Vigyázz magadra, kedves

Vigyázz magadra, kedves,

amennyire csak lehet,

mert jól tudod, mit jelent

arc-simító kezed,

hisz abból gyűjtök erőt,

mikor megtört ember leszek,

és rájövök arra,

hogy az élet csak egy szerep

a sors forgó színpadán,

hol mindenki egyformán

viseli a felvett jelmezeket.

Én is magam választottam

olcsó fehér ruhám,

melynek férceibe bújt

az a láthatatlan magány,

melyről azt hittem,

benne marad örökre,

de te eljöttél hozzám,

és aranyat futtattál

a foltozott részekbe,

mitől a rongyos ruha széle is

pont úgy ragyogott,

mint születésem percében

gyermekarcú szemem,

mikor az Úr kegyelméből

égi fényt kapott.

Vigyázz magadra, kedves,

vigyázz-vigyázz nagyon,

nélküled nem lennék,

ezt az egyet tudom,

mert világodban érzem,

hogy általad létezek,

s ebben a világban

- élni érdemes.

Kun Magdolna