EGYMÁS APOSTOLAI

Uram,
a héten rokoni temetésen vettem részt,
és ismét megtapasztaltam,
mekkora ajándék, megtartó erő: a család.
Egy ilyen szomorú napon is
mekkora öröm, ha találkozunk,
együtt vagyunk,
érezzük az összetartozást.
Uram,
halálodra, temetésedre, feltámadásodra készülődünk
mi, a Te családodnak: egyházadnak tagjai.
Add, hogy a Te élő szereteted valóban
összetartson bennünket.
Add, hogy vállaljunk Téged
minden helyzetben,
még akkor is, amikor vannak, akik ezért
kinevetnek, megvetnek, maradinak tartanak,
vagy egyenesen bolondnak néznek.
Add, Uram, hogy legyen erőnk
keresztünk hordozására,
és tudjuk egymást mindig biztatni,
hogy aki benned hal meg, az nem hal meg örökre.
Add, Uram,
hogy egymás apostolai legyünk,
ahogyan Te kívántad.
Ámen.

KÜLDÖTTEK

Uram,
tegnap szép esküvőn vettem részt
a margitszigeti Szent Mihály kápolnában.
Utána, a közeli elegáns szálloda teraszán
egyszer csak bejelentették, hogy a násznépből
eltűnt egy hároméves kislány.
Ahogy visszagondolok, érdekes,
hogy voltak, akik izgatott beszélgetésbe kezdtek,
voltak, akik tovább folytatták a vacsorát,
és akadtak néhányan, akik felálltak,
és keresni kezdték a gyermeket.
Meg is találták: visszahozták édesanyjának.
Uram, szeretnénk megmaradni
itt, a Te családodon belül!
Mégis, van, hogy elbámészkodunk,
kiválunk a családodból, és elcsatangolunk.
Jó tudnunk, Uram,
hogy nemcsak beszélgetnek rólunk:
vajon mi lehet velünk,
és nemcsak olyan testvéreink vannak,
akik nyugodtan tovább vacsoráznak,
hogy majd elintézik ezt mások,
hanem akadnak olyan testvéreink is,
akik ilyenkor felállnak,
és a keresésünkre indulnak.
Uram,
tudjuk, hogy ők a Te küldötteid.
Ha szerencsések vagyunk,
akkor köztük van
édesanyánk, édesapánk,
köztük vannak a nagyszülők, a dédszülők,
és köztük van a papunk,
aki nem tűri, hogy csak úgy eltűnjünk
a Te családodból.
S köztük vannak más testvéreink is,
akik utánunk erednek,
megtalálnak és visszahoznak.
Uram, fogadj bennünket vissza,
ha elcsatangolunk,
és ha van, aki visszahoz.
Ámen.

ANYÁK NAPJÁRA

Uram,
anyák napja van.
Ma mindannyian édesanyánkra
és gyermekeinkre gondolunk,
talán jobban,
mint más napokon.
Áldd meg, Uram, édesanyánkat
életében vagy haló porában!
Áldd meg gyermekeinket
közelünkben vagy a messzeségben!
Áldd meg a gyermekeket,
akik édesanya nélkül nevelődnek!
Légy velünk, Uram,
add, hogy nemzetünk,
mint egy jó család
boldoguljon itt, Európában!
Add, hogy az édesanyák
merjenek gyermeket vállalni,
az édesapák
merjenek családot vállalni,
és általuk gyarapodjon,
fejlődjön, erősödjön nemzetünk!
Benned bízunk, Uram,
Te vagy a reményünk!
Ámen.

