Túrmezei Erzsébet ~ Ma
Erődet egy napra kérem.
Uram, ma áldd meg életem,
de csak azt add meg énnekem,
amire ma van szükségem.
Minden napnak más a terhe.
Új gondot hoz minden új nap,
s ma nem tudhatom, hogy holnap
mit mérsz Atyám, gyermekedre.
De egyben bizonyos vagyok:
megújuló hűségedben.
Ma is az hordozott engem,
s holnap is rátalálhatok.
Ma légy velem Szentlelkeddel,
hogy a kötelék, mely veled
összeköti életemet,
holnapig se szakadjon el!
Hiszen irgalmas hű kezed
új meg új szabadítással
szövi szüntelenül által
napjaimat, életemet.
Lépésről lépésre vezet.
Minden gondom rávethetem
amíg egyszer megtehetem
legutolsó lépésemet.
Túrmezei Erzsébet ~ Ha nem teszek semmit sem
Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
Most megnyugszom,
most elpihenek
békén, szabadon,
mint gyenge gyerek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
S míg ölel a fény
és ölel a csend,
és árad belém,
és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten,
új gyümölcs terem,
másoknak terem,
érik csendesen
erő, győzelem...
ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
Erődet egy napra kérem.
Uram, ma áldd meg életem,
de csak azt add meg énnekem,
amire ma van szükségem.
Minden napnak más a terhe.
Új gondot hoz minden új nap,
s ma nem tudhatom, hogy holnap
mit mérsz Atyám, gyermekedre.
De egyben bizonyos vagyok:
megújuló hűségedben.
Ma is az hordozott engem,
s holnap is rátalálhatok.
Ma légy velem Szentlelkeddel,
hogy a kötelék, mely veled
összeköti életemet,
holnapig se szakadjon el!
Hiszen irgalmas hű kezed
új meg új szabadítással
szövi szüntelenül által
napjaimat, életemet.
Lépésről lépésre vezet.
Minden gondom rávethetem
amíg egyszer megtehetem
legutolsó lépésemet.
Túrmezei Erzsébet ~ Ha nem teszek semmit sem
Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
Most megnyugszom,
most elpihenek
békén, szabadon,
mint gyenge gyerek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
S míg ölel a fény
és ölel a csend,
és árad belém,
és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten,
új gyümölcs terem,
másoknak terem,
érik csendesen
erő, győzelem...
ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
NEM MONDOTT FEL NEKEM
Szolgálatára angyalok sietnek,
Parancsol viharoknak és szeleknek.
Megérteni, felfogni nem lehet,
Hogy meglátott, parányi porszemet,
És szolgálatába vett.
Szívemben ujjongva dalol a hála.
Kerek világon nincs jobb gazda Nála!
Mikor szolgálatába fogadott,
Nem csak munkát, drága feladatot,
Erőt is Ő adott.
Szent lelkét adta, segítsen, vezessen,
Sürgessen: soha ne időzzek resten.
Tekintete rajtam volt szüntelen,
Mindenre elég volt a kegyelem.
maga járt velem!
Talált volna annyi hűségesebbet,
Parancsainak engedelmesebbet...
Csoda irgalmát áldja énekem,
Hogy szolgálhattam hosszú éveken,
És nem mondott fel nekem.
Pedig annyiszor megtehette volna!
S én szegény, gyenge, engedetlen szolga
Türelmét, irgalmát dicsérhetem...
Mert ezután sem mond fel... sohasem!
Övé az életem!
Szolgálatára angyalok sietnek,
Parancsol viharoknak és szeleknek.
Megérteni, felfogni nem lehet,
Hogy meglátott, parányi porszemet,
És szolgálatába vett.
Szívemben ujjongva dalol a hála.
Kerek világon nincs jobb gazda Nála!
Mikor szolgálatába fogadott,
Nem csak munkát, drága feladatot,
Erőt is Ő adott.
Szent lelkét adta, segítsen, vezessen,
Sürgessen: soha ne időzzek resten.
Tekintete rajtam volt szüntelen,
Mindenre elég volt a kegyelem.
maga járt velem!
Talált volna annyi hűségesebbet,
Parancsainak engedelmesebbet...
Csoda irgalmát áldja énekem,
Hogy szolgálhattam hosszú éveken,
És nem mondott fel nekem.
Pedig annyiszor megtehette volna!
S én szegény, gyenge, engedetlen szolga
Türelmét, irgalmát dicsérhetem...
Mert ezután sem mond fel... sohasem!
Övé az életem!
Túrmezei Erzsébet
