Az én Mikulásom 

Lélek voltam, tiszta szívű, 
csillag voltam, fehér ívű, 
karácsonyi égbolt felett 
megpihenve egy fellegen, 
vártam már a szánnak zaját, 
csilingelő halk moraját. 
Lopva néztem kis csizmákra, 
mivel telik csöppnyi szára, 
mit rak bele a Mikulás, 
őszes hajú, piros ruhás. 

Majd amikor megszülettem, 
pici lelkem lánnyá vedlett. 
Hittem én a szép meséket, 
írtam listát, miket kérek: 
babákat és ruhát, szépet, 
könyvet, finom édességet... 
Hatodikán hajnaltájban 
a csodákra nagyon vártam 
csinosított cipellővel, 
tisztítása ment nagy gőzzel. 

Elmúltak a gyermekévek, 
virgácsos lett ez az élet. 
Listám most már másról írom, 
gyerekkorom visszasírom. 
Tiszta cipőm polcon pihen, 
Télapó már nem tölti meg, 
de a csodában még hiszek, 
ajándékot most én viszek: 
Jó szándékot, szeretetet, 
mosolyokat virgács helyett!   

Szabadi Lívia