PALÁNTÁK

Uram,
tavaly rendbe hoztuk
az öreg kőfalat az udvarunkban,
s az idén fürtös paradicsompalántát ültettünk elé,
hogy ott, a fal melegében, védelmében
majd jó helye lesz.
Hát, jól is érzi magát a paradicsom,
megnőtt magasra,
emeletenként hozza a termést.
Leszedtük az első emeletet, másodikat, harmadikat,
és sokat nevettünk,
mert most már létráról szedjük a paradicsomot.
Elgondolkodtam, Uram:
én is ilyen kis palántája voltam édesanyámnak,
aztán hogy megnőttem! Mennyit ágaskodott hozzám!
Ilyenkor szeptemberben ilyeneket gondolunk,
amikor a kis palánta gyerekeinkből
óvodások lettek,
az óvodások iskolások lettek,
a kisiskolából kinőtt gyerekeink pedig
reggelente buszra ülnek, indulnak távolabbi iskolába,
mi meg nézünk utánuk:
'Csak bajuk ne essék!'
Vigyázz gyermekeinkre, Uram,
légy velük, hogy bajuk ne legyen,
hogy megőrizzék lelkük tisztaságát!
Légy Te az ő kőfaluk,
növekedjenek a Te melegedben,
a Te védelmedben,
s felnőve hozzanak egészséges gyümölcsöt,
mint a fürtös paradicsom
a kertjeinkben.
Ámen.

FIATALJAINK

Uram,
Tegnap egy szép májusi esküvőn vehettem részt.
Mellettem egy fiatal édesanya ült,
egyhónapos, gyönyörű, nyugodt kisbabájával.
Előttem egy másik,
szépen gömbölyödő, héthónapos pocakjával.
Az oltár előtt a házasulandók,
éppen azt mondták:
'Semmiféle bajban vagy betegségben
el nem hagyom!'
Uram,
áldd meg a fiataljainkat!
Áldd meg őket,
akik a divattal bátran szembehaladva,
kézen fogva mennek a feléd vezető úton!
Adj a szívükbe
a szerelem és a hit mellé alázatot!
Add, hogy a férfiak
a hosszú szolgálati évek - a házasság ideje alatt
megértsék József, az ács
társi, apai, szolgáló alázatát!
Add, hogy az asszonyok
megértsék Mária szavait:
'Íme, az Úr szolgáló leánya!'
Uram, áldd meg a gyermekeinket!
Köszönjük, hogy mindannyian
szolgák és szolgáló leányok lehetünk
a Te szeretetedben!
Ámen.

KERESZTCSALÁDJAINK

Uram,
a szívünkben hála, öröm és békesség,
köszönjük neked!
Ha elgondolkodom,
mintha tegnap lett volna,
hogy egy fekete hajú kisbabát
keresztvíz alá tartottam.
Olyan időket éltünk,
amikor nem templomban volt a keresztelő,
hanem egy lakásban,
méghozzá kölcsönlakásban,
mert a fiatal szülőknek még nem volt
saját otthonuk.
És ma annak a hajdani fekete hajú kisbabának,
Csaba keresztfiamnak
a harmadik gyermekét,
a kicsi Dalmát keresztelhetjük.
Uram, köszönjük,
hogy a keresztségben
nagy családot adsz nekünk!
Keresztszülőket, keresztgyermekeket,
a testvérek megszámlálhatatlan sokaságát!
Köszönjük, hogy benned,
a te szeretetedben egyek lehetünk.
Áldd meg, Uram, a kicsi Dalma életét,
áldd meg szüleit, keresztszüleit,
áldd meg egész családját!
Add, hogy közös bölcsességgel munkálkodjanak
a kicsi Dalma lelki, szellemi, testi gyarapításán!
Nőjön lelkileg naggyá,
hogy egyszer majd legyen mit továbbadnia,
amikor ő tart keresztvíz alá
egy kisgyermeket,
a Te nagy családod
majdani, legújabb, nagyreményű tagját!
Ámen.

