Várakozás...... 

Vajon mit tartogat nekünk az élet?...
Bízom, hogy csupa jót és szépet.
Bármerre nézek, kereslek téged...
Csak várom puha, suhanó lépted.

Érzem egyszer el fogsz te jönni....
Mikor már nem merek remélni.
Hogy újra bearanyozd a napom...
Talán bátor leszek, s elfogadom.

Addig csak várok türelmesen....
És átnézem a világot tüzetesen.
Tanítgatom a lelkemet szépre....
Bomlasztgatom a falait végre.

Bár erős páncél a külső borítás...
S nem törheti be kisebb hódítás.
Mégis keresem azt az apró rést....
Ahol bepréselhetek egy nevetést.

Úgy sejtem mikor megérkezel....
Egyedül azzal, hogy te létezel.
Minden tett és szép szó nélkül....
A világ fakó színe megélénkül.

A homályból feltűnik egy ajtó....
Mely általad lesz csak nyitható. 
S amikor belépsz majd azon.... 
Elcsendesedik a zajos vadon.

Először rémisztő lesz, én tudom....
De ne félj, az ajtót nyitva hagyom.
A szabadság soha el nem veszik....
A szeretetettel az nem vetekszik!