IMÁDKOZÓ KÖZÖSSÉG
ÉNEK, ÉLET, LÉLEK
Uram,
örvendeztünk itt pénteken, takarítás közben,
hogy ez a templom újjászületett,
s akkor Eta azt mondta:
Úgy lenne igazán szép a templomunk,
ha megtelne énekkel!
Uram,
köszönjük Neked atyai jóságodat!
Köszönjük, hogy a mi megroggyant tornyú,
szerény kis templomunk
újjászülethetett!
Köszönjük, Uram, áldjuk a neved!
Most arra kérünk,
segíts nekünk visszahozni ide,
ebbe a megújult, szép templomba
legalább egy családtagunkat!
Legalább egy barátunkat!
Legalább egy szomszédunkat!
Hogy ez a mi templomunk
megteljen énekkel!
Megteljen élettel!
Megteljen lélekkel!
Állj mellénk, Urunk,
töltsd meg egészen, mindenekelőtt,
a mi lelkünk templomát!
Add, hogy a zsoltárossal együtt
minél többen mondjuk:
'Inkább ülök a Te házadnak küszöbén,
mint a gonosz sátrának termeiben!'
Ámen.
TESTVÉRMOSOLY
Uram,
élénken él bennem a kép:
néhány napja, még Horvátországban,
felkapaszkodtam egy zsúfolt autóbuszra.
Ülőhely nem volt, de még szinte állóhely sem.
Próbáltam megkapaszkodni,
s akkor egy kedves horvát asszony
- ő is állt, két gyermekét ölelte magához -
a gyermekei feje fölött rám mosolygott.
Áldd meg, Uram, az emberi mosolyt,
amely a Te nevedben születik!
Áldd meg ezt a mi együttlétünket,
együttmosolygásunkat!
Köszönjük, Uram,
hogy testvérek lehetünk a Te szeretetedben!
Köszönjük,
hogy utasok lehetünk a Te buszodon!
Köszönjük,
hogy egyek lehetünk a Te dicséretedben!
Adj, Uram, egyházadnak
sok ilyen együtt utazó,
együttmosolygó közösséget!
Tied a dicsőség, Uram!
Áldunk és dicsérünk, míg csak élünk!
Ámen.
PAPJAIM
Uram,
gyakran eszembe jut
egy kedves családtagom fájdalmas temetése,
melynek végén
megállt előttem egy gyerekkori barátom.
Döbbenten láttam,
hogy arca egyáltalán nem gyászos.
Arca, szeme, szája,
egész lénye - mosolygott.
Uram, köszönöm,
hogy az azóta eltelt évek megértették velem:
az az ember a Te küldötted, a Te papod volt.
Mosolya azt mondta:
Tudom, hogy fáj, de túlzottan ne szomorkodj!
Szeretted jó helyen van! Hazaérkezett!
Uram, köszönöm Neked jó papjaimat,
akik biztattak, bátorítottak,
akik átsegítettek életem nehéz pontjain!
Köszönöm mosolyukat, áldozataikat,
küzdelmeiket, kudarcaikat,
és köszönöm eredményeiket, örömeiket,
amelyeket százszor megérdemeltek!
Áldd meg, Uram, jó papjainkat
testi-lelki jó egészséggel!
Áldd meg őket termékeny nappalokkal
és nyugodt éjszakákkal!
Áldd meg őket életükben
s áldd meg őket az örök életben!.
Ámen.
PAPJAINK
Szentlélek Úristen,
a mai napon, amikor oly sok a köszönnivalónk,
hiszen naponta
buzdítasz, bátorítasz, lelkesítesz bennünket,
megköszönök Neked egy erőt adó találkozást.
Egy héttel ezelőtt
Szombathelyen jártunk férjemmel,
a szalézi atyák meghívására,
s amikor késő este megálltunk a rendház előtt,
a kapuban egy mosolygós,
ősz hajú atya fogadott bennünket, ezekkel a szavakkal:
Gábor atya vagyok, héregi plébános.
Gábor atya a nyolcvanas években szolgált Héregen,
amikor én még nem éltem itt,
és húsz év óta héregi plébánosnak is vallja magát.