KORONA

Uram,
Te azt mondtad nekünk:
'Légy hű mindhalálig,
és neked adom az élet koronáját.'
Uram,
amikor annak idején az oltár előtt
kimondtuk az igent,
azt gondoltuk:
'Ez az élet koronája!'
Aztán megszületett a gyermekünk,
belenéztünk a szemébe,
és azt gondoltuk:
'Ez az élet koronája!'
Aztán megszületett
a gyermekünk gyermeke,
ránk mosolygott az unokánk,
és mi azt gondoltuk:
'Igen, Uram! Ez az élet koronája!'
Milyen csodálatos, Uram,
hogy legnagyobb ajándékaidat
nem földi kincsben, rangban adod nekünk!
Mert az élet, a földi élet koronája:
a társunk,
a sírig hű, szerelmes társunk
és a családunk.
Segíts, Uram,
hogy hűségesek legyünk hozzájuk
mindhalálig,
s így elnyerhessük majd tőled
az élet, az örök élet koronáját.
Ámen.

EGYÜTT

Uram,
néha elakad a hangunk,
és csak nézünk:
'Valóban én vagyok ez itt?
Velem történnek a dolgok?'
Nézek most is:
'Én lennék ez itt?
Én, az a csúszós tenyerű, nagyra nőtt lány,
akit sokan szerettek, sokan nevettek,
én állok most itt, az oltár előtt?
Én ünneplem
a negyvenedik házassági évfordulómat?
Az én oldalamon áll ez a férfi,
akit meg se érdemlek?
Aki szebb is nálam, jobb is nálam,
okosabb is, kedvesebb is nálam,
türelmesebb is nálam,
és mégis eltűr maga mellett?'
Uram,
csak egyetlen szavam lehet: Köszönöm.
Köszönöm a szerelemet,
köszönöm a szenvedést,
köszönöm a kegyelmet,
köszönöm a kudarcot!
Köszönöm, Uram, ezt a negyven évet, amelyet,
ha Te úgy kívánnád,
vele, de csakis vele együtt
elölről kezdenénk.
Ámen.

HÁZASSÁGI ÁLDÁS

Áldd meg, Uram, Q-t és Z-t,
akik a házasság
szent,szerelmes szövetségében élnek.
Áldd meg áldozatvállalásaikat,
áldd meg testüket, lelküket, szándékaikat,
hogy egymáshoz
feltétel nélkül ragaszkodjanak.
Tedd erőssé kezüket,
amellyel egymás kezét fogják,
tedd gyöngéddé szívüket,
amelyben egymást hordozzák,
tedd egyenessé
gondolataikat és tetteiket,
amelyekkel egymást gyarapítják.
Tedd házaséletüket példává
a felnövekvő nemzedékek számára.
Vezesd őket, Uram,
hogy mindig az általad kijelölt úton járjanak.
Bátorítsd őket,
hogy hozzád és egymáshoz
mindhalálig hűségesek maradjanak,
s majdan elnyerhessék tőled
az Élet Koronáját.
Ámen.

HÚZD KI MAGAD ÉS NE FÉLJ!

Uram,
amikor a gyereket
először ültette lóhátra az apa,
azt mondta neki:
'Húzd ki magad, és ne félj!'
Uram, Te is valami hasonlót mondtál nekünk,
amikor elküldtél bennünket ide, a földi életbe.
Az indulás percében még vállunkra tetted a kezed,
s úgy mondtad:
'Gyermekem,
húzd ki magad, és ne félj!'
Uram, köszönjük neked
mindazokat az embertársainkat,
akik így élnek körülöttünk:
a Te törvényed szerint
egyenes gerinccel,
egyenes szándékkal,
egyenes tettekkel.
Így köszönjük neked
egyenes lelkű harangozónkat,
a mindenesünket, a lelkiismeretünket,
aki ma ünnepli
- dehogy ünnepli, hiszen erről ő hallani se akar!
mi ünnepeljük az ő -
hetvenedik születésnapját.
Áldd meg őt, Uram,
újítsd meg erejét,
adj szívébe továbbra is derűt!
Add, hogy még sokáig éljen közöttünk,
s a héregi templom harangja még sokáig kongassa:
'Csak szeresd az Urat,
csak húzd ki magad,
és ne félj!'
Ámen.

