MIÉRT KARÁCSONY?
Volt egyszer egy ember, aki nem hitt Istenben és soha nem habozott,
hogy mások tudtára adja, mit gondol a vallásról és a vallási ünnepekről,
köztük természetesen a Karácsonnyal. Felesége viszont hívő volt és
gyerekeit is Istenbe és Jézusba vetett hite szerint nevelte, férje
rendszeres bántó megjegyzései ellenére.
Egy havas Karácsony estén a
feleség és a gyerekek a falusi templom karácsonyi miséjére készülődtek.
Hívták az apát, de ő persze hallani sem akart arról, hogy elkísérje
őket.
„Ez a történet egy nonszensz,” mondta. „Miért alacsonyítaná le
magát Isten, hogy emberként jöjjön a földre? Teljesen nevetséges!”
A feleség és a gyerekek így nélküle indultak útnak.
Kicsit később felerősödött a szél és a hóesésből hóvihar lett. A férfi
az ablakon kinézve csak vakító fehérséget látott. Leült a kandalló elé
és elégedetten nézte a csendesen égő tüzet.
Néhány perc elteltével
egy nagy puffanást hallott odakintről. Valami nekiment az ablaknak. A
hang megismétlődött. Kinézett, de még egy méterre is alig lehetett
ellátni. Amikor a vihar alábbhagyott egy kicsit, kimerészkedett, hogy
megnézze mi adhatta a furcsa hangot az ablak közelében. A ház melletti
mezőn egy csapat vadludat látott. A jelek szerint a ludak délre
igyekezhettek a téli hideg elől, de a hóvihar miatt nem tudták folytatni
útjukat. Eltévedtek és végül a farmon kötöttek ki, étel és menedék
nélkül. Ijedten csapkodtak szárnyaikkal, körbe-körbe repkedve a mező
felett, vakon és céltalanul. Bizonyára némelyik madár nekirepült az
ablaknak. Ezt hallhatta korábban.
A férfi megsajnálta az állatokat
és segíteni akart rajtuk. Az istálló tökéletes hely lenne nekik,
gondolta. Meleg és biztonságos. Ott tölthetnék az éjszakát és
biztonságban megvárhatnák a vihar végét. Miután ezt kigondolta, odament
az istállóhoz és tágra nyitotta az ajtaját. Megállt és figyelt, azt
remélve, hogy a madarak észreveszik az istállót és bemennek. A ludak
azonban csak ide-oda repkedtek céltalanul és úgy tűnt, egyáltalán nem
vették észre az istállót, illetve, hogy mit jelenthet az épület
számukra. A férfi megpróbálta magára terelni a madarak figyelmét, de
ettől csak megijedtek és messzebbre húzódtak.
Bement a házba egy kis
kenyérért. Morzsává szaggatta és egy csíkban elszórta a bejáratig. Még
mindig nem értették meg, mit akar.
Most már kezdett elfogyni a
türelme. A madarak mögé lopódzott és megpróbálta az istálló felé terelni
őket, de csak még jobban megijedtek és a szélrózsa minden irányába
repültek, csak éppen az istálló felé nem. Akármit tett, egyszerűen nem
tudta elérni, hogy az istállóba terelje őket, ahol melegben és
biztonságban lehettek volna.
„Miért nem követnek engem?” –
morfondírozott magában türelmetlenül. „Nem látják, hogy ez az egyetlen
hely, ahol átvészelhetik a vihart?”
Addig törte a fejét, míg rájött,
hogy a madarak soha nem követnének egy embert. „Ha én is lúd lennék,
meg tudnám menteni az életüket,” mondta ki hangosan.
Ekkor eszébe
jutott valami. Bement az istállóba és kihozta egyik saját libáját és
óvatosan a vadlúdcsapat mögé ment vele. Amikor elengedte, saját libája
átrepült a madárcsapaton, egyenes be a meleg épületbe. A vadludak
egyenként követték.
A férfi megállt és hirtelen eszébe ötlöttek
néhány perccel korábban kimondott saját szavai: „Ha én is lúd lennék,
meg tudnám menteni az életüket!” Azután a feleségére és a köztük
korábban lezajlott párbeszédre gondolt. „Miért akarna Isten olyanná
válni, mint mi? Ez nevetséges!” Hirtelen minden világos lett. Pontosan
ezt tette Isten. Mi emberek vagyunk a vadlibák. Vakon bolyongva,
elveszetten bukdácsolunk a halál felé. Isten olyanná tette a Fiát, mint
mi, hogy megmutassa az utat és megmentsen. Rájött, hogy ez a Karácsony
értelme.
Ahogy a szél és a hóvihar csendesedni kezdett, úgy
csendesedett és nyugodott meg lelke is, miközben ezeket a csodálatos
gondolatokat forgatta fejében. Végre rájött, hogy miről szól a Karácsony
és miért jött el Krisztus. Hosszú évek kételyei és hitetlensége, mint a
múló vihar, szertefoszlottak egy pillanat alatt. Térdre esett a friss
hóban és elmondta élete első imáját: „Köszönöm Istenem, hogy emberként
eljöttél, hogy kivezess a viharból!”
~ Ismeretlen szerzőtől