Márai Sándor - Füveskönyv

142 A feladatról és a pillanatról
 
Vigyázz arra, hogy ne mulaszd el a pillanatot, amely csak a te pillanatod, 
műved kivitelének végzetszerűen kijelölt időszaka. 
Kényelem, szöszmötölés, gyávaság, lustaság néha késleltetik feladatod kivitelét, noha szíved mélyén tudod jól, hogy az idő telítve van azzal, amit rajtad keresztül el akar mondani, s egy pillanatot sem mulaszthatsz, mert elmondja más helyetted, s nem úgy mondja el, ahogyan te jónak és igaznak hiszed. 
Tudományban, művészetben, irodalomban, közéletben vannak ilyen sürgető pillanatok, mikor egy igazság megérett és ki kell mondani
S ha úgy érzed, végzetesen éppen téged jelölt ki e feladatra a sors, ne késlekedj, mint a rossz színész, 
aki elmulasztja a jelenet végszavát.
Nemcsak műved van, az idő is van.
 S az időn belül meg van a te pillanatod, melyet nem szabad elmulasztani.