KÜLDETÉS

Uram,
amikor Te egy gyermeket elküldesz a földre,
atyai jókedvedben teszed.
Még útravalót is adsz neki.
Így senki sem érkezik ide a földi életbe
üres kézzel,
mindenki hoz magával
egy titok-csomagocskát.
Abban a csomagban van minden szép és jó,
amit majd embertársainak adhat.
Minden, amiért őt majd szeretni lehet.
Minden, amiért érdemes volt megszületnie.
Ám azt a csomagot ő
egyedül nem képes kibontani.
Ezért adod, Uram, a szülőket,
a jó tanítókat, tanárokat, lelki vezetőket.
Hála értük, Uram!
Megköszönjük most neked
ezeket az ifjú embereket,
akik itt állnak előtted,
félig-meddig kibontott
titok-csomagjaikkal.
Mindegyikük csomagjának mélyén
ott lapul még
a Nagy Titok.
Segítsd, Uram, ezeket az ifjakat,
hogy megérjék, megéljék életük nagy pillanatát,
amikor megragadják a Nagy Titkot.
Amikor megértik, hogy
küldetésük van.
Megértik, hogy nem véletlenül születtek,
megértik, hogy az életüknek
pontos oka, célja és értelme van.
Áldd meg, Uram, fiatal életüket,
áldd meg harcaikat,
áldd meg kudarcaikat,
áldd meg győzelmeiket.
Segítsd őket, hogy megtalálják
és teljesítsék küldetésüket,
úgy, ahogyan azt Te eltervezted,
amikor elküldted őket ide a földre,
atyai jókedvedben.
Ámen.

ALÁZAT

Uram,
holnap, november tizennegyedikén
lenne harminchat éves
az első gyermekem.
Köszönöm, Uram,
hogy a születését megelőző egész életemben,
kislánykoromtól kezdve készülhettem arra,
hogy anya legyek.
Köszönöm azt a kilenc hónapot,
amit együtt tölthettem gyermekemmel,
köszönöm, hogy a világra hozhattam,
és köszönöm, Uram, minden szeretetedet
és tanításodat,
amellyel elfogadtattad velem,
hogy a gyermek nem az én tulajdonom.
Egyedül a Tied, Uram.
Köszönöm, hogy megértetted velem,
hogy a gyermek a legjobb helyen:
otthon van, nálad van.
Tudom, felesleges,
mégis arra kérlek:
vigyázz a gyermekemre, Uram!
És segíts nekem, hogy értelmesen éljek.
Segíts, hogy ne tékozoljam el az időt,
ne magamnak 'kaparjak',
hanem mások hasznára éljek.
Segíts, Uram,
hogy ha majd megérkezem az Égi Hazába,
nyugodtan nézhessek gyermekem szemébe,
és a tiédbe is, Atyám.
Ámen.

2005. november 13.

IRGALOM

Uram,
oly sok a köszönni valónk!
Ma mégis azt köszönjük,
hogy miközben a világ
minden erejével
erőszakossá, kíméletlenné és érzéketlenné
próbál tenni bennünket,
eközben, mint a tiszta levegő,
mint a napfény és a víz,
él Szent Erzsébet adakozó lelkülete.
Köszönjük, Uram,
hogy tegnap este
jótékonysági bál volt Héregen,
amelynek teljes bevételéből
a héregi karitászos asszonyok
napközi foglalkozásokat tarthatnak a plébánián
a héregi gyerekeknek.
És köszönjük, Uram,
hogy ma ugyanezek a karitászos asszonyok
mise után Erzsébet-kenyeret osztanak.
Uram, tudós emberek
egész életükben kutatják,
hogy mi az élet értelme,
miért születtünk, mi a fő feladat itt a földön!
Pedig, Uram, ezt Te már jó régen
megmondtad, s ez oly egyszerű:
„Szeressétek egymást,
ahogyan én szerettelek benneteket.”
Ez a feladat. Ezért születtünk.
Egymásra vagyunk bízva.
Kérünk, Uram,
hogy ma, amikor kézbe vesszük
Szent Erzsébet kenyerét,
ne csak egy szép kis cipót lássunk,
hanem lássuk az irgalomnak egy darabkáját.
Lássuk a feladatot: egymásra vagyunk bízva.
Hogy akinek van,
az tanuljon meg késedelem nélkül adni,
s akinek szüksége van,
az tanuljon meg büszkeség nélkül
elfogadni.
Ámen.