Eljövetelünkkor így búcsúzott:
Irigylem magukat, hogy abba a Gerecs-alji,
szép kis faluba mehetnek haza,
a kedves héregiekhez!
Szentlélek Úristen,
köszönjük Neked jó papjainkat!
Köszönjük áldozatos, csöndes, hűséges életüket,
köszönjük, hogy egyetlen találkozás is
erővel, örömmel, büszkeséggel tölthet el bennünket!
Áldj meg bennünket, Szentlélek Úristen,
lánglelkű papokkal!
Ámen.
HÁROM ÁGBÓL FONVA
Uram, ebben a szép, ünnepi csendben
egy nagymama szól Hozzád.
Növöget a kisebbik unokám, Uram,
a négyhónapos kis Iluska.
Még csak kis pöhöly a haja,
de gondolatban és már fésülgetem,
a copfját fonogatom.
Három ágból fonom,
így a legszebb, legegységesebb.
Így fonta édesanyám, így fonta nagyanyám, így fonom én is.
Így fonogatod Te is, Uram, a mi egységünket,
a mienket, akik ma itt vagyunk.
Három ágból fonod:
a tardosi ágból, a tarjáni ágból és a héregi ágból.
A tardosi testvérek szlovákul énekelnek,
a tarjáni testvérek németül énekelnek,
mi, héregiek, magyarul énekelünk.
Három nyelven, egy szívvel.
Kell-e ennél szebb, tisztább egység?
S adsz ehhez a mi egységünkhöz
vezérerőt is, Uram: adsz nekünk közös papot.
Köszönjük, Uram, Zoltán atyát, s kérjük, áldd meg őt!
Áldd meg hétköznapjaiban, áldd meg ünnepnapjaiban!
Áldd meg nappalait, áldd meg éjszakáit!
Sokszorozd meg az erejét,
hogy ő is megsokszorozza a mi erőnket!
Hogy ez a mi egységünk szét ne essen,
hogy a mi hitünk el ne kopjon,
hogy a templomaink ki ne ürüljenek!
Köszönjük, Uram, ezt a mai napot,
s kérünk, maradj velünk,
hogy érezhessük eztán is az összetartozást,
mint ahogyan egy szép kislány hajfonatának
három ága összetartozik.
Ámen.
IMÁDKOZÓ KÖZÖSSÉG
Uram,
Te azt mondtad:
'Szenved valaki közöttetek? Imádkozzék!
Öröme van valakinek?
Énekeljen dicséretet!'
Áldunk, Urunk, és dicsérünk:
örömünk van!
Ebben a mai világban
oly könnyen rálegyintünk:
Ugyan, kit érdekel manapság az ima?
Uram,
imakört hirdettünk a plébániánkon,
és ebbe az imakörbe
tizennyolcan jelentkeztek!
Tizennyolc felnőtt ember.
Örömteli gondunk van, Uram:
túl sokan vagyunk!
Így majd két csoportban,
két imakör indul Héregen.
Segíts, Uram,
az együttlét idejére megállnunk!
Segíts megéreznünk,
hogy Te átölelsz bennünket!
Segíts, Uram,
sóhajtanunk egy mélyet,
és segíts megértenünk,
hogy az a szívből jövő sóhaj,
ott, a Te szíveden,
már az is egy imádság.
Talán a legigazibb, legőszintébb imádság.
Segíts, Uram,
valóban imádkozó emberekké lennünk!
Ámen.
EGYSÉG
Uram,
közösségünk hite olyan,
mint a búzamező.
Mikor az elvetett mag kikel,
még minden hajtás magányos.
Ám ha a búza már gyökeret vert
és nagyobbra nő,
eltűnnek az egyes búzaszálak,
és csak egy összefüggő,
arany mezőt látunk.
Add, Uram,
hogy gyökeret verjünk a szeretetben,
növekedjünk a közösségben,
az összetartozásban,
hogy akaratod szerint történjék
az életünkben minden!
Add, Uram,
hogy úgy alkossunk közös egységet,
ahogy törékeny búzaszálak alkotják
a végtelen, széles búzamezőt!
Ámen.
Döbrentey Ildikó: 'És képzeld, Uram...' a 21. század zsoltáraiból
Forrás ~ Internet
