VELED, URAM
Uram, köszönjük,
hogy ma is itt jársz közöttünk,
Szent Testeddel bátorítasz bennünket,
hogy merjünk hitben élni,
s Téged mások előtt megvallani.
Áldd meg ezt a tévelygő emberiséget,
áldd meg a magyar népet,
s áldd meg a mi kis falunkat,
hogy nélküled el ne vesszünk,
hanem veled éljünk,
megmaradjunk,
s gyarapodjunk.
Áldd meg a szenvedőket,
a betegeket, a gyászolókat,
erősítsd azokat,
akiknek napi gondjaik vannak.
Köszönjük, hogy itt vagy, Uram,
köztünk jársz és figyelsz ránk.
Maradj velünk,
mert nélküled
nem megy ez a földi élet nekünk.
Ámen.
A TE ERŐDDEL
Uram,
áldd meg bennünk ezt a percet,
amikor mindannyian érezzük,
hogy erősebbek vagyunk,
mint mielőtt beléptünk ide, a Te házadba.
Add, hogy jóra fordítsuk a Tőled kapott erőt,
legyen türelmünk a gyermekekhez,
készségünk az idősekhez,
jó szándékunk a szomszédokhoz
és minden embertársunkhoz.
Maradj velünk, Uram,
hogy az előttünk álló hét
békésebb és eredményesebb legyen,
mint amilyenre saját erőnkből futná.
Ámen.
HITVALLÁS
Uram,
Te az Ige vagy,
de testté lettél érettünk.
Te mindenható vagy, a titkok titka vagy,
Téged szolgál az egész teremtett világ,
és mégis,
egy tökéletesen kiszolgáltatott,
gondozásra szoruló,
törékeny újszülött lettél érettünk.
És azóta is velünk vagy.
Uram, Te, aki tudod,
mi a szenvedés,
mi a becsapottság,
mi a magunkra hagyatottság,
Te velünk vagy mindig,
hogy mi soha ne legyünk egyedül.
És nekünk nincs más dolgunk,
mint hogy vállaljunk Téged.
Vállalunk, Uram,
szeretünk, Uram,
és hiszünk abban,
hogy minden egyes tanúságtételtől
jobb lehet a világ.
Ámen.
FONTOS VAGY
Uram,
köszönjük, hogy Te elfogadsz bennünket
olyannak, amilyenek vagyunk.
Ha kérjük, erősíted jó tulajdonságainkat,
s ha kérjük, megbocsátod gyöngeségeinket.
Ha figyelünk rád,
Szentlelked által ezt mondod nekünk:
Légy bátor! Ne csüggedj soha!
Nem véletlenül születtél!
Fontos feladatod van!
Fontos, amit mondasz!
Fontos, ahogyan viselkedsz!
Fontos vagy, gyermekem!
Szeretlek, és veled vagyok!
- ezt mondod nekünk.
Köszönjük, Uram,
hogy figyelsz ránk,
hogy valami titkos, számunkra érthetetlen
célod van velünk,
és semmi sem mindegy,
mert legyünk bármilyen kicsi pontocskák,
a Te számodra úgy is
érdekes és fontos az életünk.
Ámen.
SZAVAK NÉLKÜL
Uram,
annyi minden történt a héten,
s annyira tele a fejem földi gondokkal!
Nem tudok most
szárnyaló, szép szavakat mondani.
De hát a szavak úgyis csak
nekünk, embereknek fontosak,
Te értesz engem, Uram, szavak nélkül is!
Érted, amit sóhajtok,
érted, amit nyöszörgök,
érted, amit dúdolok,
érted, ha fáradtan csak hallgatok.
Köszönöm, hogy figyelsz rám,
és értesz engem, Uram.
Ámen.
KERESZT
Uram, a minap azt kérdeztem valakitől itt a héregi templomban, hogy hogy van.
Azt válaszolta: 'Aki ide, az Isten házába el tud jönni,
és itt énekelni tud, az jól van.'
Add, Uram, hogy ha már nem tudunk
eljönni ide, a Te házadba,
mert gyöngék vagyunk,
mert öregek vagyunk,
vagy mert húz a betegágy,
akkor is jól legyünk.
Add úgy élnünk,
hogy az otthonunk templom legyen,
hogy a kórházi kórterem templom legyen,
hogy az idősek otthonának szobája, folyosója, konyhája templom legyen!
Add, hogy ne érezzük nyűgnek a keresztet, amit Te adtál nekünk, Uram!
Mert a kereszt nem büntetés.
A kereszt: feladat.
A kereszt: életünk értelme.
Születésünkkor kapjuk,
s a veled való találkozáskor tehetjük csak le.