UTAZÓK

Uram,
ott álltunk a Keleti pályaudvar peronján
ma hajnalban, a férjem meg én,
és integettünk egy vonat után,
mely szakmai gyakorlatra
Németországba vitte a lányunkat,
fél évig nem is látjuk.
Elment a vonat, Uram,
s most hálaadásként
köszönetet mondok neked.
Megköszönöm a generációm,
az ötven-, hatvanévesek nevében,
amit megérhettünk földi életünkben:
hogy gyermekeink
mehetnek, utazhatnak!
Hallgattuk hajdan mi is
a nagyszülőktől, dédszülőktől,
hogy a szakvizsga vagy a diploma után
hogyan indultak világot látni, tanulni,
hallgattuk, mint a mesét.
S a gyermekeink, lám,
fogják az útlevelüket, és mennek.
Áldd meg, Uram,
más földön dolgozó, tanuló,
vagy bármi miatt távolban élő szeretteinket!
Vezesd az ő lépteiket, szívüket,
gondolataikat jó irányba!
És áldj meg, Uram, bennünket is, itthon lévőket,
hogy amikor majd találkozunk,
nyugodtan nézhessünk egymás szemébe,
ne kelljen szégyenkeznünk semmiért.
Vezess bennünket, Uram,
hisz utazók vagyunk itt a földön mindannyian,
és az út, amelyen járunk,
nem biztos, hogy hazavezet.
Fogd a kezünk, bolyongó gyermekekét,
hogy utunkat tisztességgel végigjárjuk,
s a Te segítségeddel végül
biztosan hazataláljunk.
Ámen.

GYERMEKSÉG

Uram,
Te azt mondtad nekünk,
legyünk olyanok, mint a gyermek.
És nemcsak mondtad,
de meg is mutattad, mi az a gyermekség:
emberként érkeztél közénk,
gyermekien, tisztán, szabadon.
Mi pedig azóta is
önnön érdekeinktől vezérelve,
kíméletlenül lökdösődve,
különféle szenvedélyeink rabságában élünk,
nyugtalanok az álmaink,
a gyermekeink apa nélkül, anya nélkül nevelődnek,
irigységből vagy hatalomvágyból
háborúkat indítunk egymás ellen,
aztán sírunk és téged átkozunk,
miért is engeded a pusztítást.
Uram,
lehet, hogy
gyermekinek, tisztának, szabadnak lenni
a legnehezebb feladat a világon?
Taníts bennünket, Uram,
taníts a Te gyermekségedre!
Ámen.

MOSOLY

Uram,
néha egy fejfájás is 'kiüt' bennünket.
Ugyanakkor ismerünk embereket,
akik szinte vakon,
rossz vérnyomásuktól szédölögve,
fájós lábbal tapossák a pedált:
kerékpároznak
- és mosolyognak.
És a mosolygásukkal mosolyt csalnak a mi arcunkra is.
Áldd meg, Uram,
az emberi mosolyt és az emberi kacagást,
hiszen ezek a Te ajándékaid.
Az egész teremtett világon
csak mi, emberek kaptuk tőled
ezeket a képességeket.
Talán éppen azért kaptuk,
hogy ne zúgolódva, panaszkodva,
magunkat sajnáltatva cipeljük keresztünket,
hanem sorsunkat bátran vállalva,
mosolyogva
menjünk az úton,
amelyen öröm és szenvedés váltják egymást.
Köszönjük azokat az embereket,
akik körülöttünk mosolyogva élnek,
életükkel példát és erőt adva nekünk.
Ámen.

