A szeretetre nem várni kell, hanem alkalmasnak kell lenni rá.

Alkalmasnak az odaadásra és a befogadásra. 

Mindkettőre.

Csak az egyik nem elég. 

Tanítsd meg magad szeretni!

Próbáld meg a lényedet ebben a sötét világban szabaddá, 

fényessé és sugárzóvá tenni!

Magától nem lesz az. Senkié. 

Azzá leszel, akivé teszed magad.

S ha kihűlt körülötted a világ, és jéggé fagyott az élet,

fűts be önmagadban és áraszd a meleget!

Meglátod mennyien jövünk majd köréd.

Mert mindannyian fázunk. És félünk.

És oda gyűlünk, ahol meleg van még.

Müller Péter