Add, hogy akkor is majd mondhassuk:
'Aki ide, hozzád, haza tudott érkezni, az jól van.
Köszönöm, Uram, a keresztemet.'
BEHUNYT SZEMMEL
Uram,
amikor az imához behunyjuk a szemünket,
egy lépéssel közelebb kerülünk hozzád.
Rövid kis időre
lemondunk a külvilágról,
s igyekszünk csak rád, a lényegre,
Szentlelkedre figyelni.
Lehet,
hogy éppen ezt: a lényeglátás képességét
adod meg vak testvéreinknek is?
Áldunk Téged, Uram,
hisz minden, amit Tőled kapunk,
legyen az öröm vagy szenvedés,
előbb vagy utóbb
a javunkra fordul.
Adj nekünk bölcsességet,
hogy ezt meg is lássuk!
Ámen.
BIZALOM
Uram,
napok óta egy mondat jár a fejemben,
amit egy zsúfolt kiállítási csarnokban
a hangszóróból hallottam.
Így szólt:
'Egy hároméves kislány
az információnál várja apukáját,
aki nagy bácsi.'
Uram, napok óta el-elgondolkodom
ennek a gyermeknek a felnőttekbe,
de különösképpen az édesapjába vetett,
csodálatos, feltétlen bizalmán.
Mert igaz, hogy ő elkeveredett a sokaságban,
de mindjárt jön apuka, aki nagy bácsi,
erős, nagy kezébe veszi az ő kis kezét,
és megint minden rendben lesz.
Uram,
emeld fel a mi lelkünket,
hogy mi is ilyen bizalommal merjünk gondolni rád!
Ne valami felhők fölött trónoló,
parancsokat és büntetéseket osztó,
félelmetes Istennek képzeljünk,
hanem értsük meg, amit üzentél:
hogy a gyermekeid vagyunk,
s Te apánk, az édesapánk vagy.
Te elébe mégy tékozló gyermekednek,
Te megkeresed az elveszett bárányt,
Te letörlöd a könnyeket.
Add meg nekünk, Uram,
hogy úgy gondoljunk rád,
mint az a gyermek az apukájára, aki nagy bácsi.
Ámen.
VELÜNK VAGY
Uram,
Te velünk voltál az elmúlt hét
minden napján.
Köszönjük,
hogy velünk vagy most is.
Velünk vagy a nyári munkákban,
velünk vagy az utazásokban,
velünk vagy a találkozásokban.
Velünk vagy, ha meglátogat a gyermekünk,
velünk vagy ha távol van tőlünk.
Velünk vagy, ha egészségesek vagyunk,
velünk vagy, ha szenvedünk.
Velünk vagy, ha jól mennek a dolgaink,
velünk vagy, ha nélkülözünk.
Velünk vagy, ha magyarok vagyunk,
velünk vagy, ha nem vagyunk magyarok.
Velünk vagy, ha katolikusok vagyunk,
velünk vagy, ha nem vagyunk katolikusok.
Velünk vagy, ha Te vagy az életünk ura,
velünk vagy, ha kinevetünk és megtagadunk.
Uram, Te ott vagy
minden emberi pillantásban,
minden mosolyban,
minden kedves mozdulatban.
Add, hogy így nézzünk egymásra
a következő héten,
add, hogy meglássuk egymás arcában
a Te arcodat.
Ámen.
KIÚT
Uram,
te tudod, mi van a szívünkben,
és ismered gondolatainkat is.
Tudod, mikor örülünk,
és mikor érezzük úgy: 'nem bírom tovább.'
Tombolunk, tiltakozunk, összeroskadunk,
gyakran nem látjuk a kiútat.
Te ekkor is ott vagy a közelünkben,
ott vagy, és vársz.
És ha összeszedjük magunkat,
és tiszta szívvel, teljes bizalommal
és teljes szeretettel
tőled kérdezzük: 'Merre tovább?',
akkor csodák-csodájára
szívünk vihara elcsitul,
gondolataink kitisztulnak,
és mint égen a szivárvány,
megszületik a megoldás.
Köszönöm, Uram, hogy ezt
életemben többször is megtapasztalhattam,
utoljára az elmúlt héten.
Köszönöm, Uram,
hogy örömben és gondban egyaránt fogod a kezem.
Áldalak, Uram, és szeretlek.
Ámen.
EMELT FEJJEL
Uram,
minden szentmisén elhangzik:
'Emeljük fel szívünket!'
S mi válaszoljuk:
'Felemeltük az Úrhoz!'
A minap azt mondta nekem valaki:
'Ideje lenne, hogy a keresztények
felemeljék végre a fejüket is!'