KÖSZÖNET

Uram,
öröm és hála tölti be szívünket,
annyi a köszönnivalónk!
És most, ha körülnézünk ebben a templomban,
azt köszönjük,
hogy férfinak és nőnek teremtettél bennünket.
Szögletes férfinak és gömbölyű nőnek.
Markáns férfinak és gyöngéd nőnek.
Férfinak, aki mindig pontosan látja
a feladat elejét és végét,
és nőnek, aki az egymásba olvadó, egymás mellett futó
feladatokat is el tudja hordozni.
Meg tudja osztani magát.
Uram, köszönjük jó férfiainkat,
akik bizonyára most is valami hasznosat ténykednek;
köszönjük gyermekeinket,
akik az öröm és a gazdagság lángját szítják a lelkünkben.
És köszönjük az útitársakat:
szomszédainkat, a békéseket és a piszkálódókat;
köszönjük az okosakat és az ostobákat;
köszönjük a jómódúakat és a nélkülözőket;
az egészségeseket és a betegeket;
az élőket és akik már hozzád megtértek;
köszönjük a katolikusokat és a nem katolikusokat;
köszönjük a hívőket és a nem hívőket.
Köszönjük, Uram, az egész csodálatos,
ellentmondásos, gyönyörű, teremtett világot,
amelyben élhetünk!
Különösen köszönjük Lelkedet,
amelyből nekünk, akik itt vagyunk, egy darabkát adtál,
hogy ezt az ellentmondásosságot és egymásmellettiséget
el tudjuk hordozni.
Köszönjük a szeretetet,
amelyből annyit kapunk, hogy úgy érezzük:
másnak is tudunk adni belőle.
Tiéd az áldás, Uram, Tiéd a dicsőség,
Tiéd a köszönet!
Áldunk és dicsérünk!
Légy velünk, nekünk ennyi elég.
Ámen.

KERESZTKAPOCS

Uram,
a héten volt 89 éves az a keresztanya,
aki jó társamat, Pétert tartotta keresztvíz alá.
Köszönjük, Uram, Magdi keresztmama
csodálatos szellemiségét, hívő lelkét, áradó derűjét,
amellyel még idős korban is
ő bátorít és erősít bennünket.
Köszönjük mind a keresztszülőket,
akiknek feladatvállalása nem elégszik meg
a keresztelői aranyláncocskával,
a karácsonyi, születésnapi ajándékozással,
hanem részt vállalnak a rájuk bízott keresztgyermek
lelki növelésében is.
Köszönöm, Uram,
játékos, mosolygós Ilonka keresztanyámat!
Áldd meg őt az örök életben.
Áldd meg keresztgyermekeimet:
Andrást, Corinnet, Csabát, Tündét, Anikót, Ábrist, Danit.
Heten vannak. Ennyit bíztál ránk, Uram.
Te tudod, hogy néhányuknak
csak formális keresztanyja tudok lenni,
hiszen van, aki nem is él Magyarországon. Így alakult.
És Te tudod, hogy van, akiknek lelki növelésében
közreműködhettem,
vannak, akiket éveken át kísérhettem hittanra.
Köszönöm a lehetőséget.
És most hálás szívvel gondolok valakire,
aki a háború után Kispesten engem megkeresztelt:
áldd meg, Uram, keresztelő atyámat
életében vagy haló porában!
Erősítsd bennünk
a Belőled fakadó, általad működő
keresztszülői, keresztgyermeki kapcsolatunkat!
Ámen.

ÁLDALAK, URAM

Uram,
áldalak ezért az alkalomért!
Nekem különösen kedves,
hiszen együtt ülnek a padokban
szülővárosom, Kispest,
és megtalált otthonom, Héreg lakói.
Megköszönöm most mindazokat az embereket,
akik életem során törődtek
nemcsak szükségleteimmel,
nemcsak az ismereteimmel,
de a lelkemmel is:
köszönöm szüleimet,
testvéremet, családomat,
tanítóimat, tanáraimat,
barátaimat, barátaim szüleit,
s azt a néhány katolikus és protestáns papot,
akik hozzád vittek közelebb, Uram.
Áldalak, Uram,
hogy az életemet rájuk bíztad,
s ne engedd elfelednem,
mekkora hálával tartozom értük
- s mennyi köszönettel tartozom nekik.
Ámen.

