AZ IMÁDSÁGRÓL

Nincs az a mélység,
melyben Isten észre ne venné összekulcsolt kezünket,
és nincs az a lárma,
melyből Ő ki ne hallaná kereső szavunkat!

Amen.

REMÉNNYEL IMÁDKOZVA

Amikor összeteszed két kezed
Halkan imádkozol
Hallgasson meg Istened
Hozzá fohászkodol

Remény és szeretet
Töltse el szívedet
Istent hívod
Segítsen teneked

Amikor összekulcsolod két kezed
Reménykedve imádkozol
Édes Isten segítsen neked
Vele könnyebb az életed

Amikor imára kulcsolod kezed
Isten is segít neked
Nem hagy egyedül árván
Szeretet ölel át,lelked simogatván

Egy percre megáll ez a rohanó világ
Nem húzza lelked lefelé az ág
Egy percre a remény látogat
Ne félj Isten meghallgat

Nélküle árva a lélek
Állunk,mint kifosztott szegények
Nélküle üres az élet
Elveszted minden reményed.

Amen.

MINDENKI LELKÉBEN

Mindenki lelkében létezik egy ima,
Mit nem kell könyvből tanulnia.
Elég ha a csendben némán elmerül
S a szavak előtörnek oly rendületlenül.

Mik aztán maguktól mondatokká válnak,
Részesei lesznek egy szív dobbanásnak.
S lassan átjárják az egész lényed,
Érzed ugye, ahogy megroggyan a térded?

A kezed is önkénytelen összekulcsolod,
Ne bánd ha imádat némán ordítod.
S ha könnyes már a szemed, mivel nézel az égre,
Esendő vagy Ember, nincs, kinek nincs vétke.

Imádkozz hát a magad Istenéhez,
Bűneid bocsánatára, tán ez is elég lesz.
S a hited, ne veszítsd el soha,
Egy életed van, bár a sors néha mostoha.

Cipeld hát, még ha nehéz is kereszted,
Utad végén megtudod, miért kellett így tenned.
Addig imádkozz, mert létezik egy ima,
Mit a léleknek nem kell, könyvből tanulnia.

Amen

Ha hallgatsz, hallgass szeretetből; ha beszélsz, beszélj szeretetből;
ha figyelmeztetsz, figyelmeztess szeretetből;
ha megbocsátasz, bocsáss meg szeretetből.

Szent Ágoston