Boldogság nem a birtoklásban, hanem az elengedésben van. 

Ám ez sokkal nehezebbnek tűnik, mint a szerzés. 

Ez utóbbinak jól bevált útjai vannak, ismerjük azokat, erre megtanítottak minket. 

az elengedéshez egyszerűen nem értünk, sőt szégyennek, feladásnak, hűtlenségnek tekintjük. 

Sokszor az “erős” énkép teljes összetörése, a “mélypont ünnepélye” kell ahhoz, hogy elengedjük előítéleteinket, hogy tudatára ébredjünk eredendő boldogságunknak. 

Sokszor nem a fájdalom árán ébredünk erre, hanem megérint minket a létezés csodája: 

egy kis virág, egy gyönyörű naplemente, egy ember közelsége – és boldogok vagyunk. 

A vallásos szóhasználat ezt kegyelemnek, Isten ajándékának nevezi, 

amit nem lehet “kiérdemelni” egyszerűen jön, itt van és tele a szívünk,

 túlcsorduló a boldogságunk.

Biegelbauer Pál