Márai Sándor - Füveskönyv
142 A feladatról és a pillanatról
Vigyázz arra, hogy ne mulaszd el a pillanatot, amely csak a te
pillanatod,
műved kivitelének végzetszerűen kijelölt időszaka.
Kényelem,
szöszmötölés, gyávaság, lustaság néha késleltetik feladatod kivitelét,
noha szíved mélyén tudod jól, hogy az idő telítve van azzal, amit rajtad
keresztül el akar mondani, s egy pillanatot sem mulaszthatsz, mert
elmondja más helyetted, s nem úgy mondja el, ahogyan te jónak és igaznak
hiszed.
Tudományban, művészetben, irodalomban, közéletben vannak ilyen
sürgető pillanatok, mikor egy igazság megérett és ki kell mondani.
S ha
úgy érzed, végzetesen éppen téged jelölt ki e feladatra a sors, ne
késlekedj, mint a rossz színész,
aki elmulasztja a jelenet végszavát.
Nemcsak műved van, az idő is van.
S az időn belül meg van a te pillanatod, melyet nem szabad elmulasztani.