HAZAFELÉ

Uram,
ma a velünk élő, idős szülőkért imádkozunk.
Köszönjük, hogy megkorosodva,
egészségükben megfogyatkozva is
közöttünk élhetnek,
láthatjuk kedves alakjukat,
imbolygó járásukat,
hallhatjuk megcsöndesedett életük
apró zajait: köhécselésüket,
a mindig recsegő rádiójukat,
botjuk koppanását.
Uram, adj a mi szívünkbe több szeretetet,
hogy úgy tudjuk az idős szülőket ápolgatni,
ahogyan ők ápoltak hajdan minket.
Adj nekünk több türelmet,
hogy úgy tudjunk rájuk figyelni,
ahogyan ők figyeltek hajdan miránk,
és úgy tudjuk őket meghallgatni,
ahogy ők hallgattak egykor bennünket.
Adj nekünk, Uram, több alázatot,
hogy úgy tudjuk rendezni a dolgainkat,
ahogyan annak idején ők rendezték,
s abban sohasem ők -
mindig mi voltunk az első helyen.
Hát hadd legyenek most ők az elsők
a mi tennivalóink között.
Áldd meg, Uram, az idős szülőket,
adj szívükbe békét,
hogy félelem nélkül készüljenek
a veled való találkozásra.
Hadd érezzék, hogy a legjobb helyre:
haza készülődnek.
Nekünk pedig adj erőt, Uram,
hogy végig tudjuk kísérni őket az útjukon.
Ámen.

HAGYOMÁNYOK

Uram,
az elmúlt héten vendéget vártam,
és süteményt sütöttem.
Az a szokásom,
hogy mielőtt sütőbe tolom a tésztát,
keresztet rajzolok a levegőbe, a tepsi fölé.
Pontosan úgy,
ahogyan édesanyámtól láttam kislány koromban.
És máskor is,
mielőtt megszegném a kenyeret,
keresztet rajzolok a késsel a kenyér hátára.
Pontosan úgy,
ahogyan édesapámtól láttam gyermekkoromban.
Uram,
köszönöm neked szüleimet,
akik már nem élnek,
de mégis jelen vannak és
élnek az én szokásaimban,
élnek a mozdulataimban,
és élnek a hitemben.
Kérlek, Uram,
adj hívő szülőket a mai gyerekeknek is!
Adj hívő és hagyományokat ápoló szülőket,
hogy majd egyszer
a mai gyerekeknek is
legyen mit megköszönni,
és legyen mit folytatni.
Ámen.

ÉDESANYÁM HALÁLÁRA

Uram,
ezen a májusinak is beillő,
napsütéses októberi vasárnapon
köszönjük neked az édesanyákat.
Köszönjük az ő nélkülözhetetlen,
pótolhatatlan, drága életüket,
amelyben mindig mi vagyunk a fontosak,
és sohasem ők.
Uram, adj az édesanyák életébe
hitet, reményt és szeretetet,
és amikor az édesanyák meghalnak,
ültesd őket magad mellé,
mert ott van az ő helyük.
Ámen.

SZENTELTVÍZ

Uram,
megnyitjuk szívünket előtted.
Egy régi képet látok:
egy kis polc - édesanyám polca -,
rajta ott áll most is egy kis üveg,
s benne a tavaly előtti szenteltvíz néhány cseppje.
Ez erősítette benne
a veled való szövetséget, Uram,
erősítette a hitét,
és emlékeztette őt és bennünket a keresztségükre.
Elgondolkodom, Uram,:
hány kis nagymama
hány polcán
hány kis üveg szenteltvíz képvisel Téged?
Köszönjük, Uram, a nagymamákat,
köszönjük az időseket,
akik segítenek nekünk hitünk megtartásában.
Bármilyen elfoglaltak is vagyunk,
ők, az idősek kitartóan, szelíden
példát mutatnak nekünk,
és imádkoznak értünk.
Maradj velünk, Urunk,
hogy mi se legyünk hitványabbak náluk!
Ámen.