Segíts bennünket, Uram,
hogy felemeljük a fejünket,
és ne hallgassunk,
amikor a szomszéd vagy a kolléga
Téged tesz nevetségessé, Uram,
vagy Téged szid,
vagy Téged akar meghazudtolni.
Emeljük fel a fejünket,
nézzünk szemébe a gyalázkodónak,
és mondjuk azt:
'Bármit is mondasz te, aki nem hiszel,
az Úr téged is szeret.
Bármit is teszel,
azt az Úristen tenyerén teszed,
az Ő jóvoltából és szeretetéből.'
Mondjuk ezt emelt fővel, fennhangon,
vagy mondjuk magunkban,
de mondjuk!
Áldj meg bennünket, Uram,
adj nekünk bátorságot és szavakat,
hogy vállaljunk Téged mindenütt:
a családban, a munkahelyen, az iskolában,
az utcán, a boltban, az orvosi váróban,
vállaljunk mindig és mindenütt!
Ámen.
KIS BÁRÁNY
Uram,
mise előtt, a templom ajtajában
Évi boldogan újságolta?
'Éjjel kisbárányunk született!'
Elképzelem, Uram,
ezt az újszülött kisbárányt,
amint gyönge lábára feláll,
megszárítja finom, zsömleszínű bundáját,
és teljes bizalmával
máris anyjához bújik.
Biztonságot, gyöngédséget keresve,
táplálékot keresve anyjához bújik.
Így jöttünk mi is hozzád, Uram:
gyönge lábakon,
megszárogatott bundánkban:
a jobbik téli holminkban,
biztonságot, gyöngédséget,
a Te szeretetedet keresve,
lelki táplálékot keresve jöttünk
hozzád bújni.
Nem azért jöttünk, hogy jó pontokat gyűjtsünk
valamely égi füzetbe,
hanem, mert Nélküled nem élhetük.
Jöttünk, mint újszülött bárány az anyjához:
Vezess bennünket, Uram!
Ámen.
URAM, HOL VAGY?
Uram,
mentőautó állt meg korán reggel a faluban.
Néztem
a szomszédom háza felé igyekvő mentősöket,
és most megkérdezlek:
Uram, ugye ott ültél Te is
abban a mentőautóban?
Ugye ott siettél Te is
a mentősök sietésében?
Ugye jelen voltál
a megkönnyebbülést adó, gyógyító mozdulatokban?
Ugye ott volt a Te hangod is
a higgadt, tárgyilagos, segítő kérdésekben?
Igen, Uram, biztos vagyok, hogy ott voltál.
Uram, nyisd fel szemünk,
hogy meglássuk egymás arcában
a Te arcodat!
Nyisd meg fülünk,
hogy meghalljuk egymás hangjában
a Te hangodat!
Tárd ki szívünk,
hogy felismerjük egymás közeledésében
a Te közeledésedet!
S végül segíts, hogy megtaláljunk Téged még
saját magunkban is.
Ámen.
KÖSZÖNÖM
Köszönöm, Jézus,
hogy szenvedtél értem!
Köszönöm szent tested,
köszönöm szent véred,
köszönöm születésed,
köszönöm tanításod,
köszönöm szenvedésed,
köszönöm halálod,
köszönöm százszor szent
feltámadásod.
Ámen.
MENNYIT ÉREK?
Uram,
telnek az évek,
s néha megkérdezem magamtól:
Mennyit ér az életem?
Mennyit érek?
Remélem, nem annyit,
amennyi fizetést a munkámért kapok.
Bizonyára nem is annyit,
amennyit én gondolok magamról.
És talán nem is annyit,
amennyit mások gondolnak rólam.
De hát akkor mennyit érek?
Uram, Te, aki - így mondjuk - a mennyben élsz,
titokzatos módon mégis itt jársz közöttünk.
Velünk vagy, bennünk vagy.
Jelen vagy most is,
ennek a templomnak a falai között,
itt vagy bennünk, mindannyiunkban.
Itt vagy bennem is.
Jelen vagy a gondolataim egy részében,
s ezekben Te gondolkodsz - általam.
Itt vagy cselekedeteim egy részében is,
s ezekben Te cselekszel - általam.
Uram, nem nehéz megvonni a mérleget,
hogy mennyit érek:
amennyit Te gondolkodsz bennem,
amennyit Te cselekszel bennem,
annyit érek.
Uram,
amennyi Te vagy bennem,
csakis annyit érek.
Ámen.
FOHÁSZ
Uram,
köszönjük a csöndesség óráját!
Köszönjük, hogy nálad a lelkünk
megpihenhet, felüdülhet,
erővel töltekezhet!
