Kétféle beszélgetés van.
  Az egyik, amikor mondom a magamét. 

Amikor önmagamat akarom érvényesíteni. 

Szavakkal hatalmat lehet szerezni, olyan világot, 

amely csakis rólam szól, amelyben én vagyok a fontos:

 amit én gondolok, én érzek, én élek, én fájok – színjátékot, 

melyben én vagyok a főszereplő.
   Aki a magáét mondja: egyedül van. 

Olyan világban él, ahol senkinek sincs köze hozzá.
  Ennél pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet, 

amelyben élünk, s amit úgy is nevezhetünk: a szeretetlenség világa. 

Aki csak mondja a magáét, annak nincs szüksége barát­ra, testvérre, feleségre. 

Csak közönség kell neki.
  A másik fajta beszélgetés az, amikor valaki társat keres. 

Ez nagyon ritka.
 

Müller Péter ~ Szeretetkönyv