HÁZAINK

Uram,
azt írja Pista öcsém Kanadából:
'A minap
én értem haza elsőnek...'
Csaknem harminc éve él
Pista öcsém Kanadában,
de mindig utolsóként érkezik haza,
amikor már együtt a család.
Most kivétel történt. Azt írja:
'Járkáltam a szép új házunkban...'
Mert a harminc év, Uram, meghozta a gyümölcsét,
elkészült a ház,
minden olyan, amilyennek akarták,
olyan a ház, amilyennek Pista öcsém
gyermekkorában, Kispesten megálmodta.
'Járkáltam a szép új házunkban' - írja -,
'gyönyörködtem az otthonunkban.
És hirtelen arra gondoltam,
hogy ez az egész ház,
úgy ahogy van, mindenestül,
semmit nem ér,
ha nincsenek benne azok,
akiket szeretek.'
Uram, köszönöm,
hogy adtál nekem családot.
Köszönöm, hogy van, akiket szerethetek.
Köszönöm közeli szeretteimet,
köszönöm távolabbi rokonaimat,
köszönöm azokat, akik élnek,
és azokat is, akik már meghaltak.
Köszönöm, hogy az ő életük
bennem is folytatódik,
és az én életemet is folytatják
az utánam következők.
Köszönöm, Uram,
hogy nem üres az életem háza,
mert benne él a családom,
s benne él a falum, a városom, a nemzetem.
És köszönöm, Uram,
hogy nem üres a lelkem háza sem,
mert abban pedig Te élsz.
Ámen.

ÉDESANYÁK

Uram,
ezen a napon,
amikor megköszönjük
az édesanyai és a szülői szeretetet,
megköszönjük a nagyszülői, dédszülői szeretetet,
eléd állunk mi, asszonyok,
akik a Te különös kegyelmedből
édesanyák lehetünk.
Kérünk, Uram,
áldj meg bennünket!
Szeretnénk
türelmesebb, kedvesebb, jobb anyák lenni!
Szeretnénk
bátrabb, nagylelkűbb, okosabb anyák lenni!
Küldd el Szentlelkedet, Uram,
újíts meg bennünket,
hogy felnövekvő gyermekeink számára
mi magunk lehessünk
a feléd vezető út!
Ámen!

TÜKÖRKÉP

Uram,
lélekemelő élményem volt tegnap délelőtt
a budapesti színházban,
ahol férjemmel ünnepi, hétvégi, családi előadásokat tartunk.
Belép Péter a színpadra,
és köszön, ahogy szokott: 'Jó napot kívánok'
- a nézőtéren felcsendül egy tiszta kis hang: 'Isten hozott!'
Aztán egy második: 'Isten hozott!'
aztán egy harmadik: 'Isten hozott!'
- a gyermekek átvették egymástól a köszöntést.
És mi mindannyian, akik ott voltunk,
úgy éreztük, hogy kisüt a szívünkben a nap.
Uram, a gyermekek jók!
Mindent, amit később rosszul tesznek,
azt tőlünk, a felnőtt világtól tanulják.
Amikor az ifjúságot kritizáljuk,
szidjuk vagy dicsérjük,
magunkat kritizáljuk,
magunkat szidjuk, magunkat dicsérjük.
Az ifjúság tükör: magunkat láthatjuk benne.
Az ifjúság pontosan olyan,
amilyenné tettük őket.
Pontosan annyira tudnak bennünket ellökni,
mint amennyire tiszta szívből mondanák: 'Isten hozott!'
Segíts bennünket, Uram,
mert gyengék vagyunk,
segíts, hogy egy kicsivel jobb példát tudjunk mutatni
gyermekeinknek és ifjúságunknak.
Ámen.
 
 Döbrentey Ildikó: Beszélgetek az Úrral 21. századi imák
 
Forrás ~ Internet