egy csöpp rúzs,
még csak egy hajkefém se volt!
Ott állok korán reggel,
az üzletek zárva
- mit tegyek?
Uram, én majdnem pánikba estem!
Az ujjammal valahogy megfésülködtem,
eztán elindultam a megbeszélésre,
ahol a nőknek íratlan szabály egy kis smink
és rendes frizura.
Uram, köszönjük,
hogy Előtted nem kell kendőznünk magunkat!
Hiába is tennénk, hiszen Te úgyis ismered
a ráncainkat, az anyajegyeinket, a szeplőinket!
S ha kérdezné valamelyikünk:
Hogy tetszem neked, Uram?
Te azt felelnéd:
Szép vagy gyermekem! A legszebb vagy!
Köszönjük, Uram,
hogy elfogadsz bennünket
testi-lelki rútságainkkal együtt is!
Elfogadsz, szeretsz, bátorítasz,
és fáradhatatlanul tanítasz.
Reméljük, nem hiába.
Ámen.
AUTÓMENTŐ ANGYALOK
Uram, még húsvét előtt történt
egy nagy forgalmú budapesti úton,
délután hatkor, csúcsidőben:
meggondolatlan döntésem következtében
az autóm fennakadt a magas sávelválasztó járdaszigeten.
Körülöttem hömpölygött a forgalom.
Ahogy a sokk után tisztult a fejem, imádkozni kezdtem:
Uram, köszönöm, hogy nem vagyok egyedül!
Köszönöm, hogy itt vagy velem most is,
itt, az út közepén!
Csak magamat okolhatom azért, ami történt.
Uram, köszönöm, hogy segítesz kijutnom
ebből a helyzetből!
Te vagy a tanúm, Uram,
hogy perceken belül megállt mellettem
egy autómentő teherautó,
csörlővel s két jóarcú fiatalemberrel.
Mondták, hogy véletlenül jártak arra,
kimentettek a kelepcéből, majd továbbrobogtak.
Uram, mostanában egyre gyakrabban érezzük,
hogy életünk autója megrekedt
a gazdasági válság, a politikai válság,
a lelki válság magas sávelválasztó járdaszigetén.
Saját erőnkből nem jutunk tovább!
Kérünk, Urunk, adj nekünk
élő, lángoló, feltététel nélküli hitet!
Kérünk, juttasd eszünkbe,
hogy bajban, első teendő: az imádság.
Nem a telefonálás,
nem az őssejt-kivonat,
nem az országos gyűjtés,
hanem az imádság:
a bizalommal és hálával teli,
őszinte beszéd az Úrral.
Ámen.
REND
Uram,
rendezgetem otthon a szekrényemet,
és csodálkozva nézem,
hogy időről időre
milyen összevisszaság uralkodik benne.
Elég egy-két használaton kívüli holmi,
egy-két bedobott pulóver, mellény,
és máris kész a zűrzavar.
Uram, itt, a Te házadban, a Te szeretetedben
hétről hétre kinyitjuk életünk szekrényét,
és csodálkozva nézzük,
hogy már megint összevisszaság uralkodik benne.
Elég egy rossz hír a munkahelyünkről,
egy kórházba került kedves szerettünk,
egy fájó pletyka a hátunk mögött,
és máris kész a zűrzavar.
Máris nem találjuk, ami a legjobban kellene:
a lelkünk békéjét.
Uram, talán ez az a perc,
amikor újra kezdhetünk mindent!
Vehetünk egy nagy levegőt,
és mondhatjuk:
Nálam mostantól rend lesz!
Kinyithatja bárki a szekrényem ajtaját,
odabenn rendet és békét talál!
Uram, Veled, a Te erőddel
még erre is képesek vagyunk.
Ámen.
HAZAMEGYÜNK
Uram,
ebben a szép, lélekemelő csendben
gyermekarcok jelennek meg előttem:
árvízkárosult ónodi gyermekek arcai.
Tegnapelőtt meséltem nekik Tatán.
A délelőtt végén odajött hozzám egy kislány,
s azt mondta:
Haza szeretnék menni!
Uram, te tudod, hogy még nincs otthon,
ahová ezek a gyerekek hazatérhetnének.
Mégis abban a feldúlt faluban,
abban a bizonytalanságban
van az ő biztonságuk.
Mert ott van anya,
és jó esetben ott van apa,
és ott vannak azok az apró kis dolgok,
amelyeknek mégiscsak örülni lehet.
Uram, mi is így jövünk hozzád,
ide, a Te házadba,
ahol személyesen Te magad vársz bennünket:
itt a mi biztonságunk, itt a mi örömünk.
Áldunk, Urunk,
és köszönjük, hogy hozzád mindig hazajöhetünk!
Maradj velünk,
hogy majd az utolsó órán
mi is úgy készülhessünk Hozzád,
azzal a tiszta, gyermeki bizalommal,
ahogyan az ónodi kislány sóvárog:
Haza szeretnék menni!
Ámen.
IMA AZ IMÁDSÁGRÓL
Uram, Te azt mondtad:
Kérjetek, és adnak nektek.
Ismered az esetünket, Uram.
Csaknem húsz éve történt,
Bécsben, egy üres panzióban,
ahol rajtunk ívül nem tartózkodott senki.
Dorka még kislány volt.
Késő este valamitől,
talán a gyorsétteremben elfogyasztott
tengeri haltól
a gyerek allergiás rohamot kapott.
Percek alatt bedagadt a torka,
s már alig kapott levegőt.
Péter elrohant patikát keresni.
