Boldogságról….
Semmi nem teszi az
embert igazán boldoggá,amit kivülről megszerezhet.
A boldogságot nem
lehet birtokolni.
Mindaddig, amíg
kivülről keresem a szerencsémet,a boldogságomat,keresésem eredménytelen marad.
A boldogságot csak
magamban találhatom meg, ha feltétel nélkül igent mondok az életre,s elfogadom
olyannak,amilyen.
Valahányszor
szenvedek,az azt jelenti, hogy valamiképpen, nem fogadom el az életet,és ezen
csak kizárólag én tudok változtatni.
Ha szerencsémet,
boldogságomat nem teszem külső körülményektől függővé,akkor minden helyzetben
boldog lehetek....
Ha az ember
önfeltétel nélkül igent mond az életre, és elfogadja olyannak,amilyen, már
ebben a pillanatban boldog lehet !
Ez nem azt jelenti,
hogy olyannak is kell maradnia,hiszen minden pillanatban lehetősége van
arra,hogy életét megváltoztassa.
Ne tegye boldogságát
valamely cél elérésétől függővé !
Boldognak lenni
valójában azt jelenti, hogy önmagammal és az élettel harmóniában
vagyok,helyemet minden pillanatban optimálisan töltöm be.
Így fűzöm egyik
beteljesült pillanatot a másikhoz- és teljes életet élve boldog vagyok.
