A KÖZÖSSÉG

A közösség valahová tartozás és nyitottság, ugyanakkor szeretet is minden ember iránt. Más szóval úgy is mondhatnánk, hogy a közösséget ez a három tényező határozza meg: minden embert szeretni, egymással szorosan összetartozni, és megélni a küldetésünket.

A közösségben az egyes embert szeretjük, nem pedig elvont értelemben a közösséget: nem egy egészet, egy intézményt vagy egy ideális életmódot. Az ember az, aki számít, az embert kell szeretni, és elfogadni olyannak, amilyen, és oly módon, hogy Isten terve szerint növekedjék és az élet forrásává váljék.

Élni a kapott adománnyal annyi, mint építeni a közösséget. Nem élni vele annyi, mint ártani a közösségnek és minden egyes tagjának. Fontos tehát, hogy minden tag ismerje a maga adományát, éljen vele, és érezze magát felelősnek növekedéséért. (…) S nemcsak a külső adományt kell nézni, amely egy természetes tehetséghez kötődik. Vannak rejtett, lappangó, mélyebben rejlő adományok is, melyek a Szentlélek ajándékaihoz és a szeretethez kapcsolódnak, s szintén arra hivatottak, hogy kivirágozzanak.

Az ember azért lép be egy közösségbe, hogy boldog legyen. Azért marad benne, hogy másokat tegyen boldoggá.

Egy közösség hivatása az, hogy az élet forrása legyen a többiek számára, vagyis új reménységet adjon nekik, új értelemet az életüknek. (…) Életet adni másoknak annyi, mint feltárni előttük, hogy Isten úgy szereti őket, amilyenek, a bennük lévő jó és rossz, világosság és sötétség keverékével; megmondani nekik, hogy a sír bejárata elé hengerített követ, amely életük minden csúfságát takarja, el lehet gördíteni, hogy bocsánatot nyernek, és szabadságban élhetnek.

~ Jean Vanier ~