Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak. 

Mert nem lehet szólni. 

Minden szó a teljességet töri darabokra. 

Csak a csend igaz.

A csend a teljesség, a csend az időtlenség, a csend a változatlanság.

Minden szó az időtlen teljességcsendből időt teremtő szárnyalással kél és ereszkedik vissza. 

A lét hullámverésének kiszakadt, elkülönült cseppjeként felragyogtatja a tengert és visszahull. 

Minden szó a teljesség gondolatszülte tükrének egy-egy cserépdarabkája. 

Minden szó az elveszett teljesség feletti fájdalom jajkiáltása. 

Minden szó hamis, mert az egészet részbesűrítetté, az időtlent időbeágyazottá, 

a változatlant változás-látszatúvá varázsolja.

Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak a szavakkal.

Mert minden szó igaz, benne a változatlan, időtlen teljesség az időben, 

a részben és a változóban nyilatkozik meg. 

Mert minden szó a csend szava, minden szó a csend törődése, 

minden szó a csend odaadottsága.

Mert minden szó teremtés.

 Minden szóban a teremtő csend és a teremtett szó eggyé válik. 

Minden szóban a teremtő és a teremtett eggyé válik.

Ez az érintés teljessége. 

Minden szóban a teljesség van jelen.