A NÉGY GYERTYA

December reszket az éjben,
Fehér hó, a sötétségben.
A négy gyertya gyújtva, készen,
Karácsonykor ünnep lészen.

Én vagyok a béke lángja,
Szól az egyik, s meg is bánja.
Béke úgy sincs. Miért égjek?
Elaludt, csak füstje kéklett.

Másik így szól és meglobban,
hit a lelkekben alig van.
nem kell a hit lángja többet

Elhagyhatjuk ezt a földet.
Most a harmadik gyertyácska
Szólt csendesen, önmagába.
A szeretet lángja vagyok,

Hideg földön most meghalok.
Csak az utolsó kis gyertya,
Lángja remeg, fel nem adja,
A remény sugara vagyok

Soha, soha meg nem halok.
Aztán áthajolt kecsesen,
Lángjával lobbantott hiten.
Majd a szeretethez fordult,

S titokban könnye kicsordult.
Meggyújtotta annak lángját,
S a fény vitte angyal szárnyát,
megérintve béke csonkját,
Lángra lobbantva a gyertyát.

Minden karácsonykor súgja,
Ez az égő kicsi gyertya:
Én a remény lángja vagyok,
Soha, soha meg nem halok.

Benkő Gabriella