MONDD! MI LEGYEK?

Ha senkié nem vagyok, nem vagyok senki,
Nem akarok pusztán a magamé lenni! Mikor önzetlen törődést nem adhatok,
Olyankor azt sem értem, hogy miért vagyok.

Lennék levegő, ha lélegzetet veszel,
Vagy megbocsátás, amikor rosszat teszel.
Lennék türelmes magány, mindig Rád várva,
Vagy lelki vigasz, a bánatodat látva.

Lennék még öröm is, a boldog napokon,
Önfeledt nevetés, sugárzó arcodon.
Lehetnék nyugalom, egy nehéz nap után,
Vagy szótlan ölelés, minden nap alkonyán.

Lennék játékos szellő, mi a hajadba túr,
Vagy csapongó gondolat, a szavakon túl.
Könnycsepp lennék, elérzékenyült arcodon,
Békesség, túl az értelmetlen harcokon.

Lennék gondoskodás, ami ki nem apad,
Vagy érzelem, ami a lelkedben fakad.
Lennék kívánság, mit szó soha ki nem mond,
Beteljesülés, mitől elmúlik a gond.

Lennék szabadság, ami foglyot sosem ejt,
Ki nem mondott szó, amit csak a szíved sejt.
Lennék dallam is, ami ringó táncba hív,
Vagy két lélek között, egy láthatatlan híd.

Lennék bármi, csak a magamé ne legyek,
Minden lélegzetet, valakiért vegyek!
Lennék szívesen minden, bár csak mondanád!  

De ne legyek felesleges szívdobbanás!