Volt egyszer egy ember, aki az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének. 

De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer meg ezer apró, 

csillámló homok-szemcséből, és a homok-szemcséket köddel kötötte össze.

És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond.

 

És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, 

hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült.

És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgtak és azt mondták: varázsló. 

És egy napon berohantak az udvarára és ledöntötték az ő oszlopát.

És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az ő udvarára és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének. 

Wass Albert