Én a kislányunk mellett maradtam,
és teljes szívemből imádkoztam:
Uram, Te mindennek tudod a nyitját,
könyörögve kérlek,
mentsd meg a gyermekem!
Kis idő múlva Dorka megszólalt:
Anya, most jobb...
Mire Péter megérkezett a gyógyszerrel,
már minden rendbe jött.
Ura, azóta tudom,
hogy Te mindig mellettem vagy.,
átölelve tartasz engem,
nézel engem, hallasz engem,
segítesz engem.
Áldalak, Uram!
Köszönöm a hitemet!
Köszönöm, hogy szólhatok Hozzád,
köszönöm, hogy Te válaszolsz.
Köszönöm, hogy beszélhetek,
hogy beszélgethetek Veled.
Ámen.
EMLÉKEIM
Uram,
sütöm a palacsintát házam népének,
s közben magam előtt látok
sok-sok nagymamát:
hajdanvolt osztálytársnőimet,
régi szomszéd kislányokat, gyerekkori barátnőket,
amint szemüvegben, megvastagodott derékkal
buzgón dobják, töltik, hajtogatják a palacsintákat,
éppúgy, mint én.
Nemrégiben még copfos kislányok voltunk,
s nekünk sütötték a palacsintát a mi nagymamáink...
Uram, köszönöm egyik legnagyobb ajándékodat:
az emlékezést!
Köszönöm, hogy életem eseményei
nem rohantak el mellettem nyom nélkül!
Köszönöm, Uram,
hogy bár az előttem álló út már rövidebb,
mint amit eddig megtettem,
mégis, megtett utamat
kedves szavak és szívből jövő kacagások
tiszta kövei szegélyezik.
Köszönöm, Uram,
hogy rossz emlékeimet segítesz elfelejteni!
Köszönöm, hogy emlékeimben élnek
kedves szeretteim,
akik már az örök életben vannak!
Köszönöm, Uram, az emlékeimet,
amelyek alkalmas időben,
mondjuk, palacsintasütés közben,
előbukkannak,
s az öröm könnyét csalják a szemembe.
Ámen.
LELKÜNK GONDNOKA
Uram, ma egy erdélyi emberért imádkozom.
Két hete, amikor egy egyetemista csoporttal
este fél tizenegykor fáradtan megérkeztünk
székelykeresztúri szállásunkra,
egy ember fogadott bennünket.
Véltem, ő a gondnok. Friss volt és szívélyes.
Mintha csak édesapámat látnám! - gondoltam.
Másnap hajnalban,
amikor férjemmel Sepsiszentgyörgyre indultunk
ajándék előadást tartani,
ugyanaz az ember búcsúztatott minket,
frissen és szívélyesen,
mondta, jó vacsorával várnak vissza.
Mintha csak édesanyámat hallanám! - gondoltam.
Este, amikor fáradtan és kissé csalódottan
éppen arról beszélgettünk,
hogy már az erdélyiek sem a régiek,
az ő tekintetükön is látszik az anyagiasság,
egy reverendás férfi sietett át az udvaron.
Köszöntem, ő rám nézett, kedvesen visszaköszönt,
s a szívem nagyot dobbant:
az a figyelmes, szívélyes arcú ember nézett rám,
akit jó szüleimhez, édesapámhoz, édesanyámhoz hasonlítottam.
Akit gondnoknak véltem.
Pedig nemcsak egy épület gondnoka ő - lelkek gondnoka is.
Ő visszaadta az erdélyi emberek tisztaságába vetett hitemet.
Áldd meg, Uram, Kelemen atyát Székelykeresztúron!
Áldd meg mindazokat, akik papként szolgálnak neked!
Áldd meg csöndes, készséges,
áldozatos szolgálatukat!
S áldj meg bennünket is, Uram,
hogy ne csak messziről bírálgassunk,
hanem néha az arcába is tekintsünk
lelkünk gondnokának.
Ámen.
JÁCINT
Uram,
a héten virágillat lengte be otthonunkat:
az ablakomban kivirágzott a kis jácint,
amelynek hagymáját hónapok óta gondozom.
Kivirágzott a jácint,
és szívünkben kivirágzott az öröm.
Egyetlen szál virág,
s az embernek kedve lesz mosolyogni,
kedve lesz dúdolni,
kedve lesz kedves szavakat mondani.
Egyetlen szál virág.
Uram, segíts megértenem:
hogyan lehetne az életem
egyetlen szál virág?
Ámen.
IMÁDSÁG ŐSSZEL
Uram,
néha úgy érezzük,
hogy egyedül vagyunk az emberek között,
nem értenek meg
még a legközelebbi családtagok sem.
Máskor mindenki kedves hozzánk,
mi is mosolygósak, kedvesek leszünk.
Uram, köszönjük, ha sok barátunk van,
ha mindig kacagástól hangos
körülöttünk a levegő!
És köszönjük,
ha visszahúzódóbbak,
csöndesebbek vagyunk,
mert azt tanultuk Tőled,
hogy a legragyogóbb kincsek
a csöndben teremnek.
Jön az ősz, Uram, és mi arra kérünk:
add, legyen türelmünk
néha lassítani,
add, legyen bátorságunk
néha gyöngének lenni,
add, legyen igényünk
néha megállni és Rád figyelni!
Súgj valamit, Uram,
ebben az őszi rohanásban!
Egyikünk biztosan meghallja.
Ámen.
Döbrentey Ildikó: 'És képzeld, Uram...' a 21. század zsoltáraiból
Forrás ~ Internet