Köszönjük, Uram,
hogy az elmúlt hét minden napján
velünk voltál!
Fogtad a kezünk, úgy vezettél bennünket
a napról napra elénk tornyosuló
akadályokon át.
Maradj velünk, Uram,
az elkövetkező héten is!
Benned bízunk, Uram,
a Te szereteted vezessen bennünket!
Ámen.
OTTHON
Uram,
úgy vagyunk itt nálad, mint
esti fürdés után a gyermekek:
tisztára mosdatott lélekkel,
elcsendesedve, megnyugodva
a Te atyai ölelésedben.
Uram, köszönjük, hogy
elfogadsz bennünket.
Itt nálad nem kell
sem jobbnak, sem szebbnek,
sem okosabbnak mutatnunk magunk,
mert Te úgy szeretsz bennünket,
amilyenek vagyunk.
Uram, köszönjük, hogy
olyanok lehetünk,
amilyenek vagyunk.
Noha szeretnénk
jobbak, szebbek, okosabbak lenni.
A Te segítségeddel talán még
ez is lehetséges.
Köszönjük, Uram, hogy
időről időre hazatérhetünk Hozzád,
ahol megtisztulhatunk,
lelki táplálékot, reményt, erőt kaphatunk.
Ámen.
VIGYÁZOL RÁNK
Uram,
köszönjük, hogy vigyázol lépteinkre
ezen a vasárnapon, amikor az ónos eső
fényes, veszélyes mázzal vonta be a falut
és mindenfelé az utakat.
Köszönjük,
hogy épségben ideértünk a templomba!
Köszönjük,
hogy plébánosunk is baj nélkül megérkezett,
s így együtt imádkozhatunk a szentmisén.
Személyesen köszönöm,
hogy férjemet, Pétert,
aki korán reggel Budapestre indult,
egészségben a Deák térig vezetted.
Kértem: 'Indulj el kicsit később,
talán akkor már jobbak lesznek az utak,
hiszen a színházban az előadásod
csak tizenegykor kezdődik!'
Azt válaszolta: 'Igaz, az előadás
tizenegykor kezdődik,
de tudod, hogy a templomban az istentisztelet
kilenckor kezdődik.
Hogyan állhatnék a gyerekek elé a színpadra,
hogyan nézhetnék a szemükbe,
ha először nem állnék Jézus Urunk elé,
és nem néznék az Ő szemébe?'
Uram,
hogyan állhatnánk egymás elé,
ha nem állnánk időnként a Színed elé?
Hogyan nézhetnénk egymás szemébe,
ha nem néznénk időnként a Te szemedbe?
Uram, nélküled kudarcba fullad az előadásunk,
nélküled elcsúszunk a jégen,
nélküled elveszünk.
Köszönjük, Uram,
hogy vigyázol lépteinkre,
és nem hagysz elveszni bennünket!
Ámen.
TEMPLOMOK
Áldalak, Uram, a templomaidért!
Áldalak, mert az én életemben is volt időszak,
amikor úgy gondoltam,
hogy jól megvagyok én Veled,
nem kell nekem ahhoz templom.
Mégis, ha szomorúság ért,
mindig hozzád futottam.
Akkoriban könnyű volt nyitott templomot találni,
amely, mint a jó szülői ház fogadott.
Te mindig türelmesen hagytad,
hogy kipanaszkodjam, kisírjam magam,
aztán valami ilyesmit mondtál:
'Gyermekem, nyugodj meg.'
És még valami zsebkendő-félét is adtál:
'Töröld meg a szemed, fújd ki az orrod,
és menj tovább, Veled leszek.
Ha hiányzom, itt megtalálsz.'
És emlékszem, Uram,
amikor először jártam Nyugaton,
Hetvenben, egy fiatal nő a távoli Magyarországról,
a világ egyik fővárosában.
Néha rám tört az egyedüllét,
s akkor is, mindig hozzád mentem.
Mindig találtam nyitott templomot,
s Te valami ilyesmit mondtál:
'Gyermekem, bárhol is jársz a világban,
Nálam otthon vagy. Ez a te házad.'
Uram, áldalak, a templomaidért!
Azóta tudom, ha nemcsak betérek,
de lakom is a templomot,
akkor bölcsességben is növekedhetek.
Segíts bennünket, Uram,
hogy templomainkat
méltó formában megőrizhessük!
Segíts bennünket, hisz nem akarunk mást,
mint hogy az utódoknak is
legyen hová betérni,
és legyen hol bölcsességben növekedni.
Ámen.
Döbrentey Ildikó: Beszéletek az Úrral 21. századi imák
Forrás ~ Internet
