Biegelbauer Pál - Érintés
Arról szeretnék írni, amiről sem beszélni, sem írni
nem lehet. Arról, ami nem fér bele a szavak mindig szűknek bizonyuló ketrecébe.
Megtapasztalhattuk,mindahányszor a beszéd túljut a mindennapok egyértelműségén,
tétovává válik, cserben hagynak a szavak és marad a csend. Közölnivalónk
hídjának marad az érintés. Az érintés, mely túl van a szavakon, túl a csenden.
Az érintés, amely túl van a test bármely pontjának találkozásán a másik
testtel. ...
Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak.
Könnyű a Napnak, mert nem kell szólnia ahhoz, hogy a pirkadat pírjával reményt
öntsön a szívünkbe, sem a virág szirmán a harmatcseppnek, hogy parányi ékkőként
beragyogja a lelkünket. Egyszerűen csak vannak, nem tesznek semmit és létük
csodája önmagunk csodájának felismeréséhez segít. ...
Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak. De
mit tegyek - ha nem érinthetlek szellőként, sem friss forrásvízként s nem
vethetek rád óvó árnyékot, mint a dús lombú fa? Ember vagyok és fizikai
valómban nem lehetek ott, ahol vagy, hogy megérintselek a tekintetemmel, a
hangommal vagy a kinyújtott kezemmel. Lehet, hogy mire az érintésem eljut
hozzád, a testem már régóta az enyészeté.
Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak, és
az érintéshez nincs más eszközöm, csak a szó. A szó, amely túl van a tér és idő
határán, és a csendből forrásozik. ...
Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak. Mert
nem lehet szólni. Minden szó a teljességet töri darabokra. Csak a csend igaz. A
csend a teljesség, a csend az időtlenség, a csend a változatlanság. Minden szó
az időtlen teljességcsendből időt teremtő szárnyalással kél és ereszkedik
vissza. A lét hullámverésének kiszakadt, elkülönült cseppjeként felragyogtatja
a tengert és visszahull. Minden szó a teljesség gondolat szülte tükrének
egy-egy cserépdarabkája. Minden szó az elveszett teljesség feletti fájdalom
jajkiáltása. Minden szó hamis, mert az egészet részbe sűrítetté, az időtlent
időbe ágyazottá, a változatlant változás-látszatúvá varázsolja. ...
Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak a
szavakkal. Mert minden szó igaz, benne a változatlan, időtlen teljesség az
időben, a részben és a változóban nyilatkozik meg. Mert minden szó a csend
szava, minden szó a csend törődése, minden szó a csend odaadottsága. Mert
minden szó teremtés. Minden szóban a teremtő csend és a teremtett szó eggyé
válik. Minden szóban a teremtő és a teremtett eggyé válik. Ez az érintés
teljessége. Minden szóban a teljesség van jelen. ...
Lehet, nem a szavak lesznek, amelyek megérintenek.
Hanem a szóközök fehér némasága. A csend könyvét nem lehet üres lapokkal
megírni. Az csak a süketszoba csendje lenne. Reményem, hogy a szavaim olyanok
lesznek, mint a szellőtől rezdülő falevelek susogása, vagy a madárdal, amelyek
csak mélyítik a természet csendjét. A szíved csendjét.
